Most mondanám hogy a vasárnapi nap után frissen és üdén keltem, de hazudnék... Ami egy kis energiát pakolt belém az a pre-shift papír, ami felsorolta a Team Christin hétvégi vitézségeit :D Aztán Lana úgy folytatta az egészet, hogy nagyon nagyon nagyon sajnálja és nagyon szeret minket, de ma eléggé meg fogjuk szívni: 17 gyümölcstál, 17 vörösbor és 17 3 Tier delivery van a West Towerbe, ahova ugye már csak a Mainből lehet menni, asztalokkal, a tó megkerülésével. Az most nem számította, hogy a South & Cottages-ba kerültem Renars-szal, mert ettől függetlenül délutánra mindenkit erre a deliveryre vezényeltek.
Könnyű dolgom volt a South-ban, viszonylag korán végeztünk, addigra Mariah-ék már előkészítették az asztalokat, megcsinálták a gyümölcstálakat stb. Ja, ha ez még így nem lett volna elég gáz, a megrendelő a az előzetesen kért 17 vörösbort megváltoztatta 17 Blue Water-re, vagyis az a 34 borospohár amit vasárnap eltörölgetettek társaink feleslegessé váltak, és lehetett törölgetni 34 vizes poharat...
Kaja után aztán mindenki kivétel nélkül a West Towerbe ment és segített kikézbesíteni ezt a hihetetlen mennyiséget. Természetesen nem mehetett simán a dolog, ugyanis végül mégis volt egy vörösbor sajttállal, csak erről mindenki megfeledkezett, pláne a 2 pohárról. Senkinek se volt kedve visszarohanni a Mainbe, úgyhogy végiglifteztem mind a 7 szintet, hátha találok érintetlen üvegárut a pick-up-ban és végül fáradozásaimat siker koronázta.
Csak azután kezdtük el a saját delivery-einket, hogy ezzel végeztünk, ami nem volt sok, de azért kihúztuk 6 utánig. Munka után elmentem bevásárolni, mert készleteink elég erősen kifogyóban voltak, majd az este hátralevő része Dorinával való sörözgetésben merült ki.
Találtam sima Coorst is (bal oldalon). Kipróbáltuk. Soha többet. egy Kőbányaiért a fél királyságomat!
Kedden ismét Lana nyitott azonban ismét rossz hírrel: Eureka a szíve miatt kórházi kivizsgálásra szorult, így beteget jelentett, ami azt jelenti értelemszerűen, hogy -1 emberrel kezdtük a napot. Ennek mi ittuk meg a levét Bélával, ugyanis nem elég, hogy megkaptuk a West Towert, még a Moorst is meg kellett csinálnunk.
Megtehettük volna azt is, hogy egyikünk ebbe megy, másik meg abba, de az túl gyors lett volna, úgyhogy közösen csináltunk mindkettőt :D Egyik szobában a vendég minden bizonnyal nem tudta, hogy működik a kis "Ne zavarjanak" piros fény, sőt az ilyen esetekre készített kártyát sem találta, úgyhogy fogott egy Broadmooros szalvétát, ráírta tollal, hogy "Privacy please", kilyukasztotta, és rászúrta a kilincsre :DD
Anno még említettem az amcsi felfogást a környezettudatosságról. Nos, mivel a szállodába mostanság két, a környezetvédelmet központba állító konferenciacsoport is érkezik, kapott mindenki egy egy papírt, hogy mit kell mondani, ha a ház felelősségvállalásáról kérdeznek a vendégek. Gondolok itt a vízháztartás- és energia-újrahasznosításra, szelektív hulladékgyűjtésre stb.Valahogy sikerült erről összeszedniük egy oldalnyi tényanyagot, de ha engem valaki megkérdez, lehet el fogom mondani, hogy milyen mértékű pazarlás megy itt (villany, kaja, minden szemét egy helyre). Persze vannak pozitív dolgok is, mert például az 5 csillagos szállodákban kötelező a napi ágynemű csere, azonban itt spórolásból - pardon, környezetvédelemből - adnak a vendégnek egy kártyát, hogyha meg szeretné óvni a Földet, akkor hagyja a párnáján, így nem lesz másik párna estére.
Így is lehet...
Lana a nap elején mondta, hogy mivel alig van delivery, 4-kor elvileg mindenki megy haza. Hát ez nagyjából így is történt, kivéve a 4 magyarral, akik - és nem időhúzással - 6 után mentek csak haza, mivel például a mi két szekciónkban kissé sok volt a pick-up.
Este Juditéknál előhalloween-i, szülinappal egybekötött buli volt, szigorúan jelmezben. Éppen az utóbbi miatt a többségnek nem nagyon fűlött a foga ahhoz, hogy beöltözzön, így az eredeti terv szerint csak itthon meg Dorináéknál iszogatunk, aztán jövünk haza aludni, mert holnap munka. Na persze.
Próbáltam minél focistásabb lenni :D Inkább tükörbe kellett volna vakuval :P
Ennek az lett a vége, hogy mindenki talált valamit, amit felvehet: én Chelsea focista lettem, Béla katona (vagy Air-softos ahogy nézzük), Gabesz felvette az egyenruháját napszemüveggel, magára locsolt egy kis művért és felvette a "Sterling"-es névtáblámat, Adri pedig jobb híján éjszakai pillangóvá rittyentette magát :D
Mario és a hercegnő :D
Bár mi ilyen utolsó pillanat jelmezeket kreáltunk, voltak tényleg zseniálisak. Találkozhattunk Jack Sparrow-val, Szörnyella de Frásszal, zombikkal, baltás gyilkosokkal, Marióval... A buliban egyébként enyhe fűszag uralkodott, és máig kérdéses számomra, hogy fért be ennyi ember egy két szobás lakásba. Mindenesetre a hangulat jó volt, Bélával csak egy órácskát maradtunk, de így is 3-kor kerültem ágyba.
Latoya eredeti elképzelése nem Tia Dalma volt, de sikerült valami hasonlót összerakni :DD
Reggel ketten mentünk 9.30-ra, Gabesz csak egy órával később, így otthagytuk neki a kocsit és a két bankettes sráccal, Tomival és Norbival terveztük a fuvart. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak ki mint a liba, de egy Gatorade meg egy szemcsepp egészen rendbe hozta őket. Így is késtünk 5 percet, de mivel Candyce nyitott, nem volt nagy jelentősége. Szerencsére végül annak se lett, hogy Adri elaludt és fél órával később jelent csak meg...
Természetesen ismét a South & Cottages-ba kerültem, ezúttal Bélával, aki hősiesen bevállalta a Kotázst ebben a kellemes pár fokos időjárásban. Ennél nagyobb szívást nem kaphattunk volna erre a napra. Kb. fél 1-kor sikerült elkezdenem a minibározást, mert addig ASAP volt, meg italszállítmányt kellett csekkolnom és aláírnom, ami persze nem volt jó, úgyhogy rohangáltam fel-le mint a mérgezett egér. Kegyetlen lassan haladtam, mert mindemellett minden vendég úgy tartotta jónak, ha elvisz minden kávét, teát, forró csokit, na meg valamit kivesz a minibárból is...
Béla a 7-diken csatlakozott hozzám 2-kor, fél 3-kor kezdtük az utolsó szintet, és pont azelőtt mondtam neki, hogy Christin tuti 10 percen belül hívni fog, hogy mit csinálunk ennyi ideig. Láss csodát: hívta is Bélát és kérdőre vonta, hogy mi tartott sokáig :P Ő szimplán az igazságot mondta, nem tudom elhitte-e szeretett menedzserünk, mindenesetre átküldte Adamet segíteni. Úgyhogy amíg félír barátunk befejezte a munkánkat, mi a storeroomban végeztük a szokásos zárási rutinmunkákat.
Végül 4 előtt nem sokkal jutottunk ebédhez, amit gyorsan bepusziltam, hogy mehessek érmét dobálni a kóla-automatába :DDD Mind az 50 állam megvan, egyedül Michigan kellett (mert elég ronda volt a nálam lévő) amit Zsuzsi boldogan elcserél egy Arizonára (mert neki meg csak az hiányzik). Sikerült is szereznem egyet, úgyhogy Gabesz holnap munkában végrehajtja nekem a bartert. Az 51 "törzsállam" tehát ott díszeleg a gyűjtőalbumban, a hátralevő időszakban a territorykra kell koncentrálni, amik USA részei, de nem "rendes" államok, mint Puerto Rico, Virgin Islands stb.
Ez is hiányzik... :DDD
A delivery-k nem voltak vészesek, 17.50-kor már clock-olni kellett. Megvan a jövő heti schedule is, az emberek többsége 32 órával operál, én 31,5-el, mert a szerdai tenisz miatt 4-kor elenged. Felhívták ugyanakkor a figyelmünket arra, hogy mivel a téli szezonban gyakrabban előfordul az, hogy lopják az idő csak hogy meglegyen a 8 órájuk (kiiii?! :DD), ezért ellenőrök fognak minket ellenőrizni szúrópróbaszerűen.
6 után nem sokkal tehát már itthon voltunk, én még kimentem szerválni egy 20 percet - amíg be nem sötétedett - majd amint Gabesz hazaért, elmentünk az Albertsonsba. Az egy dolog, hogy 10 dollárt költöttünk fagyira, de vettünk tököt! :D
Angry Pumpkin :)))
Egy kis internetes keresgélés után a Darth Vadert elvetettük és az Angry Birds faragásnál maradtunk :D Fél óra alatt közös erővel el is készült életem első töklámpása ami szerintem zseniális lett :)) Az este még átjött Dorina, Bándy meg a Vermes Dóri és a program hajnali 1-ig az volt, hogy a Református Magazin remek színészi alakításokkal teletűzdelt, m1-en vetített sorozatát illetve a szabolcsi kapitányság hasonló kaliberű (120 milliós támogatásból készült) sorozatát néztük :D Ajánlom mindenki figyelmébe.
A 120 milliós beruházás egy részlete...
Holnap és holnapután off, tervbe van véve kirándulás, bulizás, sütisütés, véradás, skype a családdal... Nehogy már itthon üljek :O :D
Erre a két napra nincsenek szavak. Emlékeztetőül, ultimátumba volt adva, hogy hétfő reggel 9-re az egész Westnek ki kell ürülnie a felújítás miatt, ezért szombat-vasárnapra ki lett jelölve egy csapat, akinek pontosan ez volt a feladata 11.30-tól este 8-ig. Én anno önként jelentkeztem (addig se kell minibározni), rajtam kívül Béla, Adam és Kandace alkották a csoport gerincét.
Szombat reggel egy sms-re ébredtem Dorinától - aki a hétvégétől a banquetsen dolgozik -, hogy van 6 extra hely, ha gondoljuk menjünk be. Mivel a boltba is leugrottam reggel, ezért én gyorsan behajtottam a Broadmoorba, nehogy elvegyék előlünk. Közben egész úton telefonon ment a csatározás, hogy hogy osszuk fel magunk között az időpontokat. A végén kiderült, hogy tartoztunk az ördögnek egy úttal, mert valójában nem is volt szabad hely, Dorina félrenézte :/
Félreértések mindig vannak... :D
11.30-ra tehát jöttünk vissza Bélával lelkiekben felkészülve egy remek kis pakolós napra. Az elején kicsit lassan indult be a dolog, de aztán csatlakozott hozzánk Adri és Renars is (mivelhogy ők szuper gyorsan végeztek a Westtel) és közösen kezdtük kiszedni a minibárokat. Pontosabban először az Adri-Béla-Renars-Viktor négyes kiszedtett mindent, ami kaja, ez szobánként 9 cucc. Aznap összesen 88 szobánk volt (mert ugye a 4. emelet még mindig fullon ment), de egész gyorsan ment a dolog. Mindeközben Adam eltávolította az összes coffee stationt, Kandace pedig minden minibár rakétáit (feles üvegek) egy-egy zacskóba tette. Egyetlen egy szobába nem tudtunk bejutni, ugyanis ott a vendég úgy határozott, hogy nem zavarja ha körülötte elbontják a hotelt, ő azért marad még egy éjszakát :P
A többi itókának csak ebéd után estünk neki, mi Renars-ral ketten a szénsavas üdítőkért voltunk felelősek, Béláék gyümölcslevekért, Adam a borokért stb. Unalmasnak hangzik? Az is volt :P Komolyan, majdnem elaludtam :D Miután ezzel végeztünk, az este nagy része azzal telt, hogy minden egyes üvegen/dobozon/zacskón megnéztük a dátumot és aszerint válogattuk szét őket.
Christin fél 8-kor mondta hogy mehetünk haza, mert látja hogy fáradtak vagyunk, mire gyorsan közbevágtam, hogy ha lehetne, csak szeretném azt a nyolc órát... Megörülve ennek a "hősiességnek" egész 3/4 9-ig maradtunk és kipakoltuk a West storeroom felét, illetve a minibárakból kiszedett cuccokat átvittük a Mainbe. Na oda egy ideig tuti nem kell rendelni semmit, mindenből százzal több van :P Továbbá, sikerült Kandace-t jó pillanatában elkapnom és szereztem tőle egy napot a héten, így megvan a 40 órám :))
Majdnem igaz... Csak hétvégén sosincs offom és örülök ha megvan a 40 órám :D
Adam hozott haza minket, amiért cserébe csórt egy sört meg egy utolsó szál cigit a Gabesztől, aki persze mindeközben nem is volt otthon :D Végül nem is láttuk már őt, mert a mai korán kelés miatt éjfél előtt ágynak estünk.
Bár anno a sulihoz 5.30 körül keltem, itt már nagyon elszoktam ettől és alig tudtam kimászni. De végül nagy nehezen felöltöztem a gyönyörű convention-ös ruhámba és Bélával 6.20-kor már beclockolva a pre-shiften ültünk. Ő a Westbe került, én pedig megint Complexre, vagyis a nagy termek berendezése lett a feladatunk.
A csapatból azonban senki sem egyezett a múltkoriakkal. A supervisort Ahmadnek hívták, Egita is jött extrázni, illetve volt egy vidám kövér dél-afrikai, egy hagyott bajszú magas fontoskodó amcsi meg egy olyan tipikus amcsi srác, akiért tuti minden zerge odavolt a gimiben. De egyébként ő volt a legközvetlenebb, egész sokat beszélgettünk, például kiderült hogy ő trombitán játszott hat évet :)
Leginkább a hajdani Nate Archibaldra hasonlított a srác :D
A munka egy csöppet nehezebb volt, mint egy hónapja, most két termet kellett berendezni asztalokkal, székekkel és színpadokkal. 11-kor simán el lettem engedve ahogy Béla is a másik oldalról, így izzadságmenetesen, pingvin szerkóban 11.30-kor már folytatásra készen álltunk a West storeroomban.
A feladat nem sokban változott a tegnapihoz képest: a "Team Christin" - ahogy kedves menedzserünk elnevezett minket - kiszedett minden maradék cuccot a minibárokból (beleértve a negyedik emeletet és a mazochista stayover vendéget) majd olyan 2 felé ebédelni ment volna. Csakhogy Christin rendelt 6 doboz pizzát nekünk, így a storeroomban került sor a kajálásra. Nagyon cuki volt tőle, ezt el kell ismerni, de ebben szerintem az is benne volt, hogy ha átengedett volna minket a Cafeteriára tudta, hogy 1,5 óráig nem lát viszont, így azonban a markában tarthat :D Ennek ellenére annyira finom volt az a pizza, hogy az ízkavalkád mindezt elhalványította :D
Az eddigi legjobb pizza volt idekint ^^
Dátumellenőrzés programhoz jött még a leltárazás is, majd vihettük a cuccokat a South storeroomba, így már az sem szenved hiányt semmiben sem. Még egyszer végigszaladtunk Bélával és Adrival a West összes szobáján, hátha valami bent maradt és természetesen Adam alapos munkájának köszönhetően találtak is 2 coffee station-t :D Egyébként pillanatok alatt szétkapták a szállodát, a folyosókon teljes a sötétség, lámpák lógnak félig a plafonról... Halloween-i helyszínnek abszolút javasolnám!
Christin a többieket szépen lassan hazaengedte, így végül Kandace-szel és Bélával maradtunk. Tudta, hogy nem terveztünk idő előtt hazamenni, így ismét meglett a 8 óránk. Szinte teljesen kiürítettük a rakárt és lefóliáztuk a szekrényeket, átvittünk két minibár a South-ba, majd vagy 15 rekesz Diet Coke-ot a Mainbe és levezetésképp rendszereztük a tegnap idehurcolt cuccokat. Itt már mindketten nagyon fáradtak voltunk így a 12. óra után...
8.50-kor clockoltunk és siettünk haza, mert Gabesz Latoyával moziba ment. 9-re. :D Még nincsenek itthon, úgyhogy gondolom elérték a filmet. Ja, majdnem el is felejtettem, hogy ma 2 percig bellman voltam, ugyanis láttam, hogy a vendég a csomagjával igencsak tanácstalan, úgyhogy felkísértem a szobájába és megmutattam, mi hol van (leginkább a minibárt, mert azt tudtam xD). Cuki volt a néni, még borravalót is adott ^^
A Westnek tehát annyi egészen májusig, ellenben a West Tower továbbra is nyitva van, ha nagyon szükség van rá. Remélhetőleg ezt a fizetésünkön nem nagyon fogjuk megérezni. Holnap és holnapután Christin szabad, de azt mondta gondoskodik róla, hogy a Team Christin könnyű szekciót kapjon :D Ami viszont még jól esett, hogy többször is nagyon megdicsért minket és még Candyce-nek is mondta, hogy ennél jobb csapatot keresve se találhatott volna :)
Nem szabad sírni a West miatt... Vége lett, de majd lesz új fél év múlva...
Félelmeim bebizonyosodtak amint megkaptam a schedule-t: 32 órára vagyok kiírva. Gabesz is áldozatul esett eme merényletnek, Béla azonban szerencsésen megkapta a 40-et. Éppen ezért első utunk a bankettre vezetett, ahol kiderült hogy semmi extrájuk nincs, majd bepróbálkoztunk a convention-ön ahol öngyilkosságot vállaltam be: vasárnap reggel 6.30-tól 11-ig jövök pakolni, 11.30-tól pedig este 8-ig normálisan amenities-en húzom az igát. Béla is felvette ugyanezt, Gabesz nem tudta, mert ő aznap 9.30-kor kezd. Azonban ő később a nap folyamán sikeresen cserélt Adam-mel egy napot, így én maradtam egyedül 32 órás hármunk közül.
A pre-shift már a Main Storeroom-ban zajlott ugyanis bár az iroda teljes egészében elköltözött erre az oldalra, 3 ember alig fér be, nem hogy 6-7... Mint ugye említettem, a West-et hétfővel bezárják és iszonyatos pénzből felújítják, így a hétvége azzal fog telni, hogy kipakoljuk a mi részünket (minibárok, kávé, tea, storeroom). Vendégek azonban még voltak, a 2., 3. és 5. emelet szombaton, a 4. pedig vasárnap ürül ki, így ma csekkolhattuk azt a kb. 70 szobát ami még foglalt volt.
Merthogy Egitával a Westbe kerültem erre az "utolsó" napra. Olyan lassan csináltuk, amennyire csak tudtuk, de fogyasztási negatív rekordot döntöttem: volt egy víz meg egy mogyoró és ennyi. Nem volt mit tenni, 1 után nem sokkal már a storeroomban ültünk.
Egész sokat beszélgettem lett barátnőnkkel, és kiderült, hogy ő fizetősön végezte el az egyetemet odahaza, és nekem úgy jött le, hogy valami diákhitel szerűségből finanszírozta, mert 10 éve van arra, hogy visszafizessen még kb 5-6 ezer dollárnak megfelelő lat-ot. Ezért is fontos neki, hogy itt minél többet félre tudjon rakni, mert gyorsan ki akarja egyenlíteni a tartozását.
Nincs sok bizonyítékom ennek igazolására, de mindenesetre vicces :D
Egy kevésbé komor ámde annál érdekesebb dolgot is megtudtam a lettekről. Az már kiderült számunkra, hogy a férfi nevek mindegyikének végére odaraknak egy "-s" betűt. Például Renars, Arturs, Nics, Normunds... Nálunk dolgozik ugye Renars, és mi így ahogy van, "Renársz"-nak hívjuk. Na kiderült, hogy az a bizonyos 's' bizony egy néma hang, nem kell ejteni, így mindjárt több értelmük lesz a srácoknak: Artur, Nic, Normund... Tehát tulajdonképpen ha látsz egy nevet, ami hétköznapi lenne, csak egy "s"-t írnak a végére: az tuti lett.
Megvan az új kabalaállatunk :)) Ha már pingvinek vagyunk, itt van Amenities Penguin :))
Ebéd után felvettem a convention-ös ruhámat, majd valahogy kihúztuk az időt estig, azt inkább ne is kérdezze senki, hogyan. Fél 8 körül jöttünk haza és mivel készlet feltöltés volt, lenéztünk a Rossba. Kb 2 órát töltöttünk ott, végül sikerült vennem egy olyan gimis-amerikaifocicsapatos pulcsit (tudjátok, amilyet a filmekben hordanak:D) illetve egy csomag igazi csokit. Mikor hazaértem és beleharaptam, nem tudom leírni, milyen érzések kavarogtak bennem, hogy végre 60%-os kakaótartalmú, rendes csokoládét eszek :D
Zseniális. Egyszerűen zseniális. Ja nem, nem voltak ám elvonási tüneteim...
Holnaptól költözik a West, és mi Bélával és Adammel csak ezzel fogunk foglalkozni 11.30-tól este 8-ig egész nap. Csak vasárnap 6.30-ra megyek. Lucky me.
Tegnap reggel mikor felkeltem, úgy éreztem jobb a helyzet, használt a 10 óra alvás no meg a tea, de később kiderült hogy mégse. Anno simán elmentem suliba lázasan, bár kissé bágyadtan, de azért végig tudtam ülni az órákat, most azonban kiderült, hogy a melózás már egy csöppet nehezebben megy kiszáradt nyálkahártyával.
11.30-ra mentünk Bélával, ő setup ember lett én pedig megkaptam a Wings-et. Alapjáraton nem lett volna nehéz, ha nem kell kicserélnem 20 Diet Coke-ot meg 3 minibárnak a felét és egyéb finomságok. Vért izzadva 4 után jutottam el ebédelni, utána már csak a deliveryk maradtak. Nem szakadtam bele abba a háromba, de az ebédemet legalább kifizették (2 dollár borravalót adott az egyik faszi :P :D). Fél 7-kor mindenki hazament, mi ketten Bélával pedig nekiestünk a 31 darab 7 órási csokidoboz ajándéknak, amiknek segítségével végülis meglett a 8 óránk.
Hullafáradtan értem haza, ha nem is volt extra nehéz nap, azért a betegség meglehetősen legyengített. Ennek ellenére még átnéztünk Zsuzsiékhoz egy órácskára, ahol Johnnal (a kolumbiai supervisor) való beszélgetésünk során megtudtam egyet s mást a Broadmoor tulajdonosáról, Philip Anschutzról. Például ő Amerika 33. leggazdagabb embere a potom 10 milliárd dolláros vagyonával valamint az MLS (Amerikai Labdarúgó Bajnokság) és még jó néhány focicsapat alapítója.
Az úr a bal oldalon...
Éjfél után úgy aludtam el, mint akit fejbevágtak, 10 körül ébredtem, de csak 11 után kecmeregtem ki az ágyból. Mindhármunknak szabadnapja volt, így vétek lett volna elvesztegetni. Fél 2-kor kocsiba pattantunk és megcéloztuk a Shrine-t. A hivatalos nevén "Will Rogers Shrine of the Sun" egy kilátó fent a hegyekben, melyet a Broadmoor alapítója, Spencer Penrose építtetett. Mivel nem akarta maga után elnevezni, ezért egy jó barátja, a fiatalon elhunyt humorista Rogers-nek szentelte. Mindazonáltal végül egyébként Penrose hamvai is itt leltek végső nyugalmat.
A toronyhoz egy szép kis szerpentines út vezetett fel az állatkerten keresztül, tehát először utóbbiba kellett jegyet váltani. Normál esetben 15 dollárt kellett volna kicsengetni, ám Broadmoor alkalmazottként 75 centbe került. Érdekesség, hogy az út egy szakaszán elakadásjelzővel kellett menni, hogy a gyerekek jobban észrevegyék a kocsit. Nem mintha nem lenne elég feltűnő egy 6 méteres hajó "-.-
Egyébként a Szeszély nem volt hű a nevéhez, gond nélkül felértünk a Shrine-hoz :) Hát a kilátás lélegzetelállító volt még úgy is, hogy a tetejére nem tudtunk felmenni mert be volt lakatolva. Látni lehetett egész Springs-et a Broadmoor-ral, tavakkal, pusztákkal, belvárossal együtt. Sok időt nem töltöttünk itt a fagyos szél miatt, úgyhogy viszonylag gyorsan lefelé vettük az irányt a Cheyenne Mountain Zoo-ba.
A belépőjegy egyébként egy fém érme volt, amit bedobhattunk a bejáratnál levő gépbe, ezáltal egy állat megmentését támogatva 25 centtel. Nekünk a pingvineken, a leopárdokon meg a mexikói farkasokon esett meg a szívünk...
Az állatkert egyébként az USA egyetlen ilyen profilú hegyi létesítménye, a maga 16 hektáros hasznos területével 1,5-szer nagyobb a Budapestinél. Állítom, hogy a zsiráfállományuk a legnagyobb, én ennyi zsiráfot életemben nem láttam még, nem hogy együtt egy helyen. Sajnos sok állatot a hideg miatt már betereltek, de így is nagy élmény volt :) Az egyik házban például több mint 100 papagáj, pinty meg egyéb madár röpködött körülöttünk :))
Timóóón :))
Póóózer :D
Zárásig (délután 5) maradtunk, aztán az egyik helyi német étterembe, az Edelweiss-ba vettük az irányt. Az eredeti terv a 'Hungarian Gulash' kipróbálása volt, azonban végül a Bratwurst és egyéb német finomságok tála annyira csábító volt, hogy abból rendeltünk kettőt. A pincér előzetes ajánlata szerint elég nagy adag és elég hármunknak, így utólag azonban azt mondanám, hogy ez nem igen fedte a valóságot. Ennek ellenére viszonylag jóllaktunk, a torták pedig amiket desszertnek rendeltünk (Fekete erdő meg Sacher) ahhoz képest hogy Amerikában vagyunk, finomak voltak - még úgy is, hogy Gabesz Sacher-je málna(!)lekvárral készült...
Tartalmas napunk zárásaként elmentünk moziba a Captain Phillips 7 órási vetítésére. Az épület valami óriási, 20 teremmel, IMAX-szel és digitális vetítővel (!), no meg kegyetlen árakkal. A mozijegy nem vészes, 9 dollár volt a felnőtt (délelőtt egyébként 2-vel olcsóbb), de a büfé :O Itt kérek elnézést Sárától, hogy nem próbáltam ki a popcornt, de egy normális méret annyiba került volna kb, mint a mozijegy :P Ja és a legviccesebb: kérdeztük a csajt, hogy hova szól a jegy, mire kiderült, hogy odaülsz ahova akarsz, aki kapja marja alapon :DDD
Nem mondom, hogy nem félelmek nélkül ültem be, hiszen hallott szövegértésem ha fejlődött is, nincs a legjobbak között, ennek ellenére néhány kivételtől eltekintve értettem a beszélgetéseket és a film abszolút élvezhető volt :) Az imdb 8.1-es értékelését abszolút megérdemli, ahogy Tom Hanks is azt a két Oscart, amit eddig kapott.
Holnap a pre-shift már a main storeroomban lesz, ugyanis zárják a West-et, költözik az egész hóbelevanc. Nem megerősített információk szerint - csak hogy elrontsák az egész napom - elvileg 32 órára vagyok kiírva jövő hétre, úgyhogy kezdődnek a spórolgatós napok :P
Nem számítottam rá, hogy ennyire el fogok maradni a blogolással, de összejöttek a dolgok. Vasárnap ismét munkába álltam a két láblógatós napom után, és be kerültem a Moorsba. Volt kb. összesen 50 szobám, úgyhogy valamit ki kellett találnom, hogy ne fejezzem be délre a minibárokat. Nos ebben sokat segített drága bátyám által ajánlott telefonos játék, ajánlom mindenki figyelmébe - főleg azoknak, akiket vonz a görög mitológia :D
Gyorsabban telik vele az idő... :DD
Fogyasztásom nem volt sok, és vendéggel se találkoztam nagyon. Az egyik szobába belépve a HK-s azzal fogadott, hogy a vendégek két óriás kutyával jöttek nyaralni, de éppen sétáltatják őket, úgyhogy siessek ha kedves az életem. Szerencsémre nem volt fogyasztás, úgyhogy pucoltam onnan gyorsan. A Stairsben belefutottam egy vendégpanaszba, miszerint a kávé valami förtelmes, mert olyan mint a víz (hét ha sok vízzel csinálod, persze hogy olyan "-.-), majd mikor megkérdeztem hogy esetleg tehetek-e valamit még értük, azt mondták, hogy most éppen nem, de fél óra múlva elmennek, akkor nekiállhatok takarítani... Igen, azért vagyok pingvin szerkóban, mert én pucolom a WC-teket... :@ Óóó, meg volt egy check backem, ahol szerintem akkora buli lehetett, hogy ők maguk csak képekről fognak emlékezni rá. Szerencsére nem a minibárból itták hozzá a szeszt, de a szoba romokban állt, lufik és konfetti mindenhol, szerpentinek az ajtón (kívülről!), a fürdőszoba tükörre pedig ezt írták: "Your mom is illegally hot!"
A nap hangulatát egyébként már alapból megalapozta egy kérés, amelyet a foglalásnál a megjegyzés rovatba tüntetett fel a kedves vendég. Az úr (!) egy Christopher Walken képet kért a éjjeli szekrényére. Nem tudok másra gondolni, mint hogy egy troll az illető és tesztelte a szállodát, hogy megcsinálja-e. A helyzet az, hogy megcsinálta :D
Pontosan ezt a képet kapta... Ezüstös keretben :D
Delivery - mint utóbb kiderült - 197 volt, bár ebből 120 Nut Tin. Jómagam ebből a mogyorós cuccból 17-et vittem ki plusz volt még jó pár egyéb csodám, úgyhogy el voltam vele 7-ig. Ráadásul a nagy része a Stairsbe ment, ahol az asztalt kint érdemes lerakni. Azzal azonban nem számoltam, hogy 10 fokot hűl a hőmérséklet és el kezd esni az eső, így kicsit problémás volt a dolog. Nagy valószínűséggel ennek iszom most a levét, mikor ágyban fekszem 1,5 liter forró tea társaságában.
Tegnap - hogy Béla aludhasson - Judittal mentünk, és lelkiekben felkészültünk arra, hogy Diet Coke nap. Nagyon jól tudtam, hogy az egész West november 11-én jár le, úgyhogy azon imádkoztam, hogy ne oda kerüljek: persze hogy oda raktak. Adam lett a társam eme nehéz időben, azonban Fortuna ezúttal közbeszólt (biztos megelégelte, hogy mindig én szívom meg a kólákkal :P). Egyrészt a fél West üres volt, így csak 11 után álltunk neki. Másrészt miután 20 perc alatt végeztünk az első szinten, eszembe jutott valami. A Westet szombaton bezárják, amikor is ki fogjuk pakolni az összes minibárt. Tehát most minek is szórakozzunk ezzel?! Felhívtuk Lanát aki felhívta Christint és csodák csodájára igazat adott nekem, tényleg nem kellett vele foglalkoznunk :D Úgyhogy ezt kivételesen megúsztam.
Többiek (pl. Gabesz a Debbievel a West Towerben) már nem voltak ilyen szerencsések, úgyhogy miután végeztem, segítettem is nekik. Delivery alig volt, most is főleg Nut Tin-ek, úgyhogy gyorsan végeztünk velük. Valahogy még kihúztuk 6-ig, majd egészen addig beszélgettünk Lanával az officeban, amíg fogta magát és kiclockolt minket konkrétan a számítógépről :D
Hazaérve nem éreztem túl jól magam, márpedig Latoya vacsorával készült nekünk, úgyhogy segítségül hívtam Gabesz patikáját - persze az ő segítségével, mert a szlovák gyógyszereknek köze sincs a magyarokhoz - és bekaptam két Dipancrin-nal enharmonikus tablettát ami szerencsére rendbe rakott.
Igazából inkább indiai mint afrikai... Van benne szegfűszeg, fahéj, kardamom, kömény, ánizs...
A kaja egyszerűen fenomenális volt, még afelett is hajlandó voltam elmenni, hogy a rizsbe krumplit kevertek. A menü Biryani csirke volt, ami tulajdonképpen egy rizses csirke biryani fűszerkeverékkel meg chilivel. Egyszerűnek nézett ki, de zseniális íze volt. A desszert szegénynek nem jött össze - legalábbis állítása szerint ennek nem ilyennek kellett volna lennie - de ennek ellenére az is finom volt.
Az a pár chili amit rádobált megadta az alaphangot :D
Vacsora után végül ismét a póker asztal mellett kötöttünk ki, és Fortuna nem vette le a vállamról a kezét, egész sokáig chipleader voltam. Végül hajnali fél 3-kor estem ki harmadikként, vagyis a nevezési 2 dolláromat visszakaptam, nekem ennyi bőven elég :D Gábor és Latoya végül felezték a kasszát, mert sehogy se akartak dűlőre jutni (az szerencse az én oldalamról Latoyáéra ment), márpedig Gabesszal mi ma dolgoztunk.
Na ja. Frissen és üdén keltem... volna, ha nem 4 órát alszom. A South-ba kerültem egyedül, azonban mivel csak 70 szoba volt, nem tűnt vészesnek. 11 után álltam neki, azonban addigra már éreztem hogy itt valami nem stimmel, enyhe betegség érzés fogott el. Semmi konkrét, de ez az érzés tapasztalatok alapján megfázásra enged következtetni. Így kicsit lassabban ment a munka, ráadásul fogyasztottak is, Diet Coke-okat is szedegettem ki, úgyhogy csak fél 3 után végeztem. Béla Gabesznak segített a West Towerben majd megcsinálta a Cottagesban a 7 szobáját és aztán jött nekem segíteni. Mindeközben tudta, hogy nem vagyok jól, úgyhogy párszor - amíg máshol volt - felhívott, hogy biztos meg tudom-e csinálni egyedül a South-t, mert ha nem, csak szóljak :)
Végül fél 4 körül jutottunk el ebédelni, de hát bőven ráértünk, mert nem volt delivery. Pontosabban, végül kaptunk egy cholcolate box-ot a Kotázsba, és csak hogy jobban teljen az idő, együtt mentünk le kocsival. Én vittem ki a dobozkát egy néninek a szülinapjára. A lánya invitált be a házba, mamóka szegény nagyon öreg volt, orrkanül volt rajta, de nagyon megköszönte :) Mindemellett a lánya kezembe nyomott 10 dollárt, amit természetesen elfeleztünk a Bélával.
Valahogyan sikerült kihúzni és 18:00-kor clockoltunk, de még egy 20 percet vártunk a Gabeszra és csak azután jöttünk haza. Én még elnéztem az Office Depotba blue tackért (azzal ragasztottam le a csúszkáló talpbetétemet :D) meg a Safewaybe néhány apróságért (tervbe van véve a Fanta szelet), majd lefőztem magamnak másfél liter teát és azóta is azt kortyolgatom. Ma is megy a póker ezerrel, de én az alvás és pihenés mellett tettem le a voksom ezúttal.
Van egy kis különbség az USA meg az EU Fanta között... És nem csak az üveg :P
Ja, meg majd elfelejtettem. Nem emlékszem, írtam-e, de mióta itt vagyok gyűjtom a negyed dollárosokat. Egyrészt azért mert ezzel megy a mosógép, másrészt meg mert minden államnak külön 25 centese van és - amolyan Pokémonos "szerezd meg hát mind!" felkiáltással - ha már itt vagyok gondoltam összegyűjtöm őket. Már csak két állam, Washington DC. és Maine hiányzik, de már mozgósítottam mindenkit érte :D Ráadásul Gabesz rájött, hogyha az italautomatába bedobom a pénzt, akkor másikat ad vissza úgyhogy előbb utóbb ki jöhet olyan, ami nekem nincs :D Ma és tegnap ezzel a taktikával szereztem meg Texast és Kansas-t :D
Ennyi hiányzik még... Csak meg lesznek egyszer... :D
Holnap még munka, de a csütörtök szabad mindhármunknak, úgyhogy a mozi / állatkert / étterem hármasból fogunk egyet-kettőt-hármat választani - lehetőségeinkhez mérten :D
Így van, már megint duplán kaptam szabadot valami véletlen folytán. Ha még nem említettem volna, itt a hét szombaton kezdődik (már hogy csak a Broadmoorban), így az előző heti egyik offom péntekre, az eheti egyik pedig mára esett.
Tegnap szerencsére sokáig tudtam aludni, mert Gabesz late person volt, így csak később kellett bevinni. Így a délelőtt persze hip-hop elszaladt, aztán a délután is. Balázzsal sikerült skype időpontot egyeztetni, és egészen megdöbbentő, de több mint 2 órát beszéltünk. Béla - akinek szintén szabadja volt - közben elment a military boltba, frissítette airsoftos ruhatárát, és pont mire visszajött végeztem.
Az airsoft a paintballhoz hasonló, csak a fegyverek pont olyanok, mint az igaziak, azzal a különbséggel, hogy kis műanyag golyókat lőnek ki
Ismét mosás mellett döntöttünk, és amíg a mosógép végezte a dolgát, elmentünk az Albertsonsba. Nos ez az a bolt, ahova csak úgy érdemes menni, ha kijelölöd az reklámújságban, ami olcsó, mert amúgy minden drágább. Egy valamiért mentünk, egyrészt mert meg akartunk bizonyosodni róla, hogy nem átverés, másrészt meg mert kifogyóban voltak a készleteink: csirkemell. Kérném szépen kommentbe/facebookon a javítást, de legjobb tudomásom szerint a csirkemell filé kilója odahaza 1500-1700 Ft körül mozog már. Nos itt konkrétan 2,5 kiló csirkét vettünk 10 dollárért, ami átszámítva 900 Ft/kg... Abba persze bele se merek gondolni, hogy milyen mutáns állatok ezek, mert egy cici egy műanyag dobozunkba alig fért bele :DD
Még el kellett menni a Dollar Tree-be is, így fél 6 körül jutottunk haza, ekkor álltam neki az ebédnek. A menü mézes-mustáros csirke volt rizzsel és bár az ebédből vacsora lett, megérte a várakozást. Gabesz is hazaért addigra és elpusztítottuk az egészet. Desszertnek csináltam firenzei almás sütit, és bár a végeredményen annyira nem látszik, de kissé túlment a sütőpor... Itt 20 dekás dobozban árulják, aztán kicsit nehéz volt lemérni az otthoni recept szerinti 1 csomagot :P Ráadásul még 2 órát várni kellett amíg kihűlt, úgyhogy jól odacsaptunk a kalóriáknak az este 10 órási sütizéssel.
Addigra már itt voltak a vendégeink, ugyanis Gabesz vett egy póker szettet aztán összeszervezett egy kártyapartit. 1 dollár volt a beugró, és ha kiestél, ugyanennyiért vásárolhattál újra zsetont. Szerencsét próbáltam hasonló eredménnyel mint a múltkor, úgyhogy ki is szálltam egy óra játék után. Ami nem megy azt nem kell erőltetni. A többiek azonban csapatták egészen hajnali 2-ig (!), amikor is végül Gabesz legyőzte Adrit. A kis tét ellenére 17 dollárt nyert, mert többen újravették magukat (ő maga is ötször), viszont Adrit elismerés illeti, mert ő az egy dollárjából jutott el a fináléig, miközben 5 ember kidőlt mellőle :D
Reggel nyugodtan alhattam, Bélát Adri vitte be, Gabesznak meg mondtam hogy vigye a kocsit 11-kor, addig se tudok menni sehova és nem költök pénzt :D Ez így is történt, és egészen délutánig a relaxálás édes örömét élveztem. Főleg facebookoztam, de délután 3 körül átnéztem a közösségibe is, ha már itthon nem lehet torrentezni. Este aztán takarítottam egy órácskát és megértettem, miért utálta annyira anyum, mikor zuhanyfülkénk volt...
Holnap munka, ezúttal 4 nap lesz egyhuzamban és sajnos túlórát se sikerült felvenni, mert sehol sincs szükség ránk. Egyedül stewardingon. Nem mondom, hogy majd ha fagy, mert az sajnos már minden éjszaka megvan sőt, a hó is elért bennünket néhány órára. Úgyhogy szimplán maradok a mezei "soha" szónál...
Rendszámmal és új barátunkkal (háttérben a hegyeken már látszik a hó :D)
Jönnek a lassú napok... Ugyebár említettem, hogy a reggeli storeroomban ücsörgésnek vége, és erre külön felhívta a figyelmet Christin szerdán is. Ráadásul Ian tegnap Adammel trainelt - mert ugye itt Amerikában elég egy napot a személyzet munkáját dolgozni, és már mindent tudsz is, mehetsz irányítani az embereket - úgyhogy 10.30-kor már mindenki a szekcióját csinálta. Elméletben.
Hogyha nem tudjuk elhúzni az időt a raktárban, akkor megtesszük a szinteken. Gabi megkérdezte reggel, hogyha korán reggel elkezdjük a minibárokat, akkor hogy lesz meg a 8 óránk. Erre az volt a válasz, hogy sehogy, jobb ha hozzá is szokunk. Gabi - viszonylag joggal - odavetette, hogy akkor bizony éhezni fogunk, mire Christin közölte hogy nem kell aggódni, stewardingon (mosogatás) mindig van extra lehetőség... Kíváncsi vagyok ő mikor vállalna extrát mosogatóként. Mi Béláékkal és Adammel is azon a véleményen vagyunk, hogy inkább éhezünk, semmint 9 dollárért ezt a felettébb kellemes munkát csináljuk. Csak hogy tisztán lássunk, nem nézem le az itt dolgozókat, szar munka de pont annyira fontos mint mindegyik másik. Lehet, hogy egyszer ki kéne próbálnom, de kaptam én már ízelítőt abból, hogy milyen "alul" lenni.
A hangzatos stewarding valami ilyesmit takar...
Tehát - mivel nagy check-out nap is volt - lajhár tempóban mentem szobáról szobára, és úgy, hogy fél órát vártam az egyik check backemre végeztem fél 3-ra. Viszont az egyik nő a szobában történelmet írt számomra: borravalót adott coffee service-ért. Pontosabban menetrendszerű coffee service-ért, mert nem hívott, csak szimplán végeztem a munkámat és mivel kétszer annyi forró csokit hagytam ott neki, a kezembe nyomott egy 1 dollárost :D
Nekem volt a legtöbb deliverym, és gondoltam majd elkezdtem 5 körül, erre Christin felhívta (!) a storeroomot, hogy checkoljuk most a kártyákat, menjen szépen mindenki csinálni a munkáját aztán sipirc haza. Így végül nemhogy nem 5-kor kezdtem, de 5-re végeztem velük. De legjobb Ian és Adam volt, akik bár a Wings-et kapták, a gazdag spinének nekik kellett levinni fél kiló cuccot a Cottages-ba. Ez még semmi, de vissza is kellett hozniuk, mert a nő nem kérte. Indoka szerint nem eszik se gyümölcsöt se édességet... Ja, végülis csak múltkor én hoztam ki a szobájából a 3 félig megevett cookies+csoki tányért meg az üres fruit bowlt...
Végül 6-ra már otthon voltunk, de nem vesztegettük sokáig az időt, hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Citadell mallba (a helyi plázába). Most arra kérek mindenkit, hogy képzelje maga elé az amcsi filmekben látott helyeket. Most pedig szépen felejtse el. Ide többé tuti nem tesszük be a lábunkat, mert az egy dolog, hogy minden cseszett drága, de mindennek tetejébe olyan suttyók járkálnak fel és alá, akiket a Westendben már a bejáratból kihajítottak volna.
Ez Walmartos, de valami ilyesmikre kell gondolni...
Hazafelé vigasztalásképpen benéztünk a Rossba, ahol végre találtam magamnak kesztyűt. Elvileg nagyon spéci, mert eredetileg 50 dollár én meg 12-ért vettem, úgyhogy remélem hogy nem fog fázni a kezem. Jaaa és olyanok az ujjai, hogy kesztyűben is tudom használni az érintőkijelzőket :O :D
Este átmentünk Rodrigóékhoz pokerezni a centjeinkkel, de hát pont annyira voltam szerencsés, mint minden mással, úgyhogy idő előtt hazajöttem :D Otthon a nyugati parti utunkat tervezgettem lefekvés előtt, egész olcsón ki lehet hozni ha ügyesek vagyunk egy Las Vegas - LA - San Fracisco - Las Vegas útvonalon. Ja és mostmár bizonyos, hogy annyit fűtünk amennyit akarunk, mert az áramfogyasztásunk semmit se változott mióta elkezdtük nyomatni a meleget (4-10 kWh között ingázik naponta).
Ma Gabesznak volt offja, de bevitt minket, mert ismét megpróbálkozott a DMV-vel. Én odakerültem, amire számítottam: Kotázs. Tekintettel arra, hogy volt kb. 10 szobám, ezért nem szívtam a fogam, és Nombekónak odaadtam a South-t a maga 30 szobájával. Szegény megint ki volt mint a liba, mert előző este megint ivott mint a gödény :D Én 11 körül lementem a Cottagesba, de később megtudtam, hogy ő aludt egy órát a storeroomban és arra kelt, hogy Christin hívja telefonon :D
Éppen ezért nem is nagyon akart egész nap felkelni :DD
Én se kezdtem el korán a minibározást, mert volt egy nagy rakás szemét a raktár előtt, amit elküldettek velem kidobni. Nos a Cottagesban van egy szemétprés vagy mi isten, de ahhoz kulcs kell, amiért mehettem vissza a Mainbe. Így egy konténer szemét kidobása kb fél órámba tellett. A hab a tortán, hogy Christin később mondta, hogy nem is kellett volna megcsinálnom :P
3/4 1-kor már a Southban ültem és gondoltam, hogy teljen az idő, elvitetem a karbantartókkal a nem működő minibárszekrényt a storerromból - mert hát mire vannak, ha nem erre. Hát kiderült, nem erre. Felhívtam menedzserünket, hogy nem akarják elvinni, mire közölte hogy még szép, mivel nekem kell átvinnem a Westbe. A Soutból. Egy asztalon... Hátna, legalább telt az idő.
A kis kirándulásom meg két ASAP után eljutottam a kajálni, a problémám az, hogy nem emlékszem, kiclockoltam-e szünetre. Akármennyire gondolkoztam ezen egész nap, nem tudtam biztosra mondani, hogy igen vagy nem, úgyhogy holnap reggel bemegyek és kitöltöm az ilyen esetekre kitalált papírt. Mégegyszerűbb lett volna, ha Christin megmondja, mikor felhívom, hogy éppen mi a státuszom, de ezt nem tette meg :P
Rövidtávon valami ilyesmi a memóriám :P
Bár volt pár delivery-m a Cottages-ba, fogalmam sincs hogy húztuk ki 6-ig az időt. A lényeg, hogy így minden nap megvolt a 8 órám ismét, így ami ezen felül van, mind túlóra. A banquets műszakunk fél 7-kor kezdődött, amire Bélával időben odaértünk, de Gabi késett 20 percet. Sikeresen bezárta a kulcsot a kocsiba (mindenféle irónia nélkül, kész csoda hogy nem én voltam az első, akivel ez megtörtént), így Adam vitte el neki Béla kulcsát, hogy ki tudja nyitni. Ha azt nézzük, a körülményekhez képest egész jó időt futottak.
