Hol ale az igazi sör idekint?

Ma végre kialudtuk magunkat, és mivel Bándy-val kivételesen egyszerre volt szabadnapunk, kitaláltuk hogy kéne csinálni valamit. Nem telt túl sok időbe eldönteni hogy konkrétan mit, az első ötletet közfelkiáltással elfogadtuk: sörgyárlátogatás.

Délután 1 körül indultunk Bándy Buickjával, Timivel kiegészülve öten Fort Collinsba, a sörrel és komlóval átitatott és roppantul bájos kisvárosba. Ami azt illeti, nem is olyan kicsi, a maga 150 ezres lakosságával Colorado negyedik legnépesebb települése, viszont a hangulata nem ezt sugallja. Bár elég sok mindenről híres (például innen származik az ifjú Anakin Skywalker), számunkra egy volt a lényeg: a sör.

Denvertől még 100 kilométert kellett vezetni északra, kb. az államhatárig, ott botlottunk bele az Odell Brewing Company zászlóshajójába. A többiek már voltak sörgyárban - főleg Gabesz, akinek apukája ugyebár a Heinekennél dolgozik - nekem azonban újdonság volt minden szeglete. Jelen esetben nem egy több hektáron fekvő monstrumra kell gondolni, sokkal inkább egy kicsi, de rendkívül modern és iszonyatosan hangulatos épületegyüttesre, ahol egybe van építve a gyár, a söröző és a szuvenírbolt. Ennek egyik előnye, hogy például WC illatosítóra sem kell költeniük, mert a közeli erjesztő kádaknak hála a mosdókban átható komló és maláta illat terjeng.

A csalódás ott ért minket, hogy magáról a rendes gyárlátogatásról lemaradtunk, mert teljesen érthetetlen - és előre nem közölt - koncepció alapján két másodperc alatt kiosztottak 20 söröskupakot, és akinek jutott, az mehetett. Mivel már délután 4-re járt az idő, ez lett volna az utolsó lehetőségünk, így nem volt mit tenni: inni kellett. Kikértünk ilyen kóstoló tálcát, amin 6 feles pohárban különféle sörök voltak. Egészen elképesztő egyébként, hogy egy ekkora sörgyár több mint 20 féle árpalét állít elő, melyek többségében az odahaza kereskedelmi forgalomban oly ritka "ale"-ek közé tartoznak. Nagy felüdülés volt a rettenetes amcsi lőrék után valami igazit inni és bizony idekint jöttem rá, hogy nekem az ale sokkal jobban bejön mint a lager. Nem is csoda, hogy ez az határon álló hely fullon volt egy hétfői nap délutánján.

Bár eredetileg csak az Odell volt tervben, időközben rájöttünk, hogy kb. itt van az összes Coloradói sörgyár, így következő úticélnak a New Belgiumot tűztük, ami olyan 300 méterre volt :D A jelentősen nagyobb méretekkel rendelkező üzem azonban valamilyen érthetetlen okból zárva találtatott, így logóval elkövetett néhány fotó után a belváros felé vettük az irányt.

Itt egymás hátán sorakoztak a kisebbnél kisebb főzdék, végül az Equinox-ra esett a választásunk és nem bántuk meg. Ismét magával ragadó hangulat fogadott, beneveztünk még egy kóstoló tálcára, ami itt kétszer annyiba került, de kétszer többet is kaptunk. Itt dőlt el, hogy hazafelé Gabesz fog vezetni, mert ő volt az egyetlen, aki bevállalta, hogy nem iszik többet - így Bándy nyugodtan kényeztethette tovább ízlelőbimbóit és öblíthette száraz torkát malátalevessel.

Mire mindenki végzett a saját körével, már besötétedett és meg is éheztünk, úgyhogy visszakocsikáztunk Denverbe és Bándy úr kedvenc helyére, a Tilted Kilt nevezetű skót pubba ültünk be. "Hooters with a Scottish twist." Ez meg is magyarázza, hogy a vendégek 90%-a miért férfiből áll... A kajától (fish&chips-et ettem) és a kiszolgálástól sem igen voltam elájulva, de esztétikailag tény, hogy mindenkit élmény kapott - talán Timi annyira nem :D Csak hogy adjunk még a kalóriáknak, bedobtunk egy sajttortát is a Cheescake Factoryban, és csak ezután indultunk haza. 11 után nem sokkal érkeztünk meg, de mivel holnap dolgozunk, néhány FIFA meccset követően a pihe-puha matracunk hívogató szavának nem fogunk ellenállni.

Utó-karácsony

A teljes pénteki nap készülődéssel telt. Reggel felvágtam a zserbót, és az előzetes félelmek ellenére életem egyik legjobbja lett, amit az is jelzett, hogy a srácok kb. egy óra alatt bepuszilták a széleket amiket az oldaláról vágtam le :D

A másik karácsonyi édesség, amit a visszanézett képek alapján 2007 óta csinálok (:O) a profiterole lett, de ezúttal nem sikerült tökéletesre (nem mintha valaha is úgy sikerült volna xD). Ebben nagy szerepe van annak is, hogy habzsák híján egy Gabesz segítségével műanyagzacskóra applikált tollfejjel kellett művészkednem, ami kb. annyira volt sikeres és tartós, mint a magyar válogatott védelme a románok elleni vb selejtezőn. A végén már meg se próbáltam alulról tölteni a fánkocskákat, félbevágtam őket, belecsaptam egy fél kanál tejszínt aztán beledobtam a csokiskrémbe, úgyse látszik :D

Adam délelőtt átnézett egy váratlan ötlettől vezérelve, miszerint mindenkinek hozott karácsonyi ajándékot! :O Ami azt illeti, Béláé és Gabié még nem érkezett meg, de nekem oda tudta adni. Rég kaptam ekkora telitalálatot: valami olyasmit vett nekem, aminek az ismerőseim közül senki sem örülne és senki sem tudná hogy én örülnék neki, merthogy senki se tudja mi ez. De Adam is Doctor Who fan, és mikor megláttam, hogy egy szónikus csavarhúzót kaptam, ő is ugyanannyira izgatott lett mint én :)) A lenti videóból valami fogalmat lehet szerezni, mégis mi ez, de a lényeg, hogy nekem nagyon nagy örömet szerzett vele ^^

Az a kis berregő kütyü, az az... Gondoljatok úgy rá, mint mikor egy Star Wars rajongó kap egy fénykardot...

Közben rossz híreket kaptunk, ugyanis Dorina a Hotel Bar-ban meglehetősen busy volt, így 10 előttre nem tudta ígérni érkezését az utó-karácsonyi vacsoránkra. Ez kissé megcsúsztatta a programot, és a konkrét vacsorának csak este 7-kor álltunk neki. Ezúttal a srácok is közreműködtek: Béla rendet rakott a lakásban (azért itt jegyezném meg, hogy az egész Wildridge-ben eddig a mi házunk volt a legrendesebb - kár hogy nincs ilyen tisztaságverseny, mint a nyári táborokban :P), Gabesz pedig Jamie-t megszégyenítve filézett szeletekre kb. 4 kiló csirkét majd bundázta be őket. Kissé elszámolva magunkat rájöttünk, hogy a vásárolt egy liter tejszín kevés lesz, de szerencsére időközben megérkezett Gabi újdonsült barátnője, Nikki, így sikerült beszerezni a hiányzó alkatrészeket.

Nicole egyébként aranyos csaj, HK-n dolgozik, és ahhoz képest, hogy eddig 10 percet ha beszéltem vele (Bélával egyetemben) mindhármunknak hozott karácsonyi ajándékot :O Béla egy KetelOne vodkát, Gabesz egy üveg Henessy-t, én pedig egy nyuszis papucsot kaptam (na ja, tudta h szeretem a Garfieldot és abban a Jon-nak van ilyen :D) :) Nem is tudom elmondani mennyire meglepett minket :) Ezzel és a csavarhúzóval igazi férfinak érzem magam xD xD :D

Kissé későn, 11 fele lett készen minden, de addigra megérkezett a "vendégsereg" és a pót-asztalunk is, így kezdetét vehette a sajátos karácsonyunk. Adri és Dorina is egy-egy óriás plüssmacit kapott tőlünk, és bizony nagy kár, hogy nem vettük videóra az átadást, mert kegyetlen nagyot sikítottak :D Dorinával előzetes egyeztetés alapján ugyanazt vettük egymásnak, egy Coloradós Starbucks bögrét, így az egyetlen meglepetést egy mókusfigura jelentette belőle kikandikálva:))

A vacsora mindenféle nagyzolás nélkül fenomenális lett és a csirke ijesztően hasonlított nagyiméra - de persze nem érte utol, így simán rendelhetek majd tőle, ha hazaérek :D A desszert sajnos kevésbé fogyott, de ezt annak tudjuk be, hogy mindenki teleette magát a főétellel, és még így is maradt egy tepsivel az elkövetkezendő egy hét szükségleteit kielégítendő.

A kaja után jött ki rajtam igazán az egész napi fáradtság, így a fotelben elaludva hajnali 3-kor ébredtem arra, hogy el kéne vánszorogni azért a matracig :D

Nem csak én aludtam el a fotelben :D

Szombaton egy kelés utáni pár órás semmittevés követően Bélával levonszoltuk magunkat a Sears-be, ahol befigyelt a Lakatos-szerencse: ki akartam szedetni néhány szemet az óraszíjamból, de pont aznap reggel tört el az ehhez kellő szerszám... Mert mikor máskor? Bőröndöt se sikerült vennem, az egyetlen sikerélményünk a 10 dolláros beruházású bőröndmérlegünk, amivel remélhetőleg elkerüljük majd a túlsúlyos poggyászt a hazaúton :P

Este megnéztem a Doctor Who Christmas Specialt, amitől mély letargiába estem, de ezzel együtt is neki tudtam állni a gyakorlati beszámolómnak, amiből kész is lett az első oldal... Már csak 9 kell... Ilyen tempóban a szakdolgozattal együtt talán 2015-ben kész is lesz :D

Ma ismét munkába álltunk és saját számításaim szerint bruttó 15, nettó 10 napunk van még hátra a Broadmoorból, utána irány a nyugati part, majd pedig Magyarország. Vasárnap lévén csakis nagy check-out napról beszélhetünk, és ha nem is a Cottages-t, de a South-t megnyertem magamnak Renars-szal. Nem sokkal dél után álltunk neki a minibáraknak, de az addig eltelt időt viszonylag hasznosan, poharat törölgetve töltöttük. A kései kezdés meghálálta magát és check-back nélkül zártam a napot, habár a kifosztott coffee station-ök így is adtak elég munkát nekünk.

Delivery-vel is bőven el voltunk látva, aminek manifesztációja egy végtelenségig púpozott asztal volt, amiről természetesen sikerült is összetörni két poharat... Borravaló szempontjából egy faszi volt, aki nem "superappreciation"-nel fizetett, bár mondjuk azért meg is érdemeltem az 5 dolcsit... A felesége nem iszik pezsgőt, úgyhogy kicseréltette velem egy cabernet sauvignon-ra, amiért futhattam a Main-be meg vissza.

Fél 7-kor szabadultunk el, az este folyamán átnéztünk Dorinához egy kis tiramisura és együtt azt számolgattuk, hány napot töltünk még itt együtt. Nem sokat. Holnap ismét szabadnaposak vagyunk, hogy aztán szilveszterkor dolgozhassunk és újévkor meg ne :D Egyébként kb. mi vagyunk az egyetlenek, akik nem robotolnak 31-én este, úgyhogy meglehetősen szűkkörű újévköszöntés lesz, de annyi baj legyen :D

Karácsonytalan karácsony

Eljött Szenteste napja is, amitől olyannyira féltem. Minden évben nagyon várom a karácsonyt, a fenyőillatot, az ajándékozást (főleg azt a részét, mikor én végre átadhatom, amit készítettem/vettem), nyilván a nagy kajálást és hogy együtt van a piciny család. Bátyám anno még úgy fogalmazta meg, hogy azért szereti a karácsonyt, mert akkor addig lehet fent, ameddig akar, nem szólnak érte. Nyilván ez mára már érvényét vesztette, de az én szívemben mindig is egy különleges nap marad, amivel együtt jár úgy a fa feldíszítése, ahogy a rengeteg idegeskedés is. Ádámmal együtt állítjuk fel a kis mini-fánkat a szobánkban - amibe mindig valahogyan beletrollkodik -, férfiasan, kb cellux-szal átkötözve becsomagoljuk az ajándékokat és egész nap a hülyébbnél hülyébb képeket és videókat csinálunk :D Közben persze segítek a főzésben de méginkább a sütésben és mára elképzelhetetlen egy ünnepi vacsora zserbó és profiterole nélkül.

Fentebb csak egy kisebb emlékszálat osztottam meg a Lakatos-féle karácsonyozási szokásokról. Ezek azok, amik idén nem történtek meg. A legszomorúbb az egészben, hogy bár nyilván nekem is nehéz volt, a hazaiaknak még nehezebb lehetett, hiszen ők próbáltak mindent úgy csinálni, ahogy mindig... Csak -1 emberrel. Nekem nem volt mit csinálnom. Dolgoztam.

Amit mi tehettünk, azt megtettük, reggel 7-kor felkeltem (otthon délután 3) és Skype-on keresztül Apuci, Mami, Ádám és Edit Mama már a karácsonyfa előtt köszöntött engem. Bátyámra nagyon büszke voltam, ezúttal - helyettesítve engem - ő sütötte a bejglit (ami egy konyhától ódzkodó sráctól becsületes dolog) és az elmondások szerint remekül sikerült :) Jó volt őket látni és sírás nélkül megúszta mindenki :)

De nem volt mese, amíg ők készülődtek az ünneplésre, mi Adrival és a srácokkal a Broadmoor felé vettük az irányt, hogy a minibárakkal töltsük a 24-ét. Bélával megnyertük magunknak a South-t, ahol már reggel felhúzott egy bunkó vendég. 10.20-kor kivittünk neki 2 fánkot (egyáltalán miért nem a Room Service?), majd mikor mosolyogva megpróbáljuk átadni, közli hogy hol voltunk idáig, már régen reggeliztek, 9-re itt kellett volna lennünk. Hogyneeee, 9-kor még se a fánk nem volt kész, se ember nem volt a részlegen, de amúgy persze "-.-

A delivery rész sem volt vészes, de túlórával nyugtáztuk a napot, fél 7-kor clockoltunk ki. Adri fél 9-re hívott minket a karácsonyi vacsira, addig Gabesszal elnéztünk a Szeszboltba (ja, gyalog a fagyban) hogy válasszunk valami minőségi borocskát a vacsihoz. Nos a bajok ott kezdődtek, hogy ezek a hülye amcsik nem írják rá a címkére, hogy édes vagy száraz a lőre, de úgy gondoltuk, hogy egy rajnai rizling mellett letéve a voksunkat nagyot nem tévedhetünk :D

Egy angolos negyedórás késéssel megérkeztünk Adriékhoz, ahol már az utolsó simításokat végezték a vacsin. A kaja baconös csirke volt franciasalátával, zöldbabbal, krumplipürével plusz desszertnek diós/mákos bejglit és sajttortát is tömhettünk magunkba :D Meg is emeltük a kalapunkat a szakácsnő előtt :)

Olyan hajnali fél 1-ig maradtunk és beszélgettünk a begyújtott kandalló melegében és a feldíszített karácsonyfa mellett. Bizony, nekik ez is volt, ráadásul ingyen kapták, mert a Home Depot-ban aznap úgy döntött a menedzser, hogy minden fenyő fizetés nélkül elvihető... Persze erről mi lemaradtunk :D

A lényeg, hogy kellemes kis este volt, de ennek ellenére karácsonyi hangulat nélkül maradtam, amiről senki nem tehet, egyszerűen én a fentebb felsorolt dolgokat vártam - amiket nyilván nem kaphatok meg. Ez egy másfajta ünneplés volt, de a körülményekhez mérten szerintem a legjobbakat hoztuk ki belőle :)

Amerikában 25-én szerdán van a lényeg, reggel bontják az ajándékokat. Mi is vettünk egymásnak néhány apróságot így házon belül, amit két okból nem 24-én adtunk át. A legnyomósabb érv az volt, hogy Bándy hajnal 2-ig dolgozik, a gyengébb pedig, hogy próbáljuk ki az amcsi szokásokat :D Nos Gergő műszakja végül hajnali fél 6-ig húzódott ki, így mikor Gabesz reggel 9-kor felkeltette, hogy "ajándééééék", nem volt őszinte a mosoly az arcán :D D

A saját magamnak rendelt meglepi már hétfőn megjött egy vadonatúj Kinect személyében, de a srácoktól egy Angry Birds-ös pólót, egy fekete órát, egy üveg sört és egy feles Jack-et kaptam :D Ránézésre egyébként mindenkinek sikerült örömet okozni, még Bándynak is 2 másodpercre, aztán húzott vissza aludni - amit teljességgel megértek :D

9.30-tól természetesen dolgoztunk és én már előre tudtam, hol leszek. Általában ha Egita előző nap a Cottages-ban van, akkor másnap én húzhatom ott az igát, és szívhatok mint a torkosborz, mert amit maga után hagy, arra nincsenek szavak. Nem is tévedtem, valóban én mehettem le, és mikor beléptem a storeroomba majdnem elsírtam magam: dobozok mindenfelé szétdobálva, szemét a plafonig, kocsi nincs visszatöltve és a legjobb: egy darab hot chocolate sincs. 

Miután 40 perc alatt némi rendet varázsoltam, délben el is kezdtem a minbárokat, de ezúttal végre mellém szegődött a szerencse: kb. mindenhol bent voltak a vendégek és ünnepeltek, úgyhogy nem volt szükségük rám. Persze volt néhány üres is és néhány olyan, amit üresnek hittem... Például amelyikbe mikor tettem 3 lépést a minibár felé, a szomszéd helyiségből egy kutya szaladt ki ugatva, aminek hatására én meg a házból próbáltam kiszaladni. Erre előjött még egy, és mikor kinyitottam az ajtót, az kiszaladt... Szerencsére néhány fütyüléssel visszacsalogattam, majd kiosontam és rájuk csaptam az ajtót... MINEK HOZ VALAKI KUTYÁT MAGÁVAL KARÁCSONYRA?!

Az ebéd ezúttal ingyen volt, a probléma csak a fix választékkal volt. Végül valami ízetlen halat ettem vadrizzsel meg zöldbabbal terített asztalnál (!), de valahogy ezt nem sikerült eltalálniuk. A munkával ismét nem sokkal 6 után végeztünk, és estére ismét sikerült programot szerveznünk magunknak. Egyértelmű volt, hogy nem telhet el karácsony Reszkessetek betörők nélkül, így (teljesen törvényes módon) megszereztük az első részt és átmasírozva a közösségibe rákötöttük a laptopot HDMI-vel a nagy tévére - ami persze nem működött. Némi sikertelen próbálkozás után Dorináéknál kötöttünk ki és 5-en néztük egy 15 colos képernyőről a filmet ugyanakkora élvezettel, mintha most látnánk először :))

December 26. itt már nem ünnep, de azért mi ekkor is dolgozunk. Történelmi pillanatként ezúttal Adrival kerültem össze mégpedig a West Towerbe, aminek szerencsére a fele üres volt, így nem dolgoztuk halálra magunkat. Ellenben az egyik szobában - fura lesz ezt olvasni - végre az olyannyira hiányolt karácsonyi hangulat fogott el: bent volt egy rendes karácsonyfa, ami azt a fenyőillatot árasztotta, amire minden évben várok :)

A nap nagy részében egyébként nem sok említésre méltó dolog történt, talán Renars fantasztikus mentorságáról érdemes szót ejteni :D Ian nagy ötlete volt, hogy összerakja lett barátunkat Thabiso-val, hogy trainelje őt a Southban. Na most Ren nem tudta megjegyezni a csaj nevét, úgyhogy végig Toshibának hívta. Pre-shift után megkérdezte tőle, hogy készen áll-e. Thabiso igennel felelt, mire Renars mondta neki, hogy akkor kezdje el, majd ő is jön 2 óra múlva xD Mikor pedig meg kellett volna mutatni, hogy kell csinálni gyümölcstálat, közölte hogy majd a telefonján mutat róla egy képet :DDDD Nyilván végig hülyült, de hát mi szakadtunk a röhögéstől :D

A holnapi setupok miatt kissé elhúzódott a munka és csak 7 után clockoltunk. Este nekiálltam megsütni a zserbót (miközben az Igazából Szerelmet néztem :D), amihez sikeresen le is daráltam - illetve a pontosabb kifejezés a turmixoltam - a diót és végülis egész normálisan néz ki, csak az óriás tepsi miatt fele akkora mint otthon, a Hershey csokit meg nem tortabevonónak találták ki... Holnap kiderül, mit lehetett kihozni magyar alapanyagok nélkül :D

Merthogy 27-én bizony "karácsonyi" vacsorát főzök, amin megpróbálom a szokásos hazai ízeket idevarázsolni. Úgyhogy a holnap a sütés-főzés jegyében fog telni, Dorináéktól még az asztalt is áthozzuk, hogy minél többen elférjünk. :) Alig várom! :)

2013-as karácsony... Otthonról kapott kép :)

Nincs Amenities Christin nélkül - de muszáj lesz :/

Nos a csütörtök éjszaka kissé megviselt a Kodival elköltött mexikói vacsora miatt (rám nem igaz a jó malom mindent megőröl elv :D), úgyhogy meglehetősen nehezen keltem reggel. Pláne hogy 7-kor pattantam ki az ágyból, hogy Jankával és Ancsival beszélhessek konferenciába amit végül sikerült is megvalósítani :)) Idén ezzel kellett beérnünk a Mosolytár helyett :/

Anno mikor Christinnel csináltuk a schedule-t, direkt kértem magunkat péntekre, mert láttam hogy a deliveryk számából ítélve minden bizonnyal meg lesz a 8 óránk. Hát maradjunk annyiban, hogy igazam lett, kissé talán túlságosan is.

Thabiso középen látható :D

A péntek egyébként sok szempontból különleges nap volt. Christin és Adam is utoljára jött dolgozni a Broadmoorba, és menedzserünk ennek örömére rendhagyóvá tett mindent. A pre-shiftet konkrétan a cafeteriában tartottuk néhány péksüti társaságában, amit ő vett nekünk - mindezt persze beclockolva :D Elvileg ő és Lana lett volna aznap az office-ban, de közben rájött, hogy neki nincs kedve dolgozni, úgyhogy inkább behívta maga helyett Iant és a storeroomban héderezett egész nap :D

Én a Main Tower-t kaptam, ahol ezúttal nem voltam egyedül, mert új munkatársunkat kellett trainelnem, aki a Lake Terrace-ról transzferált ide. Vele még egy dél-afrikaival lettünk gazdagabbak, ráadásul a szorgosabbik fajtából :) Senki ne lásson semmiféle előítéletet a dolog mögé, de ha Nombekóra gondolok vissza... Szerintem a leglustább ember akivel valaha találkoztam :D

Tehát Thabiso jófej csaj, bár már most utálja ezt a munkát, látszik rajta, hogy azért szeretné jól csinálni. Mivel a Main ezúttal fél házon volt, villámgyorsan végeztünk vele, még úgy is hogy elég sok mindent el kellett neki magyarázni. Ebéd után nem kezdhettük el a deliveryket, egészen 5-ig kellett várni, annyi volt az új check-in. Mi a Main Towerrel egészen jól jártunk, bár azért 11 pezsgőről - köztük egy 300 dolláros Roederer Cristalról - gondoskodnunk kellett.

Végül fél 8-kor jutottunk el odáig, hogy mindennel kész vagyunk ami azt jelentette, hogy Adam és Christin utolsó percei következtek - a szállodában, mert hogy vasárnap van a búcsúbulijuk :D Nos, Adam jó tanácsai az utókornak, akik Amenitiesre jönnek:

• csak a check-outokat kell megcsinálni, a stayover vendég majd szól ha kell neki valamit :D
• ha kifogysz a kávéból, a 4 helyett elég csak 1-et hagyni a szobában
• a virág meg a susnyás nem fontos a deliveryknél, nyugodtan elhagyható :D

 Ja, Vanessa - a bankettes extrás csaj - felhívta délután a Bélát, hogy nem érnénk-e rá szombaton este egy újabb karácsonyi vacsorára. Természetesen hevesen bólogatva igent mondtunk, még úgy is, hogy ennek hála 15 óra fölött fogunk dolgozni aznap.

