2013. szeptember 19., csütörtök

Az a bizonyos fél évszázad...

Mindhárman 9.30-ra mentünk és a tegnap ígértek szerint én a Westbe, Gabi a Cottages-ba, Béla pedig a Southba kerül Adammel. Az én párom John lett, így duplán hátrányba kerültem: egyrészt mert Egita tegnap az egész 2. emeleten "elfelejtette" kicserélni a condiment kiteket, másrészt pedig mert Fülöp-szigeteki barátunk nem a gyorsaságáról híres - főleg egy 450 feletti check out napon.

Félelmeim beigazolódtak, csak fél 4-re végeztünk a minibárokkal és mentünk ebédelni. Innentől a munka nem sok izgalmat tartogatott, hacsak azt nem nevezhetjük annak, hogy a deliveryk után John megint karácsonyi számokat játszott a telefonján "-.-

Viszont a Main storeroomba érve néhány érdekes sztori is befigyelt innen-onnan. A Cottages ugyebár a golfpályák mellett van, ami így jól hangzik, azonban anno egy hölgy a teraszon borozgatva egy golflabdát kapott ajándékba az egyik játékostól. A gond ott volt, hogy a labda repült, a nő csuklója pedig eltört... Szegény Gabesz majdnem hasonlóképpen járt, de neki volt akkora szerencséje, hogy elsuhant a feje mellett, így közvetlenül a lába elé csapódott be. Még egy ellenérv a Cottagesnak :P
A másik vicces történet, hogy Béláéknak egy vörösbort kellett volna kivinniük, amit meg is tettek, azonban a faszi nem fogadta el. Hiába mondták hogy ajándék meg minden, egyszerűen nem akarta sehogy sem átvenni, a kártyát megtartotta, de ennyi.

Ja meg a kapcsolati marketing mintapéldája. A Wingsben van egy lakosztály, E. Gaylor Suite a becsületes neve. Na, az egyik nap az AAA-től (American Automobile Association) jött valami nagyon nagy fejes, akinek történetesen még a nevére is emlékszem: DeNovellis. És hogy miért sikerült megjegyezni? Mert ÁTNEVEZTÉK az ittartózkodására a lakosztályt...

7 után indultunk haza, ahol nem töltöttünk sok időt, mert hivatalosak voltunk a szomszédba Gabesz barátnőjéhez egy dél-afrikai vacsorára. Hát némi fenntartásokkal érkeztem - mint ahogy mindig, ha vendégségben eszem -, az pedig végképp nem nyugtatott meg, hogy tengeri herkentyűs lesz a dolog. Végül azonban finomat ettünk, az egészből leginkább a curry érződött, a garnéla pedig kellemesen roppanós volt. Desszertnek sajttortát kaptunk vanília fagyival, ami bár nem Latoya kezei által készült, méltó zárása lett a vacsorának.
Az este ugyanis nem ért véget, még ott maradtunk beszélgetni többek között a mexikói lakótársával, Gabriellával, aki a Penrose-ban szakács. 28 éves (kinéz 23-nak), "culinary arts" szakot végzett hazája egyik legjobb egyetemén, és többek között a Martín Berasategui nevű három Michelin csillagos étteremben dolgozott fél évet. A kérdésre, hogy mi volt a legfurcsább kaja amit evett, az oroszlánhús volt a válasz :D Megegyeztünk, hogy jövőhéten ő főz nekünk mexikóit, utána pedig mi neki magyarost :D Can't wait!

Hazafelé megnéztük a postát és újabb levél érkezett: az egy hónapja feladott, várva várt képeslap Zsuzsitól, Katától, Andristól és Kornéltól :)) A visítva nevetős és írás megfejtős pillanatokat ezúton is köszönjük, a munkátok méltó helyre került :)
Ma csak Bélával mentünk dolgozni, és a szerencse reggel mellém szegődött, a Westbe kerültem Nombekóval, aminek kb. az egyharmada üres volt. Fél 2-re végeztünk a minibárokkal és nagyon húzva az időt fél 6-ra minden mással. Ebben benne volt az is, hogy a 3. emeletet egyedül csináltam, mert Nombekonak delivery-je volt, illetve a pickupokat is, mert szegény rosszul lett.

Amin ne csodálkozzon senki. Tudni kell róla, hogy egyre jobban hízik, mióta itt van, pedig állítása szerint alig eszik. Na mondom a mai "nem evést": reggel egy zacskó pereccel indított, majd egy chipset is bedobott az automatából rögtön utána. Munka közben elropogtatott egy doboz mogyorót, miközben tudta, hogy intoleranciája van, végül ebédre betankolt kb fél kiló csirkét úgy, hogy még a csontok egy részét is megette. A pick upoknál közölte, hogy neki muszáj elmennie a WC-re, mert nagyon rosszul van - fél óráig nem is láttuk... Kegyetlen ez a csaj :D

A delivery-k egyébként különlegesek voltak ma számomra, főleg a szülinaposok. Szeptember 19-én született ugyanis anyukám (Mami :)) és pontosan 2013. 09. 19-én lépett be az ezüst éveibe. Még munka előtt fel is hívtam őt és ezúton is bocsánatot kérek, hogy nem lehetek ott és nem süthetem én a szülinapi tortáját :( De rátérve a delivery-kre, annyi féle szülinap lehet ezen a 19-én, ennek ellenére két ember is az 50.-et ünnepelte... Nos kedves Mami, ha olvasod ezeket a sorokat, ők is boldog szülinapot kívánnak Neked, velem az élen :)
A kép 4 éves... Ugye nem látszik, hogy painttel van odaszerkesztve 50-es?:DD
Na de fél 6-kor elfogyott a szerencsém, nemes egyszerűséggel elküldtek ki-clockolni fél órával a munkaidőm lejárta előtt... Ezen felhúztam magam több okból is: egyrészt Kandace maradhatott, mert ő otthagyta az egész Westet jóval azelőtt, hogy végeztünk volna, így meglett a 8 órája, a lettek pedig ketten csinálták a South-t is és a Cottagest is, holott bőven elég lett volna mindkét helyre 1-1 ember. Mikor Bélával 6-kor eljöttünk, ők még csak akkor érkeztek vissza... És mindezek következmények nélkül történnek a menedzsment tudomásával.

Adamet vendégül láttuk egy sörre, majd én leugrottam a Walmartba mérlegért, meg csekkolni, mennyibe fáj itt a befőtt. Nos, mérleget találtam 8 dollárért, viszont meggybefőtt... Mindeközül a legdrágább. Otthon utánad dobják kilós üvegeket, itt a 200 grammért 3 dollárt kérnek :P Bezzeg a vörösáfonya kannája 1 dollár "-.-
Hát az a cipő... Az volt mindennek az alja :D
Hazafele beugrottam a Rossba Gabeszért és Latoyáért, aminek az lett a vége, mint minden látogatásnak: idióta cuccokban pózolás :D A késő esti program hajvágás volt, Béla ismét remek munkát végzett, így 1 centis séróval várom a 22-et :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése