Kitáblázva

Jönnek a lassú napok... Ugyebár említettem, hogy a reggeli storeroomban ücsörgésnek vége, és erre külön felhívta a figyelmet Christin szerdán is. Ráadásul Ian tegnap Adammel trainelt - mert ugye itt Amerikában elég egy napot a személyzet munkáját dolgozni, és már mindent tudsz is, mehetsz irányítani az embereket - úgyhogy 10.30-kor már mindenki a szekcióját csinálta. Elméletben.

Hogyha nem tudjuk elhúzni az időt a raktárban, akkor megtesszük a szinteken. Gabi megkérdezte reggel, hogyha korán reggel elkezdjük a minibárokat, akkor hogy lesz meg a 8 óránk. Erre az volt a válasz, hogy sehogy, jobb ha hozzá is szokunk. Gabi - viszonylag joggal - odavetette, hogy akkor bizony éhezni fogunk, mire Christin közölte hogy nem kell aggódni, stewardingon (mosogatás) mindig van extra lehetőség... Kíváncsi vagyok ő mikor vállalna extrát mosogatóként. Mi Béláékkal és Adammel is azon a véleményen vagyunk, hogy inkább éhezünk, semmint 9 dollárért ezt a felettébb kellemes munkát csináljuk. Csak hogy tisztán lássunk, nem nézem le az itt dolgozókat, szar munka de pont annyira fontos mint mindegyik másik. Lehet, hogy egyszer ki kéne próbálnom, de kaptam én már ízelítőt abból, hogy milyen "alul" lenni.

A hangzatos stewarding valami ilyesmit takar...

Tehát - mivel nagy check-out nap is volt - lajhár tempóban mentem szobáról szobára, és úgy, hogy fél órát vártam az egyik check backemre végeztem fél 3-ra. Viszont az egyik nő a szobában történelmet írt számomra: borravalót adott coffee service-ért. Pontosabban menetrendszerű coffee service-ért, mert nem hívott, csak szimplán végeztem a munkámat és mivel kétszer annyi forró csokit hagytam ott neki, a kezembe nyomott egy 1 dollárost :D

Nekem volt a legtöbb deliverym, és gondoltam majd elkezdtem 5 körül, erre Christin felhívta (!) a storeroomot, hogy checkoljuk most a kártyákat, menjen szépen mindenki csinálni a munkáját aztán sipirc haza. Így végül nemhogy nem 5-kor kezdtem, de 5-re végeztem velük. De legjobb Ian és Adam volt, akik bár a Wings-et kapták, a gazdag spinének nekik kellett levinni fél kiló cuccot a Cottages-ba. Ez még semmi, de vissza is kellett hozniuk, mert a nő nem kérte. Indoka szerint nem eszik se gyümölcsöt se édességet... Ja, végülis csak múltkor én hoztam ki a szobájából a 3 félig megevett cookies+csoki tányért meg az üres fruit bowlt...

Végül 6-ra már otthon voltunk, de nem vesztegettük sokáig az időt, hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Citadell mallba (a helyi plázába). Most arra kérek mindenkit, hogy képzelje maga elé az amcsi filmekben látott helyeket. Most pedig szépen felejtse el. Ide többé tuti nem tesszük be a lábunkat, mert az egy dolog, hogy minden cseszett drága, de mindennek tetejébe olyan suttyók járkálnak fel és alá, akiket a Westendben már a bejáratból kihajítottak volna.

Ez Walmartos, de valami ilyesmikre kell gondolni...

Hazafelé vigasztalásképpen benéztünk a Rossba, ahol végre találtam magamnak kesztyűt. Elvileg nagyon spéci, mert eredetileg 50 dollár én meg 12-ért vettem, úgyhogy remélem hogy nem fog fázni a kezem. Jaaa és olyanok az ujjai, hogy kesztyűben is tudom használni az érintőkijelzőket :O :D

Este átmentünk Rodrigóékhoz pokerezni a centjeinkkel, de hát pont annyira voltam szerencsés, mint minden mással, úgyhogy idő előtt hazajöttem :D Otthon a nyugati parti utunkat tervezgettem lefekvés előtt, egész olcsón ki lehet hozni ha ügyesek vagyunk egy Las Vegas - LA - San Fracisco - Las Vegas útvonalon. Ja és mostmár bizonyos, hogy annyit fűtünk amennyit akarunk, mert az áramfogyasztásunk semmit se változott mióta elkezdtük nyomatni a meleget (4-10 kWh között ingázik naponta).

Ma Gabesznak volt offja, de bevitt minket, mert ismét megpróbálkozott a DMV-vel. Én odakerültem, amire számítottam: Kotázs. Tekintettel arra, hogy volt kb. 10 szobám, ezért nem szívtam a fogam, és Nombekónak odaadtam a South-t a maga 30 szobájával. Szegény megint ki volt mint a liba, mert előző este megint ivott mint a gödény :D Én 11 körül lementem a Cottagesba, de később megtudtam, hogy ő aludt egy órát a storeroomban és arra kelt, hogy Christin hívja telefonon :D

Éppen ezért nem is nagyon akart egész nap felkelni :DD

Én se kezdtem el korán a minibározást, mert volt egy nagy rakás szemét a raktár előtt, amit elküldettek velem kidobni. Nos a Cottagesban van egy szemétprés vagy mi isten, de ahhoz kulcs kell, amiért mehettem vissza a Mainbe. Így egy konténer szemét kidobása kb fél órámba tellett. A hab a tortán, hogy Christin később mondta, hogy nem is kellett volna megcsinálnom :P

3/4 1-kor már a Southban ültem és gondoltam, hogy teljen az idő, elvitetem a karbantartókkal a nem működő minibárszekrényt a storerromból - mert hát mire vannak, ha nem erre. Hát kiderült, nem erre. Felhívtam menedzserünket, hogy nem akarják elvinni, mire közölte hogy még szép, mivel nekem kell átvinnem a Westbe. A Soutból. Egy asztalon... Hátna, legalább telt az idő.

A kis kirándulásom meg két ASAP után eljutottam a kajálni, a problémám az, hogy nem emlékszem, kiclockoltam-e szünetre. Akármennyire gondolkoztam ezen egész nap, nem tudtam biztosra mondani, hogy igen vagy nem, úgyhogy holnap reggel bemegyek és kitöltöm az ilyen esetekre kitalált papírt. Mégegyszerűbb lett volna, ha Christin megmondja, mikor felhívom, hogy éppen mi a státuszom, de ezt nem tette meg :P

Rövidtávon valami ilyesmi a memóriám :P

Bár volt pár delivery-m a Cottages-ba, fogalmam sincs hogy húztuk ki 6-ig az időt. A lényeg, hogy így minden nap megvolt a 8 órám ismét, így ami ezen felül van, mind túlóra. A banquets műszakunk fél 7-kor kezdődött, amire Bélával időben odaértünk, de Gabi késett 20 percet. Sikeresen bezárta a kulcsot a kocsiba (mindenféle irónia nélkül, kész csoda hogy nem én voltam az első, akivel ez megtörtént), így Adam vitte el neki Béla kulcsát, hogy ki tudja nyitni. Ha azt nézzük, a körülményekhez képest egész jó időt futottak.

A rendezvény gigantikus, több száz fős volt és valami kapcsolatban állt a katonasággal meg a pénzzel, de ennyit sikerült összesen kiderítenem. A vacsora része fél óra alatt lement, utána másfél óra semmittevés jött és pakolással zárult az est. A legnagyobb élmény az utóbbinál történt velem, mikor éppen kezdtem volna szedegetni a poharakat, odajött az egyik faszi, a nevemen szólított és kezet fogott velem. Elsőre nem tudtam mire vélni a dolgot, majd megköszönte mégegyszer a születésnapi Nuttint, amit vittem a feleségének délután. Nem tudom leírni mennyire jó érzés volt, hogy így megjegyeztek :)

Tehát ezzel a kemény közel 4 órával ismét nulla munkával kerestünk kb. 60 dollárt. Ez jól is jön, ugyanis Gabesznak sikerült elintéznie a rendszámtáblááááát! Bizoony, végre legálisan furikázhatunk a városban. Sajnos ettől nem lesz kevesebb a fogyasztása, de teljes lett a kép. Még így este 11-kor nekiálltunk felcsavarozni előre és hátulra a hegyes hátterű fémlapokat :D A legjobb az egészben, hogy megúsztuk 75 dollárból, ami ahhoz képest hogy egyesek 160-at fizettek anno érte, nagyon jó ár :)

Ezt se fogom megjegyezni soha, a betűk mindig megmaradnak, de a számok esélytelen... :D

Holnap és holnapután is offom van, és tekintettel arra, hogy havat mondanak, sok tervem az alváson és skype-on kívül nincsen :D