17 óra a Banketten

Na ez a négy nap... Gép közelébe alig kerültem, nem hogy még írjak is valamit. A csütörtöki napot hanyagoljuk, rántott húst sütöttem illetve beruháztam egy új órára... Fél áron volt a Fossil, úgyhogy ezt nem igen hagyhattam ott. De ezen kívül említésre méltó nem történt.

Pénteken már reggel tudtuk, hogy kemény napnak nézünk elébe. Habár hivatalosan offon voltunk, sikerült felvenni még múlt héten 2 shiftet banquets-en. 11-re bevitt minket Timi, ekkor kezdődött a rövidebbik dolog, az ebéd. Egy Newborn Hope nevezetű újszülötteken segítő non-profit cég karácsonyi/évzáró rendezvénye volt. 10 fős asztaloknál kb 700 ember foglalt helyet és tányérszervizzel szolgáltunk fel három fogást. Hárman voltunk 4 asztalra, az egyik társam egy jama volt, akinek úgy minden ötödik szavát meg is értettem. De végülis gördülékenyen ment a munka és fél 2-kor már vége is volt a ennek a műszakunknak, a másik pedig csak másfél óra múlva kezdődött.

Ebéd előtt benéztünk az office-ba, beszélgettünk kicsit Christinnel és megígérte, hogy mielőtt elmegy, még ír nekünk egy referencia levelet személyre szabottan :) Miközben álltunk a kajáért sorban, Vanessa, akinél az extra órákat szoktuk intézni odajött hozzánk, hogy ráérünk-e szombaton, mert még mindig kéne neki pár ember a karácsonyi partyra. Tekintettel arra, hogy az már új hét és a 40 óra közelében se leszünk, nagy hevesen bólogattunk és dolgunk végeztével meg is írta nekünk a szükséges papírokat.

A második műszakunk 3-kor kezdődött és több szempontból is újdonságot tartogatott számunkra. Egyrészt a captain (tehát a főnök, aki lebonyolít) egy eddig ismeretlen fazon, Bruce volt. Ha azt mondják neked, hogy képzelj el egy 40-50 év körüli amerikait, ő jelenik meg előtted :D Egyébként az eddigi legjobb irányítást élvezhettük a kezei alatt, nem volt olyan őskáosz, mint ami szokott lenni.

Másrészt büfévacsorát kért a messzeföldön botrányairól híres Time Warner Cable cég, ami első hangzásra egyszerűnek tűnhet, de ha ott vagy rájössz, hogy nem az... Felsetupolni nem volt nagy cucc, csak evőeszközöket kellett törölgetni majd szalvétába csavarni. Néhányan közben a chafingeket állították be, ugyanis hiába büfé, a vendég nem magának szed, hanem a stand mögött álló meri ki neki a tányérjára amit kér. Fehér kesztyűben. Igen, mindenkinek ebben kellett nyomnia "-.-

A banzáj 7-kor kezdődött, és bár a kajálás csak fél 9-ig tartott volna, meglehetősen megnyújtottuk ezt az időt. Hogy nekem mi volt a dolgom ? Többedmagammal jártam a termet (90 asztal között lavírozva) és elvittek a koszos poharakat/tányérokat/evőeszközöket stb. Egy ekkora helyen mindez pont ugyanolyan unalmas mint amilyen fárasztó. Volt közben nekik külön kaszinó és karaoke terem, tombola, bohócshow, meg természetesen bárpult. A szeszt serényen fogyasztották, ennek hála jópár kancás hölgy nyomult rá a felszolgálókra. 

A party elvileg éjfélig tartott, az utolsó egy órában már csak a legalkeszebb tömeg ropta a táncparketten, de szerencsére 0:00-kor sikerült kidobni őket. Nekünk már nem maradt sok dolgunk, leszedtük még ami maradt és fél 1-kor - remegő térdekkel -  kiclockoltunk. A fuvart ezúttal is Timi biztosította haza, csak hoztuk az Ákost és a Dorinát is, így 6 embernek kellett volna beférnie 5 helyre. A csomagtartót senki se vállalta, úgyhogy végül Dorina feküdt végig rajtunk a hátsó ülésen :D A kalandot csak tetézte, hogy Timi direkt hajtűkanyarokat vett és 120-szal hajtott rá a fekvő rendőrökre :D De végül épségben hazaért mindenki és hajnali fél 2-kor azzal a gondolattal aludtunk el, hogy: igen, holnap még többet fogunk dolgozni :P

Nem mondom, elfértünk, de valami ilyesmi érzésünk volt :D

Számításainkat meg is találtuk. Szombaton ugye reggel 9-kor Amenities-en kezdtünk és ez pont egy olyan nap lett volna, amit este 8-ig is kihúzhattunk volna, de ehelyett úgy siettem mindennel mint még soha, mert legkésőbb 3/4 7-re az International Centerben kellett lenni az Xmas Party-n felszolgálásra készen. Main Tower-be kerültem, ahol a minibárok nem is voltak vészesek, de delivery-ből szépen kijutott mindannyiunknak. Ráadásul 5 előtt a sok kései check-in miatt nem is kezdhettük el kivinni őket, de amint megkaptuk a rajtjelet, Ferrariként suhantunk asztalainkkal a szobák felé. Egész szép időt mentem a mennyiséghez képest - ahogy Béláék is - így Ian gond nélkül elengedett minket időben. 

