Váratlan teszt

Húha, gyorsan telik az idő… Tegnap volt egy hónapja, hogy megérkeztünk USAnkába :) Ugyebár haza január 27-én fogok jönni, ami ha jobban belegondolok, egész hamar el fog jönni. Pláne ha végre lesz kocsink, kicsit lejjebb esik a foglaltság és nem csak a munkáról fognak szólni a napok :P

Szombaton a Wings-t kaptam Adam kezei alatt, ami ugyebár tudjuk mit jelent: gyorsaságot és hatékonyságot :D Bár én is fejlődöm a sebességben, de Adam felülmúlhatatlan. Igazából Mariah-val holtversenyben ők a leghatékonyabbak, egyszer az egész West épületet 1 óra alatt megcsinálták…

Adam és Mariah

Adammel mindig szórakoztató dolgozni, de sajnos elrontották a kedvét egy pár órára, onnantól jobb volt nem hozzászólni. Történt ugyanis, hogy feltűrt inggel csinálta a minibárokat, amit meglátott egy room service-es supervisor, és szólt neki, hogy ezt így nem kéne. Adam azonnal cselekedett és bocsánatot kért. Mikor a fogyasztásokat kellett visszatölteni, a cuccokat Ádus egy kartondobozban vitte, mert sehol nem talált táskát. Ismét összetalálkozott ugyanazzal a supervisorral, aki csak annyit mondott: „Ez aztán szép adag kávé”.

10 perccel később csörög a „szolgálati telefon”, Christin (a managerünk) hívta Adamet, hogy miért kartondobozból tölti újra a coffee station-öket… Adam kimagyarázta, de mielőtt letette volna a telefont, Christine még odaszúrta: „Ja, és mindig legyen begombolva az ingujjad!” Értsd: egyből a menedzsert hívta a room service-es bige, és bemószerolta barátunkat… Nem mondom, hogy nem volt teljesen igaza, de ezt nem így szokás megoldani normális emberek között… Adam haragja érthető volt, habár jól tudjuk hogy ebben az iparágban nincs helye a sértődésnek (ezen kell nekem is dolgoznom :P)

Nem sokkal később a Main raktárban is összefutottunk Christinnel, jött egy kicsit menedzserkedni és a sarkunkra nézni. Mint megtudtam tőle, fogunk írni egy tesztet, hogy számot adhassunk Amenities témakörben szerzett tudásunkról. Utánakérdezve nem nehéz a teszt, de azért az olyan kérdésre mint „Hogyan hajtogatod a hattyút?” előbb válaszolok rajzban, mint angolul írásban :P

A "bird of paradise" hajtogatás, ami nálunk "hattyú" néven fut :D

Alig volt deliverynk, azonban az egyiket egy Kossuth vezetéknevű ürgének vittem szülinapja alkalmából. Nagyon szerettem volna találkozni vele és rákérdezni, milyen magyar kötődése van, de sajnos nem volt a szobájában :(

Mivel gyorsan végeztünk a Wing részével, segítettünk Megnek a Stairsben. Nagyon kis aranyos volt, arról beszélt, milyen pasik jönnek be neki (Robert Pattinson formák… khm… hogy valakit idézzek: „ a párzásra jelentkező hímek egyszerű porhüvelyei egy normális férfiléleknek”), majd azt hitte, hogy én ezen megsértődtem, és rámragasztott egy cetlit „ I’m handsome” felirattal. :D xD 

Ugyancsak tőle tudtam meg, hogy USAnkában egy átlag főiskolai/egyetemi tandíj egy félévre potom 15.000 dollár (3.450.000 Ft). Ekkor értettem meg minden amerikai filmet, hogy miért akkora szám, ha valaki továbbtanul. 

Illetve az is kiderült, hogy Megan kedvenc állata a malac (igen, az a nagy hájas is, nem csak a cuki kurtafarkú kicsi :D), így mikor megpendítettem neki, hogy nálunk mekkora ünnep egy disznóvágás, kicsit elkomorult xD.

Este Marci alkotott valami finomat, így nem maradtunk meleg vacsora nélkül, majd még éjfél előtt nyugovóra tértünk, mert elég keménynek lett beharangozva a mai nap.

Végül nem lett olyan vészes. Ugyebár 500 feletti delivery volt kiírva, de ebből 2x250 csak csokidoboz meg cookies. Azonban erre kijelöltek 2-2 embert, akiknek semmi más dolguk nem volt egész nap, mint ezeket a külön deliveryket előkészíteni és kézbesíteni, így enyhén szólva levették a terhet a vállunkról.

Bár ma Debbievel a West Towert kaptam, ami a kedvenc helyem, a rengeteg check out kellemetlenné tette, nem is beszélve a temérdek mennyiségű „lejárt” minibáros piáról. Ja, meg eltört az a kis kihúzható cuccom, amire a kulcskártyát fel lehetett akasztani, így egész nap azon izgultam, mikor hagyom el ”-.- 

Mindent egybevetve azonban egész jó időt mentünk, és bár egész sok delivery volt délutánra, fél 7-kor már bezártuk a West raktárát. Az irodában akartam kérni új kis kihúzható cuccot, de amilyen frusztrált volt Kodi és Christin is, inkább hagytam.

Átérve a Main raktárba kiderült mi a gond. Ott még neki se álltak a cookie-knak. Engem elküldtek clock-outolni és eljöttem Theoval, de Béla és a Gabesz maradtak. Jól is tették, szép kis túlóra pénzt kapnak majd.

Ja igen, el ne felejtsem. Általában mielőtt visszamennénk a raktárba, meg kell nézni minden szerviz helységben, hogy van-e pick up (előző napi delivery maradék: tálca, pohár, pezsgő stb.) Na a mai nap egy üveg Dom Perignon volt az egyik pick-up. Valamelyik vendég bontatlanul otthagyta a szobájában az ajándékba kapott 250 dolláros pezsgőt… Egyszerűen hihetetlen.

Visszatérve, este még teniszeztünk Marcival (nyertem 6:2, 6:3-ra :D), majd ismét főzőcskéztünk. Adam 9 után futott be a fiúkkal, aztán csatlakozott John is egy kicsit. Holnap reggel íjászkodni megyünk fél-ír barátunkkal, illetve megjött a SSN-em, úgyhogy azért is beugrunk. Kedden viszont nem lesz szabadnapom, elcseréltem Gabival, így ő el tud menni kocsit nézni Theoval, én pedig csütörtökön maradok itthon. Már fixálom a skype időpontokat, kezd betelni a naptár :DD