Szombaton tehát erre készülve mentünk be 9.30-ra munkába. Érdekes módon megint a Main-be kerültem, csak ezúttal egyedül és úgy, hogy a fél épület kichekkolt aznap. De tudva, hogy este 18.30-ra az IC-ban kell lennünk, meglehetősen gyorsan végeztem. A minibárok végeztével volt egy holt órácska, amikor operatíve nem azért nem csináltunk semmit mert nem akartunk, hanem mert nem tudtunk :D Ebéd után jöttek csak meg a kártyák, és mind a 115-öt jómagam csekkoltam telefonon Lanával - kb. fél óra alatt.

Nekem szerencsére nem voltak olyan vészesek a deliveryk, de a srácoknak le kellett paszolniuk a maradékot Eurekának és Juditnak, mert nem értünk volna át a bankettre. Az persze csak ott derült ki, hogy bőven elég lett volna 1 órával később érkezni, mert a vacsora fél 8-kor kezdődött.

Nos, a rendezvény célja eleinte nem volt világos, de a végére csak kiderült. A neve Debutante Ball, amit tulajdonképpen a felső tízezer frissen érettségizett gyerekeinek rendeznek meg, akiket egyenként bemutatnak és lehetőséget adnak nekik az ismerkedésre. Úgy hangzik mint egy középkori nemesi bál vagy méginkább mint egy húspiac? Az is. Elvileg a lényeg, hogy a gazdag zergék találjanak maguknak még gazdagabb ficsúrokat, hogy aztán tovább kérkedhetjenek a vagyonukkal. XXI. század.

A felső tízezer tagjai...

A vacsoránál ráadásul még jól ki is csesztek velünk... Egyrészt össze-vissza mászkáltak, ezért teljesen lehetetlen volt egyszerre felszolgálni a fogásokat. A végén meguntuk, és a desszertet odaraktuk a saláta mellé :P Mert bizony (másrészt) kijelentették, hogy "european style"-ban kérik a fogások sorrendjét, vagyis meleg előétellel kezdünk, a saláta meg csak az entrée után jön.  Ez még nem lett volna akkora gond, ha emiatt nem 3 tányért kellett volna egyszerre leszednünk az asztalokról/fő (két svájci alap + 1 mély). Ja, és a desszertet valami hosszúkás téglalap alakú tálon kellett vinni - egyszerre meg is tudtunk fogni 3-at max :P

A vacsora tálalásának próbálkozásait fél 11 körül feladtuk, az egész mulatság pedig éjfélig tartott, úgyhogy hajnal 1-re már itthon is voltunk. Csekkoltam még a postaládánkat és jött pár csomagom :) Megjött a Kinect Sports 2 és a hiányzó 25 centesek is, így teljes gyűjteményt fogok majd hazavinni, de jött egy meglepetés is. Sajnos nem tudták betenni, úgyhogy csak egy cetlit hagytak, hogy menjek le érte a postára, de láttam a feladót: Attila :)) OTTHONRÓL JÖTT CSOMAGOM! :)))

Bár másnap szabadunk volt, csak reggel 7-ig aludhattam, mert a Balaton Gang sikeresen összeállt egy rövidke videókonferencia erejéig :D Tervbe van már véve egy újabb prágai kiruccanás februárban :)

Végül nem aludtam vissza, inkább megnéztem a Don Jon-t (ajánlom mindenki figyelmébe, még ha eleinte felszínesnek is tűnik - nem az). Délután a srácokkal - visszatérve a cigány életmódba - legyalogoltunk a közeli boltokba karácsonyi és egyéb vásárolgatás céljából, aminek az lett a vége, hogy este 6-kor zacskókkal felpolcolva tértünk be a Red Robin étterembe :D

A fent említett vendéglátóhely leginkább hamburgereiről híres és arról, hogy annyi krumplit ehetsz amennyit csak akarsz. Nem is értem eddig miért nem jöttünk ide, nagyon hangulatos és a kaja is zseniális :)

Este aztán Adammel mentünk a saját és Christin búcsúbowlingjára, ahova végülis hellyel-közzel az egész Amenities eljött. Csak egyet játszottunk, mert kicsit érdekesek a szabályok a díjakra, így az este további része beszélgetéssel és Christin ajándékozásával telt. 

A legérdekesebb rész viszont az volt, hogy kiderült: Christin elolvasta az egész blogomat. Nem viccelek, lefordította Google fordítóval mind a 93 bejegyzést... Elvileg volt benne két olyan rész, amiért jelenthetett volna, de tekintettel arra, hogy ismerjük a gugli nyelvészprofesszori tudását, nem lehetett bizonyos abban, hogy tényleg azt írtam, ami a fordításban szerepel. Ja és hogy hogy talált rá? A blog címét általában egy olyan képhez linkeltem be, amin Lana be volt jelölve, és ugye ezt az ismerősei is látják, akik között ott van Christin. Sejtettem, hogy valaki olvassa innen kintről, de nem akartam elhinni :D Fő a lényeg, nem lett belőle gond :)

This is for you Christin, if you're still reading this. I hope you enjoyed the blog as much as I enjoyed the work with you. You were my second boss in my life, but out of two; the best :) Have fun in Texas, and always remember Team Christin, who moved the whole West Over :)

Kodi is benézett 5 sör erejéig :D Végül ő vitt haza minket és megígértette velünk, hogy még találkozunk, mielőtt hazamegyünk. Ez csak természetes :)

Ma 10-kor Adrival és a srácokkal elmentünk bevásárolni a Walmartba, ami az ott eltöltött időt (2 óra) és elköltött pénzt ($135) figyelembe véve nevezhető kb. utolsónak :D De legalább minden megvan a karácsonyi vacsihoz - ami végül 27-én lesz, nem sikerült cserélni :/ Adri is összeszedett mindent, ami kellett neki, ugyanis Szenteste hozzá megyünk fine dining estére :D A menüről annyit tudok hogy diós beigli lesz - a többi nem érdekel :D

Hazafelé sikerült bemenni a postára, és megkaptam a csomagomat :) Egy 2 kilós pakk érkezett otthonról tele édességgel :) Végre lett némi karácsonyi hangulatom és az amcsiknak megmutathatom, milyen az igazi csoki és mi is az a szaloncukor :D

1-től megnéztük a fantasztikus 0-0-val végződő Arsenal-Chelsea meccset, fél 4-kor pedig bementem a Bándyval a Broadmoorba, mert 5-től ismét shadowingoltam, ezúttal az egyik Assistant Manager mellett. Eredetileg Christie lett volna az a bizonyos "egyik", de elcserélte a shiftjét, így a senior AM, Frances nyert meg engem magának - számára teljesen váratlanul :D

Ezúttal csak 2,5 óra volt az egész és korántsem mentünk annyira a részletekbe. Az egész szállodában négy AM van, akik fölött csak a Resident Manager és a GM áll, tehát tulajdonképpen ők a felsővezetőség. 0-24 van bent valaki közülük, ők kezelik a VIP-ket és a problémásabb vendégeket is. Ma szem- és fültanúja lehettem mindkettőnek. Volt egy panaszkodó vendég telefonon (kb. fél óra után valamennyire sikerült is lenyugtatni) illetve az egyik énekes VIP-t le kellett vinni a Broadmoor Hall-ba a szobájából - kocsival.

Többet szerintem nincs értelme írni a dologról, hasznos volt, meg Frances is nagyon jófej (Londoni, úgyhogy élvezhettem a brit akcentusát ^^), de hát ezt komolyabban megismerni csak hosszabb idő alatt lehet.

Holnap szenteste. Karácsonyfa és család nélkül, de annál több munkával. Lesz bejelentkezés skype-ról, de hát az nem ugyanaz :/ De ha máshogy nézzük, 35 nap múlva otthon vagyok:) Akkor majd utó-karácsonyozunk :)

Amenities Xmas Party! :)

De jó is volt ez a mini szabadság :D Azt nem mondanám, hogy bármi produktívat cselekedtünk volna, de az tény, hogy jól éreztük magunkat :)

Hétfőn ugyebár délután 1-re voltunk hivatalosak az Amenities Xmas Party-ra, amit a Gaylord ülésteremben tartottak meg. Christin kibérelte 2 és fél órára, rendelt pizzát, vett üdítőt, a hosszú tárgyalóasztalon (olyan fasza bőrfotelekkel :DD) égősort futtatott végig, illetve feldíszített egy karácsonyfát is - kávékapszulákkal, amiket a Cottagesban használunk :D

Mielőtt mindenki odaadta volna az ajándékát a másiknak, Christin egy játékot játszatott velünk. Vasárnapig mindenkinek elküldte neki egy gyerekkori képét, ő ezeket összegyűjtötte, kinyomtatta, nekünk pedig most az volt a feladatunk, hogy kitaláljuk ki kicsoda. A nagy része elég nyilvánvaló volt, de pont annyit nem találtam el, hogy lecsúsztam az első három helyezésről és a Starbucks-os utalványokról:(

Segítek, az alsó tablón vagyok :D

Az ajándékozás úgy történt, hogy Lana odavitt egy csomagot a címzettnek, ő megnézte és ki kellett találnia, hogy kitől kapta. Kandace pont ennek az elejére ért ide, de csak letette az ajándékot és már el is húzott (végülis miért maradjon, mindenki utálja :P). A vicc azonban az volt, hogy 5 perc múlva visszajött és leült, ugyanis az anyja visszaküldte xD :DD

Ilyenek "élőben" a főnökeim :)

Így végül egy valaki nem jött el, pontosan az, akit én húztam... Rengeteget dolgoztam az ajándékával, és már vártam hogy tetszeni fog-e neki, de sajnos ez így elmaradt :/ Egyébként volt néhány nagyon ötletes ajándék és volt néhány rettenetes is, de én például örültem az enyémnek :D Mikor Lana lerakta elém az előző nap általam vásárolt csomagolópapírba burkolt motyót, nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy Gabesz volt az elkövető :D Egy mini-rágóautomatát ill. egy Broncos-os sapkát kaptam :)

Kedden végre kialudtam magamat, és a délutánomat a közösségiben töltöttem meccsnézéssel, ami természetesen a Chelsea utolsó perces, hosszabbításos vereségével ért véget. Olyan 4 körülre azt terveztük, hogy elmegyünk korizni, Adrit rá is beszéltük, de végül az egészből nem lett semmi. Odaérve kiderült hogy ilyen periódusok vannak és ha akkor akartunk volna felmenni a jégre, fél óra múlva jöhettünk is volna le. Így a Chipotle burrito bárban kötöttünk ki, ahol 7 dollárért egy csecsemő méretű és súlyú tortillatekercset nyomhattunk magunkba.

Otthon némi készülődés után átmentünk Dorináékhoz, ahonnan a terv az volt, hogy a Kéri Andris búcsúbulijába megyünk, de tekintettel arra, hogy kocsi nélkül fuvarhoz voltunk kötve, végül a belvárosban kötöttünk ki egy Broadmooros buliban. Közben megtudtuk, hogy Andris is ide tart, úgyhogy végülis sikerült egybekötni a kettőt:)

Hát ami azt illeti, hatalmas buli volt és sikerült megtaníttatni a pultos csajszival, hogy ha kérünk egy üveg bort, akkor adjon mellé egy kancsó szódát is :D Olyan hajnali fél 2-kor lett lefújva a buli - amerikai szokás szerint - és mivel végül nem találtunk fuvart, taxival jöttünk haza. Itthon még vagy 4-ig elvoltunk, akkor dőltünk csak be az ágyba.

Rosé fröccsel és Adrival :D

Szerda reggel kissé elaludtam, de még közösen pont meg tudtuk nézni a kézis lányok küzdelmét a hosszabbításban a brazilok ellen. Mi nagyon szurkoltunk, így a világ másik végéről is, de sajnos ezúttal ez nem segített :/

Reggeli-ebédre gondoltam megsütöm magamnak az anno rendkívül kedvezményes áron vásárolt tavaszi tekercseket, de ez rossz döntésnek bizonyult. Eddig számomra ismeretlen, istálló-íze volt a kajának és mivel nem igen toleráltam a tudatot, hogy minden bizonnyal lószőrt eszek, rövid úton a kukában landolt.

Egyébként erre a napra terveztük Norbiéknál a Star Wars maratont, de ők még mindig az előző este fáradalmait nyögték így délután 3-ra toltuk az időpontot. Addig kimentünk teniszezni, ami ugyebár teljesen természetes, hiszen két hete még -22 fok volt, tegnap meg már +20...

A módosított kezdést sikerült nagyjából tartani és miután kényelembe helyeztük magunkat Norbiék süppedős foteljeiben és óriás HD tévéjük előtt belevágtunk minden idők legjobb szextológiájába. A régiekkel kezdtük és sajnos nem is sikerült végignézni mind a hatot, az első résznél meg kellett állnunk, mert már hajnali fél 1-volt... De hát ezeket a filmeket soha nem lehet megunni :D

Ma sikerült felhúznom magam rögtön reggel, ugyanis a Lana által szerdán összerakott schedule-t Christin megváltoztatta, és bár eredetileg offot kaptam 26-ára (így meg tudtam volna csinálni a karácsonyi vacsit), az új beosztásban ehelyett vasárnapot kaptam. Most épp azon dolgozom, hogy kivel tudnék cserélni, és bár 26. itt nem számít karácsonynak, azért nem hinném hogy sikerülni fog :/

Este értünk jött Kodi és elmentünk vacsorázni egy mexikói étterembe. Úgy néz ki, jön majd a barátnőjével Európába és ha minden igaz, benéznek Budapestre is jövő májusban :) Hát nem is tudom mennyire örülnék, ha ilyen hamar viszontláthatnám :)

Holnap tehát dolgozunk és jelen állás szerint az egész karácsonyt is végigmelózzuk, hacsak nem sikerült fent emlegetett csere... Szurkoljatok!

17 óra a Banketten

Na ez a négy nap... Gép közelébe alig kerültem, nem hogy még írjak is valamit. A csütörtöki napot hanyagoljuk, rántott húst sütöttem illetve beruháztam egy új órára... Fél áron volt a Fossil, úgyhogy ezt nem igen hagyhattam ott. De ezen kívül említésre méltó nem történt.

Pénteken már reggel tudtuk, hogy kemény napnak nézünk elébe. Habár hivatalosan offon voltunk, sikerült felvenni még múlt héten 2 shiftet banquets-en. 11-re bevitt minket Timi, ekkor kezdődött a rövidebbik dolog, az ebéd. Egy Newborn Hope nevezetű újszülötteken segítő non-profit cég karácsonyi/évzáró rendezvénye volt. 10 fős asztaloknál kb 700 ember foglalt helyet és tányérszervizzel szolgáltunk fel három fogást. Hárman voltunk 4 asztalra, az egyik társam egy jama volt, akinek úgy minden ötödik szavát meg is értettem. De végülis gördülékenyen ment a munka és fél 2-kor már vége is volt a ennek a műszakunknak, a másik pedig csak másfél óra múlva kezdődött.

Ebéd előtt benéztünk az office-ba, beszélgettünk kicsit Christinnel és megígérte, hogy mielőtt elmegy, még ír nekünk egy referencia levelet személyre szabottan :) Miközben álltunk a kajáért sorban, Vanessa, akinél az extra órákat szoktuk intézni odajött hozzánk, hogy ráérünk-e szombaton, mert még mindig kéne neki pár ember a karácsonyi partyra. Tekintettel arra, hogy az már új hét és a 40 óra közelében se leszünk, nagy hevesen bólogattunk és dolgunk végeztével meg is írta nekünk a szükséges papírokat.

A második műszakunk 3-kor kezdődött és több szempontból is újdonságot tartogatott számunkra. Egyrészt a captain (tehát a főnök, aki lebonyolít) egy eddig ismeretlen fazon, Bruce volt. Ha azt mondják neked, hogy képzelj el egy 40-50 év körüli amerikait, ő jelenik meg előtted :D Egyébként az eddigi legjobb irányítást élvezhettük a kezei alatt, nem volt olyan őskáosz, mint ami szokott lenni.

Másrészt büfévacsorát kért a messzeföldön botrányairól híres Time Warner Cable cég, ami első hangzásra egyszerűnek tűnhet, de ha ott vagy rájössz, hogy nem az... Felsetupolni nem volt nagy cucc, csak evőeszközöket kellett törölgetni majd szalvétába csavarni. Néhányan közben a chafingeket állították be, ugyanis hiába büfé, a vendég nem magának szed, hanem a stand mögött álló meri ki neki a tányérjára amit kér. Fehér kesztyűben. Igen, mindenkinek ebben kellett nyomnia "-.-

A banzáj 7-kor kezdődött, és bár a kajálás csak fél 9-ig tartott volna, meglehetősen megnyújtottuk ezt az időt. Hogy nekem mi volt a dolgom ? Többedmagammal jártam a termet (90 asztal között lavírozva) és elvittek a koszos poharakat/tányérokat/evőeszközöket stb. Egy ekkora helyen mindez pont ugyanolyan unalmas mint amilyen fárasztó. Volt közben nekik külön kaszinó és karaoke terem, tombola, bohócshow, meg természetesen bárpult. A szeszt serényen fogyasztották, ennek hála jópár kancás hölgy nyomult rá a felszolgálókra. 

A party elvileg éjfélig tartott, az utolsó egy órában már csak a legalkeszebb tömeg ropta a táncparketten, de szerencsére 0:00-kor sikerült kidobni őket. Nekünk már nem maradt sok dolgunk, leszedtük még ami maradt és fél 1-kor - remegő térdekkel -  kiclockoltunk. A fuvart ezúttal is Timi biztosította haza, csak hoztuk az Ákost és a Dorinát is, így 6 embernek kellett volna beférnie 5 helyre. A csomagtartót senki se vállalta, úgyhogy végül Dorina feküdt végig rajtunk a hátsó ülésen :D A kalandot csak tetézte, hogy Timi direkt hajtűkanyarokat vett és 120-szal hajtott rá a fekvő rendőrökre :D De végül épségben hazaért mindenki és hajnali fél 2-kor azzal a gondolattal aludtunk el, hogy: igen, holnap még többet fogunk dolgozni :P

Nem mondom, elfértünk, de valami ilyesmi érzésünk volt :D

Számításainkat meg is találtuk. Szombaton ugye reggel 9-kor Amenities-en kezdtünk és ez pont egy olyan nap lett volna, amit este 8-ig is kihúzhattunk volna, de ehelyett úgy siettem mindennel mint még soha, mert legkésőbb 3/4 7-re az International Centerben kellett lenni az Xmas Party-n felszolgálásra készen. Main Tower-be kerültem, ahol a minibárok nem is voltak vészesek, de delivery-ből szépen kijutott mindannyiunknak. Ráadásul 5 előtt a sok kései check-in miatt nem is kezdhettük el kivinni őket, de amint megkaptuk a rajtjelet, Ferrariként suhantunk asztalainkkal a szobák felé. Egész szép időt mentem a mennyiséghez képest - ahogy Béláék is - így Ian gond nélkül elengedett minket időben. 

Fél 6-kor futottunk be az IC-be, ahol bár régi jó captain barátunk, Jeff csak ötödszörre értette meg, mit is akarunk, mikor végre megvilágosodott, egyből mutatta a helyünket. A rendezvény ezúttal a szokásos évi 700 fős Xmas Party volt vacsorával és egy jó másfél órás zenés műsorral. A kaját svájci szervizzel szolgáltuk fel (aminek hihetetlen módon örültem az előző napi szenvedés után), ismét harmadmagammal jutottam 4 asztalra. Hogy azért ne legyen egyszerű az életünk, volt egy rakás kölyök is, akik külön menüt kaptak és ötször lassabban ettek, mint bárki más a teremben, de legalább nem csináltak nagy felfordulást.

A káosz természetesen most sem maradt el, a jobbkézszabályt a supervisorok se tudták, a kajáért bal oldalt kellett bemenni... Na vajon hányszor mentem szembe a forgalommal mire ezt megtanultam? :P Összességében végülis jól sikerült a vacsi (mert a vendégek mindebből semmit sem vettek észre) és fél 9-kor kitakarodtunk a teremből, mert kezdődött a műsor. Na ebben a másfél órában szorgalmas semmittevés következett, semmi normális feladatot nem sikerült kapni... Jeff is azzal szórakozott, hogy a magyarokat szívatta ilyen kérdésekkel, hogy: "Kinek van a legmagasabb adókulcsa a világon? NEKTEK! Gratulálok! Hova tűnt a forradalmi szellem?" Mert hogy ő volt már nálunk és mennyire sajnál minket, hogy egy ilyen országban kell élnünk.

Este 10-kor lett vége a banzájnak, egész gyorsan leszereltük a termet, aztán ismét 6-an egy kocsiban 11-kor hazajöttünk.

Ma Judit vitt be minket, és egy 530 check-outtal rendelkező napról lévén szó, ez sem ígérkezett éppen könnyűnek. Egy átlagos hasonló nyári napon ennyien elmennek, de ugyanennyien jönnek is. Na így télen annyi a változás, hogy senki sem jön :D Konkrétan 4 napig 5-15%-os foglaltsággal fogunk működni - ezek lesznek a mi szabadnapjaink :D

Első körben a South-t kaptam meg Bélával, de nagyon nem volt kedvem odamenni, úgyhogy inkább elcseréltem a Cottages-ra Gabival. Tudom, mindig szidom a Kotázst, de ma jó idő volt, sietni se kellett... Jó döntésnek tűnt. Egészen addig amíg meg nem tudtam, hogy meg Egita volt ott előző nap. Nem sokkal 12 előtt álltam neki a minibároknak, és az egy dolog hogy volt egy rakás fogyasztás, a coffee station-ök megint vagy ki voltak fosztva vagy a lett hölgy tegnap valahogy összekavarta őket :P Jó 3 óra alatt végeztem is mindennel, olyan 4 körül eljutottunk kajálni.

Volt egy darab giga-deliverym délután, amihez vittem magammal a room service-es kocsit meg a Juditot is, ha már neki a West Towerben úgyse volt dolga. Egy nagy VIP család bérelte ki kb az egész Everest Cottage-ot, és nem tudom leírni mennyire örült a hölgy, hogy születésnapi ajándékot kapott a hoteltől :D Mindezt úgy kellett prezentálnom, hogy az egész 12 fős family körbeállta az asztalt :D

Nemsokkal rá, hogy visszaértünk, Ian el akart küldeni haza, de valahogy sikerült meggyőzni arról, hogy szüksége van még rám abban a 3/4 órában :D Hazafelé még bementünk a Safewaybe meg én még átnéztem Zsófiékhoz muffinformáért, úgyhogy az este - ki nem találjátok - muffin sütéssel telt. Holnap lesz az Amenities-es karácsonyi "party" (délután 1-kor), és mivel ezek az amcsik még sose ettek nem cake-mixes muffint, elhatároztam, hogy csinálok nekik. Kit-Kat-es és ananászos lett a végén :D

Hétfőtől tehát "szabadságon" vagyunk 4 napig, és már csak 8-at kell aludni karácsonyig :)

Árnyékként a menedzsmentben

A tegnapi nap Renars vitt be minket a naggggyon pimp cadillac-jével, így még csak korán se kellett kelni :D A szálloda meglehetősen megtelt, így a Rennel együtt kapott West Tower is fullon operált.  Szegény gyerek az orosz akcentusával amúgy is elijeszt minden vendéget, de most még be is volt rekedve, így extrán menekült mindenki előle :D Amúgy őt nem kell félteni, 2010-ben már volt itt, akkor a Grounds-on (kb. Kertészet) dolgozott 4 hónapot. Bár a menedzsere nem szerette őt (ami érthető, ha figyelembe vesszük hogy egy orosz fickóval golfkocsikkal versenyzett a Lake Avenue-n), végül jó ajánlólevelet kapott, mert vitt neki egy doboz csokit távozása előtt xD

Amúgy speciel most én is kitettem magamért... A West Tower sarkaiban U alakú szobák vannak, vagyis mikor bemegyünk, érdemes jó hangosan kiabálni úgy háromszor, csak a biztonság kedvéért. Így is tettem, és mikor ezek után abban a hiszemben léptem a minibárhoz, hogy üres a helyiség, azonban pont abban a pillanatban fordult be a nő a sarkon, és engem meglátva akkorát ugrott és sikított, hogy kb majdnem én is ugyanezt tettem... Kb 50-szer mondtam el egymás után a "sorry" szót, de a csaj hamar megnyugtatott, hogy semmi gond, ő amúgy is ijedős. Na azt vettem észre :D

 Kb. akkorát ugrott a nő, mint a macskák a videóban :D

Egyébként kegyetlen gyorsan végeztünk, fél 2-kor már a storeroomban voltunk. Csak hogy valamit csináljunk amíg a többiek megérkeznek, a napi híreket néztük, mert Christin is ott volt.  Megtudtuk, hogy egy egészen jó csapat dolgozik most az Amenities-en, jelenleg 11 olyan pozitív visszajelzés érkezett vendégtől, ami konkrétan minket is megemlít. Egyik például Gabeszt szó szerint dicsérte, sőt az 50. évfordulós néni is írt egy köszönetet (bár abból én név szerint kimaradtam :D). Ez egyébként elég nagy eredmény, tekintettel arra, hogy tavaly ilyenkor a részleg 21 negatív kommenttel állt :D

Ebéd után visszamentünk a Towerbe pick-upokat csinálni, de kb egyből hívott a Christin, hogy azonnal fejezzünk be mindent amit csinálunk, jöjjünk vissza és clockoljunk ki, mert a 13 órás pénteki bankett műszakkal minden bizonnyal 40 óra fölött leszünk... Így is tettünk, majd egy kisebb várakozás után sikerült hazahozatnunk magunkat lett barátunkkal :D

Délután/estefelé csupa nagyszerű dolog történt - már ahogy nézzük. Egyrészt sikeresen leadtam a szakdoga témámat, a tanárnő elfogadta elektronikusan is, úgyhogy legközelebb csak akkor kell vele komolyabban foglalkozni (addig is figyelem a híreket) ha hazaértem. Másrészt egy hölgy jelentkezett az ágyamért, akivel némi alkudozás után sikerült megegyeznünk egy 55 dolláros árban, ami úgy kb 50%-os veszteség számomra + 1 hónap szimpla matracon alvás, de cserébe a pénz egy részét legalább megmentettem :D

Jaja, ő is nagyon fog hiányozni :( :D

Harmadrészt pedig a legfontosabb: van egy Xboxom! :D Adam este átjött és hozott magával mindent. Egy 320 GB-os 360-at vettem 4 játékkal 160 dollárért, ami tekintve a gép és minden más állapotát egész egyszerűen csodálatos. Ami pedig újabb döbbenet számomra Adammel kapcsolatban, amit a barátnőjéért (és értem) tett. Ez a konzol ugyanis Shaunáé, aki 200-at kért érte, de Adam nekem 150-ért odaadta és saját pénzből kipótolta a maradékot a "happy wife, happy life" jelmondat jegyében :D

Kipróbálni sajnos nem tudtuk TV és kábel hiányában, de ír barátunk ígért kölcsönbe egy tévét is, amíg haza nem megyünk :D

Ma elvileg offos lettem volna, de végre megkaptam a lehetőséget, hogy eltöltsek egy napot az irodában látva, hogy is működnek a dolgok azon a szinten, amiért én végülis főiskolára járok. Végre nem a pingvin szerkómat vettem fel, hanem Bándytól kölcsönöztem egy zakót, Bélától egy nyakkendőt, és 7.55-re itt volt értem Christin.

Igazából nem tudom, mennyire menjek bele a részletekbe itt a blogon. Minden bizonnyal a leírtak nagy része érthetetlen és felesleges lenne azok számára, akik sose dolgoztak az Amenities-en, így megpróbálom kiemelni a legfontosabbakat.

8-tól 9-ig Christin tartott egy kis bemutatót az AS400 nevezetű vendégfogadási rendszerről. Ez az, amit az egész hotelben használnak és tudomásom szerint egész Amerikában is. Otthon nem nagyon elterjedt (inkább az Opera meg Flexys megy), és ennek oka valószínűleg a felület. Leginkább egy régi DOS parancssorra hasonlít az egész, így ha osztanának „legfelhasználóbarátságtalanabb” díjat, tuti befutó lenne, viszont akárki dolgozik vele egyszerűen imádja. Stabil, gyors és ha egyszer megtanulod, soha többé nem akarsz mást. Nos, nekem első ránézésre a világ legbonyolultabb dolgának tűnt, de bizonyára az évek meg a rutin megváltoztatná az álláspontomat.

Így néz ki az AS400... A képen nem a vendégfogadási része van de a lényeget látjátok :D

Tehát ez alapján kitöltöttük a minibáros lapokat és mindenkit beosztottunk egy szekcióba. Kiderült, hogy mégse annyira találomra határozzák meg, hogy ki hova kerül, teljesen logikus amit mondott, csak néha ők is hibáznak. A West Tower-ös lapot amúgy én csináltam meg :D

9-től kezdődtek a meetingek. Egy menedzsernek két helyre kell mennie, a Board of Managers-re és az F&B Meeting-re. Előbbit a Broadmoor mozitermében tartják, konkrétan ott van az egész vezetőség a Assistant Manager-ektől a Mosogatók fejéig. Én állítom, hogy itt csak menedzserből van annyi, amennyiből otthon egy egész személyzetet kihoznak. A szállodaigazgatónak kellett volna tartania, de ő sajnos nem volt elérhető így a helyettes tette ezt meg. Összességében megbeszélték mi fog történni a következő héten és mire kell figyelni.

 Simán berakhatták volna a Svindlerekbe a lent említett átverést :D

Például volt egy faszi, aki a Tavern-ben ebédelt, és elvileg kétszer ugyanazt a rossz kaját szolgálták fel neki, majd mikor a menedzsert hívta, csak a számlát kapta. Másnap az egyik Assistant Managernél reklamált, hogy kéri vissza a 150 dollárját amit otthagyott. Felajánlottak neki egy ingyenes fogyasztást a következő látogatásánál, de ő szigorúan csak a pénzét akarta. Végül kifizették neki, mire ő sietősen távozott. Pár órával később kiderült, hogy a nevére nem volt foglalás, nem volt panasz és a készpénzes fizetésének se volt semmi nyoma, magyarul: egy szinte tökéletes átverés áldozatává vált a Broadmoor. Csak azért nem tökéletes, mert a Security sikeresen leolvasta a videófelvételekről a rendszámát, így valószínűleg nem ússza meg egy könnyen a doktornak álcázott csaló (ja, lehet ő volt Ludas Matyi :O)

A megbeszélés végén egyesével végig mentek mindenkin, ha esetlek bárkinek lenne bármi hozzáfűzni valója. Engem is felszólítottak, és én annyit tettem hozzá az egészhez, hogy megköszöntem a lehetőséget hogy itt lehetek :D

Innen az F&B meetingre mentünk, amit legnagyobb meglepetésemre a Penrose-ban tartottak. Itt semmi érdekes nem történt, azon kívül, hogy végre megkóstolhattam a Krispy Kreme fánkot, ami elvileg legendás idekint :D

A nap hátralevő részét az irodában töltöttük. Ian megmutatta, hogy írják a borítékokat a deliveryk-hez és pár darab után engedte, hogy én csináljam őket :D Ezután jött a kissé szárazabb, de engem annál inkább érdeklő rész: a pénzügyek. Betekintést nyerhettem az Amenities Profit & Loss táblázatába illetve a november havi jelentésünkbe. Ami azt illeti, a számok megerősítettek abban, hogy Christin kiváló menedzser, nem lesz gondja munkát találni Texasban. Bár a mi részlegünk várakozásokon felül teljesít, a szálloda meglehetősen a tervezett számok alatt van, és nem hinném, hogy ezen a karácsony sokat segítene – látva a foglaltsági adatokat. Az utolsó két órában – szó szerint – csak a beosztással szórakoztunk és Christin valóban mindent megtesz azért, hogy minél több ember megkapja az óraszámát. Sajnos még így is 4 szabadnappal operálunk jövő héten, de azon a hármon amin dolgozunk, garantált a fuvar és a 8 óra is.

Meglehetősen lefáradtam a nap végére, este fél 6-kor Adri hozott haza. Olyan 8 körül lementünk az IHOP-ba vacsorázni egyet (mert megtehetjük xD), és mire visszaértünk, Adam már itt állt egy 80-as évekbeli Sony tévével és a kábellel. Gyorsan rákötöttük az Xboxot és kiderült: minden tökéletesen működik :) A Kinect megrendelésével még várok karácsony utánig, hátha megy lejjebb az ára, addig a többiek ellesznek ezzel magában :D

 

Összességében azt kell hogy mondjam, ez volt az itt kint töltött idő leghasznosabb 1 napja. Mindenkin látszott, hogy minél többet meg szeretne tanítani nekem és én úgy érzem, ezt messze túl is szárnyalták. Bár sose fogják elolvasni ezt a bejegyzést, de ezúton köszönöm Christinnek, Lanának és Iannek is!:)

Bye, bye Szeszély :(

Szombaton könnyű napnak néztem elébe, ugyanis minibárok és Christin nélkül, setup person-nek voltam kiírva. Elvileg 11.30-ra jöttem volna, de saját kérésemre bejöhettem 9.30-ra, hogy megcsinálhassam a söröket (melyik járt le, melyik megy vissza raktárba stb.). Tudom, érdekes perverzió... Helyette hétfőn jövök 11.30-ra.

