Grand Canyon - A világ csodája

Sokat gondolkoztam a címen, és a végén mégis egy ilyen kommerszet adtam. Mint kiderült, létezik ugyanis a világ 7 természeti csodája, melynek az első helyén a "Nagy Szurdok" (rettenetesen hangzik magyarul xD) áll.

Reggel 8-kor keltünk, merthogy 9-ig volt reggeli, így lemásztunk elfogyasztani a kis kontinentális reggelinket. Ezalatt fűszeres krumplit, tojást, kenyeret, dzsemet és muffint kell érteni, de büfáasztalos formában, tehát nem volt ez olyan rossz :) De még mindig a muffin adta a legjobban :D

Kaja után nem sokkal - felpakolva két karton vízzel - vettük az irányt a Grand Canyon felé, annak is egyik leghíresebb pontjához, a Horseshoe Bendhez. Ez tulajdonképpen a Colorado folyó hajtűkanyara, amelyre 300 méter magasból nyílik kilátás. A kocsiból kiszállva egy rövid séta után homokos terepen, 100 Fahrenheit feletti tűző napon értük el a... 

Elakadt a szavunk. Én nem vagyok egy tériszonyos ember, de ez egész egyszerűen elképesztő volt. Tulajdonképpen csak egy lépésre voltunk a haláltól, ha pesszimistán nézzük, ha optimistán, akkor pedig a világ csodája tárult a szemünk elé. És ez még csak a csoda trailer-e ...

Nem töltöttünk itt sok időt mert valami kegyetlen forróság uralkodott, de ezalatt megpróbáltuk a legtöbb és legjobb képet kipréselni fényképezőinkből. A kocsihoz visszafelé tartva emlékül bedobáltunk néhány kavicsot is, mondván a kocsi úgyis elbírja :D

This. Is. Horseshoe Beeeend! :D

Csak a miheztartás végett (és a gépem zoomjának demonstrálására :D)

Innen ismét én vezettem és a következő állomásunk már a Grand Canyon Nemzeti Parkon belül volt az East Rimnél. A belépésnél a 25 dollár leperkálása után megtudtuk, hogy mi vagyunk aznap a második magyar kocsi. Egészen hihetetlen. Az East Rimnél kialakított teraszon már "javában ment a film" (túl voltunk a traileren), a Colorado kanyonja húzódott amerre csak a szem ellát. Elég abba belegondolni, hogy ezt az egészet egy folyó vájta (nyilván Gaia rásegített még néhány dologgal) és ismét bebizonyosodott, hogy a természetnél kevés csodálatosabb van.

Utolsó megállónk már alkonyat felé a South Rim volt, mely teljes panorámát nyújtott számunkra számtalan fotózási lehetőséggel :DD A jó hír az volt, hogy lehűlt az idő és nem kellett megdögleni, a rossz pedig hogy kezdett sötétedni és egy szép kis vihar tartott felénk. Konkrétan lehetett látni az esőfelhőket és a cikázó villámokat. Még időben visszatértünk japán csodánkhoz, az eső előtt bementünk az ajándékboltba, az eső után meg kijöttünk és szállásunk felé vettük az irányt.

A Godot-ra várva helyszíne... :D

Viszonylag korán érkeztünk meg, így volt idő elmenni egy vacsorára a Chili'sbe. A quesadilla nem volt rossz, csak nem quesadilla volt :D Ellenben a csokitorta vaníliafagyival bőven megérte a 6 dolcsit, Gabesszal befelezve :D Kaja után nem tudtunk másra gondolni, csak az ágyra, így egy facebook csekkolás meg némi beszélgetés után kidőltünk.

Ma reggel én voltam az egyetlen aki lement kajálni, a többiek szuszogtak még plusz fél órát az ágyban :D Meglehetősen későn, 11-kor indultunk meg Béla vezetésével, ugyanis én mindenképpen ki akartam próbálni a világhírű Dunkin Donuts-ot, ami szerintem isteni volt, a többiek viszont már annyira nem voltak oda tőle.

Béla etapját nagyrészt átaludtam, csak a kormányváltásra keltem fel. Egészen a Mesa Verde Nemzeti Parkig vezettem, ami már ugye Colorado. Bár nem az autózgatás miatt jöttünk ide, de itt egy ezzel kapcsolatos álmom vált valóra: kanyargós hegyi szakaszon vezethettem! Nem mondom, hogy nem volt félelem nélküli, de ezzel együtt is csodálatos érzés. Ahogy Béla mondta, elég 20-szal menni, de máris Schumachernek érzed magad. :D Akármelyik autó reklámját leforgathatták volna ezeken az utakon :)

Művészkedtem kicsit, ennyi tellett :P

A fő látványossága a parknak az indiánok által homokkőbe épített város, melyhez nem mentünk le idő és pénz hiányában, de távolról is megdöbbentő látvány. Mikor először akartunk hárman fotózkodni a házakkal a túloldalról, akkor megafonnal kiáltottak ránk hogy "hagyjuk szabadon a biztonsági sávot", majd közelebbről sem sikerült, mert nem fért bele minden és mindenki :D Így 10 perc után feladtuk, mivel későre járt és nagyon messze voltunk még otthonról (márhogy Springstől...)

Ez lett a vége :D

Béla vezetett a hegyi szerpentinen lefelé óriási kedvvel, és ismét csak annyit tudok mondani, hogy kezdő jogsishoz képest - néhány hirtelen fékezéstől eltekintve - nagyon ügyes volt. A hegy lábától azonban Gabesz vette át a volánt és egészen hazáig nyomta közel több órán át. Hajnali 2-kor értünk haza hátunk mögött közel 3000 kilométerrel és felejthetetlen élményekkel. Ekkora kiderült, hogy holnap Bélával dolgozunk, Gabi viszont offos. Hullafáradtan dőltünk az ágyba, miközben zavaros gondolataim között kihúztam egy sort a bakancslistámról.

