És a 14. napon nem pihent meg...

Ma volt a legnagyobb check-out nap, ugyanis a CIAB végzett itt erre az évre és szépen mindenki hazahúzott, a díszleteket lebontották és a szállodát visszaállították eredeti állapotába. Itt-tartózkodásuk alatt az egész Cottages természetesen az övék volt és az egyik házban szállt meg egy akkora VIP, hogy a "V" betűk nem fértek ki a lapra. Az úr a CIAB elnöke/vezérigazgatója (a Wingsben megszállt faszi meg a konferencia elnöke), és minden nap kapott valami különlegességet a Penrose-ból, plusz egy oldalas utasítás volt arról, mit kell tenni a szobájával.

Mivel tudtuk, hogy kb. az egész Kotázs kicsekkol, ezért azt is tudtuk, hogy nem fog örülni, aki odakerül. Egész úton reggel azon imádkoztam hogy nehogy én legyek a kiválasztott, de természetesen a Lakatos-féle szerencsfaktorral hova máshova is oszthattak volna be?

100%-os...

Mikor megláttam a lapomat, azt hittem elsírom magam. A check-out az egy dolog, de az igazgató úr persze még marad 1 napot, így követhetem az oldalas útmutatót, illetve kaptam  megjegyzést, miszerint pakoljak ki egy minibárt, tegyek be a kiszedett cuccok helyére 15 vizet, egy másikból vegyem ki a vizeket és pakoljam vissza a mi dolgainkat illetve még az egyik konyha hűtőjébe dobáljak be 18 kicsi, meg 6 nagy kék vizet... Ezzel így kalkulációim szerint délután 4-re talán végeztem is volna...

Jól fel is húztam magam, gondoltam jobb lesz minél előbb elkezdeni, lementem a Kotázs raktárba, és kezdetnek megnéztem a szuper VIP-nk szobáját, mit kell frissíteni. Csak egy kivonatot írok ide le abból, minek kellett ott sorakoznia a szobában: egy üveg vodka, egy üveg whisky, két vörösbor és két fehérbor, 2 kék víz, citromspirálok, olívabogyó, tejszín, gyümölcstál... Legnagyobb szerencsémre csak egy víz kellett neki meg az "upgraded fruitbowl". Felírtam magamnak, aztán gondoltam elkezdem a minibárazást, mikor hív Candyce (igen, ő nyitott) hogy akadt egy kis probléma: elrontotta az összes papírt, ami check-out az stayover, ami meg stayover az check-out. Ennek hála visszamásztam a Mainbe és megvártam amíg meghozzák az új papírt... amin kb semmi változás nem volt.

Miután frissítettem amit kellett, fél 1 körül nekiálltam a minibároknak. Kb 2-szer hívtak fel az office-ból, hogy megcsináltam-e már a víz-minibár cserés dolgot... Mikor odaértem - és lelkiekben már mindenre készen álltam - kiderült, hogy ezt bizony valaki már megcselekedte tegnap. Minden úgy volt, ahogy a papíron meg vagyon írva, fel is hívtam a Juditot (aki tegnap volt itt) és ő megerősítette, hogy bizony ez az ő feladatuk volt tegnap...

Ennek hála a reggeli ijedtség alábbhagyott és végül még a szerencse is mellém szegült, mert minimális fogyasztás volt. 2 körül végeztem és 3-kor már Béláékkal éppen ebédhez készülődtünk, amikor hív Candyce (ki más), hogy azonnal menjek a Main raktárba, mert van egy 3 órási delivery, amit elfelejtett és nem tudja egyedül levinni "-.- Két darab cseszett nagy gyümölcstál volt, ami egy visszatérő vendég részére készült. Minden évben 3-4-szer jön ide, kibérel egy egész kotázst úgy 20 napra, lakberendezőket hív, átalakítja és feldíszíti, aztán elmalmozza az időt vagy egyedül vagy a lányával. Mikor odaértünk, az is kiderült, hogy egy bunkó paraszt (egyébként minden pénzét a férjétől örökölte), közölte hogy ő csak egy gyümölcstálat kért és különben is, nem szereti a "berry"-ket (málna, szeder, áfonya stb.), azt minek raktuk bele. Végül a kettőből csinált egyet és az összes berry-t kidobálta.

