Aki másnak vermet ás...

Ma munkába menet új látvány fogadott szemben: havas hegycsúcsok. Lassan talán ide is elér...

10.30-ra mentem csak és minő meglepetés, a Westbe kerültem :D A Diet Coke-ok számára a lejárati dátum október 14 volt és mivel tudtuk, hogy néhány ilyen a szállodában, ismét el kellett kezdeni csekkolni őket. Mikor megtudtam, hol vagyok, viszonylag megnyugodtam, mert emlékeztem, hogy múltkor október 21-esekre cseréltük le őket. Ugyebár említettem anno, hogy direkt offot kértem október 1-re, mert akkor kell majd a 21-eseket kiszedeni és ehhez nagyon nem volt kedvem.

Aki másnak vermet ás... Christine közölte velem, hogy bár ma nem az a nap van, szedjük csak ki őket. Mi voltunk az egyetlenek, akiktől ezt kérte. Volt kb 10 fogyasztásom, tehát délután 1-re végeztünk volna, ehelyett 4 körül mentünk ebédelni, ugyanis 119 Diet Coke-ot szedtünk ki ketten együtt... Valakinek nagy mázlija lesz október 1-jén :P

Diet coke-os poénokból sose fogyunk ki... :D

Mikor egyszer lementem a storeroomba, hogy felhozzak még egy rekesz Diet Coke-ot, az ajtó előtt egy kis kosárban kép várt: Johntól, Mindenkinek csinált egy kis ajándékot amelyen köszönetet mondott, hogy együtt dolgozhatott velünk. John sokszor idegesítő és fura, de ennyire jólelkű sráccal ritkán találkozni :) Eureka meg is siratta...

Deliveryből volt 4, abból is 3 lett egy szobamódosítás szerint, így mindenki ment haza 6-kor. Renarsnak és Eurekának volt egy nagyon hasonló kalandja. Renars két kopogás után megy be a szobába, vaksötét, de az ajtót csak negyedig tudja nyitni, tolja mégjobban, erre egy hang megszólal az ajtó mögül: "Please, nooo!" :DD Eureka-val meg kb ugyanez történt, csak mikor ő belépett, a szoba hátuljából jött a suttogás, hogy "Please, don't come in..." Végül utóbbi deliveryt nekem kellett megcsinálnom fél 7-kor, de nem volt para, sőt a kisbaba a szobában nagyon örült a neki hozott macinak :))

Este elmentem bevásárolni a Walmartba a tortához, amit elintéztem volna 10 perc alatt, de 1 óráig kerestem a habfixálót... és végül nem találtam meg :P Megkérdeztem 5 alkalmazottat, elmagyaráztam nekik mi kell, de csak néztek rám... Igazából ezek nem is esznek tejszínhabot, csak azt a rohadt "frostingot", aminél gejjebb dolgot nehéz lenne elképzelni :P Úgyhogy maradt az imádkozás h egybe maradjon a töltelék pár óráig :P

Olyan nagy kívánság lenne ez? :P

Este átnéztünk a Hatchcover-be a Gábornak és az Ákosnak volt a búcsúbulija (márhogy nem a Gabesznak) ami végülis jól sikerült. Mielőtt eljöttünk volna találkoztunk egy magyar sráccal, aki nem magyar :D Tehát tud magyarul, de olyan akcentussal, mintha angolul beszélne és néha keveri is. De hihetetlen volt hallani :)

Bár napközben már kaptam facebookon a köszöntéseket, amint éjfél lett magyarhonban, de itt kint a kocsiban hazafelé léptem át a 22 évesek táborába :)