Ma végre kialudtuk magunkat, és mivel Bándy-val kivételesen egyszerre volt szabadnapunk, kitaláltuk hogy kéne csinálni valamit. Nem telt túl sok időbe eldönteni hogy konkrétan mit, az első ötletet közfelkiáltással elfogadtuk: sörgyárlátogatás.
Délután 1 körül indultunk Bándy Buickjával, Timivel kiegészülve öten Fort Collinsba, a sörrel és komlóval átitatott és roppantul bájos kisvárosba. Ami azt illeti, nem is olyan kicsi, a maga 150 ezres lakosságával Colorado negyedik legnépesebb települése, viszont a hangulata nem ezt sugallja. Bár elég sok mindenről híres (például innen származik az ifjú Anakin Skywalker), számunkra egy volt a lényeg: a sör.
Denvertől még 100 kilométert kellett vezetni északra, kb. az államhatárig, ott botlottunk bele az Odell Brewing Company zászlóshajójába. A többiek már voltak sörgyárban - főleg Gabesz, akinek apukája ugyebár a Heinekennél dolgozik - nekem azonban újdonság volt minden szeglete. Jelen esetben nem egy több hektáron fekvő monstrumra kell gondolni, sokkal inkább egy kicsi, de rendkívül modern és iszonyatosan hangulatos épületegyüttesre, ahol egybe van építve a gyár, a söröző és a szuvenírbolt. Ennek egyik előnye, hogy például WC illatosítóra sem kell költeniük, mert a közeli erjesztő kádaknak hála a mosdókban átható komló és maláta illat terjeng.
A csalódás ott ért minket, hogy magáról a rendes gyárlátogatásról lemaradtunk, mert teljesen érthetetlen - és előre nem közölt - koncepció alapján két másodperc alatt kiosztottak 20 söröskupakot, és akinek jutott, az mehetett. Mivel már délután 4-re járt az idő, ez lett volna az utolsó lehetőségünk, így nem volt mit tenni: inni kellett. Kikértünk ilyen kóstoló tálcát, amin 6 feles pohárban különféle sörök voltak. Egészen elképesztő egyébként, hogy egy ekkora sörgyár több mint 20 féle árpalét állít elő, melyek többségében az odahaza kereskedelmi forgalomban oly ritka "ale"-ek közé tartoznak. Nagy felüdülés volt a rettenetes amcsi lőrék után valami igazit inni és bizony idekint jöttem rá, hogy nekem az ale sokkal jobban bejön mint a lager. Nem is csoda, hogy ez az határon álló hely fullon volt egy hétfői nap délutánján.
Bár eredetileg csak az Odell volt tervben, időközben rájöttünk, hogy kb. itt van az összes Coloradói sörgyár, így következő úticélnak a New Belgiumot tűztük, ami olyan 300 méterre volt :D A jelentősen nagyobb méretekkel rendelkező üzem azonban valamilyen érthetetlen okból zárva találtatott, így logóval elkövetett néhány fotó után a belváros felé vettük az irányt.
Itt egymás hátán sorakoztak a kisebbnél kisebb főzdék, végül az Equinox-ra esett a választásunk és nem bántuk meg. Ismét magával ragadó hangulat fogadott, beneveztünk még egy kóstoló tálcára, ami itt kétszer annyiba került, de kétszer többet is kaptunk. Itt dőlt el, hogy hazafelé Gabesz fog vezetni, mert ő volt az egyetlen, aki bevállalta, hogy nem iszik többet - így Bándy nyugodtan kényeztethette tovább ízlelőbimbóit és öblíthette száraz torkát malátalevessel.
Mire mindenki végzett a saját körével, már besötétedett és meg is éheztünk, úgyhogy visszakocsikáztunk Denverbe és Bándy úr kedvenc helyére, a Tilted Kilt nevezetű skót pubba ültünk be. "Hooters with a Scottish twist." Ez meg is magyarázza, hogy a vendégek 90%-a miért férfiből áll... A kajától (fish&chips-et ettem) és a kiszolgálástól sem igen voltam elájulva, de esztétikailag tény, hogy mindenkit élmény kapott - talán Timi annyira nem :D Csak hogy adjunk még a kalóriáknak, bedobtunk egy sajttortát is a Cheescake Factoryban, és csak ezután indultunk haza. 11 után nem sokkal érkeztünk meg, de mivel holnap dolgozunk, néhány FIFA meccset követően a pihe-puha matracunk hívogató szavának nem fogunk ellenállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése