Amint beértünk reggel, felvettük a kis borítékunkat benne a csekkel... Egész kellemes kis összeget kaptam ahhoz képest, hogy csak egy hetet dolgoztam. Ennek azonban csak fele jött volna meg, ha elkezdik levonni a ruha árát meg a SEVIS díjat is, de szerencsére ezt csak a jövő hónapban kezdik.
Eligazításnál Christine megkérdezte tőlem, hogy mi az a "fájfó". Kétszer visszakérdeztem, nem értettem mit akar, aztán Gabesz kisegített, hogy "FIFO", merthogy mi ugye fonetikusan tanultuk számvitelből :DDD Így már nyilván el tudtam mondani :D
Meg volt ismét a trainerem, de új területre tévedtünk: Southeastmoor, Northeastmoor és a Stairs. Utóbbi valódi neve Southlake, csak mivel lift nincs, de lépcső annál több, így az Amenities saját nevet adott neki :D De erre még visszatérek.
A hét legfontosabb eseménye, hogy tegnap megérkezett a Broadmoorba Mr. W és családja, akik három szobában nyaralnak egy hétig. A papírunkra VVVIP-nek voltak írva, és tényleg úgy kezeli őket mindenki. Igazából a lényeg a faszi, ugyanis anno ő volt egy minősítő cég ellenőre, és bár ma már "csak" trainer, királyi bánásmódban részesül az egész familyvel együtt. A napunkat azzal kezdtük, hogy átnéztük a szobájukat, hogy a tegnapi ajándékból mi maradt, mit kell esetleg újratölteni. Nos, tegnap kaptak egy 175 dollár értékű üveghajón bruschettát és sonkát (csak úgy mellesleg, az a sonka Spanyolországból jött és fontja 750 dollár), amihez végül hozzá sem nyúltak, így ment a kukába (a hajó nyilván nem :D)
Az épületrészek nem nagyok, nincs sok szoba, a gond ott van, hogy nincs kocsi és messze vannak egymástól. Volt rohangálás bőven, ráadásul ma kivételesen tűzött a nap is, csak hogy érezzük a törődést. A minibározást aztán abba kellett hagyni, mert vittük a mai fancy deliveryt a W. anyukának ill. a feleség szüleinek. A Broadmoor Espressoban lehet kapni olyan fánkot, amiből naponta 25-öt csinálnak össz-vissz. Na az ő kedvükért készítettek még plusz 3-at frissen és egy 150 dolláros tányéron vittük ki nekik. Az anyuka nem volt annyira feldobva, viszont a csaj szülei... Hát valami tündériek :D Nem csak azért mert adtak 5 dollár borravalót (bár azért is xD) de viccelődtek, és látszott rajtuk hogy tényleg értékelik a fáradozásunkat :)
Fél 3-kor álltam neki a Stairs-nek. Megan próbálta elmagyarázni a felépítését, de az az épület tényleg egy labirintus. Végül nagy nehezen megértettem a logikáját (ja, van neki), de hát a térdem már az elején felmondta a szolgálatot :P A legnagyobb meglepetés az egyik lakosztályban ért: kinyitom a minibár ajtót, nézem, hiányzik néhány üdítő, de valami más fura... Ja, hogy semmi alkohol nincs benne! :DDD Konkrétan mindent megittak a söröktől kezdve a Grand Marniern át a borokig :P
Az izgalmas dolog innentől jött. Ahhoz, hogy újratöltsem a bárokat, táskában kellett átcipelni a cuccokat. Két telivel szenvedtem át a Stairsbe és 20 perc alatt megcsináltam mindent, ugyanis 15.25-kor muszáj volt kicsekkolnom a 6 órás szabály miatt.
Innentől a nap gyerekjáték volt. Sokat beszélgettem Egitával és Nombekoval is. Utóbbi egy fekete dél-afrikai lány, aki nagyon kedves és mindig énekel :D A legviccesebb az volt, hogy se ő, se Meg nem tudta, hogy néz ki egy cigány... (igen, a nevemből jutottunk el a témához :P :D) Ez számomra tényleg hihetetlenül hangzik, mint például hogy a Jamaikaiak nem láttak még havat.
Fél 7-kor clock-outoltunk, Adam szerencsére hazadobott. Ja igen, kiderült, hogy félír hősünk is imádja a Doctor Who-t :DDD Alig találkoztam emberrel aki egyáltalán ismeri, ő vele pedig tényleg el tudtam róla beszélgetni :DD
Éééééés megvédte a címét :))
Béla volt csak itthon, egyből mentünk teniszezni, az este pedig beszélgetéssel és kockulással telt :D Próbálom figyelemmel követni a vizes vb-t, meg is néztem Gyurta úszását, de sajnos a holnapi vízilabda döntőt kimarad, mert éppen dolgozom :( Legközelebb kedden lesz offom, úgyhogy addig sztahanovistaként lapátolom a pénzt :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése