Nagykövetségi kalandok

Kedden aztán beszenvedtem 8-ra a Szabadság térre. Az egész nagykövetség olyan, mint egy erőd; rendőrök mindenhol, beléptető épület szigorú ellenőrzéssel... Na én már itt elvéreztem. Arra számítottam, hogy sokat kell várni, úgyhogy felraktam pár Csillagkapu részt a telefonra (csak stílusosan, ha már a cél Colorado Springs :DD), hogy azt majd nézem várakozás közben... Naja, kapásból elvettek mindent, ami elektronikus (telefon, fülhallgató, pendrive stb), így a német jegyzeteimmel, meg a hajnalban Lidliben vásárolt péksütikkel maradtam édes hármasban. Mondanom sem kell, ekkor már tudtam, hogy így egy kicsivel nehezebb lesz tartalmasan tölteni az időt...

Az Amerikai Egyesült Államok erődítménye a Szabadság téren

A váró egyébként nagyon szép és kulturált, csak dugig volt emberekkel és a fűtéssel is spóroltak. Először vártam egy órát arra, hogy regisztrálhassak, itt levették az összes ujjlenyomatomat. Aztán még 1 óra malmozás következett, és mivel a Lidlis kaják már az első egy órában elfogytak, a németet meg meguntam, elolvastam a jogaimat vagy 4-szer egy ott található brossúrán.

Persze néha felnéztem, mert az emberi butaság is gyakran legalább olyan szórakoztató volt, mintha az említett sorozatot nézném. Az egyik nénike kerek 1 órán át próbált magáról fényképet csinálni az ott található masinával és még akkor se ment, mikor 3-szor elmondták neki, mit és hogy kéne. Volt ott továbbá egy 30-40-es pár is, a faszin többek között a drága öltönyből látszott, hogy van mit a tejbe aprítani, a hölgyön pedig az, hogy pont ilyen férfire volt szüksége, hogy ne kelljen dolgoznia. Ő is bent volt 20 percet a fotós fülkében, és bár neki egész gyorsan sikerült elsajátítania az ördögtől való gép működését, egyik kép se tetszett neki. Végül a férje ötödik erélyes "Cica, gyere már!" felszólítására elfogadta az utolsó fotót. A végén még rátett egy lapáttal, mikor várakozás közben megkérték, hogy segítsen egy vak úrnak, hogy mikor szólítják, oda tudjon menni. A hölgy lelkesen rábólintott, majd szó szerint a kezével megmutatta szerencsétlen úrnak, hogy majd IDE kell menni.

Legalább ekkora fail volt...

Végül 10-kor szólították a számomat. Egy kis ablakhoz mentem, mögötte egy igazi amerikai akcentussal beszélő úr állt. Levették még egyszer az ujjlenyomatomat (biztos ami biztos), majd váltottunk pár szót. Az egész beszélgetésre emlékszem, kb úgy 1 perc volt :

-Good morning.
-Morning.
-So you'll go to Broadmoor.
-Yes.
-When?
- I'll start on the 22nd of...
-Ok, what will be your job?
- Amenities Agent.
- And you're studiing at Busapest Business School.
- Yes.
- Have you read your rights?
- Yes.
- Have you got any questions?
- No.
- Have a nice stay in Colorado.
- Thank you very much.

Ennyi. Átnyújtott egy fecnit, hogy elfogadták a vízumkérelmemet, pár napon belül postázzák az útlevelemmel és mindennel együtt. Így is történt, nagyim hívott ma, hogy megjött a futárral a csomag. Délután be is mentem hozzá, kibontottam a levelet és majdnem szívrohamot kaptam; a gyönyörű új útlevelemet átlyukasztották tűzőgéppel "-.-. A vízum egyébként bele van ragasztva, szép színes, igazi amcsi :D És még a képem is egész elviselhető :P

A lényeg, hogy most már beléphetek az országba! Még hátra van a szállás intézés, de a nehezén már túlvagyok! :))

Ön terrorista-e?

Egy napra rá, hogy meglett a repjegy, neki is álltam a vízumprocedúrának. Igen, procedúra. Még soha sehova nem kellett vízumot igényelnem, de van egy olyan sejtésem, hogy ennyire egy ország sem bonyolítja túl a dolgokat... :P

Ugyebár azt korábban említettem, hogy sikeresen megjöttek a papírjaim a SEVIS-től USAnkából (DS-2019 nyomtatvány, Befizetés 180 dolcsiról és a Training Planem aláírva). A suli - óriási meglepetésre - INGYEN szerzett egy angol iskolalátogatásit, úgyhogy az is megvolt, útlevelet meg megcsináltattam még karácsony előtt. Persze ez nem volt elég, kellett még néhány dolog, hogy egyáltalán időpontot kérhessek és beengedjenek a nagykövetségre.

Először is, egy Byrex nevezetű futárszolgálattal küldik ki majd a vízumot, ez 1800 Ft-ba fáj és ki kell hozzá tölteni egy on-line fuvarlevelet. Ebben semmi extra nem volt. Na de aztán jött a DS-160 "-.-

Na hát néhány dolgot már előre megtanultam az amcsikról: imádják a formanyomtatványokat. A jó hír az, hogy ők - egyes országokkal ellentétben, köhm - haladnak a korral és jónéhányat on-line lehet kitölteni. A DS-160-as ilyen volt. 

Az elején még egész barátságosnak indult, szimpla személyi adatokat kért, aztán jött minden a családról, munkahelyekről, tanulásról, érkezésről, tartózkodásról... Február 28-án este kezdtem neki, de akkor már láttam, hogy ehhez kell pár óra úgy, hogy csak erre koncentrálok. Úgyhogy a kitöltést másnap folytattam. Hát a vége felé már ki voltam, mint a liba, csak az ízelítő kedvéért a két legjobb eldöntendő kérdés (YES/NO):

• Are you or have you ever been a drug abuser or addict?
• Are you a member or representative of a terrorist organization?

Néha kicsit ilyen érzésem volt :D

Mondanom sem kell, természetesen mindkettőt "YES" -re vettem :P :D

Na és a vége. A vízumhoz kell egy kép, na de nem ám akármilyen! Több oldalas dokumentumok (magyar és angol) ecsetelték, hogy kell kinéznie, mert különben nem fogadják el. A legfontosabb az volt, hogy 5x5-ös méretben, fehér háttér előtt közvetlenül a kamerába kell nézni. Tekintettel a jövendőbeli költségekre, nem volt kedvem fotóshoz menni ezzel, így aztán felöltöztem szépen, fogtam a CD állványom meg 2 Pringles dobozt, a tetejére tettem a fényképezőt és önkioldóval csapattam a képeket. Hát úgy az 50-dik próbálkozásnál meguntam a dolgot, kiválasztottam egyet, feltöltöttem és elfogadta a rendszer! :D Nem mondom, hogy életem képe, de így legalább minden akadály elhárult az időpont kérés elől.

Na igen. Azt tudni kell, hogy őket sehogy se lehet elérni, csak telefonon. Ami nem is lenne gond, ha a percdíj nem lenne még az EZO TV-nél is magasabb (400 Ft + ÁFA). Végül 5 percet beszéltem velük, kértek néhány adatot, majd adtak egy időpontot keddre (március 5.) reggel 8.20-ra.

Minden papírom megvolt amit kérhetnek, csak egy hiányzott: be kellett fizetni 160 $-t az MKB-ban vízumkezelési díj címén, és az igazoló fecnit elvinni. Felhívtam őket, hogy kártyán befizethetem-e, vagy KP kell, mire 5 percnyi várakozás és Vivaldi hallgatás után közölték, hogy nem tudják, de nem akarok-e esetleg számlát nyitni náluk? Már itt egy kicsit feldühítettek, na de ami ezután történt...Gondoltam bemegyek Vácra, elintézem gyorsan, befizetem (akármibe is kérik). Ja, fél 4-re beérek, OTP még vígan nyitva van, na de az MKB? Áh, itt dolgozni luxus, péntekenként 8-15-ig szolgálják a pórnépet! (úgy látszik rájuk nem vonatkozik a régi Beatrice dalszöveg).

Hát itt soha nem lesz számlám, az egyszer biztos "-.-

Úgyhogy a mai nap perkáltam le Pesten ezt a kis "aprópénzt" és bízom benne, hogy ezzel a előzetes költségek végéhez értünk. Holnap a MÁV és a Volán megbízhatósága miatt egy hajnal 5 órás kelés azt hiszem pont elég lesz, hogy beérjek 8-ra...:D