A Nugátok földjén

Szerdán egyedül én dolgoztam, és bár csak 10.30-ra kellett volna mennem, negyed 10-kor már a HR-en voltam és érdeklődtem Robin néninél, hogy ugyan befejezhetem-e a munkát egy héttel korábban. Szerencsére semmi akadályát nem látta, és mivel elárulhatom, hogy a nap folyamán Christin is rábólintott a dologra, ez azt jelenti, hogy az utolsó munkanapom minden bizonnyal január 12. lesz a Broadmoorban.

Mivel túl gyorsan lerendeztem mindent, ezért 9.30-ra már ott voltam a szállodában. Lana volt olyan cuki, hogy megengedte, hogy 1 órával előbb clockoljak, majd miután Christin észrevette ezt, falazott is nekem (meg persze magának :D). A Main Towert kaptam, amivel meglehetősen megszívtam volna a maga 70%-nyi check-out-jával, de Egitát benyomták mellém, így délután 1-kor már végeztünk. Kaja után kivittem azt az 1 db Nuttint, és ezzel kb. végeztem is. Bár még egészen fél 6-ig ültem a storeroomban, akkor aztán Lana bánatosan jött, hogy sajnos mindkettőnknek haza kell mennie. Itt bizonyult igazán jó döntésnek, hogy 1 órával hamarabb jöttem be, mert így majdnem meglett a 8 órám.

Hazaérve Gabeszék épp készültek lemenni a kondiba, hát én is velük tartottam egy órára. Visszaérve egy zuhany után nekiálltunk lefoglalni szépen a jegyeket a West Coast tripre, ha már Christin zöld utat adott mindenkinek. A terv szerint január 13-án Las Vegasba repülünk, ott egy éjszaka után bérelünk egy kocsit és levezetünk San Francisco-ba, onnan 3 nap után indulunk tovább Los Angelesbe, majd innen szintén 3 nap után visszaautókázunk Vegasba. Itt még 2 nap alatt eljátszunk minden pénzünket és január 22-én visszarepülünk Denverbe. A repjegy már le van foglalva ahogy minden helyszínen a szállás is. Nagyrészt ilyen 1-2 csillagos szállodákban fogunk lakni, kivéve a második és harmadik vegas-i éjszakánkat, ami egy csöppet más kategória lesz (ahogy a mellékelt ábra mutatja :D). A kocsibérlés nélkül 380 dollár lesz fejenként, tehát 800 dollárból szinte biztosan meg lehet úszni a dolgot :)

Miközben foglalgattunk, vendégeink megérkeztek és néhány sörrel megalapoztuk az estét. A mi kocsinkkal Timi vitt be a belvárosba olyan 10 körül, és egész gyorsan bejutottunk a Cowboy's-ba. Mint már korábban említettem, a szórakozóhelyek mind egy utcán és egy tulajdonban vannak. A fenti név egy country klubot jelöl, amelyre azonban a 10 dolcsis all you can drink akció miatt figyeltünk fel :D A hely célközönsége kb. az otthoni Morrison's-hoz hasonlítható, csak itt mindenkin csizma van :D Fullon pörgött a hely, de szerencsére hering-partyról szó sem volt, úgyhogy a bulin kifejezetten jól éreztem magam. Ami meglehetősen lelombozó (mindenhol így van), hogy 2-kor vége a dalnak, felkapcsolják a villanyokat és mindenkit kiterelnek.

Ekkor ért csak igazán nagy meglepetés minket. Idefele egy szál pulcsi bőven elégnek bizonyult, erre mikor kiléptünk az ajtón, hóvihar fogadott minket. Isten hozott a hegyekben :P Taxival hazajutottunk, és bár még ment egy kis after Ákoséknál, 3-kor én hullafáradtan dőltem be az ágyba.

Az első maradandó hó...

Természetes, hogy csütörtökön nem dolgoztam, ennek ellenére egész korán felkeltem. A nap nagy része a facebookon való kapcsolattartással telt, majd olyan 4 óra körül - Tomi és Norbi csatlakozásával - elindultunk Denverbe. Bár tegnap óta megállás nélkül esett a hó plusz még le is fagyott az út, komolyabb problémát nem észleltünk: a kifelé vezető út fel volt szórva, az autópályán meg nyilván esély se volt a csúszásra. Ja, és megtudtuk, hogy négyévszakos gumi van a kocsin, ami elég lutri, de végül is jégre semmilyen gumi nem jó :D

Nos Denverben valami kegyetlen hideg fogadott minket, ha hihetünk okos telefonjainknak -10 Celsius alatt volt a hőmérséklet, így azon a fél mérföldön, amíg elsétáltunk a parkolótól a Cheescake Factory-ig, inkább nem fogalmazom meg, mi mindenünk fagyott meg. Itt fogyasztottuk el vacsoránkat, amiben ismét nem csalódtunk, még mindig a legjobb éttermek között van, ahol itt kint ettünk.

Ezzel a kis kiegészítő programmal pont annyira húztuk el az időt, hogy meccs kezdésre odaértünk a Pepsi Arenába, és elfoglaltuk a helyünket a kakasülőn :D Ami azt illeti, egyáltalán nem volt vészes, tökéletesen láttunk mindent. Ami frusztráló volt, az a 3 megtermett nő mellettünk, akiket egyáltalán nem érdekelt se a Nuggets, se a Bulls, csak az hogy minden 10 percben kikéredzkedjenek majd visszatérjenek 1 liter kólával meg valami ropogtatnivalóval.

Nem árulok el nagy titkot, nem vagyok oda a kosárlabdáért, de ennek ellenére egészen élveztem. Óriási az aréna, egy kosármeccsre 19.000 fő fér be és most szinte majdnem teltház volt. Az elején nem értettük, miért áll fel mindenki (igen, a himnusz után vagyunk már), aztán megtudtuk, hogy a tradíció szerint addig állva kell maradni, amíg a csapatod nem szerez pontot.

Azért annak a 24x-es optikai zoom.nak jó hasznát vettem :D

A hangulat nekem kicsit lapos volt, de a meccs meg élvezetes, még annak ellenére is, hogy minden időkérésnél és szünetnél valamilyen produkciót/reklámot nyomtak be. Vagy ilyen gyors játékot játszottak egy nézővel (20-szor elmondva a cég nevét), vagy a cheerleaderek riszálták, vagy a kabalapuma próbált szórakoztató lenni, de nekünk ez már kicsit sok volt. Az eredmény amúgy eléggé tipszmiksz gyilkos lett, ugyanis a jóval esélytelenebb Nuggets nyert 97-87 arányban.

Hazafelé a kocsiban már mindenki aludt, kivéve Gabeszt, aki hazáig vezetett. Hajnali 1-re értünk haza, aminek az én szempontomból nem volt jelentősége, Béláék viszont dolgoztak ma. Én beállítottam az órámat, hogy 10-kor azért kelljek fel, nehogy elmenjen a nap, erre mikor kinyitom a szemem, már fél 1 van :P

Nos kivételesen valami értelmeset is csináltam - mert hogy muszáj volt. December 12 a szakdoga téma- és konzulensválasztás határideje, ami meglehetősen szorít. Így írtam egy e-mailt a szálloda gyakorlat vezető tanáromnak, remélem van még nála hely és elfogadja a meglehetősen furcsa témámat :D

Délután aztán Dorina meghívott egy jazz koncertre a UCCS-re (University of Colorado - Colorado Springs), ahova végül két kocsival mentünk, mert jött Timi, Adri, Tomi és a Norbi is. Nos, maradjunk annyiban, hogy ezt még gyakorolni kell :D Először nem ártana hallgatni egy kis jazz-t és utána műsort adni ebben a stílusban. Egyébként egy ilyen big band szerűség volt, néhol énekesekkel, és jók lettek volna a számok is, ha el tudták volna őket játszani. Hogy ne csak a sárdobálás menjen, az egyik csaj tényleg szépen énekelt, a zongoristára pedig egy szavam se lehet, mivel a Berklee évfolyamelsőjeként végzett és úgy mellesleg a Broadmoorban zongorázik minden szombaton :D

Az egyetlen jó hangú hölgy :)

Szerencsére csak 1 órás volt, úgyhogy 9-re már itthon voltam és levezethettem a felgyülemlett feszültséget a kondiban :D Holnap dolgozunk, utána pedig ismét három nap szabad zsinórban. Ez természetesen azt jelenti, hogy valami gyalázatos lesz megint a paycheck, de a jó hír az, hogy vízumra következő fizetésnél már csak $50-t vonnak le, onnantól pedig semmit ^^ Legalább.