Karácsonytalan karácsony

Eljött Szenteste napja is, amitől olyannyira féltem. Minden évben nagyon várom a karácsonyt, a fenyőillatot, az ajándékozást (főleg azt a részét, mikor én végre átadhatom, amit készítettem/vettem), nyilván a nagy kajálást és hogy együtt van a piciny család. Bátyám anno még úgy fogalmazta meg, hogy azért szereti a karácsonyt, mert akkor addig lehet fent, ameddig akar, nem szólnak érte. Nyilván ez mára már érvényét vesztette, de az én szívemben mindig is egy különleges nap marad, amivel együtt jár úgy a fa feldíszítése, ahogy a rengeteg idegeskedés is. Ádámmal együtt állítjuk fel a kis mini-fánkat a szobánkban - amibe mindig valahogyan beletrollkodik -, férfiasan, kb cellux-szal átkötözve becsomagoljuk az ajándékokat és egész nap a hülyébbnél hülyébb képeket és videókat csinálunk :D Közben persze segítek a főzésben de méginkább a sütésben és mára elképzelhetetlen egy ünnepi vacsora zserbó és profiterole nélkül.

Fentebb csak egy kisebb emlékszálat osztottam meg a Lakatos-féle karácsonyozási szokásokról. Ezek azok, amik idén nem történtek meg. A legszomorúbb az egészben, hogy bár nyilván nekem is nehéz volt, a hazaiaknak még nehezebb lehetett, hiszen ők próbáltak mindent úgy csinálni, ahogy mindig... Csak -1 emberrel. Nekem nem volt mit csinálnom. Dolgoztam.

Amit mi tehettünk, azt megtettük, reggel 7-kor felkeltem (otthon délután 3) és Skype-on keresztül Apuci, Mami, Ádám és Edit Mama már a karácsonyfa előtt köszöntött engem. Bátyámra nagyon büszke voltam, ezúttal - helyettesítve engem - ő sütötte a bejglit (ami egy konyhától ódzkodó sráctól becsületes dolog) és az elmondások szerint remekül sikerült :) Jó volt őket látni és sírás nélkül megúszta mindenki :)

De nem volt mese, amíg ők készülődtek az ünneplésre, mi Adrival és a srácokkal a Broadmoor felé vettük az irányt, hogy a minibárakkal töltsük a 24-ét. Bélával megnyertük magunknak a South-t, ahol már reggel felhúzott egy bunkó vendég. 10.20-kor kivittünk neki 2 fánkot (egyáltalán miért nem a Room Service?), majd mikor mosolyogva megpróbáljuk átadni, közli hogy hol voltunk idáig, már régen reggeliztek, 9-re itt kellett volna lennünk. Hogyneeee, 9-kor még se a fánk nem volt kész, se ember nem volt a részlegen, de amúgy persze "-.-

A delivery rész sem volt vészes, de túlórával nyugtáztuk a napot, fél 7-kor clockoltunk ki. Adri fél 9-re hívott minket a karácsonyi vacsira, addig Gabesszal elnéztünk a Szeszboltba (ja, gyalog a fagyban) hogy válasszunk valami minőségi borocskát a vacsihoz. Nos a bajok ott kezdődtek, hogy ezek a hülye amcsik nem írják rá a címkére, hogy édes vagy száraz a lőre, de úgy gondoltuk, hogy egy rajnai rizling mellett letéve a voksunkat nagyot nem tévedhetünk :D

Egy angolos negyedórás késéssel megérkeztünk Adriékhoz, ahol már az utolsó simításokat végezték a vacsin. A kaja baconös csirke volt franciasalátával, zöldbabbal, krumplipürével plusz desszertnek diós/mákos bejglit és sajttortát is tömhettünk magunkba :D Meg is emeltük a kalapunkat a szakácsnő előtt :)

Olyan hajnali fél 1-ig maradtunk és beszélgettünk a begyújtott kandalló melegében és a feldíszített karácsonyfa mellett. Bizony, nekik ez is volt, ráadásul ingyen kapták, mert a Home Depot-ban aznap úgy döntött a menedzser, hogy minden fenyő fizetés nélkül elvihető... Persze erről mi lemaradtunk :D

A lényeg, hogy kellemes kis este volt, de ennek ellenére karácsonyi hangulat nélkül maradtam, amiről senki nem tehet, egyszerűen én a fentebb felsorolt dolgokat vártam - amiket nyilván nem kaphatok meg. Ez egy másfajta ünneplés volt, de a körülményekhez mérten szerintem a legjobbakat hoztuk ki belőle :)

Amerikában 25-én szerdán van a lényeg, reggel bontják az ajándékokat. Mi is vettünk egymásnak néhány apróságot így házon belül, amit két okból nem 24-én adtunk át. A legnyomósabb érv az volt, hogy Bándy hajnal 2-ig dolgozik, a gyengébb pedig, hogy próbáljuk ki az amcsi szokásokat :D Nos Gergő műszakja végül hajnali fél 6-ig húzódott ki, így mikor Gabesz reggel 9-kor felkeltette, hogy "ajándééééék", nem volt őszinte a mosoly az arcán :D D