Arizona, te monumentális...

Hajnali fél 2-kor hagytunk fel a tervezéssel tegnap, így nem mondhatjuk hogy kipihenten ugrottunk neki az útnak. Nekem ugyanis 6-kor jelenésem volt skypeon, így a srácok nélkülem mentek el a kocsiért. Előző este nézegettem még egy kicsit a fogyasztásokat, és a Chargerrel szemben toronymagasan nyert a Nissan Altima, így 8-kor egy bordó japán autóval gurult be Gabi, mellé pedig Béla parkolta le az öreg Szeszélyt.

Fél 9-kor nekiindultunk első - és valószínű nem utolsó - Roadtirpünknek. Az 5 perc után kiderült, hogy elvileg csak Gabesz vezethetné a kocsit, mert elfelejtettük megemlíteni az Enterprise-nál, hogy van itt másik két srác is, de végül máshogy fogtuk fel: megspóroltunk fejenként 30 dollárt és nem foglalkoztunk a részletekkel :P :D

Csak a kép kedvéért :D

Gabesz pár órányi vezetése után megéheztünk és letértünk egy Burger Kingbe. Nem mondom hogy rossz volt, de a hazainak a nyomába se ér. Egyrészt az íze miatt, másrészt - igen, ez most fura lesz - minden kaja kisebb! De végülis jóllaktunk vele és ez a lényeg.

Béla egy hegyi szakaszt kapott, amit nagyon jól megoldott Gabesz mitfahrerkedése mellett. Tényleg büszke lehet magára, mi is azok voltunk rá, pár hónapos jogsival szép teljesítményt futott. Megálltunk egy negyed órára a Wolf Creek Passnál (3309 méteren!) és gyönyörködtünk a kilátásban. Itt még minden zöld volt, helyenként kiálló sziklákkal tarkítva, meredek kőfallal, mókusokkal és iszonyatosan idegesítő zizegő bogarakkal a lábunk alatt.

Alpesi hangulat, enyhe tériszonnyal :D

Nem sokra rá én vettem át a volánt és bátran ki merem jelenteni, hogy ez a Nissan talán a legjobb kocsi amit valaha vezettem. Nem igazán tudnék hibát mondani; a fogyasztása bámulatos (7 liter körül evett átlagosan úgy, hogy a klíma non-stop ment), csodálatosan gyorsul, a tempomat pedig remekül végzi a dolgát. Az én részemen pedig szükség is volt a megbízhatóságára, mert a szikla-puszta-szikla változatos képét szeltük át a semmi kellős közepén, igen hosszan. 

Ahelyett azonban hogy Arizonába mentünk volna nyílegyenest, rögtön meglátogattunk másik két államot is. Sőt, egyszerre voltunk 4 helyen: Utah, Új-Mexikó, Arizona, Colorado. Igen, valami olyasmire kell gondolni, mint a Greenwich-i vonal, csak itt a négy állam határai találkoznak egy pontban (ilyen sehol sincs máshol az USA-ban). Erre építettek egy Four Corners nevezetű turisztikai látványosságot, ide néztünk be egy dél órára. Itt azért jelentősen megéreztük, hogy közelebb kerültünk az Egyenlítőhöz, de az 50 faktoros naptej hősiesen helyt állt, ahogy az Old Spice is :D

Az a cucc fémből volt... Erre nem gondoltam, mikor 40 fokban lefeküdtem rá "-.-

Vicces amcsik... :D

Már kissé későre járt, mikor megpillantottuk mai utolsó állomásunkat: a Monument Valleyt. Érdekesség, hogy egy órát nyertünk mikor átléptük a határt, mert a helyiek nem állítják át az óráikat nyári időszámításra, így helyi idő szerint 5-kor érkeztünk meg. Monumentális, ez tényleg remek szó rá. Mindenhol csak kő és homok - na meg persze az ajándékbolt és társai - akkora sziklák, amiket elképzelni nem lehet, a képek pedig pláne nem adják vissza. Egy pár perc után összeszedtük az állunkat a földről, közelebb mentünk a természet csodáihoz és ott folytattuk a nyálcsorgatást.

Óriási. Lélegzetelállító. Monumentális.

Ekkora bizonyosodott be, hogy a legjobb képek önkioldóval születnek :D

Alkonyatkor indultunk Flagstaff felé, de útközben megálltunk a Mekiben. Több embertől hallottam, hogy a gyorséttermek királya USAnkában a csórók fellegvára, de nem akartam hinni nekik. Kellett volna. Már a berendezésen látszott, hogy itt nincsenek ám Eiffel tervezte helyek, majd a kiszolgálás bizonyította, hogy két sajtburgert 10 percbe telik megcsinálni. A hab a tortán a kaja mérete és íze volt; vagy inkább hiánya. Ez volt az első és utolsó látogatásom itt kint a Mekiben, ha valaha valamelyikbe véletlenül betévednék, az csak a fagyi miatt lehet. Az ugyanolyan mint otthon :D

Fél 11-kor értünk a Travelodge szállodába. Hát első ránézésre nem volt túl biztató - bármelyik amcsi thriller helyszínéül elképzelhető -, azonban csakhamar kiderült, hogy három Travelodge van a városban, és rossz helyen állunk xD Így átautókáztunk a 2 percre található másikhoz, ami már sokkal szimpatikusabb volt. Ez is tipikus filmekben látható motelekhez hasonló, csak felszereltebb és tisztább. Teljesen korrekt szállás volt, két franciaággyal, fürdővel, klímával, hűtővel... Mindez fejenként 40 dollárunkba fájt 2 éjszakára, reggelivel!

Még éjszaka úgy gondoltuk, veszünk egy kis jóéjt whiskyt és kerestük a Nemzeti Szeszboltot, de nem találtuk. Végül bementünk egy sima élelmiszer boltba és láss csodát: ott sorakozott minden alkohol. Csakhamar kiderült, hogy a Nemzeti Szeszbolt Coloradói sajátság, Arizonában simán kapod bárhol a piát. Vettünk is sört meg fahéjas whiskyt, illetve akartunk, mert fizetésnél Gabesz összetörte az üveget... Odahaza mindenbizonnyal gabonapárlat nélkül maradtunk volna estére, itt azonban gond nélkül mondták hogy nyugodtan hozzunk egy másikat :D

Megittunk egyet fejenként, majd a Másnaposok 2-re szundítottunk el a Route 66 melletti szobánkban abban a tudatban, hogy holnap életünk legnagyobb élményét éljük majd át. Szó szerint.

Helyszín, helyszín, helyszín... Tökéletes hely egy szállodának :)

Lightos nap teltházzal

Nagyon készültem lelkiekben a mai napra, merthogy ez volt AZ a kedd. A Diet Coke-okat amik lejárati dátuma szeptember 16 vagy korábbi ki kellett cserélni, márpedig a tapasztalatok alapján jól tudtam, hogy minden másodikkal így kell majd tenni.

Volt némi szerencsém is, mert late person voltam, így csak 11.30-ra mentem. Ennek ellenére 9.30-kor már kivergődtem az ágyból, mert Bélát vinnem kellett be 10.30-ra (ő meg vitte Gabit 9.30-ra :D) A Westbe kerültem ismét, ezúttal Renars-szal. Nagy meglepetésre annyira nem volt vészes a nap, összesen 58 szobából 32 Diet Coke-ot cseréltem ki, és mindemellé rekord kevés fogyasztás társult. Bár a foglaltság csak 61% volt, a West fullon pörgött egy konferencia miatt.

Mi szeretjük a konferenciákat. Ide általában a cég fizeti be az embereket, akiknek nincs pénzük arra hogy a minibárból egyenek/igyanak így nekünk meg nincs sok dolgunk :D Illetve ennek hála sokszor be se kell mennem a szobába, mert már az ajtóban mondják, hogy nem fogyasztottak semmit :D

Renars-szal egyébként meglepően sokat beszélgettem, kiderült hogy Balti bajnok motorsportban, ez az ő szenvedélye :) Jófej gyerek, továbbra is leginkább egy favágóra emlékeztet, de egy jólelkű, vicces favágóra :D Ebéd közben fel akartam hívni Marcit, de félrenyomtam és anyumat hívtam. Otthoni idő szerint éjjel fél 12-kor :S Szegény fel is vette, én viszont letettem és küldtem gyorsan egy sms-t hogy ne aggódjon értem, csak félretárcsáztam...

Alig volt deliverynk, este 6-kor már végeztünk, legalábbis a többiek, nekem maradnom kellett. Egyedül ültem a raktárban fél 8-ig, már újrarendeztem az egészet, mikor felhívott a Lana, hogy van még két delivery, de aztán mehetünk. Bélával elvittük (Gabesz már munkaidőn kívül 1,5 órája várt ránk) majd hazafelé vettük az irányt. A Safewayben bevásároltunk a holnapi útra és miközben azon tanakodtunk, hogy milyen sajtkrémet vegyünk, egy érdekességre lettünk figyelmesek: a hangos bemondó mindig megköszöni, amikor az egyik pénztárnál valaki adományt ad egy alapítvány javára :)

Itthon tervezgettük az utat és hát gyorsan kiderült, hogy annyira nem is lesz egyszerű mint gondoltuk... De annyi baj legyen, legalább lesz miről blogolni... Egy sima és egyszerű útban mi lenne az érdekes? :DDD

A helyzet Nyugaton változatlan

Ahogy a cím is írja, nem sok változik, talán kicsit lejjebb ment a foglaltság így kevesebb a munkánk - legalábbis annak kéne lennie :P :D

Szombaton a Moorsban voltam. Ittlétem alatt másodszorra kerültem ide, csak mostmár egyedül. Felelvenítésképpen 3 épület és viszonylag kevés szoba, de összességében a nap végére biztos voltam benne, hogy még a Cottages-nél is rosszabb. A Stairs maga a pokol. Minden szempontból. Lift helyett csak lépcső van (de annyi, hogy a Mennyig fel lehet menni), a folyosók szűkek, légkondi meg nincs. Mindezek eredménye, hogy mire felérek a harmadikra, izzadok mint egy ló és lihegek mint egy kutya, így fél percet muszáj várnom a kopogás előtt :D

Oké oké, de attól még meg lehet halni mire felérsz :P :D

Ahhoz képest amilyen kevés szobám volt nagyon későn végeztem. Ráadásul párszor elég meleg volt a szitu, mert a vendégek nem igen tudják, mikor kell használni a "Privacy please" táblát/gombot. Egyszer az egyik vendég elég dühösen nézett rám mikor próbáltam visszatölteni a minibárt, és nem nagyon hitte el, hogy kopogtam mielőtt bejöttem :P Egy másik szobába is két kopogás után és ordítva, hogy "Good afternoon, minibar service!" mentem be, de a házaspár csak akkor nyitotta ki a szemét az ágyban, mikor beléptem a nappaliba, így sűrű bocsánatkérések közepette somfordáltam ki. A harmadik esetnél meg egy csengetés után rohant ki az anyuka, hogy nem kell semmi, a gyerek alszik, csak menjek el innen gyorsan...

Valami hasonló is megtenné, csak rakjanak ki valamit :P

Volt szerencsém is azért, a Southeast Moorban belépek a folyosóra, erre hallom, hogy az egyik szobából kegyetlen ugatás és ajtókaparás hallatszik. Általában ki szokták rakni az ajtóra ha magukkal hozzák a kutyát, de előfordult már hogy benyitottam, a kutyus meg ott bambult rám. Ez a szerencsésebb eset, de a hangokból ítélve ez az állat előbb letépte volna a kezem és utána bambult volna rám. Gyorsan megnéztem a lapomat mi a helyzet ezzel a szobával és csodák csodájára hivatalosan üres volt tehát nem kellett megnéznem. Az legkevésbé sem érdekelt, hogy nyilván valóan nem üres :DD

Nem volt vészes a delivery adag sem, de annál inkább különleges. Két szülinapi bulit is tartottak, amire kaptak különleges ajándékot: csokiból készítették el a 92 és a 100 számot. Igen, ennyi évesek lettek :) A cukrászok előre figyelmeztettek, hogyha ebből valami letörik, akkor az én fejem is letörik :D De nem volt ilyen gond és gyorsan végeztem is velük, így mehettem segíteni Béláéknak a Southba. Ott is volt ám különlegesség: egyik szobába egy pezsgőt rendeltek illetve az ajtótól az ágyig rózsaszirmokat kellett hinteni... Nagyon kis "romi" volt :D

A srác a rózsaszirmokkal okosabb volt :DD

Vasárnap - ugyebár check out nap - a Westet kaptam, de kivételesen hárman voltunk Egitával és Theoval. Mi hülyék elkezdtük 11-kor, de miután csak az első szinten 20 check back jött össze, leálltunk egy fél óra pihenőre. Összességében egy könnyű nap volt, alig csináltam szobát mert így nagyon eloszlottak. Bár nekünk volt a legtöbb deliverynk, kaptam összesen 2 dollárt és abba se szakadtam bele.

A nap végén mikor felmentünk az Officeba Lana megmutatta a fizetéseket és kiderült, hogy én dolgoztam a legtöbbet mindenki közül :DD Ez mondjuk nem meglepő, mert ugye múlt héten egy szabadnapom volt csak, a másikon meg 10 órát dolgoztam. Úgyhogy nem lesz rossz a fizuka pénteken :D

Fél 7 körül jöttünk el, és tervbe volt véve egy kis "éttermezés", de én előtte lementem a sportboltba. Az apropó nem más mint a cipő. Sajnos az otthonról hozzott Deichmannos csoda ideje lejárt és minden nap azért imádkoztam, hogy ne jöjjön le a talpa és kelljen zokniban csinálni a minibárokat, így muszáj voltam beruházni egy sportcipőre. Merthogy érdekes módon itt nem gond, ha az öltönynadrághoz sportcipőt viselsz, csak fekete legyen. Úgy mentem le hát a boltba, ahogy apum szokott elküldeni mikor cipő kell: addig ne gyere haza, amíg nem vettél valamit :DDD Nos, ez most is bevált, találtam egy New Balance futócipőt ami álomkényelmes :D 65 dollárba vesztegették, de ez létszükséglet volt; ezúttal tényleg. Hát a kinézetét ne firtassuk, nem ebben fogok bulizni járni, maradjunk ennyiben :D

Fél holdjáróm :D

Fél 9-kor mentünk el a Texasba steakezni, ami finom volt mint legutóbb is, de most kértünk desszertet is :O Nem volt nagy választék: brownie, almáspite vagy sajttorta. Én utóbbit választottam - mert hogy még sose ettem, de mindenki mást kért, úgyhogy megkóstolhattuk őket. Isteni volt mindegyik, és rettenetes kalóriabomba volt mindegyik :D Az utolsó falatoknál már szenvedtünk, de amit hazafele az autóban és az utána következő órákban vágott le mindenki... :D Megmozdulni alig tudtunk, tele voltunk mint a déli busz :D

Sajttorta eperrel... Egy valami a kevés közül amit jól tudnak :D

Ennek ellenére átnéztünk egy sörre a Zsuzsiékhoz, de háromnegyed óra után hazajöttem és kidőltem. Ma reggel egész kipihenten ébredtem és vettettem magam bele az 51%-os foglaltságú napunkba. Könnyűnek hangzik, de a South + Cottagest kaptam Kandace-szel, aki befoglalta magának a South-t így mehettem a tűző napon a Kotázsba :P

A jó hír az volt, hogy kb. 20 szobában ha volt vendég és abból csak 5 volt check out. Új Murphy törvény: ha van 100 check out-od akkor abból lesz 5 check back-ed, ha van 5 check out-od, akkor annak a fele lesz check back. Most se történt máshogy, 2 check backet nyertem magamnak 2 órási check outtal. Az összes többivel délre végeztem, de emiatt vissza kellett jönnöm később és végül csak 3/4 3-kor húztak el "-.-

Egyébként bár a minibárból alig fogyasztottak, a víz meg a szesz helyett annyi kávét/teát/forró csokit megittak, hogy házanként tölthettem újra a kosárkámat. Érdekesség, hogy egyszer mikor sétáltam egyik helyről a másikra megszólalt a harangjáték. Ebben még semmi érdekes nincs, de ahelyett a dallam helyett amit Vácon a főtéren is nyomnak az angol himnusz ment. Gyorsan utánakérdeztem, hogy ugye nem történt semmi a royal familyvel, de semmi ilyesmi, úgyhogy ez egyelőre rejtély marad.

Delivery alig volt, és bár eleinte a Cottages-ba egyáltalán nem volt kis ajándék, végül csak összeszedtünk egyet amit én cipeltem át: 3T, fehérbor és 2 üveg víz. Egy kedves idős házaspárnak adtam át - igyekezve hogy ne lihegjek - akik bocsánatkérések közepette kérték, hogy cseréljem ki a fehérbort másik két vízre, mert ők nem isznak alkoholt "-.- Nem mondom hogy őszinte volt a mosolyom, de mikor visszatértem a két üveggel a kezembe nyomtak egy ötöst :D

Ez a 3T (3 Tier)

Christin mindenkit hazaküldött 6-kor pontban, de Debbie még megosztott velünk egy történetet. Egy takarító csaj odament egy fekete sráchoz (aki a törölközőket tolta egy kocsin), hogy kérhetne egy 2 törölközőt. Erre a srác mivel elfoglalt volt, csak annyit mondott, hogy vegye csak el nyugodtan ami kell neki, mire a csaj felháborodva odavágta neki, hogy: "Odaadni nem tudod? Vagy nem vagyok hozzá elég fekete?!" Mondanom sem kell, hogy reportolva lett a csaj, de egyelőre még nem rúgták ki. Mindenesetre továbbra is megdöbbentő, hogy a rasszizmus mennyire jelen van a napjainkban.

Este tenisz volt a program, holnap pedig nagyon nagy szívás következik, de szerdán hajnalban indulunk a Road Tripreee! :)) Gabesz lefoglalta a szállást, 2 éjszaka 100 dollár 3 főre. Mintha csak én találtam volna :D

Dűne 2013

Írhatnék a mai napomról is, de azon kívül hogy eltelt, nem sok érdekes információt tudnék megosztani :D Ellenben a csütörtök... A kedvenc angol szavaim illenek rá: amazing/awesome. :D

Mint mondottam volt, akkora szerencsém volt, hogy a Timi-Orsi-Dorina trióval tarthattam egy mini-roadtrip-re a Great Sand Dunes-höz (Nagy Homokdűnék) egy kis kitérővel. Az előző napi utasítások szerint reggel 7-re kész voltam, azonban ekkor kaptam meg az sms-t, hogy kissé elaludt a három grácia, úgyhogy későbbre tesszük az indulást. Azonban a reptérre fél 8-kor elindultunk hogy kibéreljük a kocsit.

Kicsit tovább tartott mint gondoltuk, mert nem akarta senki sem elfogadni a bankkártyát se a készpénzt, csak hitelkártya. Éppen indultunk volna visszafele hogy akkor Timi autójával vágunk neki, amikor eszembe jutott, hogy a telefonomra anno én még rátettem a repjegyemet ami épp elég is volt az Enterprise-nak, hogy elfogadja a bankkártyát :)

Timi vezetett vissza a saját kocsijával én meg követtem egy 2013-as Hyundai Elantrával. Kellemes kis ezüst sedan volt, automata váltóval, 1.8-as motorral. Gyorsulásnál kicsit lomha, de nagyon hasonlít az otthoni 208-asunkra, élmény volt vezetni :) Bár egyből a második lámpánál átmentem a piroson, mert Timi elfelejtette, hogy én követném őt és simán rálépett a gázra a sárgáknál xD

Kísértetiesen hasonlít a 208-asra :D

Fél 10 felé indultunk útnak, megbeszélés szerint odafele Timi vezette a gépet. Utunk - 300 kilométeren át - a legváltozatosabb tájakon vitt, ha más helyekhez kéne hasonlítani, akkor volt itt Fülöpháza, Balatonföldvár, Erdély és Thaiföld is :DD Na és persze nem maradhatott el az a tipikus amerikai út sem, ahol csak az aszfalt, a semmi, meg a semmi látszik :D Hiába mész 140-nel, úgy érzed mintha 20-szal vánszorognál...

Fél 1-kor érkeztünk meg első állomásunkhoz, a Zapata Fallshoz. Pontosabban attól fél mérföldre parkoltunk és fel kellett gyalogolni a vízeséshez. A parkolóhoz vezető út kissé olyan volt mint a dukai (murvás, kátyús) így gyökkettővel is necces volt a koreai csodának, de bírta a megpróbáltatásokat :)

A vízesés elsőre nem tűnt nagy számnak, ennyit a Gombás-patak is esik, azonban levetettük cipőnket és elindultunk a barlang felé a kis kiálló köveken ugrálva. (Nem mennék bele, hányszor jutott eszembe az alsó tagozatos Stepping Stones című angol tankönyv, talán egyeseknek rémlik még :D) Nagyon kellett figyelni arra, hogy mindeközben nehogy belelépj a vízbe (kb mint valami platform játék), mert én ilyen hideget még nem éreztem. Ugyanis ha véletlenül mégis sikerül megmártózni, 2 másodperc alatt (!) begörcsöl a talpad. 

Necces volt, de megérte :D

A felénél már gondoltam visszafordulok, de végül bementem a barlangba és többszörösen kifizetődött a kitartásom :) Az igazi vízesés ott volt valójában, sziklafalak között, napfénnyel átitatva.

Miután biztonságban mindenki visszaért a partra, elindultunk, hogy célba vegyük a tavat - ahol elvileg fürdeni lehet - azonban egy jó félórás túra után feladtuk és visszamentünk a kocsihoz. Ott egy tábla jelezte, hogy valójában 4 mérföld hegymenetben, így mindenképpen jól döntöttünk, hiszen első sorban a dűnék miatt jöttünk.

Amikhez 20 percen belül oda is értünk. Egy nemzeti parkot építettek rá - 3 dolláros belépővel - de ez teljesen érthető is. A hegyek lábánál óriási területen tulajdonképpen egy sivatag van - és itt ne a Kiskunságra gondoljunk :D Inkább arra a Windowsos háttérképre! :D De tényleg lélegzetelállító, hogy tulajdonképpen egy világosbarna bársonylepel vesz körbe és mindezt a szél hozta létre.

Nem, ez valójában nem egy sivatag :D

Természetesen az eddigi 35 fokot pont mikor ráléptünk a homokra zuhogó eső váltotta fel és bőrig áztunk, de nem zavart minket; lőttük a képeket, pózoltunk, turistáskodtunk :D Tényleg óriási élmény volt így is :) 1 óránál többet nem töltöttünk ott, mert már későre járt és az éhség meg a közeledő vihar hazafelé hajtott.

A vége tigrisbukfenc lett, de a lényeg megvan :DD

Megálltunk az első steak house-nál, de mivel elég durva áron volt a steak, ezért egy hamburgert ettem. Nem ájultam el tőle, a citromos pite viszont ahhoz képest hogy amcsi, egész jóra sikerült :D A legnagyobb forma azonban az öreg ültető bácsika volt, egy tipikus aranyos nagyapó :D Egy képet muszáj volt csinálni vele :D

Jó szerencsém úgy hozta tehát, hogy visszafele én vezettem, és végre életemben először kipróbálhattam a tempomatot. Hát üdvözletemet küldöm a feltalálónak, tényleg nagyon hasznos (mint pl. a mosogató- vagy a fagyigép :D), benzin és bokaízület kímélő :D Azonban kb. az út felétől nem lehetett használni mert elkapott minket az eső.

Vezettem én már nagy viharban és vízben, de ehhez semmi se fogható. Folyamatosan villámlott és úgy ömlött, hogy néha nem láttam a sávokat - kétszer rámentem a rázókőre. Gyakran nagy volt az oldalszél is, de az aszfalt szerencsére nem csúszott. Összességében még így is jó tempót mentem, mert 2,5 óra alatt hazaértünk, de ha nem esett volna, izzadságmentesen kettőn belül lettünk volna. Én nagyon örültem, hogy ilyen viszonyok között is sikerült helytállni, ugyanis messze egy középszerű sofőr vagyok :D

A viharról nincs kép, úgyhogy álljon itt helyette Chip (vagy Dale :D)

Fél 10-kor értünk haza, de fél 11-kor amint letettem a fejem már aludtam is. Fantasztikus nap volt, messze megérte erre áldozni egy offot :) Innentől ugye 5 nap munka, de utána - ha minden jól megy - jön egy jóféle roadtrip, de holnap egy steak mellett megbeszélünk minden részletet :)

Névre szólóan :)

Rá kellett jönnöm, hogy nem a legjobb ötlet hajnali fél 3-ig írni a blogot és reggel munkába menni... Bár a reggel nem volt vészes, de olyan délután 5 felé éreztem hogy nagyon fáradt vagyok, úgyhogy azt hiszem valahogy vissza kell állnom az éjfél előtti fekvésre.

Reggel tehát már mindhárman mentünk, én Meggel megnyertem magamnak a South & Cottagest, de szerencsémre Meg bevállalta a kotázst, úgyhogy én kezdhettem a déli szárnyban. Összességében nem egy rossz szekció, mert a folyosók rövidek, a minibár és a coffee station pedig rögtön az ajtó mellett van. Viszont már az elején felhúztam magam, hogy nincs táska amibe kávét tudnék pakolni, akkor meg aztán végképp, amikor minden szobából szedhettem ki és cipelhettem a Diet Coke-okat... Összesen egész nap alatt 42-t szedtem ki és cseréltem le, ami azt jelenti hogy tegnap valaki nem igazán végezte jól a munkáját "-.-

Megan a 6. emeleten csatlakozott és olyan fél 3 körül végeztünk. Én nekem volt még egy check back, ahol már bent volt az új vendég. Nagyon cuki kis család volt két hercegnő kinézetű kislánnyal, viszont ki kellett pakolnom mindkét szobájukban az összes kaját, mert szegények allergiásak a mogyoróra... Egyébként ezt még tréningen is mondták, hogy amerikában kb mindenki allergiás valamire, az Adam például minden mogyorófélére, kivéve magára a mogyoróra xD :DD

Bocsánat mindenkitől, ez nekem is fájt :D De Ádám büszke lenne rám :D

Ebédnél kiderült a jövő heti beosztás, és 3 nap szabadnapot kaptunk mindhárman így a tervek szerint irány a Grand Canyon!:)) Kissé last minute lesz, mert részleteket még nem tudunk, de az tuti hogy kocsit bérlünk és megállunk azért még pár helyen :))

Ebéd után elég sok volt a holt idő, aminek hála a Cottage deliverykel csak 3/4 6-kor végeztünk és a South 20 ajándékát csak negyedkor kezdtük el... Sajnos ennek meg is lett a böjtje, Christin felhívta Meg-et hogy mi az istenért nem vagyunk még kész... Megan kissé kiborult úgyhogy fél óra alatt letudtunk mindent. A furcsa az egészben, hogy hallottam a beszélgetést, és bár lecseszés volt, de teljesen normális hangnemben. És így is hatásos volt...

Borravaló szempontjából ismét pangó nap volt, viszont tegnapról hagyott egy nő nekem 5 dollárt a portán :)) Azt a kis borítékot megőrzöm, első névre szóló borravalóm :))

A nevemet rosszul írta, a részleg nevét is, de a lényegen nem változtat :)))

Este fél 8-ra értünk haza gondoltam megnyitom az egyik új szerzeményi Pringlest, és kiválasztottam a legrizikósabbat: a kovászos uborkásat... Gondoltam nem lesz olyan vészes, de optimizmusom cserben hagyott: egy szem után fogtam és eladtam 25 centért a Marcinak xD A dobozt úgyis visszakapom, már gyűlik az asztalra :D Így a kudarc után felbontottam a 'baked potato" ízesítésűt ami kellőképpen kárpótolt.

Soha. Többet.

Na, holnap tehát offom van, de kelek 6-kor mert megyünk a csajokkal a homok dűnékhez meg valahol fürdünk is :)) Ja, meg este bowling is kilátásban van, úgyhogy nem fogok unatkozni :D És hogy mikor fogok pihenni? Na igen... :P

Diet Coke, te szemét... "-.-

Három nappal el vagyok maradva, próbálom majd külön szedni a dolgokat, de néhány sztorin kívül sok érdekes nem történt a napjaimban :D Reggel 9.30-ra mentem és olyan 7-8 fele végeztem mindig. Mostanában érdekes módon csak két hely, a West és a Wings között váltogatnak. A Westben ugyebár párban vagyunk és a Wingsben is; én meg a kosárkám :P :D Viszont utóbbit tényleg szeretem, annak ellenére, hogy 4 különböző helyet kell megcsinálni és föl-le rohangálni.

Vasárnap reggel bementünk a Main raktárba, erre felállítva ott áll az egyik asztal (amiken a deliveryket szoktuk tolni) rajta egy cetlivel Koditól, a supervisortól: "(...) nem tudtam, hogy kell összecsukni, bocsi :(" Nos ez két dolgot mutat: egyrészt hogy soha nem volt amenities-es mert a Front Officeról jött, másrészt meg hogy vezetőként egy óriási "push" feliratú gombot se tud megtalálni :DDD Aranyos, szeretjük őt, de ez azért fájt :D

Ilyen asztalt tologatunk, a room service adja a leselejtezetteket :P

Ugyanezen a napon a Lakeside alig kevésbé giccses lépcsőházában bebizonyosodott számomra hogy pont ezért nem csak vendég nem jár erre, de takarító se: egy minibáros narancslé széttört üvege hevert a lépcsőn. A gond ezzel csak az, hogy múlt héten mikor a Wingsben voltam ugyanilyen pozícióban ugyanott feküdt a megboldogult juice. Itt sem minden Five Star-Five Diamond azért... :P :D

Tegnap a Westet kaptam Eurikával, a Towerben Theo volt. A szobák 1/3-a black out (szabad) volt, tehát nem kellett minibárt ellenőrizni, úgyhogy egész kényelmesen mozoghattunk :D Delivery se volt vészes, összekapartam 4 dollárt kb, de 24 is lehetett volna, ha nem számítom el magam. A közel egy hónapnyi tapasztalat azt súgta nekem, hogy minél kevesebbet viszek, annál több a jatt, ráadásul a házassági évfordulósok mindig hálásak így a 3 emeletes finomság 2 üveg vízzel, poharakkal díszítéssel stb. helyett az egy üveg pezsgőt választottam. Én persze nem találkoztam vendéggel, Eurika meg kapott 20 dolcsit "-.- Nem is én lennék...

Viszont volt egy vicces helyzet, amiből jól jöttem ki. Az bevett szokás, hogy szülinapra Nuttin dobozt (ilyen mogyoró-kesu válogatás), évfordulóra meg pezsgőt viszünk, de a biztonság kedvéért ráírják a borítékra, hogy 'B' (Birthday) vagy 'A' (Anniversary). Na én egy Nuttint vittem és bár "A" volt ráírva a borítékra nem figyeltem és kapásból mondtam a vendégnek hogy "Happy Birthday!" Mit ad Isten, kivételesen nekem volt igazam és tényleg szülinapja volt :D Bár ahogy vesszük, az is egy születési évforduló... :P :D

Ez a szülinapos ajándéka :)

Mikor visszaértünk a raktárba, Theo azzal fogadott, hogy elromlott a lift ami a mosogatóhoz visz. A poén az egészben az, hogy mindezt úgy tudta meg, hogy odament és hallotta ahogy az emberek kiabálnak, hogy bennragadtak :DD Ő meg fogta magát és elsomfordált - mert nem akart ott várni amíg kijönnek a szerelők - miközben a liftből mondták neki, hogy "Halljuk ám hogy ott vagy!" :DDD Végül kiszabadultak, de a pick-upokat másik konyhába kellett vinnünk.

Este még mielőtt eljöttünk volna, a Gaylord lakosztályban ki kellett cserélni a hűtőt. Elvileg ez annyi lenne, hogy kiveszed a régit és berakod az újat, de ehelyett a minibárt rejtő ajtót tartó zsanérokat le kellett csavarozni, mert csak így fért be :D A legviccesebb az egészben, hogy mindezt a vendégtől kapott csavarhúzóval vittük véghez :D

Mivel ma mindenki offos volt csak én dolgoztam, cserélni akartam hogy el tudjunk menni valahova augusztus 20-án, de sajnos nem sikerült. Debbiet szerettem volna "megkörnyékezni", de mielőtt rákérdeztem volna, megtudtam, hogy az anyukájával lesz - vagyis neki segít - , ugyanis pár éve műtötték egy agyi tumorral, ami bár sikeres volt, az utóhatások érződnek, és iszonyatos memóriakiesése van. Ott még nem tart, hogy nem ismeri meg a lányait, de már összekeveri őket :/ Így eszembe se jutott, hogy megkérjem, hogy cseréljünk.

Amint hazaértünk villámcsapásként ért a hír, hogy menjünk a Hatchbe, mert valami room service-es srácnak lesz szülinapja. Béla itthon maradt, mert kissé megfázott, mi viszont a lányokkal együtt csak urasan elvezettünk a kb. 10 perc sétára található helyre. Összességében nem volt rossz, bár nagyon sok volt az ismeretlen ember, azért elvoltam. Éjfél után nem sokkal jöttem haza és hoztam a kocsival Orsit és Johnt is, így Gabesz nyugodtan ihatott. Nem tudom mikor értek haza Marcival, de reggel elég nehezen keltettem, hogy be kéne engem és Egitát vinni dolgozni :DD 

A pre-shift (munka előtti megbeszélés) hozott néhány meglepetést. Egyrészről ugye van a minibárban ez a V8 zöldséglé ami a szálloda kb. összes szobájában szept. 5. lejáratú, tehát ki kell venni a hűtőből. Ennek hála olyan mennyiség halmozódott fel a raktárakban, hogy az már kezelhetetlen volt, de Christin rátukmálta a bankettre mind a 369 db palackot, hogy csináljanak belőle levest. Így ők is nyernek, az Amenities meg kap 500 dollárt és nem könyvel el veszteséget. Meg kell hagyni, ügyes húzás volt :D

A leveshozzávaló...

A másik a Diet Coke. Bizonyára ismerős lehet az amcsi filmekből, rendszeresen diétás kólának fordítják. Na ez az itteni Cola Light, csak más a neve, de tök ugyanaz. Mivel nincs benne cukor, ezért hihetetlen gyorsan lejár a szavatossága és elég nagy veszteségeket okoz. Erre az a megoldás született, hogy mostantól minden minibárnál amit ellenőrzünk meg kell nézni a Diet Coke dátumát, és annak megfelelően kicserélni. Vége tehát annak az időnek, hogy "kinyitom az ajtót - nincs fogyasztás - becsukom az ajtót"... Eddig is utáltam a cukormentes kólát, de mostantól...

Kb. csak ezt isszák és tényleg azt hiszik, hogy ezzel minden jóvá van téve :P :D

Ma is a Wings-et kaptam, de a Northmoorban például egy egész emeletet kihagytam, mert üres volt :D Az új szabály meg a rengeteg fogyasztás miatt viszont elhúzódott a dolog és csak 3-kor mentem szünetre. Kivételesen nem csak ebédeltem, hanem jó vásárt csináltam :D A múlt héten a Mars cég volt itt és valahogyan a Broadmoorra maradt egy csomó termékül: ezeket árusítják ki. Én úgy tudtam hogy ez csak csoki meg fagyi, de voltak fűszerek és öntetek is, 9 darab 1 dollárért. Hát meglehetősen bevásároltam az előbbiből, ugyanis amiből én kilencet vettem, annak darabja a boltban 6 dollár :D Úgyhogy talán ki tudunk lépni itthon a "Mi legyen a kaja? Currys vagy Salsás csirke?" ördögi köréből :D

Ja, ez egy Red Bull reklám; itt van benne taurin. Érdemes elolvasni a magyar dobozokat ;) :D

Amilyen kevés szobám volt, olyan sok deliverym. Eleinte örültem, gondoltam azért kapok némi borravalót, de vagy nem volt vendég, vagy kb. sürgetett a szemével, hogy húzzak már el innen. Így 0 lett a záróegyenlegem :P

Meg is visszatért a vakációról és kiderült, hogy 8 napot van még velünk, aztán megy át HK-ra :( Sajnálom, mert tényleg jóba lettünk és jó mentorom volt :/

Haza Theo hozott fél 9-kor, mert lemerült a telefonom és nem tudtam hívni Béláékat. És hogy miért is merült le... Én nagyokos kitaláltam, hogy letöltök egy pedométert (lépésszámlálót) a telefonra, mert kíváncsi vagyok, mennyit megyek egy nap. Délután 3-kor tartottam 6 kilométernél, csak rá két percre elsötétült a kijelző és felmondta a szolgálatot. De most feltöltöttem, holnap egész nap menni fog és beszámolok majd egy hét múlva hogy átlagban mennyit is sétálunk :)

OCD ide vagy oda, itt azért még nem tartunk :D

Este valami augusztus 20-ai sütögetést akartunk, de nem jött össze és römi partiba fulladtak a tervek. De kellemes beszélgetős sörözős kártyázás volt, nem mondom hogy ünnepi, de magyar (még ha a kártya francia is) :D

Holnap még munka, viszont csütörtökön off és úgy néz ki, Timiékkel bérlünk kocsit egy napra és elutazunk párszáz mérföldre egy homoksivatagba :) Kíváncsi leszek:)

Egy furikázós nap

Szabadnapom ellenére fél 9-kor keltem, mert vittem be a srácokat munkába. A kocsit még szokni kell, egyrészt mert kegyetlen nagy, másrészt meg az automata váltó némi kihívások elé állít. Néhány kanyarban simán nyúlok a - nem létező - váltóért hogy kettesbe rakjam, illetve mikor beülök, a bal lábamat egyből a kuplungra tenném - amit aztán gyorsan konstatálok, hogy nincs és a féket nyomogatom :D A legegyszerűbb lenne, ha levágnám a bal lábam, akkor tuti nem keverednék össze :P

Miután kiraktam Gabeszékat, egy pár órás Skype maraton következett, először családdal, aztán Balázzsal majd Adrival és nem tudom leírni mennyire jó érzés volt hallani a hangjukat és látni őket :) Hiába, azért telik az idő és egyre jobban hiányoznak az otthoniak - még ha jól is érzem magam itt.

A konferenciahívások után lefurikáztam a bankba és elvileg elintéztem a kis figyelmeztető levelemet a SSE-vel, így talán nem szüntetik majd meg a számlám. Lőttünk pár képet a kocsiról is végre, úgyhogy itt láthatók a beígért fotók:)

A délután motivációs levél írással telt Marci részére, ami végülis egész kreatív lett. Délután 4 körül vettük nyakunkba a várost és elnéztünk pár potenciális munkahelyre leadni jelentkezést, de a többségben szombaton nem dolgozott a HR, úgyhogy hétfőn vissza kell menni. A belvárosban is leparkoltunk fél órára egy képregény boltnál. Kegyetlen milyen választék van a legkülönfélébb sztorikkal, karakterekkel és történetekkel. Láttunk '75-ös Batmantől kezdve a Dexter és Doctor Who képregényekig mindent. Én csak néhány Star Warst vettem - otthoni megrendelésre - de még tuti visszatérek ide :)

Hazaérve még teniszeztünk párosban és meglepő módon csak tie breakben kaptunk ki :D Miután hazahoztam olyan 8 körül Béláékat, nekiálltunk főzni. A terv kijevi jércemell volt, de hozzávalók híján coloradói jércemell lett belőle oregánós margarinnal töltve :D De mindenki elégedett volt a vacsorával és ez a lényeg :)

Ez a zsemlemorzsa... :D Az otthoni nejlon tasakhoz képest ez a Pringles doboz egész impozáns :D

Ja elég szépen folyik a pénz, ma 50 dollár körül költöttem, de ha belegondolok ebből nem sok minden volt felesleges... Kulcsmásolás, rezsifizetés, ruha... Az internetet kéne módosítani, mert a mostani konstrukció nem éppen pénztárcakímélő :P

Holnap munka (check out day "-.-) és ha sikerül cserélnem, akkor kedden már offom lesz, így a srácokkal tudunk egy kicsit utazgatni meg szórakozni a környéken :)