Arizona, te monumentális...

Hajnali fél 2-kor hagytunk fel a tervezéssel tegnap, így nem mondhatjuk hogy kipihenten ugrottunk neki az útnak. Nekem ugyanis 6-kor jelenésem volt skypeon, így a srácok nélkülem mentek el a kocsiért. Előző este nézegettem még egy kicsit a fogyasztásokat, és a Chargerrel szemben toronymagasan nyert a Nissan Altima, így 8-kor egy bordó japán autóval gurult be Gabi, mellé pedig Béla parkolta le az öreg Szeszélyt.

Fél 9-kor nekiindultunk első - és valószínű nem utolsó - Roadtirpünknek. Az 5 perc után kiderült, hogy elvileg csak Gabesz vezethetné a kocsit, mert elfelejtettük megemlíteni az Enterprise-nál, hogy van itt másik két srác is, de végül máshogy fogtuk fel: megspóroltunk fejenként 30 dollárt és nem foglalkoztunk a részletekkel :P :D

Csak a kép kedvéért :D

Gabesz pár órányi vezetése után megéheztünk és letértünk egy Burger Kingbe. Nem mondom hogy rossz volt, de a hazainak a nyomába se ér. Egyrészt az íze miatt, másrészt - igen, ez most fura lesz - minden kaja kisebb! De végülis jóllaktunk vele és ez a lényeg.

Béla egy hegyi szakaszt kapott, amit nagyon jól megoldott Gabesz mitfahrerkedése mellett. Tényleg büszke lehet magára, mi is azok voltunk rá, pár hónapos jogsival szép teljesítményt futott. Megálltunk egy negyed órára a Wolf Creek Passnál (3309 méteren!) és gyönyörködtünk a kilátásban. Itt még minden zöld volt, helyenként kiálló sziklákkal tarkítva, meredek kőfallal, mókusokkal és iszonyatosan idegesítő zizegő bogarakkal a lábunk alatt.

Alpesi hangulat, enyhe tériszonnyal :D

Nem sokra rá én vettem át a volánt és bátran ki merem jelenteni, hogy ez a Nissan talán a legjobb kocsi amit valaha vezettem. Nem igazán tudnék hibát mondani; a fogyasztása bámulatos (7 liter körül evett átlagosan úgy, hogy a klíma non-stop ment), csodálatosan gyorsul, a tempomat pedig remekül végzi a dolgát. Az én részemen pedig szükség is volt a megbízhatóságára, mert a szikla-puszta-szikla változatos képét szeltük át a semmi kellős közepén, igen hosszan. 

Ahelyett azonban hogy Arizonába mentünk volna nyílegyenest, rögtön meglátogattunk másik két államot is. Sőt, egyszerre voltunk 4 helyen: Utah, Új-Mexikó, Arizona, Colorado. Igen, valami olyasmire kell gondolni, mint a Greenwich-i vonal, csak itt a négy állam határai találkoznak egy pontban (ilyen sehol sincs máshol az USA-ban). Erre építettek egy Four Corners nevezetű turisztikai látványosságot, ide néztünk be egy dél órára. Itt azért jelentősen megéreztük, hogy közelebb kerültünk az Egyenlítőhöz, de az 50 faktoros naptej hősiesen helyt állt, ahogy az Old Spice is :D

Az a cucc fémből volt... Erre nem gondoltam, mikor 40 fokban lefeküdtem rá "-.-

Vicces amcsik... :D

Már kissé későre járt, mikor megpillantottuk mai utolsó állomásunkat: a Monument Valleyt. Érdekesség, hogy egy órát nyertünk mikor átléptük a határt, mert a helyiek nem állítják át az óráikat nyári időszámításra, így helyi idő szerint 5-kor érkeztünk meg. Monumentális, ez tényleg remek szó rá. Mindenhol csak kő és homok - na meg persze az ajándékbolt és társai - akkora sziklák, amiket elképzelni nem lehet, a képek pedig pláne nem adják vissza. Egy pár perc után összeszedtük az állunkat a földről, közelebb mentünk a természet csodáihoz és ott folytattuk a nyálcsorgatást.

Óriási. Lélegzetelállító. Monumentális.

Ekkora bizonyosodott be, hogy a legjobb képek önkioldóval születnek :D

Alkonyatkor indultunk Flagstaff felé, de útközben megálltunk a Mekiben. Több embertől hallottam, hogy a gyorséttermek királya USAnkában a csórók fellegvára, de nem akartam hinni nekik. Kellett volna. Már a berendezésen látszott, hogy itt nincsenek ám Eiffel tervezte helyek, majd a kiszolgálás bizonyította, hogy két sajtburgert 10 percbe telik megcsinálni. A hab a tortán a kaja mérete és íze volt; vagy inkább hiánya. Ez volt az első és utolsó látogatásom itt kint a Mekiben, ha valaha valamelyikbe véletlenül betévednék, az csak a fagyi miatt lehet. Az ugyanolyan mint otthon :D

Fél 11-kor értünk a Travelodge szállodába. Hát első ránézésre nem volt túl biztató - bármelyik amcsi thriller helyszínéül elképzelhető -, azonban csakhamar kiderült, hogy három Travelodge van a városban, és rossz helyen állunk xD Így átautókáztunk a 2 percre található másikhoz, ami már sokkal szimpatikusabb volt. Ez is tipikus filmekben látható motelekhez hasonló, csak felszereltebb és tisztább. Teljesen korrekt szállás volt, két franciaággyal, fürdővel, klímával, hűtővel... Mindez fejenként 40 dollárunkba fájt 2 éjszakára, reggelivel!

Még éjszaka úgy gondoltuk, veszünk egy kis jóéjt whiskyt és kerestük a Nemzeti Szeszboltot, de nem találtuk. Végül bementünk egy sima élelmiszer boltba és láss csodát: ott sorakozott minden alkohol. Csakhamar kiderült, hogy a Nemzeti Szeszbolt Coloradói sajátság, Arizonában simán kapod bárhol a piát. Vettünk is sört meg fahéjas whiskyt, illetve akartunk, mert fizetésnél Gabesz összetörte az üveget... Odahaza mindenbizonnyal gabonapárlat nélkül maradtunk volna estére, itt azonban gond nélkül mondták hogy nyugodtan hozzunk egy másikat :D

Megittunk egyet fejenként, majd a Másnaposok 2-re szundítottunk el a Route 66 melletti szobánkban abban a tudatban, hogy holnap életünk legnagyobb élményét éljük majd át. Szó szerint.

Helyszín, helyszín, helyszín... Tökéletes hely egy szállodának :)