Szerencsére a vendégek nagy része nem ilyen :)

Mikor visszaértem - én naiv - már azt hittem végre bedobhatok valami harapnivalót de akkor találtam meg a kártyát, miszerint az elnök úrnak délután 4-re kell vinni a különlegességet a Penrose-ból (erről persze senki se szólt, inkább bízták a szerencsére hogy megtalálom-e). Végül Lana átjött, hogy vigyük ki közösen. A specialty a faszi nevének kezdőbetűi volt csokiból megformázva szoborként... Giccses volt és felesleges, de szerencsére nem volt a szobájában. Én nem ismerem őt, lehet hogy egy beképzelt valaki és ezt élvezi, de ha nekem ennyire nyalnának, szerintem  az első napon leállítanám őket.

Kaja után elsőre megörültem, mert csak két boríték várt, aztán kiderült hogy abba a két szobába annyi cucc megy, amennyit kézben tuti nem cipelek le. Második próbálkozásra sikeresen megszereztem a kis elektromos kocsikát a Room Service-től és levezettem a Cottages-ba. Nem mondom, hogy sima volt az út, mert őzek rohangáltak előttem keresztbe, de hát rájuk nem tudtam haragudni :D

Mikor visszaértem, már 6 körül járt, és Lana hívott, hogy mehetek is vissza 4 csokis eperrel. Felmegyek a konyhára, az aranyos cukrász lány viszont közli, hogy csak kettő van, mert az "alacsony, fekete, kövér amenities-es lány" (ha ezt a jellemzést meghallotta volna a supervisor, már kirúgnák volna) 6-ot vitt el azzal az indokkal, hogy a másik 4 túl kicsi volt "-.- Kandace, ki más :P

Végül Lana közbenjárására csináltak pár extrát így visszaindultam a Kotázsokhoz. A South előtt a sötétben mozgolódott előttem két valami, elsőre azt hittem mókusok aztán megláttam: két mosómedve volt *.* Még sose láttam vadon mosómedvét, úgyhogy ez két állat nagyon feldobta a napomat :))

Hát ebből nem sok látszódik, de nagyon kis cukik voltak :))

Természetesen a szoba DND volt a hívásra pedig nem válaszoltak, úgyhogy feleslegesen sétáltam le. Viszont. Általában bele szoktam olvasni a levélkébe, amit kiviszek, csak egy kicsit, hogy tudjam mit mondjak, és amit ebben láttam... Konkrétan részvétnyilvánítás volt a Broadmoortól (a vendégnek elhunyt valakije) és mindezt 4 csokis eper formájában tették meg... Ha van tapintatlan dolog...

Sajnos másik haláleset is történt, amit Nombeko mesélt. Lakótársának odahaza Dél-Afrikában autóbalesetben meghalt mindkét szülője, majd a testvére is rá egy hétre a kórházban. Szegénynek senkije sem maradt, úgy fog visszamenni, hogy csak magára számíthat. Ennél nagyobb tragédiát el se tudok képzelni :S

Este 7 után clock-oltunk, és hazaérve nekiálltam Béla születésnapi tortájának - 5 nap késéssel. Mokkásat kért, mokkásat kapott, így megünnepeltük 3-asban azt, hogy ő is 22 lett :D 

Nem ez életem legszebb tortája, de a legfinomabbak között van :)

Utána mi még átnéztünk Gabesszal Darióékhoz, lecsúszott pár sör (ha már így 14 nap után végre off lesz) és olyat ettünk, amit nagyon rég nem: téliszalámit! Ugyanis itt van egy német pékség, ahol simán lehet a Milkától elkezdve a Gyulain át a Dr. Oetker pudingig mindent kapni! Kissé drágább mint otthon, de több pénzt is keresünk mint otthon :D

Az est fénypontja azonban az volt, mikor Latoya megtanulta: "Milinte te szemét, tipszmikszűté?" :D A tervek szerint felvesszük majd és beküldjük a Trollfocinak.

Aki nem ismerné... 0:56-tól van a lényeg :D

Holnaptól 3 nap szabad, és holnap mindhármunknak szabad, úgyhogy megyünk Denverbe körülnézni, na meg összefutunk Kodival is ha már akkor tölti be a negyed évszázados kort :)