Hát akkor adjunk hálát...

Ahogy odahaza folyamatosan csökken a foglaltság a szállodákban, ezzel párhuzamosan itt... is ugyanez történik. Amivel azonban nekünk szerencsénk van, hogy az amcsiknak november végére esik az egyik legnagyobb ünnepük, a - filmekből olyannyira ismert - Hálaadás (Thanksgiving). Pontosan akkora felhajtást csinálnak a dolog köré, mint ahogy azt elképzeli az ember, tulajdonképpen ezzel kezdődik a karácsonyi szezon. Eredetileg egyébként az amerikai telepesek adtak hálát az indiánok segítségéért egy közös vacsora keretében (még a XVII. században), mára azonban családi ünneppé alakult a dolog.

Azért hogy tisztán lássunk, nem mindenki tartja meg a Hálaadást. Adam konkrétan "fake holiday"-nek nyilvánította, és ők odahaza nem is igazán foglalkoznak vele. Persze nem ez az általános felfogás, a szálloda szerdával elkezdett szépen lassan feltöltődni. Nem mondom, hogy a családi szegmens a legkellemesebb (a kölykök mindig felzabálják a fél minibárt), de legalább megvan a 8 óránk :D

Adam pontosan ezt gondolja róla :D

Szerdán Judittal bementem 9.30-ra, mert a srácok csak később jöttek és persze mi mást is kaphattam volna, mint a South & Cottages-t. Annyi szerencsém volt, hogy Renars lement a Kotázsba, a South meg csak félházon futott, mert aznap checkoltak be a vendégek, így egészen gyorsan, minimális fogyasztással abszolváltuk a szekciót.

Mire visszaértünk a Main Storeroomba, Chirstin már ott sertepertélt, és tovább díszítette a helyet, többek között mindenki kapott személyre szóló zoknit karácsonyra. Ugyanis bizony, lesz Amenities-es ajándékozás, olyan mint suliban anno ^^

Ahogy visszajöttem ebédről már mehettem is kivinni az első delivery-met, majd egy órára rá folytattam a többivel... Igen szép mennyiség jutott számomra, és mire végre végeztem velük kiderült, hogy ma 8-ig maradok, mert Gabesznak muszáj volt hazamenni, olyan rosszul érezte magát. Na jó, azért nem mondom, hogy akkora áldozatot hoztam, mert minden egyes perc számít ilyen "ínséges" időkben.

Még este 7 után is jöttek az új rendelések, főleg azért, mert a Front Desk nem igen tudta kezelni ezt az óriási érkező tömeget és akiknél elcsesztek valamit, küldték nekik a bocsánatkérő ajándékot. Ezt történt azzal a texasi családdal is, akik már ötödik éve itt ünneplik a hálaadást, ezúttal 3 szobát vettek ki a South-ban. Hát az biztos, hogy ennyit még vendéggel soha nem beszélgettem, 20 percig faggattak, mindent akartak tudni Magyarországról - mert hogy természetesen azon kívül hogy létezik, másról nem igen volt tudomásuk. El kellett mondanom az államformát, a történelmet, a határos országokat, a beszélt nyelvet... Vicces volt látni ilyen mértékű tudatlanságot, de amúgy nagyon aranyosak voltak, mert őszintén érdekelte őket minden, az egyik faszi még a Google Earth-ön is rákeresett kis hazánkra :)

Ebbe mindig belefutunk "-.-

Végül fél 8-kor hazaengedtek, de itthon Gabesz 38.9 fokos lázzal várt minket. Mivel éjfélig nem ment lejjebb Panadollal, lementem a Walgreensbe (szupermarket+gyógyszertár egyben :D) és vettem egy doboz Aspirint. Na hát erre elment olyan 20 perc, mert nem az van mint otthon, hogy kérsz egy Aspirint és kiadják azt az egyféle, zöld-fehér dobozos cuccot... Egy egész szekciónyi van ebből a gyógyszerből többek között saját márkás termék is (!) és a zöme olyan nevetséges hatóanyagtartalommal bír, mint 81 mg... Végül nagy nehezen találtam egy 325-öset de vért izzadtam érte...

Bár Gabesz reggelre jobban lett, megpróbált beteget jelenteni - Chirstin nem engedte, ugyanis Hálaadáskor mindenkire szükség van. Aztán nem sokkal később visszahívta a Gabit, hogy ha tényleg ennyire rosszul van, akkor inkább maradjon otthon... (ebben valószínű az is közrejátszott, hogy őmaga is meglehetősen ramatyul nézett ki a pre-shiften).

A bal oldalon látható a Walgreens gazdaságos Aspirin... 81 mg-mal... Mivan?!

A pre-shift meglehetősen hosszúra nyúlt. Egyrészt mert a cuki menedzserünk hozott egy nagy doboz fánkot nekünk, másrészt pedig mert nagy bejelentés történt: Christin itthagyja a Broadmoort. Minket is sokkolt a hír, de elvileg a vőlegénye olyan állásajánlatot kapott, hogy még az általa olyannyira utált Texasba is leköltöznek miatta. Nem mondom, hogy mindig csupa szépet és jót írtam róla, és persze voltak hülyeségei, de összességében jó főnök volt és sajnálom hogy elmegy :( Az új menedzsert sajnos mi már valószínűleg nem fogjuk ismerni, addig Lana és Ian viszi majd a boltot - na meg Candyce fog besegíteni :'(

A Wingsben voltam egyébként, nem haltam bele a munkába, ugyanis az egyik fele üres volt (még mindig érkeztek a vendégek), a másik fele meg DND... Kis túlzással. Ebédelni 2-kor mentünk, ami ezúttal ingyenes volt számunkra. Akarva-akaratlanul, de muszáj volt a Hálaadás részesévé válni egy tipikus ünnepi menü elfogyasztásával: pulykahús krumplipürével, zöldbabbal és áfonyaszósszal, továbbá valami iszonyatos töménységű brownie tejszínhabbal. És összességében csak dicsérni lehet a konyhát, ezúttal kitettek magukért :)

Tudom, elég menzásnak néz ki, de tényleg finom volt :D

A delivery-k száma az ünnep fontosságához képest meglehetősen alacsony volt, de 6-ig még így is sikerült kihúznunk. Ebben Adam meglehetősen nagy segítségünkre volt új hobbijával, a zárfeltöréssel. Konkrétan hord magánál egy lakatot, és az erre alkalmas szettjével minden szabad percében megpróbálja feltörni. A probléma ott kezdődött, mikor lelakatolta azt a szekrényt, amiben az alkoholokat tároljuk és Christin nem tudta kinyitni az ajtót XD

Gabesz itthon már kissé jobb formában várt minket és készen állt arra, hogy elnézzünk a Best Buyba a Black Friday-re. Ez már egyre inkább otthon is elterjed, az áruházak készülve a karácsonyra nevetséges árakon dobálják utánad a cuccokat, akár 90%-os akcióval is. Nos egyvalami biztos: végigállni a sort nem éri meg, a boltban látott ajánlatok ugyanúgy megtalálhatók neten is. És csak hogy érzékeltessem mekkora volt a tömeg; a bolt végében állt egy faszi egy óriási táblával: "Itt a sor vége".

Arra jó volt ez a villámlátogatásunk, hogy Gabi kinézett magának egy laptopot, amit reggel meg is rendelt. Egyébként nem telt túl tartalmasan a mai nap, ebédre pizzát rendeltünk én pedig sütit sütöttem. Este pedig - mivel egy csokis pite nem vette igénybe annyira a kreativitásom - almából faragtam egy dodót. Na ja, eredetileg hattyú akart lenni, de amilyen elcseszett gyümölcsök vannak itt, ez lett belőle :)

Holnap offosok vagyunk, de kaptunk extra órát 16-20-ig, hostessek leszünk, értsd: meg fogunk fagyni kint.

Mozis esték

Igen, igen, egyre ritkábban írok egyre nagyobb összefoglalókat, de ennek teljesen érthető oka van: nem történik annyi minden egy nap alatt, hogy arra egy bejegyzést áldozzak. (Ancsi, Janka: innen ugorjatok a bejegyzés végére!)

Szombaton 11.30-ra mentem dolgozni, és hála istennek minibáraznom se kellett, mert setup ember voltam. Egészen délutánig nem sok teendőm volt, aztán mikor hirtelen megjöttek a táblák hirtelen rámszakadt a sok tennivaló. A régi szép nyári időkre emlékeztető mennyiségű delivery-nk volt, többek között úgy kb. 40 pezsgővel. Minden készletünket mozgósítva végül sikerült mindegyikhez elég tálcát és vödröt szerezni, és 3-ra minden asztal indulásra készen állt. Ebéd után aztán számomra megint minden csendessé vált, csak vártam a többiekre, hogy végezzenek, vagy hívjanak, hátha lefelejtettem valamit az asztalukról. 

Szerencsére utóbbi nem történt meg, ellenben ha szoba változás történt vendég részről, akkor az én feladatom volt egyik helyről a másikra vinni a cuccot - akármekkora is legyen az. Végül fél 7-kor hazaküldtek mindenkit, én pedig egyedül folytattam a Temple Run high score-om ostromlását. 7-kor hívott az Ian, hogy akkor zárunk, és éppen mikor már húztam volna a le a kártyámat, fut felém, hogy van még egy delivery, amit most kéne kivinni, de várni kéne rá egy pár percet. Egy babának kellett vinnem plüssmacit, és végül ennek köszönhetően 40 percet nyertem... Nem mintha így meglenne a 8 órám, de több mint a semmi "-.-

Hazaérve még lenéztünk a kondiba, majd este Petra átjött néhány fröccsre, majd csatlakoztak Dorináék is, és csakhamar kiderült, hogy pont vasárnap lett 25 éves (negyed évszázad :O :D) úgyhogy kb 5 nyelven és féleképpen elénekeltük neki a "boldog születésnapot!".

Másnap megkezdődött az újabb szabadságom, 3 szabadnappal és ezzel együtt a fiúké is, mert egyszerre kaptuk meg. Ennek ellenére én fél 8-kor keltem, mert Dorinának és Norbinak megígértem, hogy beviszem őket munkába. Dorinával nem is volt probléma, időben itt volt nálunk, azonban Norbit hiába hívtuk, hiába kopogtunk az ajtaján, nem sikerült elérni, úgyhogy nélküle kellett bemenni a Broadmoorba. Meglehetősen csigatempóban vezettem, ugyanis ismét egész este szakadt a hó, de az ABS-nek így is akadt dolga bőven (ropog a fék :DD). Természetesen amint hazaértem és kényelembe helyeztem magamat, Norbert hívott, hogy most kelt, lenne-e egy fuvarom a számára?

Bevittem persze őt is. 10-kor aztán nagy dolog következett: videó-konferencia beszélgetééés :D Bizony, bizony, sikerült Ancsit, Jankát és Biankát is azonos időben a gép elé ültetnem, és a zoom.us segítségével végre láthattam mindenkit és megbizonyosodhattam róla, hogy minden rendben odahaza :) A sváb hercegnővel is skype-oltam volna, de a szendehelyi ultragyors net ezt nem engedte... :DDD (igen Adri, rólad van szó :P :D)

Gabesz egészen 1-ig aludt, ekkor azért már gondoltam rákérdezek, hogy el akar-e jönni velem a WalMart-ba, mert különben sose lesz ebéd. Na ebből az lett hogy fél 2-kor ő is eljött, Latoya is a lakótársával együtt. A bevásárlásnak egy fő célja volt: a dió. Bizony, zserbót szeretnék csinálni karácsonykor, és sikerült is egész jutányos áron hozzájutni 60 dekához. Az, hogy hogy darálom majd le, még rejtély, de ne vesszünk el a részletekben.

Hazaérve nekiálltam az ebédnek, a már egyszer nagy sikert aratott gyömbéres csirkét csináltam meg, csak ezúttal friss gyömbérrel. Most komolyan, lehet ennél fantasztikusabb fűszert találni? Miután lereszeltem, nem akartam megmosni a kezemet, hogy minél tovább érezhessem az illatát :DD Desszertet is csináltam, ezúttal a kókuszos kockára esett választás. Nagymamám még otthon bedigitalizált receptjét használtam, ami minden szempontból tökéletes volt, csak a liszt mennyisége nem volt benne megemlítve xD Végül tippeltem egyet és szerencsére bejött.

Este 7-re moziba mentünk, így csak 4 darab sütit sikerült elkészítenem, de azt Gabeszék azzal a lendülettel meg is ették. Egész sokan mentünk ezúttal, és a választás a Last Vegas című filmre esett. Nos, a feladatát elvégezte, remek vígjáték volt, zseniális színészekkel. Az, hogy valami csapnivalóan kiszámítható és összelopott volt maga a történet megbocsátható ilyen poénok és alakítások mellett :D

Azonban volt valami, ami már a film előtt lázba hozott. Hétfőn moziban is megnézhető (3D-ben!) a Doctor Who 50. évfordulós részeee! Nem igen gondolkoztam, egyből megvettem másnapra a jegyet. A terv az volt, hogy letöltöm és megnézem otthon, de erre nem is gondoltam, hogy ezt leadják vásznon :O

Este ismét átjöttek páran és egy kisebbfajta házibuli ("mozi after" :D) kerekedett ki a dolgokból, ami azzal záródott, hogy hajnali 3-kor leültünk honfoglalózni és szétvertünk mindenkit :D Senki ne kérdezze, honnan jött az ötlet, a lényeg hogy nyertünk :D

Btw, nem tudom játszott-e valaki mostanában Honfoglalóval... Rettenetes az új felület :(

A hosszú éjszaka ellenére 10-kor már felkeltem, nehogy elmenjen az egész nap. A tanárom nagyon rendes volt, már vissza is írt a szakdogával kapcsolatban, de sajnos nem érzi úgy, hogy újat tudnánk alkotni a választott témában, de megkért, hogy azért fejtsem ki bővebben, hátha félreértett valamit. Elkezdtem gondolkozni más témákon is, és talán lenne más alternatíva, de ahhoz másik konzulens is kellene, úgyhogy egyelőre leírtam neki részletesebben mire gondoltam, aztán lesz ami lesz. Továbbá elkezdhetem lassan írni a beszámolómat is a szakmai gyakorlatomról, amit december végéig kell leadni. Amíg szabadnapom van egy héten, azt hiszem ezzel nem lesz probléma. 

Este még lementünk a kondiba, majd izgatottan vezettem le a moziba 7-kor. Tömeg volt. Gondoltam biztos valami más filmnek lehet a premierje, de mikor megláttam a sok Tardis-nak és Doctor-nak öltözött embert, akkor realizálódott bennem: ezek mind az évfordulós részre jönnek :o Még jó hogy korábban jöttem egy kicsivel, így egész jó helyet csikartam ki magamnak. Hihetetlen nyüzsgés volt a teremben, majd mikor a film előtt felbukkantak a Doctorok... Na azt a sikítást egy ideig nem fogom elfelejteni.

A filmről pedig... Nagy élmény volt. Megérte rá annyit várni, amennyit. Probléma - amit amúgy vártam - azért akadt, hiába imádom a brit akcentust, ha hadarva suttogva nyomják a dumát az kissé megnehezíti a dolgomat. Ettől eltekintve a székhez voltam szegezve végig és a 3D-vel együtt olyan élményt nyújtott, amit sose fogok elfelejteni.

A mai nap a semmittevésé volt (ja, mert az eddigiek nem :D). Fél 1-kor átmentünk a közösségi térbe és megnéztük a Basel - Chelsea BL meccset. Már nagyon készültem rá, mert 4 hónapja nem láttam focit. Hát ez most se sikerült. A Chelsea konkrétan kapuralövés nélkül hozta le a mérkőzést és kikapott 1-0-ra, ami meglehetősen gyatra teljesítmény, de a továbbjutásuk így is biztos.

Délután megsütöttem életem első Pumpkin Pie-át (sütőtökös pite), ami - Gabesz definíciója szerint - olyan lett, mint egy folyékony mézeskalács, de a többségnek ízlett, ez pedig nekem elég. Az alapját, ezt a tipikus pite tésztát egyébként fagyasztottan vettem a boltban és tökéletesen bevált, úgyhogy a következő cél a Jamie féle csokitorta lesz :D

Este egy görög étterembe mentünk vacsorázni Kodival és megismerkedtünk egy lengyel barátnőjével, Beatával. A kaja számomra zseniális volt, tényleg görög ízekkel, igazi fetával és tzazikivel. Ha nem 20 dolláromba fájt volna ez a kis fine dining, azt mondanám, hogy vissza is mennék :D De jól éreztük magunkat, jó volt a kedves ex-supervisorunkat ismét látni sőt még az is lehet hogy nyáron Európában találkozunk :)

Holnap már dolgozunk, sőőőt, holnap után is. Bizony, 2 nap zsinórban, ez megerőltető lesz. Ja, mégsem! "-.- A lényeg, hogy talán meglesz a 8 óránk mindkétszer, mert hálaadás van és egész szépen töltődik a szálloda. Úgyhogy most GDP lapátolás következik, aztán pénteken ismét szabadok vagyunk :D

ÖSSZEFOGLALÓ (barátaim számára, akik nem akarják végigolvasni a hosszú bejegyzést): Szombaton dolgoztam, utána kétszer voltam moziban, meccset néztem, görög étteremben vacsoráztam, és még sütit is sütöttem. Ennyi. :D

A Nugátok földjén

Szerdán egyedül én dolgoztam, és bár csak 10.30-ra kellett volna mennem, negyed 10-kor már a HR-en voltam és érdeklődtem Robin néninél, hogy ugyan befejezhetem-e a munkát egy héttel korábban. Szerencsére semmi akadályát nem látta, és mivel elárulhatom, hogy a nap folyamán Christin is rábólintott a dologra, ez azt jelenti, hogy az utolsó munkanapom minden bizonnyal január 12. lesz a Broadmoorban.

Mivel túl gyorsan lerendeztem mindent, ezért 9.30-ra már ott voltam a szállodában. Lana volt olyan cuki, hogy megengedte, hogy 1 órával előbb clockoljak, majd miután Christin észrevette ezt, falazott is nekem (meg persze magának :D). A Main Towert kaptam, amivel meglehetősen megszívtam volna a maga 70%-nyi check-out-jával, de Egitát benyomták mellém, így délután 1-kor már végeztünk. Kaja után kivittem azt az 1 db Nuttint, és ezzel kb. végeztem is. Bár még egészen fél 6-ig ültem a storeroomban, akkor aztán Lana bánatosan jött, hogy sajnos mindkettőnknek haza kell mennie. Itt bizonyult igazán jó döntésnek, hogy 1 órával hamarabb jöttem be, mert így majdnem meglett a 8 órám.

Hazaérve Gabeszék épp készültek lemenni a kondiba, hát én is velük tartottam egy órára. Visszaérve egy zuhany után nekiálltunk lefoglalni szépen a jegyeket a West Coast tripre, ha már Christin zöld utat adott mindenkinek. A terv szerint január 13-án Las Vegasba repülünk, ott egy éjszaka után bérelünk egy kocsit és levezetünk San Francisco-ba, onnan 3 nap után indulunk tovább Los Angelesbe, majd innen szintén 3 nap után visszaautókázunk Vegasba. Itt még 2 nap alatt eljátszunk minden pénzünket és január 22-én visszarepülünk Denverbe. A repjegy már le van foglalva ahogy minden helyszínen a szállás is. Nagyrészt ilyen 1-2 csillagos szállodákban fogunk lakni, kivéve a második és harmadik vegas-i éjszakánkat, ami egy csöppet más kategória lesz (ahogy a mellékelt ábra mutatja :D). A kocsibérlés nélkül 380 dollár lesz fejenként, tehát 800 dollárból szinte biztosan meg lehet úszni a dolgot :)

Miközben foglalgattunk, vendégeink megérkeztek és néhány sörrel megalapoztuk az estét. A mi kocsinkkal Timi vitt be a belvárosba olyan 10 körül, és egész gyorsan bejutottunk a Cowboy's-ba. Mint már korábban említettem, a szórakozóhelyek mind egy utcán és egy tulajdonban vannak. A fenti név egy country klubot jelöl, amelyre azonban a 10 dolcsis all you can drink akció miatt figyeltünk fel :D A hely célközönsége kb. az otthoni Morrison's-hoz hasonlítható, csak itt mindenkin csizma van :D Fullon pörgött a hely, de szerencsére hering-partyról szó sem volt, úgyhogy a bulin kifejezetten jól éreztem magam. Ami meglehetősen lelombozó (mindenhol így van), hogy 2-kor vége a dalnak, felkapcsolják a villanyokat és mindenkit kiterelnek.

Ekkor ért csak igazán nagy meglepetés minket. Idefele egy szál pulcsi bőven elégnek bizonyult, erre mikor kiléptünk az ajtón, hóvihar fogadott minket. Isten hozott a hegyekben :P Taxival hazajutottunk, és bár még ment egy kis after Ákoséknál, 3-kor én hullafáradtan dőltem be az ágyba.

Az első maradandó hó...

Természetes, hogy csütörtökön nem dolgoztam, ennek ellenére egész korán felkeltem. A nap nagy része a facebookon való kapcsolattartással telt, majd olyan 4 óra körül - Tomi és Norbi csatlakozásával - elindultunk Denverbe. Bár tegnap óta megállás nélkül esett a hó plusz még le is fagyott az út, komolyabb problémát nem észleltünk: a kifelé vezető út fel volt szórva, az autópályán meg nyilván esély se volt a csúszásra. Ja, és megtudtuk, hogy négyévszakos gumi van a kocsin, ami elég lutri, de végül is jégre semmilyen gumi nem jó :D

Nos Denverben valami kegyetlen hideg fogadott minket, ha hihetünk okos telefonjainknak -10 Celsius alatt volt a hőmérséklet, így azon a fél mérföldön, amíg elsétáltunk a parkolótól a Cheescake Factory-ig, inkább nem fogalmazom meg, mi mindenünk fagyott meg. Itt fogyasztottuk el vacsoránkat, amiben ismét nem csalódtunk, még mindig a legjobb éttermek között van, ahol itt kint ettünk.

Ezzel a kis kiegészítő programmal pont annyira húztuk el az időt, hogy meccs kezdésre odaértünk a Pepsi Arenába, és elfoglaltuk a helyünket a kakasülőn :D Ami azt illeti, egyáltalán nem volt vészes, tökéletesen láttunk mindent. Ami frusztráló volt, az a 3 megtermett nő mellettünk, akiket egyáltalán nem érdekelt se a Nuggets, se a Bulls, csak az hogy minden 10 percben kikéredzkedjenek majd visszatérjenek 1 liter kólával meg valami ropogtatnivalóval.

Nem árulok el nagy titkot, nem vagyok oda a kosárlabdáért, de ennek ellenére egészen élveztem. Óriási az aréna, egy kosármeccsre 19.000 fő fér be és most szinte majdnem teltház volt. Az elején nem értettük, miért áll fel mindenki (igen, a himnusz után vagyunk már), aztán megtudtuk, hogy a tradíció szerint addig állva kell maradni, amíg a csapatod nem szerez pontot.

Azért annak a 24x-es optikai zoom.nak jó hasznát vettem :D

A hangulat nekem kicsit lapos volt, de a meccs meg élvezetes, még annak ellenére is, hogy minden időkérésnél és szünetnél valamilyen produkciót/reklámot nyomtak be. Vagy ilyen gyors játékot játszottak egy nézővel (20-szor elmondva a cég nevét), vagy a cheerleaderek riszálták, vagy a kabalapuma próbált szórakoztató lenni, de nekünk ez már kicsit sok volt. Az eredmény amúgy eléggé tipszmiksz gyilkos lett, ugyanis a jóval esélytelenebb Nuggets nyert 97-87 arányban.

Hazafelé a kocsiban már mindenki aludt, kivéve Gabeszt, aki hazáig vezetett. Hajnali 1-re értünk haza, aminek az én szempontomból nem volt jelentősége, Béláék viszont dolgoztak ma. Én beállítottam az órámat, hogy 10-kor azért kelljek fel, nehogy elmenjen a nap, erre mikor kinyitom a szemem, már fél 1 van :P

Nos kivételesen valami értelmeset is csináltam - mert hogy muszáj volt. December 12 a szakdoga téma- és konzulensválasztás határideje, ami meglehetősen szorít. Így írtam egy e-mailt a szálloda gyakorlat vezető tanáromnak, remélem van még nála hely és elfogadja a meglehetősen furcsa témámat :D

Délután aztán Dorina meghívott egy jazz koncertre a UCCS-re (University of Colorado - Colorado Springs), ahova végül két kocsival mentünk, mert jött Timi, Adri, Tomi és a Norbi is. Nos, maradjunk annyiban, hogy ezt még gyakorolni kell :D Először nem ártana hallgatni egy kis jazz-t és utána műsort adni ebben a stílusban. Egyébként egy ilyen big band szerűség volt, néhol énekesekkel, és jók lettek volna a számok is, ha el tudták volna őket játszani. Hogy ne csak a sárdobálás menjen, az egyik csaj tényleg szépen énekelt, a zongoristára pedig egy szavam se lehet, mivel a Berklee évfolyamelsőjeként végzett és úgy mellesleg a Broadmoorban zongorázik minden szombaton :D

Az egyetlen jó hangú hölgy :)

Szerencsére csak 1 órás volt, úgyhogy 9-re már itthon voltam és levezethettem a felgyülemlett feszültséget a kondiban :D Holnap dolgozunk, utána pedig ismét három nap szabad zsinórban. Ez természetesen azt jelenti, hogy valami gyalázatos lesz megint a paycheck, de a jó hír az, hogy vízumra következő fizetésnél már csak $50-t vonnak le, onnantól pedig semmit ^^ Legalább.

Európai diszkrimináció

Eltűntem az utóbbi bejegyzés óta, aminek egyik oka hogy sűrűk voltak a napok, a másik meg hogy kijött a FIFA14… Utóbbi nem sokban változott a 13-hoz képest, sőt leginkább semmiben, de még tart egy kicsit az újdonság varázsa.

Szombaton a South & Cottages-be, ahol előző nap 4-en voltunk, most úgy gondolták még több szobára 2 ember is elég lesz: Gabesz és Én. Ian azért érezte, hogy nem lesz ez így jó, úgyhogy le akart küldeni már 10-kor, hogy kezdjem el és minél hamarabb végezhessünk. Bár nagyon határozott supervisor - ja nem :D - sikerült meggyőznöm, hogy majd csak az expired cuccok csekkolása után essek neki a kotázsoknak. Ami azt illeti, én vagyok az egyetlen aki szereti végignézni a sörökön a dátumokat és eldönteni hogy ki kell-e önteni, vagy mehet vissza a raktárba? Egy jó 3/4 órányi munkát követően összesen kb 50 üveg sört kellett kiönteni, köztük októberieket :( Gyásznap.

Miután ezzel végeztünk, Gabesszal úgy gondoltuk, úgy lesz a leggyorsabb, ha együtt csináljuk a Cottages-t majd együtt a South-t. Ez még így igaz is lett volna, ha nem hívogatnak folyton, hogy ASAP delivery, nem működik a kávégép (persze hogy nem, mert minden létező lyukba vizet öntöttél te ökör :@) és hasonló fontos dolgok. Így hihetetlen, de csak 4-kor jutottunk el kajálni, pedig Béla az utolsó két szinten még segített is nekünk.

