Állati nap

Tegnap reggel mikor felkeltem, úgy éreztem jobb a helyzet, használt a 10 óra alvás no meg a tea, de később kiderült hogy mégse. Anno simán elmentem suliba lázasan, bár kissé bágyadtan, de azért végig tudtam ülni az órákat, most azonban kiderült, hogy a melózás már egy csöppet nehezebben megy kiszáradt nyálkahártyával.

11.30-ra mentünk Bélával, ő setup ember lett én pedig megkaptam a Wings-et. Alapjáraton nem lett volna nehéz, ha nem kell kicserélnem 20 Diet Coke-ot meg 3 minibárnak a felét és egyéb finomságok. Vért izzadva 4 után jutottam el ebédelni, utána már csak a deliveryk maradtak. Nem szakadtam bele abba a háromba, de az ebédemet legalább kifizették (2 dollár borravalót adott az egyik faszi :P :D). Fél 7-kor mindenki hazament, mi ketten Bélával pedig nekiestünk a 31 darab 7 órási csokidoboz ajándéknak, amiknek segítségével végülis meglett a 8 óránk. 

Hullafáradtan értem haza, ha nem is volt extra nehéz nap, azért a betegség meglehetősen legyengített. Ennek ellenére még átnéztünk Zsuzsiékhoz egy órácskára, ahol Johnnal (a kolumbiai supervisor) való beszélgetésünk során megtudtam egyet s mást a Broadmoor tulajdonosáról, Philip Anschutzról. Például ő Amerika 33. leggazdagabb embere a potom 10 milliárd dolláros vagyonával valamint az MLS (Amerikai Labdarúgó Bajnokság) és még jó néhány focicsapat alapítója.

Az úr a bal oldalon...

Éjfél után úgy aludtam el, mint akit fejbevágtak, 10 körül ébredtem, de csak 11 után kecmeregtem ki az ágyból. Mindhármunknak szabadnapja volt, így vétek lett volna elvesztegetni. Fél 2-kor kocsiba pattantunk és megcéloztuk a Shrine-t. A hivatalos nevén "Will Rogers Shrine of the Sun" egy kilátó fent a hegyekben, melyet a Broadmoor alapítója, Spencer Penrose építtetett. Mivel nem akarta maga után elnevezni, ezért egy jó barátja, a fiatalon elhunyt humorista Rogers-nek szentelte. Mindazonáltal végül egyébként Penrose hamvai is itt leltek végső nyugalmat.

A toronyhoz egy szép kis szerpentines út vezetett fel az állatkerten keresztül, tehát először utóbbiba kellett jegyet váltani. Normál esetben 15 dollárt kellett volna kicsengetni, ám Broadmoor alkalmazottként 75 centbe került. Érdekesség, hogy az út egy szakaszán elakadásjelzővel kellett menni, hogy a gyerekek jobban észrevegyék a kocsit. Nem mintha nem lenne elég feltűnő egy 6 méteres hajó  "-.-

Egyébként a Szeszély nem volt hű a nevéhez, gond nélkül felértünk a Shrine-hoz :) Hát a kilátás lélegzetelállító volt még úgy is, hogy a tetejére nem tudtunk felmenni mert be volt lakatolva. Látni lehetett egész Springs-et a Broadmoor-ral, tavakkal, pusztákkal, belvárossal együtt. Sok időt nem töltöttünk itt a fagyos szél miatt, úgyhogy viszonylag gyorsan lefelé vettük az irányt a Cheyenne Mountain Zoo-ba.

A belépőjegy egyébként egy fém érme volt, amit bedobhattunk a bejáratnál levő gépbe, ezáltal egy állat megmentését támogatva 25 centtel. Nekünk a pingvineken, a leopárdokon meg a mexikói farkasokon esett meg a szívünk...

Az állatkert egyébként az USA egyetlen ilyen profilú hegyi létesítménye, a maga 16 hektáros hasznos területével 1,5-szer nagyobb a Budapestinél. Állítom, hogy a zsiráfállományuk a legnagyobb, én ennyi zsiráfot életemben nem láttam még, nem hogy együtt egy helyen. Sajnos sok állatot a hideg miatt már betereltek, de így is nagy élmény volt :) Az egyik házban például több mint 100 papagáj, pinty meg egyéb madár röpködött körülöttünk :))

Timóóón :))

Póóózer :D

Zárásig (délután 5) maradtunk, aztán az egyik helyi német étterembe, az Edelweiss-ba vettük az irányt. Az eredeti terv a 'Hungarian Gulash' kipróbálása volt, azonban végül a Bratwurst és egyéb német finomságok tála annyira csábító volt, hogy abból rendeltünk kettőt. A pincér előzetes ajánlata szerint elég nagy adag és elég hármunknak, így utólag azonban azt mondanám, hogy ez nem igen fedte a valóságot. Ennek ellenére viszonylag jóllaktunk, a torták pedig amiket desszertnek rendeltünk (Fekete erdő meg Sacher) ahhoz képest hogy Amerikában vagyunk, finomak voltak - még úgy is, hogy Gabesz Sacher-je málna(!)lekvárral készült...

Tartalmas napunk zárásaként elmentünk moziba a Captain Phillips 7 órási vetítésére. Az épület valami óriási, 20 teremmel, IMAX-szel és digitális vetítővel (!), no meg kegyetlen árakkal. A mozijegy nem vészes, 9 dollár volt a felnőtt (délelőtt egyébként 2-vel olcsóbb), de a büfé :O Itt kérek elnézést Sárától, hogy nem próbáltam ki a popcornt, de egy normális méret annyiba került volna kb, mint a mozijegy :P Ja és a legviccesebb: kérdeztük a csajt, hogy hova szól a jegy, mire kiderült, hogy odaülsz ahova akarsz, aki kapja marja alapon :DDD

Nem mondom, hogy nem félelmek nélkül ültem be, hiszen hallott szövegértésem ha fejlődött is, nincs a legjobbak között, ennek ellenére néhány kivételtől eltekintve értettem a beszélgetéseket és a film abszolút élvezhető volt :) Az imdb 8.1-es értékelését abszolút megérdemli, ahogy Tom Hanks is azt a két Oscart, amit eddig kapott.

Holnap a pre-shift már a main storeroomban lesz, ugyanis zárják a West-et, költözik az egész hóbelevanc. Nem megerősített információk szerint - csak hogy elrontsák az egész napom - elvileg 32 órára vagyok kiírva jövő hétre, úgyhogy kezdődnek a spórolgatós napok :P