A saját magamnak rendelt meglepi már hétfőn megjött egy vadonatúj Kinect személyében, de a srácoktól egy Angry Birds-ös pólót, egy fekete órát, egy üveg sört és egy feles Jack-et kaptam :D Ránézésre egyébként mindenkinek sikerült örömet okozni, még Bándynak is 2 másodpercre, aztán húzott vissza aludni - amit teljességgel megértek :D

9.30-tól természetesen dolgoztunk és én már előre tudtam, hol leszek. Általában ha Egita előző nap a Cottages-ban van, akkor másnap én húzhatom ott az igát, és szívhatok mint a torkosborz, mert amit maga után hagy, arra nincsenek szavak. Nem is tévedtem, valóban én mehettem le, és mikor beléptem a storeroomba majdnem elsírtam magam: dobozok mindenfelé szétdobálva, szemét a plafonig, kocsi nincs visszatöltve és a legjobb: egy darab hot chocolate sincs. 

Miután 40 perc alatt némi rendet varázsoltam, délben el is kezdtem a minbárokat, de ezúttal végre mellém szegődött a szerencse: kb. mindenhol bent voltak a vendégek és ünnepeltek, úgyhogy nem volt szükségük rám. Persze volt néhány üres is és néhány olyan, amit üresnek hittem... Például amelyikbe mikor tettem 3 lépést a minibár felé, a szomszéd helyiségből egy kutya szaladt ki ugatva, aminek hatására én meg a házból próbáltam kiszaladni. Erre előjött még egy, és mikor kinyitottam az ajtót, az kiszaladt... Szerencsére néhány fütyüléssel visszacsalogattam, majd kiosontam és rájuk csaptam az ajtót... MINEK HOZ VALAKI KUTYÁT MAGÁVAL KARÁCSONYRA?!

Az ebéd ezúttal ingyen volt, a probléma csak a fix választékkal volt. Végül valami ízetlen halat ettem vadrizzsel meg zöldbabbal terített asztalnál (!), de valahogy ezt nem sikerült eltalálniuk. A munkával ismét nem sokkal 6 után végeztünk, és estére ismét sikerült programot szerveznünk magunknak. Egyértelmű volt, hogy nem telhet el karácsony Reszkessetek betörők nélkül, így (teljesen törvényes módon) megszereztük az első részt és átmasírozva a közösségibe rákötöttük a laptopot HDMI-vel a nagy tévére - ami persze nem működött. Némi sikertelen próbálkozás után Dorináéknál kötöttünk ki és 5-en néztük egy 15 colos képernyőről a filmet ugyanakkora élvezettel, mintha most látnánk először :))

December 26. itt már nem ünnep, de azért mi ekkor is dolgozunk. Történelmi pillanatként ezúttal Adrival kerültem össze mégpedig a West Towerbe, aminek szerencsére a fele üres volt, így nem dolgoztuk halálra magunkat. Ellenben az egyik szobában - fura lesz ezt olvasni - végre az olyannyira hiányolt karácsonyi hangulat fogott el: bent volt egy rendes karácsonyfa, ami azt a fenyőillatot árasztotta, amire minden évben várok :)

A nap nagy részében egyébként nem sok említésre méltó dolog történt, talán Renars fantasztikus mentorságáról érdemes szót ejteni :D Ian nagy ötlete volt, hogy összerakja lett barátunkat Thabiso-val, hogy trainelje őt a Southban. Na most Ren nem tudta megjegyezni a csaj nevét, úgyhogy végig Toshibának hívta. Pre-shift után megkérdezte tőle, hogy készen áll-e. Thabiso igennel felelt, mire Renars mondta neki, hogy akkor kezdje el, majd ő is jön 2 óra múlva xD Mikor pedig meg kellett volna mutatni, hogy kell csinálni gyümölcstálat, közölte hogy majd a telefonján mutat róla egy képet :DDDD Nyilván végig hülyült, de hát mi szakadtunk a röhögéstől :D

A holnapi setupok miatt kissé elhúzódott a munka és csak 7 után clockoltunk. Este nekiálltam megsütni a zserbót (miközben az Igazából Szerelmet néztem :D), amihez sikeresen le is daráltam - illetve a pontosabb kifejezés a turmixoltam - a diót és végülis egész normálisan néz ki, csak az óriás tepsi miatt fele akkora mint otthon, a Hershey csokit meg nem tortabevonónak találták ki... Holnap kiderül, mit lehetett kihozni magyar alapanyagok nélkül :D

Merthogy 27-én bizony "karácsonyi" vacsorát főzök, amin megpróbálom a szokásos hazai ízeket idevarázsolni. Úgyhogy a holnap a sütés-főzés jegyében fog telni, Dorináéktól még az asztalt is áthozzuk, hogy minél többen elférjünk. :) Alig várom! :)

2013-as karácsony... Otthonról kapott kép :)