Deliveryből délután pont annyi volt, hogy valahogy kihúztuk este 6-ig. Abban a két órában a szél meglehetősen megnehezítette a dolgunkat, ugyanis olyan erővel fújt, hogy ketten toltuk az asztalt, nehogy leessenek a cuccok róla. A legviccesebb az volt, hogy az egyik HK-s otthagyta a Cottages-ban a kocsit amíg elment kajálni, a szél meg mindent lefújt róla, így lepedők meg törölközők szálltak mindenfelé :DD

Vasárnap felkészültünk arra, hogy nagy check-out nap lévén végre dolgozni is kell, de ennyire csóró bandára mi sem számítottunk. Wingsbe kerültem, ahol begyűjtöttem 12 check back-et, de ami ennél is rosszabb, hogy 20 szobánként töltöttem újra a kosaramat. Konkrétan minden második helyen üres coffee station fogadott, mindent elvittek, egyik szobából magát a kávégépet is. A rekordot viszont az egyik stayover szoba tartja, amelyik szintén kiürítette amit lehetett (pótoltam a hiányt), de a minibárból is kivett pár cuccot így pár óra múlva mentem hogy visszatöltöm azt is. Akkor már bent volt a vendég, és közölte, hogy köszöni, neki csak a coffee stationt kell újratölteni. Nézek rá, bemegyek, erre nem kiürítette megint?! "-.- Én is szeretem az ingyen dolgokat, de mindennek van határa...

Igen, ennél jobban ment :D

Mondanom sem kell hogy nem tévedtünk nagyot, ismét 3 után sikerült kajálni menni, sőt a deliveryk-nek hála ismét sikerült kihúzni 6-ig a munkaidőt. Este aztán ismét a gyakorlás jegyében elnéztünk a bowling pályára, ezúttal Dorinával, Gabesszal, Renars-szal meg még két lett csajjal, és ha lehet még jobban ment a játék :D

Tegnap végre szabadnap volt, de Bélát vittem munkába, hogy utána bevásárolhassak ebédhez. Közkívánatra ismét pizzát sütöttem, ami még jobban is sikerült mint múltkor. Délután kimentünk még teniszezni egy kicsit mert kellemes idő volt, majd negyed 6-kor (a két szurkolóval, Adrival és Bélával) az aréna felé vettük az irányt. Egy kisebb dugó (4 kocsi ment egymásba) után 20 perces késéssel megérkeztünk a tornára, amin végül 12 csapat vett részt.

A Team Amenities :))

Jöttek még páran szurkolni az Amenities-ről, ott volt Theo, Adam na meg persze Christin. Na hát a kedves menedzserünk tuti cheerleader volt középsuliban, mert olyan táblákat csinált, hogy majd' bepisiltünk a röhögéstől :D Végig kiabálta mindhárom game-et amit játszottunk, de a legnagyobb húzása az volt, mikor Adamnek hozott egy nem átlátszó kólás poharat, hogy abból igya a sört, nehogy más meglássa hogy 19 év alatti alkoholizál :D

Ami azt illeti, minden bizonnyal az egész csapat élete legjobbját nyújtotta, nekem például volt egy turkey-m és a legjobb pontszámom 179 lett, de Debbie összehozott egy 246-ot is. Összesítésben az 5 fős csapatból 503 ponttal a harmadik legjobb voltam (bár ez lényegtelen) a 172,2-es átlagunk - nem hivatalosan - a 3. helyre lett elég. Ami egy amatőr csapat szempontjából kivételes teljesítmény :)

Mivel Adri végigunta az egészet, mert nagyon játszani akart ő is, így a verseny után maradtunk még 3-an vele és a Gabesszal egészen zárásig, de olyan 11 felé már nagyon elfáradtunk. Igen, a bowlingba is el lehet fáradni :P :D

Ma délben volt skype találkozó a családdal, majd 2-kor Dorinával végre eljutottunk odáig, hogy na akkor elmegyünk vért adni. Ennek egyik oka szimplán az hogy rendszeres véradók vagyunk, a másik pedig hogy kíváncsiak voltunk, hogy a kórházak tényleg olyan gyönyörűek-e mint a filmekben. Nos a Penrose Hospital az USA 50 legjobb egészségügyi intézménye között van és igen, tényleg olyan mint a Grace Klinikában / Doktor House-ban. Tisztaság, modernség, élhető környezet. Egy olyan hely, ahol mondjuk szívesen műttetném meg magam, és nem is gondolok arra, hogy bármi baj érhet.

Ez itt egy kórház...

Felsétáltunk a vérbankba, ahol rögtön problémába ütköztünk, mert nincs olyan igazolványunk, amin rajta van a lakcímünk. Végül - miután a főnökkel is beszéltek - elfogadták az útlevelet és bemondás alapján a többi adatot és a kezünkbe adtak egy hasonló kérdőívet mint az otthoni. Igazából a kérdések szinte teljesen megegyeztek (CJ betegség, jártál-e külföldön, AIDS-es vagy-e stb.), gond nem volt a kitöltésnél, na de utána az elbeszélgetés... 

Normál esetben ezt otthon a doki végzi, itt az adminisztratív személyzet. Már írta volna alá a papírt hogy akkor mehetek, mikor megakadt a szeme egy teljesen nyilvánvaló dolgon: 1980-2013 között én 5 évnél többet éltem Európában (bizony, erre nem jöttek rá akkor, mikor a magyar útlevelemet scannelték). Gyorsan lecsekkolta a kisokosban és ez bizony azonnali kizárást jelent a véradásból, ugyanis - mint kiderült - a kergemarha kór miatt kormányzati utasításra ilyen személyek nem lehetnek donorok. Hát mondom gyerekek, "A+"-os vérből hiány van, nekem az van, de ha nem kell akkor dögöljetek meg ott ahol vagytok... Dorina remekül fogalmazott: United States of Paranoia. 

Tulajdonképpen a véremet adtam volna Amerikáért... De nekik nem kell... :P

Hogy ne vesszen annyira kárba a benzin, hazafelé bepillantást tettünk az amcsi felsőoktatásba. Hogy ez is olyan-e mint a filmekben? Igen. :D A Colorado College-ban tettünk egy kisebb kört, de hát akkora a Campus, hogy a felét se láttuk. Nagyon hangulatos egyébként, kisebb házak a koleszok, az épületek - legyenek öregek vagy újak - jól felszereltek, vannak sportpályák, parkok, sőt még grillterasz is :D Ja, meg láttuk ezeket a "Kappa-Alfa-Théta Testvériség" és hasonló klubok házait is :D Na egy olyan buliba szívesen elmennék.

Ez egy koli...