Fél 6-kor futottunk be az IC-be, ahol bár régi jó captain barátunk, Jeff csak ötödszörre értette meg, mit is akarunk, mikor végre megvilágosodott, egyből mutatta a helyünket. A rendezvény ezúttal a szokásos évi 700 fős Xmas Party volt vacsorával és egy jó másfél órás zenés műsorral. A kaját svájci szervizzel szolgáltuk fel (aminek hihetetlen módon örültem az előző napi szenvedés után), ismét harmadmagammal jutottam 4 asztalra. Hogy azért ne legyen egyszerű az életünk, volt egy rakás kölyök is, akik külön menüt kaptak és ötször lassabban ettek, mint bárki más a teremben, de legalább nem csináltak nagy felfordulást.

A káosz természetesen most sem maradt el, a jobbkézszabályt a supervisorok se tudták, a kajáért bal oldalt kellett bemenni... Na vajon hányszor mentem szembe a forgalommal mire ezt megtanultam? :P Összességében végülis jól sikerült a vacsi (mert a vendégek mindebből semmit sem vettek észre) és fél 9-kor kitakarodtunk a teremből, mert kezdődött a műsor. Na ebben a másfél órában szorgalmas semmittevés következett, semmi normális feladatot nem sikerült kapni... Jeff is azzal szórakozott, hogy a magyarokat szívatta ilyen kérdésekkel, hogy: "Kinek van a legmagasabb adókulcsa a világon? NEKTEK! Gratulálok! Hova tűnt a forradalmi szellem?" Mert hogy ő volt már nálunk és mennyire sajnál minket, hogy egy ilyen országban kell élnünk.

Este 10-kor lett vége a banzájnak, egész gyorsan leszereltük a termet, aztán ismét 6-an egy kocsiban 11-kor hazajöttünk.

Ma Judit vitt be minket, és egy 530 check-outtal rendelkező napról lévén szó, ez sem ígérkezett éppen könnyűnek. Egy átlagos hasonló nyári napon ennyien elmennek, de ugyanennyien jönnek is. Na így télen annyi a változás, hogy senki sem jön :D Konkrétan 4 napig 5-15%-os foglaltsággal fogunk működni - ezek lesznek a mi szabadnapjaink :D

Első körben a South-t kaptam meg Bélával, de nagyon nem volt kedvem odamenni, úgyhogy inkább elcseréltem a Cottages-ra Gabival. Tudom, mindig szidom a Kotázst, de ma jó idő volt, sietni se kellett... Jó döntésnek tűnt. Egészen addig amíg meg nem tudtam, hogy meg Egita volt ott előző nap. Nem sokkal 12 előtt álltam neki a minibároknak, és az egy dolog hogy volt egy rakás fogyasztás, a coffee station-ök megint vagy ki voltak fosztva vagy a lett hölgy tegnap valahogy összekavarta őket :P Jó 3 óra alatt végeztem is mindennel, olyan 4 körül eljutottunk kajálni.

Volt egy darab giga-deliverym délután, amihez vittem magammal a room service-es kocsit meg a Juditot is, ha már neki a West Towerben úgyse volt dolga. Egy nagy VIP család bérelte ki kb az egész Everest Cottage-ot, és nem tudom leírni mennyire örült a hölgy, hogy születésnapi ajándékot kapott a hoteltől :D Mindezt úgy kellett prezentálnom, hogy az egész 12 fős family körbeállta az asztalt :D

Nemsokkal rá, hogy visszaértünk, Ian el akart küldeni haza, de valahogy sikerült meggyőzni arról, hogy szüksége van még rám abban a 3/4 órában :D Hazafelé még bementünk a Safewaybe meg én még átnéztem Zsófiékhoz muffinformáért, úgyhogy az este - ki nem találjátok - muffin sütéssel telt. Holnap lesz az Amenities-es karácsonyi "party" (délután 1-kor), és mivel ezek az amcsik még sose ettek nem cake-mixes muffint, elhatároztam, hogy csinálok nekik. Kit-Kat-es és ananászos lett a végén :D

Hétfőtől tehát "szabadságon" vagyunk 4 napig, és már csak 8-at kell aludni karácsonyig :)