Miután végeztem szeretett feladatommal és mindenki elment minibározni, kb 2 órát ültem a storeroomban a telefonomon játszva, mert abszolúte semmi feladatom nem volt. Végül aztán olyan fél 3 felé megérkeztek a kártyák, így meglehetősen késve kezdtem neki az asztalok összeállításához. A nyárra emlékeztető számú delivery volt, a Main-nek konkrétan 2 asztalt kellett felpakolnom. Szerencsére a többiek megvártak az ebéddel és addig segítettek nekem :)

Kaja után derült ki, hogy a Garde Manger valamit nagyon csúnyán elcseszett, mert egy sajttál se volt lent a hűtőkamrában, ellenben kellett volna úgy 20... Némi telefonálgatás után kiderült, hogy a rendelést nem felejtették el, csak a konyha a szálloda túlsó végében van, és mikor hozták át a szállítmányt, a faszikám kiborította az összeset "-.- Ez már önmagában gáz, de hogy erről elfelejtették értesíteni az Amenities-t... Így végül az a döntés született, hogy kezdjük el a többi delivery-t, majd ha végre megérkeznek azok a tálak, visszajövünk értük és azokat is megcsináljuk.

A Garde Manger feje kb. ilyen szinten ordított az alkalmazottaival...

Mivel nem volt kedvem további rekordokat döntögetni a telefonon, elmentem Adrinak segíteni a Main-be. Ennek hála életem egyik legszebb történetét hallgathattam meg. Volt egy 50. házassági évfordulós pezsgő, amitől borravalót vártam, de sokkal többet kaptam. Egy házaspárra számítottam, azonban csak egy néni fogadott. Kiderült, hogy a férje 10 éve meghalt, azonban előtte folyamatosan minden évben itt ünnepeltek, és ezért azóta minden második évben visszajön ide. Nagyon megköszönte a pezsgőt, de meg kellett neki mutatnom, hogy ha majd meg szeretné inni, hogyan kell kinyitnia :))

 A néniről leginkább a fenti dal címe jutott eszembe :)

Miután kivittünk mindent, amit tudtunk, egy félórás üldögélés következett. Közben váratlan esemény történt, Gabeszt megkeresték telefonon, hogy megvennék a kocsit, kb. azonnal. Lana haza is küldte Béláékat, így lehetőség nyílt az üzlet nyélbe ütésére. Nos, konkrétan úgy adott egy kapucsínó faszi 1700-at a kocsiért, hogy nem is vezette. Nincs többé kicsi Szeszély :/ Ez pedig azt jelenti, hogy a hátralevő bő egy hónap fuvar-kunyerálásokkal fog telni :D Jama taxi már nincs, mert azok ebben a hidegben már hazahúztak, de végülis talán nem lesz olyan vészes, mert azért vannak itt jópáran, akik kocsi nélkül csinálták végig az itt töltött időt.

Visszatérve a Broadmoorba, én még tovább vártam a sajttálakra, amik meg is jöttek nagy nehezen. Maga a séf hozta sűrű bocsánatkérések közepette. Gyorsan megcsináltuk még a maradék delivery-t, majd olyan fél 9 felé kiclockoltunk. Szerencsére Ian volt olyan jófej és hazadobott :)

Hiányozni fogsz :(

Vasárnap nem lett volna fuvarunk időben, így csak egy lehetőségünk maradt: Adrival - aki ezúttal Sunday Brunchra ment - reggel 8-ra beautókázni, majd másfél órát várni. Na ja. Ha ez még nem lett volna elég, természetesen a Cottages-ba osztottak be, ahol aznap (a mínusz 15 fokban) minden szoba check-out volt. Erre még rátett egy lapáttal, hogy Egita összecseszte a coffee station-öket előző nap, így bár egész gyorsan haladtam, kétszer előbb végeztem volna az újraorganizálások nélkül.

Ebéd közben Mariah tanácsot kért tőlünk mit csináljon vacsorára és mi a mézes mustáros csirkét ajánlottuk neki. Kicsit megdöbbent, hogy neki kell majd megcsinálni a szószt is, de tök lelkesen írta magának a bevásárlólistát :D A legjobb az volt, mikor megkérdeztük tőle, hogy tudja-e hogy kell rizst főzni, mire a válasz: "Persze. Beteszem a Rizskészítő gépbe és már kész is van" :D Nem is tudom miért tanultam én párolt rizst csinálni...

*KARÁCSONYI ÉRDEKESSÉG* Azt már tudjuk, hogy idekint nincsen Mikulás, és hogy a karácsony 24-25-re korlátozódik: 24-én kajálnak, 25-én bontják az ajándékokat reggel. Az viszont csak most derült ki, hogy ezek az amcsik már december elején feldíszítik a karácsonyfát, és 26-án már le is szedik... Komolyan mondom, én köpni nyelni nem tudtam. Milyen lenne Szenteste, ha nem akkor délután díszítenénk a fát? :'(

Crazy Americans... :P

Ha a korán kelés meg a Kotázs nem lett volna elég, csak hogy tényleg elég szar napom legyen, fél 5-kor elküldtek kiclockolni. Csak engem, nehogy 40 óra fölé menjek. Az nem zavarta őket, hogy másik 4 ember is felvette a bankettet péntekre amivel kb 5 órával fogják túlépni a limitet, természetesen én voltam az egyetlen, akit megszívattak.

Szerencsére Dani pont akkor végzett a Brunch-csal, így ő hazahozott, Adri pedig megvárta a Béláékat, így nekik is volt fuvarjuk. Este lenéztem a Michael's-be, amit otthon hobbiboltnak hívnánk, csak ez a méretét és választékát tekintve inkább hobbi-áruház. Azért mentem le, hátha megjön a kreativitásom az Amenities-es karácsonyi ajándékra, és ami azt illeti végül sikerrel jártam, majd csütörtökön össze is rakom :D

Este kaptunk képet Mariah-tól, hogy sikerült neki a csirke és meglehetősen büszkék lehetünk rá :D Bár azt nem értem, miért nem vágta fel kockára a húst, de ne vesszünk el a részletekben. A receptért cserébe ma bevitt minket reggel munkába, ami számunkra Bélával azt jelentette, hogy megint 2 órát kellett várnunk, mert csak 11.30-kor kezdtünk.

A tegnapi borzalmas nap kompenzálásaként ma a Wings-be kerültem, amiben 2 sör volt az összes fogyasztásom és 1 óra alatt végeztem is volna vele. Ha akartam volna. A nap folyamán egyébként egyetlen említésre méltó esemény történt: elment az alkesz vendég. És eme név alatt konkrétan alkoholistát értünk, aki 5 napos ittartózkodása alatt 1200 dollárt költött - csak szeszre. A kedvence a vodka volt, de ahelyett, hogy kért volna egy 2 literes üveggel, a kis feles rakétákat nyomta a minibárból. Ha kifogyott neki, akkor pedig újrarendelte őket tucatjával. Egyszer reggel 6-kor hívta a room service-t, hogy a lobbyban van, hozzanak neki 3 Skyy shooterst. Két server vitte ki neki félve, de nem volt mitől tartani, a faszi elvette tőlük, egymás után lehúzta őket, majd visszaadta az üres üvegcséket. Ja, és a legszebb a egészben, hogy ha szobába kellett vinni a szeszt, akkor nem a minibárba, hanem a tv alatti szekrénybe kellett dugni, nehogy a feleség megtudja. Ja, és csak azért, nehogy valaha is elfelejtsük, már részegen jött le kicheckolni, és az útra kért még magának 3 dekást a portára. Van ennél lejjebb?

Délután 5-kor Mariah hozott haza minket Gabesszal, Bélát csak ránk egy órával engedték el. Holnap Renars a fuvarunk reggel, szerdán pedig Christin jön be értem, akkor lesz a shadowing-om ^^ Már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy is működnek a dolgok a kulisszák mögött :)) Például a jövő heti beosztást közösen fogjuk csinálniii :D Már csak a holnapi napot éljem túl :P