Grand Canyon - A világ csodája

Sokat gondolkoztam a címen, és a végén mégis egy ilyen kommerszet adtam. Mint kiderült, létezik ugyanis a világ 7 természeti csodája, melynek az első helyén a "Nagy Szurdok" (rettenetesen hangzik magyarul xD) áll.

Reggel 8-kor keltünk, merthogy 9-ig volt reggeli, így lemásztunk elfogyasztani a kis kontinentális reggelinket. Ezalatt fűszeres krumplit, tojást, kenyeret, dzsemet és muffint kell érteni, de büfáasztalos formában, tehát nem volt ez olyan rossz :) De még mindig a muffin adta a legjobban :D

Kaja után nem sokkal - felpakolva két karton vízzel - vettük az irányt a Grand Canyon felé, annak is egyik leghíresebb pontjához, a Horseshoe Bendhez. Ez tulajdonképpen a Colorado folyó hajtűkanyara, amelyre 300 méter magasból nyílik kilátás. A kocsiból kiszállva egy rövid séta után homokos terepen, 100 Fahrenheit feletti tűző napon értük el a... 

Elakadt a szavunk. Én nem vagyok egy tériszonyos ember, de ez egész egyszerűen elképesztő volt. Tulajdonképpen csak egy lépésre voltunk a haláltól, ha pesszimistán nézzük, ha optimistán, akkor pedig a világ csodája tárult a szemünk elé. És ez még csak a csoda trailer-e ...

Nem töltöttünk itt sok időt mert valami kegyetlen forróság uralkodott, de ezalatt megpróbáltuk a legtöbb és legjobb képet kipréselni fényképezőinkből. A kocsihoz visszafelé tartva emlékül bedobáltunk néhány kavicsot is, mondván a kocsi úgyis elbírja :D

This. Is. Horseshoe Beeeend! :D

Csak a miheztartás végett (és a gépem zoomjának demonstrálására :D)

Innen ismét én vezettem és a következő állomásunk már a Grand Canyon Nemzeti Parkon belül volt az East Rimnél. A belépésnél a 25 dollár leperkálása után megtudtuk, hogy mi vagyunk aznap a második magyar kocsi. Egészen hihetetlen. Az East Rimnél kialakított teraszon már "javában ment a film" (túl voltunk a traileren), a Colorado kanyonja húzódott amerre csak a szem ellát. Elég abba belegondolni, hogy ezt az egészet egy folyó vájta (nyilván Gaia rásegített még néhány dologgal) és ismét bebizonyosodott, hogy a természetnél kevés csodálatosabb van.

Utolsó megállónk már alkonyat felé a South Rim volt, mely teljes panorámát nyújtott számunkra számtalan fotózási lehetőséggel :DD A jó hír az volt, hogy lehűlt az idő és nem kellett megdögleni, a rossz pedig hogy kezdett sötétedni és egy szép kis vihar tartott felénk. Konkrétan lehetett látni az esőfelhőket és a cikázó villámokat. Még időben visszatértünk japán csodánkhoz, az eső előtt bementünk az ajándékboltba, az eső után meg kijöttünk és szállásunk felé vettük az irányt.

A Godot-ra várva helyszíne... :D

Viszonylag korán érkeztünk meg, így volt idő elmenni egy vacsorára a Chili'sbe. A quesadilla nem volt rossz, csak nem quesadilla volt :D Ellenben a csokitorta vaníliafagyival bőven megérte a 6 dolcsit, Gabesszal befelezve :D Kaja után nem tudtunk másra gondolni, csak az ágyra, így egy facebook csekkolás meg némi beszélgetés után kidőltünk.

Ma reggel én voltam az egyetlen aki lement kajálni, a többiek szuszogtak még plusz fél órát az ágyban :D Meglehetősen későn, 11-kor indultunk meg Béla vezetésével, ugyanis én mindenképpen ki akartam próbálni a világhírű Dunkin Donuts-ot, ami szerintem isteni volt, a többiek viszont már annyira nem voltak oda tőle.

Béla etapját nagyrészt átaludtam, csak a kormányváltásra keltem fel. Egészen a Mesa Verde Nemzeti Parkig vezettem, ami már ugye Colorado. Bár nem az autózgatás miatt jöttünk ide, de itt egy ezzel kapcsolatos álmom vált valóra: kanyargós hegyi szakaszon vezethettem! Nem mondom, hogy nem volt félelem nélküli, de ezzel együtt is csodálatos érzés. Ahogy Béla mondta, elég 20-szal menni, de máris Schumachernek érzed magad. :D Akármelyik autó reklámját leforgathatták volna ezeken az utakon :)

Művészkedtem kicsit, ennyi tellett :P

A fő látványossága a parknak az indiánok által homokkőbe épített város, melyhez nem mentünk le idő és pénz hiányában, de távolról is megdöbbentő látvány. Mikor először akartunk hárman fotózkodni a házakkal a túloldalról, akkor megafonnal kiáltottak ránk hogy "hagyjuk szabadon a biztonsági sávot", majd közelebbről sem sikerült, mert nem fért bele minden és mindenki :D Így 10 perc után feladtuk, mivel későre járt és nagyon messze voltunk még otthonról (márhogy Springstől...)

Ez lett a vége :D

Béla vezetett a hegyi szerpentinen lefelé óriási kedvvel, és ismét csak annyit tudok mondani, hogy kezdő jogsishoz képest - néhány hirtelen fékezéstől eltekintve - nagyon ügyes volt. A hegy lábától azonban Gabesz vette át a volánt és egészen hazáig nyomta közel több órán át. Hajnali 2-kor értünk haza hátunk mögött közel 3000 kilométerrel és felejthetetlen élményekkel. Ekkora kiderült, hogy holnap Bélával dolgozunk, Gabi viszont offos. Hullafáradtan dőltünk az ágyba, miközben zavaros gondolataim között kihúztam egy sort a bakancslistámról.