Miután hazaértem, lementünk a srácokkal a kondiba, én tekertem egy 8 mérföldet, őket meg futottak 3-at, és úgy döntöttük hogy ezt valamennyire rendszeresíteni is fogjuk, mert ez így nem állapot, ami most van. Azért nehogy éhen haljunk, a Texas Roadhouse-ban dobtunk be egy hamburgert vacsorára. :D

Egészen jóllaktunk vele... :D

Holnap egyedül én dolgozom 10.30-tól, de korábban bemegyek, mert a HR-rel kell lebeszélnem, hogy elengedjenek egy héttel korábban a munkából. Ugyanis Gabesz összerakta a nyugati partos útitervet 10 napra, és amint zöld lámpát kapunk a Broadmoortól már foglaljuk is. Úgyhogy lehet nekem szurkolni holnap reggel :D

Brace yourselves: low days are comin'!

Először szeretném megköszönni a szerdai rekordot: a New York-os bejegyzéseket aznap összes 309-en nézték meg! :) Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is ennyien fogják olvasni a blogot :)

Mesélhetnék a keddi napról, de az a helyzet, hogy nincs nagyon mit. A srácok dolgoztak, én voltam az egyetlen aki itthon maradt, mert 4 offot kaptam a hétre. Délután el akartunk menni Dorinával boltba, amiből végül aztán este lett, így a vacsorának csak 8-kor álltam neki. A menü rakott krumpli lett volna, de hát komolyan mondom, az itteni alapanyagokból lehetetlen normális magyar kaját csinálni. A tojás 20 perc főzés után is lágy maradt, a kolbásznak meg lehet hogy kolbász íze volt, de a zsírtartalma egyenlő volt a tejfölével "-.- Diétás kolbász :P Összességében nem lett rossz, csak rakott krumplit akartunk enni...

Szerdán aztán már én is keltem reggel és 6 minibármentes nap után ismét felvettem az igát. 7.30-ig voltam kiírva hivatalosan, de szinte biztos voltam benne, hogy nem leszek bent addig. South & Cottages-ba kerültem Adammel, és ezúttal nekem jutott a megtiszteltetés, hogy lemehettem a Kotázsba. Meglehetősen felhúztam volna magam, ha nem csak 18 szobám lett volna össz-vissz. Ugyebár ha VIP vendég jön, azt a papírunkon jelzik, és hiába black out (tehát tiszta, rendberakott, nem kell bemenni) a szoba, a "nagyon fontos személy" jel miatt muszáj ránézni mégegyszer, hogy minden oké. Ha valakinek el kéne magyarázni, miért csináljuk ezt, annak csak velem kellett volna tartania aznap. Az elvileg vendégfogadásra bármelyik pillanatra alkalmas szobák minibárjaiból üdítők hiányoztak, a coffee station-ök pedig majdhogynem üresen álltak. Valaki remek munkát végzett pár napja.

Persze mindezzel együtt is délre végeztünk, és konkrétan rekordot döntve 12.40-kor mentünk el ebédelni. Még éhes se voltam akkor, de muszáj volt magamba gyömöszölni valamit. A deliverykbe se haltunk aztán bele, bár volt egy kis kavarodás. Az egyik faszi 2 szobát foglalt magának, egyiket a South-ba, másikat a Cottages-be. Mindkettőbe megkapta ugyanazt a deliveryt (sajttál egy üveg chardonnay-val), aztán mikor megérkezett kiderült, elég lesz neki csak az egyik, még pedig a kotázsos. Miután kényelembe helyezte magát, felhívta az office-t, hogy nem lehetne-e kicserélni a kapott chardonnay-t egy sauvignon blanc-ra? Engem ért a megtiszteltetés, hogy levihettem neki a másik foglalt szobájának a sajttálát plusz a csereborokat. Egy fiatal srác volt amúgy, de csak hogy még jobban szeressük, közölte hogy a másik sajttálat inkább vigyem vissza, majd hozzuk le neki holnap. Absolutely, Sir! "-.-

Éééés mit ettem aznap ebédre? :D Tater tots-ot :D (minikrokett)

3 után nem sokkal mindenkit hazaküldtek, Gabesz maradt még velem fél 6-ig, de aztán neki is mennie kellett. Én pedig csodák csodájára majdnem kitöltöttem az aznapi műszakomat. Ez azt jelenti, hogy 1,5 órán át döntögettem a Temple Run rekordokat a telefonomon, mert a sok check-in miatt nem mertek 7 előtt hazaküldeni. Hogy annyira azért ne unatkozzak, volt egy coffee service kérés a Southban. Condiment kit-et kértek, odáig nem volt gond, aztán mikor már mentem volna, a nő szólt, hogy lenne egy speciális kérésük, de nem tudják kihez forduljanak. Főtt tojást szeretnének enni. Mondom semmi gond, room service boldogan megcsinálja nektek. De nem nem, az nem jó, mert ők hoztak magukkal tojást, majd megcsinálják maguknak, csak edény nincs hozzá, azt kéne nekik szereznem... Mondanom sem kell, Christin is kissé lesokkolt, de végül tényleg a room service-nek passzoltuk le, aztán ki tudja mit csináltak :P

7 után jöttem tehát haza, átöltöztem és már mentünk is Dorináékhoz a magyar estre. Ugyanis meginvitált minket meg még pár embert egy gulyásos, pogácsás, almás pités, forralt boros estére :) Nem, nem volt olyan mint Mamié, de hát semmi sem lehet olyan finom :D Így ha nem ahhoz hasonlítom, isteni volt minden, többször szedtünk és kettesével nyomtuk magunkba a pogácsát :D A forralt bort Gabesz csinálta, arra már nem biztos hogy 5 pontot adnék, de kristálycukor híján így is a maximumot hozta ki.

Tegnap reggeli közben olvasgatom az e-mailjeimet, és a Broadmoor-tól kapott mindenki egy felhívást. Eredeti terv szerint 2014. június 1-től betiltották volna a dohányzást az összes üzemi területen, azonban az elmúlt héten egy teljes napon át figyelték a dohányszüneteket és úgy határoztak, jobb lesz ha már január 1-től cigimentes munkahellyé változtatják a szállodát. A vizsgálat eredménye az lett, hogy az alkalmazottak egy nap alatt összesen 98,6 órát dohányoztak, a megengedett napi 1 db 10 perces "fumare break" helyett 5-8 db-ot vettek ki sőt, volt egy faszi aki 12-szer gyújtott rá egy 8 órás műszakban :DDD

Ezúttal a West Tower-be kerültem Debbie-vel akit kifaggattam az elmúlt hét legnagyobb eseményéről. Ez kimaradt a new york-i beszámolóból, mert biztosra akartam menni. Egész pontosan múlt pénteken mikor éppen a nagy alma utcáit róttuk, kaptam egy sms-t Judittól: "Nombeko begurított egy asztalt tele VIP tányérral a tóba!" :DDD Hiteles forrásom szerint a következő történt: aznap a Towernek két asztalnyi delivery-je volt, Debbie tolta a nagyobbat, Nombeko a kisebbet, de teli VIP sajttálakkal és az összes üdvözlőkártyával. Dél-afrikai barátnénk sikeresen átjutott a hídon, aztán mivel látta hogy Debbie-é nehéz, otthagyta a sajátját és megkérdezte segíthet-e. Mire visszafordult, az asztal már szélsebesen suhant a víztükör felé, majd nagy csobbanással belerobbant. Nos gondolom azt a részt átugorhatjuk, hogy a menedzser asszony mennyire volt ideges. Mivel már este volt, kiszedni nem tudtak semmi, és reggel mikor mentek érte, a hattyúk ott lakmároztak a camembert-eken xD

A pre-shift papíron amúgy ennek hála rajta van, hogy mostantól senki sem tolhat asztalt a hídon keresztül... Ami már kevésbé vicces, hogy kijöttek a jövőheti beosztások és meglehetősen siralmasak. Nem hogy nincs meg a 40 óra, de 23-ra vagyunk kiírva, amiből ilyen foglaltság mellett a valóságban 20 se lesz meg. Ami pedig még ennél is rosszabb, hogy Christin megnézte az előrejelzéseket és korántsem tűnnek olyan fényesnek mint azt megszokták. Amik konferenciák kilátásban voltak nincsenek, a karácsonyi foglalási rohamnak pedig el kellett volna kezdődnie, de még sehol senki. Éhen nem fogunk halni, de 400-as fizetésnek már nagyon kell majd örülni.

Ahogy haladunk a holtszezonba, úgy jönnek egyre csóróbbak és úgy csökken a mi munkánk. Bár szinte fullon volt a West Tower, fogyasztásom egy darab kólában merült ki. Végül 1-re végeztünk mindennel, de csak azért sikerült ennyire kihúzni, mert 3-szor vissza kellett mennem a Main-be. Először otthagytuk a telefonokat, másodszor nem működött a kártyám, harmadszorra pedig egy gyógyszert kellett átvinnem a securityre. Az utóbbi az érdekes.

Minden esetben, ha egy check-out szobában gyógyszert találunk a minibárban, le kell adni amilyen gyorsan csak lehet. Ezúttal egy kis fiolát találtam, olyat, amiből az injekció-ba szívják fel a cuccot. Megnéztem a címkéjét, hátha ismerem mi van benne, de a trimix nem hangzott ismerősen, úgyhogy rágugliztam. Nos, az úr sajnálhatja hogy ennyire figyelmetlen volt, ez bizony egy merevedési zavarok ellen használt szer, amit közvetlenül a probléma helyére kell beadni - ha mindenki érti mire gondolok. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy visszamer-e jönni érte.

Akit nagyon érdekel rákereshet a beadási utasításokra, én nem mertem ide felrakni a képet... :S

Fél 5-ig sikerült kihúzni a napot, de mielőtt hazamentünk volna, beszéltünk Christinnel a következő hónapokról. Látszott rajta, hogy tényleg sajnálja hogy nem tud nekünk órát adni és megérti a helyzetünket, de sajnos neki is vannak főnökei és nem tehet semmit. Viszont megígérte, hogy utánakérdez nekem, hova mehetnék shadowing-olni (megfigyelni a munkát - pénzt nem kapok érte, csak tapasztalatot, de végülis ezért vagyok itt :))

Este Gabesszal, Petrával és Dorinával elmentünk bowlingozni, később csatlakozott Renars is. A szimpla szórakozáson kívül más apropó is volt, mégpedig a gyakorlás. Hétfőn ugyanis Broadmoor Bowling Tournament, ahol az Amenities csapatot fogjuk képviselni Debbie, Lana, Renars, Gabi és Én :) Nem is ment rosszul egyébként a játék, ha hétfőn is hasonlóakat gurítunk akár még esélyünk is lehet :D

Ma hasonló hosszú napra számítottam mint tegnap, és nem is tévedtem sokat. Ismét sikerült megnyernem magamnak a South & Cottages-t, és mivel kissé elkalkulálta magát a Christin, 2 ember ment a South-ba, 2 pedig a Kotázsba. Én ismét Zamát traineltem a South-ban, de mivel Renars és Béla fél óra alatt végeztek odalent, jöttek segíteni és 1-kor már mindennel kész voltunk. Az a pár delivery sem dobott sokat az elfoglaltságunkon, az időhúzás meg ezúttal nem nagyon ment, mert Christin egész nap a raktárat dekorálta karácsonyi díszekkel :D Lesz majd húzás is és mindenki kap olyan zoknit is, ami a filmekben szokott a kandallón lógni. Bár kissé korainak érzem a díszítést, szerintem tök jó hogy ilyet is csinálunk :))

Gabesz late person volt, tehát ő maradt egyedül, de Bélával mi már 4 előtt kiclockoltunk. Este - tekintettel arra, hogy mindenkinek 4 nap offja van és abból elég sok közösen - elhatároztuk, hogy jövőhéten elmegyünk egy meccsre. Bár a hoki jobban érdekel, de mivel a kosárra kb. utánad dobják a jegyet, végül egy Denver Nuggets - Chicago Bulls mérkőzésre váltottunk. A mellékelt kép alapján hiába legfelső szekció, egész jól látni a pályát... Ha meg nem, akkor beüzemeljük a fényképező optikai zoomját :DD

A 2013-as Denver Nuggets... Cheerleader csapat :DD

Már csak két nap munka, és után jön a láblógatás :P :D

A gyönyörű nő (NYC 3.)

Utolsó nap. Már reggel nyilvánvaló volt, hogy sok minden kimarad (pontosabban ez már akkor nyilvánvaló volt, mikor lefoglaltuk a jegyeket), de azért a bakancslistás helyeket semmiképpen sem akartuk kihagyni.

Reggeli után rögtön a folyópartra mentünk, ahol egyik oldalon gyönyörű kilátás nyílt a másik part felhőkarcolóira, a másik oldalon pedig Manhattan tornyai magasodtak a hátunk mögött. Nehéz, sőt szinte lehetetlen eldönteni melyik nyújtotta a nagyobb élményt.

Innen kezdtünk lesétálni a pofásra kialakított korzón, és csakhamar eljutottunk a Battery Park-ba. Nos, a félreértések elkerülése végett semmi köze az elemekhez - én se tudtam az etimológiáját - a battery ugyanis ágyút is jelent. Anno itt állomásozott a tüzérség, innen kapta a nevét. Természetesen az építő átok - miszerint mindig felújítanak valami ha éppen arra járok - most is kísértett és az egész park úgy nézett ki mint mostanában a Kossuth tér, de szerencsére a komp a Szabadság-szoborhoz még járt.

Bizony, eljutottunk idáig, végre megvettük a 17 dolláros jegyünket, amivel bár a koronába nem mehetünk fel, de az oda-vissza hajóutat fedezi. Pont olyan alapos ellenőrzést végeztek a hajó előtt mint a reptéren szoktak, de szerencsére ezúttal nem találtak semmi kivetnivalót bennem. Iszonyatos mennyiségű ember akarta mindenáron látni a Világörökség részét, ami egészen megdöbbentő ekkora holtszezonban. A hajóra szerencsére nem kellett sokat várnunk, és volt helyünk kívül is.

