Pechfaktor a négyzeten...

Nem mondom, hogy egyszerűen ment a kelés 3 óra alvás után... Fél 8-ra nekem kellett visszavinni a kocsit Gabival a reptérre. Minden rendben ment, 9.30-kor már munkára jelentkeztünk Bélával - életünket nem tudva. Ha ez még nem lett volna elég, a Moorsba kerültem. Végül annyira nem volt vészes a nap, mint gondoltam, de továbbra is utálom a lépcsőket amik szétcseszik a térdem.

Végül túléltem, sőt ma leltár is volt, amit nagggyon élveztem :D Rám bízták a borok felírását. Már említettem múltkor, hogy nagyon sokféle és nagyon jó bor van a Main Storeroomban és most egyenként szemrevételezhettem őket. Theo volt ma a leltáros (csak ezt kellett csinálnia), azt az utasítást kaptam tőle, hogy írjam fel mindegyik nevét, színét és hogy milyen szőlőből van. Én botor rákérdeztem, mi van ha cuvée, de Theo olyan szemekkel nézett erre a szóra, hogy egyből megbántam. Majd mikor elmagyaráztam neki, miről is van szó felkiáltott: "Ah, mixed!" Az. Mixed"-.-

A nap fénypontja azonban közvetlenül indulás előtt volt. Kb 3-an néztek egy üveg bort, hogy az most fehér vagy vörös. Odahívtak, hogy mit gondolok, szerintük fehér. Mikor megláttam a címkét, akkor lettem rosszul: burgundi volt. Bár alapvetően Burgundiában több a fehér ültetvény, de ugyanmár... Végül találtunk olyan pontot, ahol tisztán kivehető, hogy vörös - minő meglepetés :P

Vasárnap ismét mehettem reggel, Bélának offja volt, de Gabesz már jött velem. Egy apró meglepetés várt a pre-sehiften: Adammel maradnunk kellett 15 percre, és elkezdeni megírni a tesztet. Azt mondták, ennyi idő alatt jutunk ameddig jutunk, majd valamikor folytatjuk. Kb a háromnegyedénél kellett beadnom, és igazság szerint tényleg nagyon könnyű, de azért nem ártott volna - a fair playnek :D - ha szólnak előtte.

Ja, meglepetés volt az tuti :P

Természetesen mi mást is kaphattam ma, mint a Moors-t - megint. Egyébként egy fokkal jobban ment mint tegnap, legalábbis én így gondoltam. Csináltunk egy nagyon szép kis deliveryt egy VIP családnak, a Penrose-ban sütöttek a két srácnak kosár- és baseball labda alakú tortát. Oda meg vissza voltak tőle, kevés ennyire boldog vendéget láttam :)

Aztán jött a feketeleves. Mint utóbb kiderült, nem csak tesztet írtunk, de Kodi mindenkinek a munkáját random mód ellenőrizte úgy, hogy bement egy szobába és csekkolta, úgy van-e minden, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mégse végeztem olyan jó munkát. Pontosabban, én nem hibáztam, szimplán előjött a pechfaktorom. Ha belegondolok nem ért váratlanul, mert ez a legjellemzőbb rám: mások a szálloda cuccát eszik, lopnak, figyelmen kívül hagynak kb. minden szabályt, ők nem buknak le. Na de én.

Lényeg a lényeg, volt egy check out-os szoba, amiben még bent tartózkodott a vendég, és én akkor néztem meg a minibárt meg a coffee stationt. Ezek azonban pont azok a suttyók voltak, akik felmarkolják az összes kávét, teát, forrócsokit, mielőtt elmennek és lássatok csodát: Kodi ebbe a szobába nézett be. Ezt még kimagyaráztam a Christinnél, hiszen ez tényleg pech, semmi más, na de volt más hiba is. Az egyik condiment kit-nek (ebben van a tejszín, cukor stb. a kávéhoz) lejárt a szavatossága. Nos nekem már az új infó volt, hogy van szavatossága, de mint kiderült ezt minden szobában ellenőrizni kéne.

Az a bizonyos feketeleves :D

Egyrészt ezt nekem soha senki nem mondta, másrészt itt álljon meg a harci menet. Most akkor ott tartunk, hogy minden szobában csekkolni kell a Diet Coke ÉS a condiment kit dátumát IS. Mikor megkérdezik tőlem, miért végzek főiskolát, ha ilyen kulimunkát kell végeznem hónapokig: ezért. Hogy pontosan tudjam, mi mennyi ideig tart, tiszteljem azokat is, akik a ranglétra legalján vannak.

Itt persze még csak épphogy belekóstoltam a fent említett levesbe, ugyanis utána kaptam egy hívást, hogy coffee service-t kér az egyik szoba. Bár felírtam egy papírra, de mikor odaértem a Stairs-be realizálódott csak bennem, hogy ottmaradt a raktárban az asztalon. Gondoltam minek sétáljak vissza, felhívom az officet, ismételjék meg... Na hát azt a hisztit amit Christin levágott. Hogy mi lett volna, ha neki sincs meg a cetlije, biztos csak azért hívtam, mert nem akartam az esőben visszasétálni a papírért... Még néhány hasonló kedves szó után elárulta a szobát, de eléggé megsemmisülten álltam a beszélgetés után.

Ezzel vigasztaltam magam :D

Este 7-kor clockoltunk ki, addigra azért hallottam pár vicces vagy éppen megdöbbentő sztorit ami említésre méltó. Ismét kirúgtak egy srácot, aki ezúttal viszont elég komolyan tett is ezért. Történt ugyanis, hogy az Espresso-ban ő volt az egyetlen pultos, de mivel vendég nem igen járt arra, hátrament az irodába. Közben azonban elkezdtek gyűlni az üres pult előtt az emberek, ezt egy Broadmooros alkalmazott meglátta és gondolta bemegy szólni, hogy ki kéne jönni. Nos nem vicc, komoly: a srác, köhm, a legnemesebb szervével játszadozott. Ennél szebben nem tudom kifejezni:D Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: milyen "kivételes" munkaerő lehet az, akinek ilyen egyáltalán az eszébe jut? Kivételesen hülye. Vagy inkább már beteg.

Lehet Torrente fan volt a gyerek... Tudod, csak hogy múljon az idő...

De hát a csúcs akkor is a jamaicai faszi volt az út szélén... Ott ül - ahol a vendégek járkálnak - és csak annyi hallatszik felőle, hogy "katt-katt-katt". Elmegyünk mellette erre mit látunk? Körömcsipesszel vágja a körmét. Halál komolyan, az összes vendég előtt, a Broadmoor közepén. Végem volt :D

Este főztünk, illetve főztem. Azt, amire már nagyon régóta készülök és végre megvettem hozzá mindent :D Almás-gyömbéres csirke; anyukám pár napja küldte meg az otthon sikerre vitt (egyébként Stahl Judittól származtatott) receptet, ami ehhez hűen meghódította a többieket is. Igazából nem volt olyan íze, mint odahaza, de ebben szerepet játszott többek között, hogy sima gyömbér helyett sárgagyömbérrel, occó fehérbor helyett meg Marsalával csináltam, de így is isteni lett.

Receptekért privátban lehet jelentkezni :D

Holnap check out nap, lelkiekben már felkészültem rá. Azt hiszem.