A rendezvény gigantikus, több száz fős volt és valami kapcsolatban állt a katonasággal meg a pénzzel, de ennyit sikerült összesen kiderítenem. A vacsora része fél óra alatt lement, utána másfél óra semmittevés jött és pakolással zárult az est. A legnagyobb élmény az utóbbinál történt velem, mikor éppen kezdtem volna szedegetni a poharakat, odajött az egyik faszi, a nevemen szólított és kezet fogott velem. Elsőre nem tudtam mire vélni a dolgot, majd megköszönte mégegyszer a születésnapi Nuttint, amit vittem a feleségének délután. Nem tudom leírni mennyire jó érzés volt, hogy így megjegyeztek :)
Tehát ezzel a kemény közel 4 órával ismét nulla munkával kerestünk kb. 60 dollárt. Ez jól is jön, ugyanis Gabesznak sikerült elintéznie a rendszámtáblááááát! Bizoony, végre legálisan furikázhatunk a városban. Sajnos ettől nem lesz kevesebb a fogyasztása, de teljes lett a kép. Még így este 11-kor nekiálltunk felcsavarozni előre és hátulra a hegyes hátterű fémlapokat :D A legjobb az egészben, hogy megúsztuk 75 dollárból, ami ahhoz képest hogy egyesek 160-at fizettek anno érte, nagyon jó ár :)
Ezt se fogom megjegyezni soha, a betűk mindig megmaradnak, de a számok esélytelen... :D
Holnap és holnapután is offom van, és tekintettel arra, hogy havat mondanak, sok tervem az alváson és skype-on kívül nincsen :D
Hétfőn már Christin nyitott, és villámgyorsan agyoncsapta a napunkat: Diet Coke Day. November 4-ei dátumú kólákból akadt szép számmal a szállodában úgyhogy szépen el kellett kezdeni kiszedegetni őket. Gabesz szabadnapos volt ugyebár így megúszta, viszont Béla megkapta a Westet (aminek a fele tele van ilyennel) én még viszonylagos szerencsémmel a Main Towerbe került (pályafutásom során mindössze harmadszor). Ráadásul még az is ki lett adva, hogy mindenki végezzen 14.30-ra kivétel nélkül.
Na ennek ellenére fél 12-kor álltunk csak neki a minibároknak, addig a storeroomban beszélgettünk. Theo kissé felhúzott, mikor mondta hogy azért jó a dél-afrikaiakkal bulizni, mert ők mindig angolul beszélnek nem úgy mint mi... Hiába mondtam, hogy azért az kicsit más tészta, mert nekik hivatalos nyelvük az angol mi meg jóesetben beszélünk 3 nyelvet középszinten, nem nagyon fogta fel. Aztán persze mentegetőzött, hogy őt nem zavarja, csak úgy megemlítette. Na persze. Nem mondom, van némi valóságalapja, de elég érdekes lenne elvárni tőlünk hogy mindig angolul nyomjuk...
Néhány eszembe juthatott volna :D
Nos a Main önmagában nem volt nehéz, és bár azért 26 Diet Coke-ot kiszedtem, valami más okozott nagyobb gondot. Valami olyan, ami mindennél jobban motivált arra, hogy siessek. Úgy a negyedik emelettől kezdve olyan csatorna - költői nyelven szólva "szar" - szag kezdett szétterülni a service area-ban, a folyosókon sőt még néhány vendégszobában is, amilyet még soha életemben nem éreztem. A nem fertőzött szobák valóságos mentsvárak voltak számomra, ugyanis 1 órán keresztül csak szájon át vettem a levegőt és mikor egy minibár ellenőrzésnél végre biztos helyre kerültem, csak akkor szippantottam egy kis friss oxigént.
Ha Theo még nem cseszett volna fel eléggé reggel, délután kiderült, hogy Judittal se a Wings-ben, se a Moors-ban nem néztek meg egy DC-ot sem. Ez pedig azt jelenti, hogy valaki nagyon csúnyán meg fogja szívni a következő napokban. Bélával pont ezt beszéltünk, hogy egyszerűen nevetséges, hogy mindig nekünk kell mások után dolgozni, ha pedig szólunk az officenak, nem csinálnak semmit. Pláne az amerikaiakkal kivételeznek.
Ez még a szombati ebédem, voltam gyrosozni... Konzekvencia: tovább keresem az igazit... :D
Ebéd után a storeroomban találkoztam Ian-nel és Lanával, előbbi úriember az új supervisorunk, ez volt az első napja. A srác a Front Desk-ről jött, előtte bellman volt és látszik rajta hogy ugyanolyan kis túlbuzgó törtető mint a kedves menedzserünk - gondolom ezért választotta őt. Ian mindig mindent tudni akar, kb csak 5 kérdést tett fel nekem, miközben csináltam a gyümölcstálat :P :D
A deliveryket fél 5-kor már el kellett kezdenem, szerencsére akkorra alábbhagyott a förtelmes bűz. Nem volt sok cuccom, viszont az egyik szobában kb 10 percet töltöttem el. A házaspár a 61. házassági évfordulóját ünnepelte (!!!), és nagyon kis cukik voltak, még a pezsgőt is kibontatták velem. Kérdezgettek honnan jöttem, hogy élték túl a szüleim a háborút (néztem rájuk, hogy annyira még nem vagyok öreg :D), az ilyen vendégek mindig feldobják a napom :)
A Main oldal nagy része hazahúzott fél 6-kor, nekem sikerült kierőszakolnom, hogy átmehessek segíteni Béláéknak, úgyhogy csak 7 után clock-oltunk. Akkor tudtuk meg, hogy amúgy Kodi a városban van és megyünk este a Flatironsba, úgyhogy egy otthoni gyors átöltözés után lekocsikáztunk a szó szerint 2 percre levő helyre.
Még soha nem voltunk itt, kellemes kis étterem/bár, Kodin kívül Lana is eljött :) Én kihagytam a vacsorát mert eléggé jóllaktam az ebéddel, csak egy brownie-t ettem. Viszooont, elvileg jövő héten megyünk Lanához és bosnyák kaját fog nekünk főzni anyukája :)) Oda meg vissza volt mikor megtudta, hogy ismerem és szeretem a bureket :D Ja és az is kiderült, hogy apukája kb 7 nyelven beszél, abból az egyik magyar (ezt hiszem ha hallom :D). Sajnos szegénynek előjött a migrénje, Kodi pedig másnap dolgozott, így 9-kor elköszöntünk, de remélem tényleg sikerül összehozni a jövőhetet :)
Akarok egy bureket. Most.
Este úgy volt, hogy filmezek, azonban olyan 11 felé átjött a Pastinszky Ákos, ugyanis ma repült haza és gondolta elköszön mindenkitől. Beinvitáltuk egy sörre, mesélgetett az ittlétéről, például hogy Jamaicába sose menjünk mert kész csoda hogy ép bőrrel megúszták, meg hogy New Yorkban a szállás pénzt konkrétan vissza fogják kapni, mert egy szellem ház kényelmesebb lett volna :D Konkrétan a folyosón volt 3 WC, abból kettőt kitéptek a helyéről, csótányok a szobában, az ablakok deszkákkal beszögelve :DDD És ez volt az olcsó helyek közül a legdrágább xD Végül olyan éjfél fele köszönt el, mostanra már bizonyosan otthon van :) Azt mondta szép volt, jó volt, megérte, de elég volt.
Oh, majdnem elfelejtettem. Ugye vasárnap beharangoztam, hogy lesz rendszámunk. Hát nem lett. Minden állami hivatal zárva volt és ezúttal nem a shutdown, hanem a Columbus Day miatt. Mint kiderült, itt megünneplik, hogy Kristóf apánk (idén október 12-én) 521 éve fedezte fel a kontinenst. Persze az amcsiknak van eszük és hogy biztos ne kelljen sose dolgozni ezen a napon, ezért nem konkrétan 12-ét jelölték ki állami ünnepnek, hanem minden október második hétfőjét. Milyen vicces lenne, ha március 15-ét mi is minden március harmadik péntekjén tartanánk :D
Ha pedig ennyi nem lett volna elég, miközben Gabesz a DMV-t kereste, beállt mögé a pirosnál egy motoros rendőr. Azt tudni kell, hogy a kocsink hátuljára nagy betűkkel és számokkal van ráírva az ideiglenes rendszám + hogy meddig jó (múlt péntekig xD). Nem tudom minek köszönhetjük, de végül nem állította le Gábort :P
Ma ismét Christin nyitott és ezúttal én kerültem a Westbe Judittal. Természetesen folytathattuk Béláék tegnapi áldásos tevékenységét a kólákkal, de a lakótársam hiába írta fel még tegnap, hogy melyik szobákat kell már csak megnézni, menedzserünk úgy gondolta ellenőrizzük csak le újra az összeset, "végülis csak 3 másodperc az egész". Aha, ahogy azt megálmodta.