Mert kinek van képe a Szabadság szobor hátuljáról?! :D

Az út 20 percnél nem tartott tovább, viszont túlzások nélkül megtapasztaltam életem legerősebb és leghidegebb szelét. Kapaszkodni végig ajánlatos volt, soha nem gondoltam volna hogy ilyet fogok érezni. A dokkolás után kb még 20 perc volt, amíg lejutottunk a hajóról, és pár lépés után rögtön ott magasodott felettünk Ő. A szobor, ami mindenkinek eszébe jut, ha New Yorkról van szó, én pedig csak ott álltam és azon gondolkoztam: mekkora egy rohadt mázlista vagyok, hogy itt lehetek. Még maguk az amerikaiak se nagyon jutnak el ide (nem viccelek, akivel eddig beszéltem munkatársak senki sem volt), nemhogy magyarok... Ebben a pillanatban éreztem először azt, amit a Broadmoor naponta próbál belénk sulykolni sikertelenül: kivételes vagyok. Kivételes, hogy itt lehetek.

Fess madár, Manhattan-nel a háta mögött... :D

Visszafelé ha lehet, még rosszabb volt a szél, ráadásul néha-néha még az eső is rákezdett. Visszaérve a partra nyilvánvaló volt, hogy egy program fér már csak bele az időbe, ez pedig a Brooklyn híd. Most lehet dobálni rám a köveket, ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy néz ki eme nevezetesség, a leghalványabb fogalmam se lett volna róla. Nekem ez valahogy kimaradt, és megpillantva az én szememben valóban nem verte mondjuk a londoni Tower Bridge-t, de a vártnál szebb volt. Időpontot tekintve ennél jobbkor és rosszabbkor - így egybe - nem is jöhettünk volna: egyrészt természetesen átépítés alatt volt, másrészt viszont a naplemente gyönyörű aranyköntöst ajándékozott neki egy 20 percre, pont arra az intervallumra, amíg átsétáltunk rajta.

Latoya egész ittartózkodásunk alatt el akart menni egy piacra (olyasmire mint a bécsi Naschmarkt), de mivel már későre járt, úgy nézett ki ez a program elmarad. Végül Gabesz bevállalta, hogy elmegy vele azért keresni egyet, hátha nem pakolt még össze mind, mi azonban Dorinával és Bélával a Shake Shack felé vettük az irányt. Ez egyike volt azoknak a kajáldáknak, amiket Dorina egyik ismerőse és az én kedves Bius barátném is figyelmünkbe ajánlott, így búcsúvacsorára tökéletes helynek ígérkezett. Sok szempontból hasonlított a Five Guys-ra (csak természetes alapanyag, méretek), de a legnagyobb különlegessége az volt, hogy rendelés után kaptál egy kis távirányító kinézetű cuccot, és ha kész volt a kaja, elkezdett rezegni meg villogni.

Hogy vannak-e szavak az ízkavalkádra amit kaptunk? Nincsenek. Egy hamburgert rendeltünk és ezúton bizonyítom, hogy bizony ebből is lehet gourmet étel. Annyira ízlett mindenkinek, hogy muszáj volt rendelni még egyet. Időközben befutottak Gabeszék is - sajnos sikertelen útjukról visszatérve - és miután ők is kiélvezték a Kánaánt, lenéztünk a Brooklyn híd alá. Pontosabban négyen beültünk egy Ice Cream Factory nevezetű helyre, amíg Latoya egyedül beült egy bárba, mondván ő nem akar fagyit enni. Nos, végül csak én és Gabesz költöttünk fejenként 6 dollárt 2 gombóc fagyira, de abszolút megérte. Ha nem is fagyiért, a személyzetért biztos :D Konkrétan 6 ember ült a lépcsőn (mind alkalmazott), ott vacsoráztak a vendégek előtt, hallgatták a zenét... Nagyon vicces volt, otthon már az első ilyen után repültek volna :D

Közben besötétedett, és New York ismét fényárba borult, amit nem hagyhattunk fényképezés nélkül. Miután ismét eléggé lefagytak az ujjaim, benéztünk Latoyáért a bárba, aminek az lett a vége, hogy Gabesz vele maradt (érthető hogy szerettek volna kicsit kettesben lenni), mi pedig Bélával és Dorinával elmentünk szuvenírt vásárolni. Ennek a vége az lett, hogy - a szokásos kulcstartón kívül - nem vettem semmit, mert a dolgok nagy részét keservesen ócskának ítéltem meg. Így inkább átballagtam a Starbucks-ba és beruháztam egyre a világvárosos gyűjthető bögrére :)

Az utolsó estét nem rooftop bárban töltöttük hanem a szállodában, - addigra Latoya és Gabesz is visszatért - néhány üveg sör társaságában, nem törődve azzal a ténnyel, hogy másnap reggel 5.30-kor kelés van. Végül sikerült kivergődni az ágyból, sőt 6.10-kor már a lobbyban állt mindenki készen és csak azért nem indultunk el, mert közben idő előtt meghozták a croissant-okat és reggelizni sosem árt, pláne ha fizettünk is érte.

Metróval jutottunk el a buszállomásig, ahol jó 10 percnyi keresgélés után megtaláltuk a reptérre induló járatot. Fél 8 után nem sokkal érkeztünk meg a LaGuardiára, ahol meglehetősen ijesztő sor várt a biztonsági ellenőrzésnél, de szerencsére gyorsan átjutottunk, így kissé kicentizve, de elértük a gépet. Hazafelé az út 4,5 óra volt, amiből 3,5-et kapásból mindenki végigaludt gond nélkül :D Denverbe helyi idő szerint 11 körül érkeztünk és ha már ott voltunk, miért ne ebédelhettünk volna Colorado fővárosában?

A Cheesecake factory-ra esett a választás, és nem bántunk meg, hónap után ez volt az első fine dining élményünk. A kiszolgálás és a konyha is 5-ösre vizsgázott nálam, szerintem borítékolható, hogy legközelebbi denveri kiruccanásunk alkalmával is ide jövünk. A desszert sajnos már nem fért belém, de semmi baj, elvitelre kértem valami kis "könnyed" sajttortát vacsorára:D

Még mielőtt visszaindultunk volna, benéztünk Kodihoz a Hyattbe, aki otthagyta minden munkáját és jött üdvözölni minket a lobbyba :) Nagyon kis cuki volt - mint mindig - és látszott rajta hogy mennyire örül hogy láthat minket. Remélhetőleg rajtunk is látszott mi mennyire örültünk neki :)

A hazautat mindenki végig aludta, kivéve szerencsétlen Gabeszt, aki ugyebár vezetett. Itthon aztán Béla és Gabesz is rövid úton este 8-kor már ágynak dőltek, mivel mindketten dolgoznak. Én holnap negyedik offomat fogom "élvezni" a héten, úgyhogy inkább nem is gondolok arra, milyen paycheck vár rám.

Inkább arra gondolok, milyen volt New York. Varászlatos. Elképesztő. Egyedülálló. Egy szóval: tökéletes.