De volt egy sokkal rosszabb hír is: vége a storeroomban ücsörgésnek, hogy meglegyen valahogy a 8 óránk. A fő probléma ott van, hogy az emberek nagyrésze pre-shift után átmegy a cafeteriára, megveszi a reggelijét és pénzért eszik fél órán át. Én itthon eszem, tehát konkrétan ez nem érint, de az igen, hogy mostantól kötelezően el kell kezdeni a minibárokat 10.30-ig és ezt ellenőrizni is fogják. Ugyanis a Broadmooros besúgórendszer remekül működött és valaki beköpte a többieket hogy munkaidőben a cafeteriában állnak sorba.... Árad a szeretet...
Úgyhogy Judittal el is kezdtük időben, a szinteken próbáltam visszanyerni az időt, de a leglassabb tempóban is fél 2-re végeztünk úgy, hogy két karton Diet Coke-ot kiszedtünk. Ebéd után nem tudom hogyan, de sikerült kihúzni 6-ig a deliveryket és setupokat, így meglett a 8 óra, viszont kérdéses hogy mit fogunk majd csinálni télen...
Egy fő megmenti az egész világot, tipikus amcsi hülyeség, amolyan egyszermegnézős.
Este befejeztem az Olympus Has Fallen-t (Ádám ajánlásával) és bár nekem tetszett, megértem azokat akik ócsárolják, mert valóság alapja kb semmi nincs. Utána lementem a Safewaybe illetve a Dollar treebe és bevásároltam télire xD Nem viccelek, 2 dollárért vettem egy sapkát meg egy sálat. A sapkából nem csináltam nagy ügyet, mert rajtam mindegyik rosszul áll, ahogy az is amit most vettem, de legalább nem fázok :D Beruháztam egy 100 filteres Lipton-ra is potom 3,5 dollárért, úgyhogy ha minden nap megiszok egyet, kb kihúzza hazáig :D
Holnap munka a változatosság kevéért, Ian velünk fog dolgozni a minibáraknál, Adam traineli majd. Kíváncsi vagyok ennek mi lesz a vége :D
Mondanám, hogy értelmesen használtam ki a maradék 2 szabadnapomat, de ez nem így történt. Pontosabban, attól függ, milyen szemszögből nézzük. Mert 14 nap munka után pontosan valami hasonlót képzeltem el magamnak, csak hát erről nincs értelme sokat blogolni :D
Röviden összefoglalva. Péntekre ugyebár az aznap esti dolgozói tenisz torna miatt kértem offot már réges régen, de - ahogy arra számítottam is - az eső elmosta a rendezvényt. Délelőtt még bemelegítettünk Darioval és történelmi sikert aratva meg is vertem 6:2-re, de aztán jöttek a felhők és pont pár órával a torna kezdés előtt elkezdett zuhogni. A délutánom skypeolással és lasagne készítéssel telt, majd este átmentünk Dorináékhoz meginni egy sört (de ugye egy sör nem sör), így megint nem sikerült időben lefeküdni.
Aki nem ismerné a jó öreg mondást...
De sebaj, ugyanis Gabeszék tegnap Judittal mentek be, így én mindenféle bűntudat nélkül aludtam délig :D 2-től ismét teniszeztem újdonsült szomszédainkkal, akik angolaiak, de Észak-Karolinából jöttek ide. Kicsit jobbak voltak nálam, de végülis jót játszottunk :)
Béláékért fél 8 körül mentem, majd este megint a Timiéknél kötöttünk ki, ugyanis Jani hétfőn megy haza és amolyan búcsú-összejövetel volt ez neki. Dorina csinált tiramisut, ami babapiskóta híján kissé amerikanizálódott, de összességében finomra sikerült :D Mondanom sem kell, ebből sem lett fekvés 1 előtt, de ennek ellenére egész egyszerűen kecmeregtem ki az ágyból ma reggel.
Akkor már éreztük hogy baj lesz, mikor Candyce-t láttuk reggel az irodában. Gabesszal ketten megkaptuk a South & Cottages-t úgyhogy, hogy volt összesen kb 35 stayover szobánk, a többi check-out. Már egyből ASAP-pal kezdtünk, egy olyan párnak kellett kivinni sparkling cidert, akik ma délben kicsekkolnak. Konkrétan mi keltettük fel őket., sok értelme volt... "-.-
Ezt az apple cidernek gúnyolt almás könyökpezsgőt visszük ki a nem alkeszeknek... Ugyanezt a Remetében múlt nyáron almalé+szódával oldottuk meg :D
Terveink szerint 11-kor kezdtük volna a minibárokat, de már azelőtt hívott az office, hogy újabb ASAP, ezúttal a gazdag bigének (akiről korábban írtam). Konkrétan kapott 8 darab Broadmoor Memories könyvet (összesen 360 dollárba kerültek), emiatt kellett gyorsan lemenni. A delivery után visszajöttünk a South-ba, felszedtük ami kellett és elkezdtük közösen a Cottagest.
Eljutottunk 2 szobáig, amikor ismét csörgött a telefon, hogy ASAP, találkozzak Candyce-szel a hídon, hozza a kártyákat. Na itt már 1 óra körül járt és új terv kellett. Az egyik delivery 5 részből állt, a másik meg 2 karton (48 üveg) víz volt, úgyhogy gyorsan úgy döntöttünk, hogy kérünk egy kocsit, ezeket levisszük, Gabesz visszahozza a kocsit, elkezdi a South-t én meg a Kotázst. Persze csak a vizeket tudtuk megcsinálni, mert az másik "ASAP' szobából még a régi vendég se csekkolt ki...
Végül szerencsém volt, a mostani turnus is alig fogyasztott, ráadásul a két expired szobámban se volt egy lejárt cucc se. Mire visszaértem a Southba, Gabesz is végzett már, ugyanis Béla és Adri volt olyan jófej, és átjött neki segíteni. Így olyan negyed 5 körül el is jutottunk kajálni, ami nem is mondható későnek, tekintettel arra, hogy mindenkinek volt kb 4 deliveryje. Mi is röhögtünk, mikor megláttuk a 2 Nuttint meg egy pezsgőt, de akkor lelohadt a mosoly a szánkról mikor szembesültünk a pick-upokkal. Vagy nem csinált valaki tegnap, vagy nagyon szar napot fogtunk ki (utóbbi mondjuk bizonyos), de az asztalt úgy megpakoltuk, hogy kész csoda lett volna, ha törés nélkül visszatoljuk.
Ha már üvegtörés... :D
Csodák lehet hogy vannak, de most nem manifesztálódott számunkra... Úgy jó 5 pohár bánta, hogy leesett az asztalról, de szerencsére még a service area-ban :D Negyed 7-re értünk vissza, aztán még mehettünk le a Cottages-ba is a pick-upokért, úgyhogy végülis 7 előtt nem sokkal clockoltunk.
Este hívtak minket Hatchbe, de annyira fáradt volt mindenki, hogy az otthon melegét választottuk. Holnap Gabesz szabadnapos így el tud menni a DMV-be, ahol végre megkapjuk a rendszámunkat. Aminek talán épp itt az ideje, tekintettel arra, hogy pénteken lejárt az ideiglenes xD Mondjuk arra kíváncsiak vagyunk, mennyibe fog kerülni, mert itt hallottunk már árakat 60-200 dollárig... Ha túl sok lesz, Gabesz majd alkuszik :D
Azt mondják egész sokat kell várni... Nem irigylem a Gabit :DD
Béla a 7-diken csatlakozott hozzám 2-kor, fél 3-kor kezdtük az utolsó szintet, és pont azelőtt mondtam neki, hogy Christin tuti 10 percen belül hívni fog, hogy mit csinálunk ennyi ideig. Láss csodát: hívta is Bélát és kérdőre vonta, hogy mi tartott sokáig :P Ő szimplán az igazságot mondta, nem tudom elhitte-e szeretett menedzserünk, mindenesetre átküldte Adamet segíteni. Úgyhogy amíg félír barátunk befejezte a munkánkat, mi a storeroomban végeztük a szokásos zárási rutinmunkákat.
