Hoppá, hoppá, ezt hívják úgy a Csillagkapuban hogy előre nem tervezett aktiválás... De kezdjük az elejéről. Szombaton reggel mentünk ahogy szoktunk, de már a pre-shiften kiderült, mennyire lesz nehéz dolgunk. Konkrétan Lana megkérdezett minket, hogy nem akar-e valaki hazamenni, és Adam kapott is a lehetőségen. Bár így már csak 24 órája van a héten, a bankszámláján levő amúgy is csupán 8 dollárból meg 3 használható fel, nem aggódja túl a dolgot, ugyanis apukája révén a UPS-nél fog extrázni potom 22 dolláros órabérért :DD
Mindenesetre így is elegen maradtunk, én a Moors-ba kerültem. Meglehetősen egyszerű volt, 2 körül végeztem is volna, de találkoztam Meggel :) Szegény nagyon be volt rekedve, de azért beszélgettünk negyed órácskát. Például tőle tudtam meg, hogy a HK figyeli az egyik munkatársunkat, egyrészt mert valószínű lopja a szobában hagyott borravalókat, másrészt pedig mert használja a vendég WC-ket a szobákban. Jaja, nem csak amolyan gyors dologra, hanem használja használja...
A dolgok ott kezdtek bonyolódni, mikor Gabesznak sikerült mindhármunknak extrát szereznie estére. Ebéd után a deliverykkel Christin ostorcsattogásával a hátunk mögött igen hamar végeztünk és Kandace-en ill. rajtam kívül mindenki haza lett küldve fél 5-kor, a srácok, Judit és a lettek így máris mehettek a bankettre segíteni az előkészületekben. Mivel én fél 8-ig voltam kiírva, benntartott még 1 órát végszükség esetére és ami azt illeti, szükség is volt rám. Egy cuki házaspár kért teát, utána át kellett futnom két Red Bullal a tó túloldalára, és az est megkoronázásaként kaptam egy dühös vendéget is.
Na hát az a nő a "Hogyan szerezzünk magunknak ingyen dolgokat" mintaképe. Idegesen felhívta az irodát, hogy ő nem kapott kávét és senki sem töltötte után a minibárját. Éppenséggel pont az én szekciómban lakott a hölgy, még fogyasztása is volt, így teljesen biztos voltam benne, hogy ezúttal nem hibáztam. Christin is hitt nekem, de azért odaküldött egy rakás kávéval meg egy vörösborral, hogy engeszteljem ki. És most jön a csavar: a nő nem volt ideges (a coffee station természetesen fullon volt) kért 3 csomag regulart, a kezembe nyomott 5 dolcsit (!) és mentem is. Biztos sok valóság alapja volt a hívásának.
Fél 7-kor már én is ki lettem dobva és mehettem a Broadmoor Hall-ba a többiekhez. Tulajdonképpen már minden előkészülettel megvoltak: 720 főre ültetett vacsora (!), előtte fogadással. Tehát ha mindezt kombinálod felkészültek az őskáoszra. Miközben néztük a terítéket éppen arcbahánytuk minden BGF-es tudásunkat (a tányérok középpontja között jó 20 centi ha volt), de hát ilyen ez a popszakma. A következő fordulat akkor jött, mikor kiderült, hogy se engem, se a Juditot nem osztották be felszolgálni, így nekünk a supervisor azt találta ki, hogy borokat és vizet fogunk utántölteni egész este. 720 emberre. Ketten.
Óriási mázlim volt, hogy a spirál tovább tekeredett, és hirtelen megváltozott a terv: át kell mennem a Lake Terrace-ra egy 140 fős vacsorára, mert ott inkább van rám szükség. Itt már tudták hogy jövök, szerencsére ismerős arcok is felbukkantak: Zsófi, Renars, Egita... Háromfős brigádokban szolgáltunk ki csoportonként 4-4 asztalt. Nadine-nal és Rosie-val hozott össze a sors, akikkel a kapcsolatomat az este folyamán leginkább átlagosra értékelném.
A vacsoráról: Anschutz bácsi rendelte (tudjátok, a tulaj, Amerika 33. leggazdagabb embere) aki meg is jelent, akárcsak a többi - minden bizonnyal napról napra élő - barátja. A nagyobb gond azzal volt, hogy tették ezt 1 órával a tervezett program előtt. Így kicsit soványmalacvágta üzemmódba kapcsolt az este, főleg mivel a roti választható volt kacsa és hal közül, így a rendeléseket fel kellett venni.
Szerencsére csak 3 fogás volt összesen, fél 10 körül már vége is lett kb. a banzájnak. Utána természetesen minden megmaradt (de fel nem használt) kaja ment a kukába, sőt konkrétan az üvegmécsesek is úgy ahogy voltak. Zöld Broadmoor, mi?
Mivel azonban 10-re már nem maradt sok teendő, visszakértem magam oda ahonnan jöttem. Ott a vacsora rész már lement és éppen a tombolát húzták, ezalatt mi szépen evőeszközöket törölgettünk a holnapi 650 fős reggelihez. Elvileg 11-kor be kellett volna fejeződnie az egész rendezvénynek, de ahogy az az esküvőkön lenni szokott, mindig van egy részeg csoport, aki táncolni akar és nem érdekli őket, hogy 40 ember vár rájuk.
Egy 15 perc várakozás után a vezetőség úgy döntött, hogy nem érdekli őket, leszedik az egész termet, ők meg csak táncoljanak. Az én nemes feladatom pedig az volt, hogy a visszahozott poharakat berekeszeljem, tartalmukat pedig kiöntsem. Nem mondom, volt már kellemesebb munkám is, de még mindig jobb mint a stewarding :D Éjfél körül leléptek az örökmozgók és elkezdhettünk reggelire teríteni. Nekem azonban fél 1 előtt mindenképpen clockolnom kellett, mert különben túlléptem volna a második 6 órámat, és akkor jött volna a fél órás szünet stb... Nem csúsztam le sok mindenről, 1-kor már jöttek a többiek is. 15 óra munka szinte egyhuzamban. És még így se lesz meg a heti 40 óránk.
Ma kissé meggyötörve keltünk és az se igazán segített, hogy Candyce nyitott. Bélával megkaptuk csak a South-t, ami így két embernek mondhatni gyaloggalopp, 2-re végeztünk is vele. Szerencsére volt egy rakás delivery, úgyhogy simán kihúztuk 6-ig, és még ment volna tovább is, ha Christin nem siettet minket.
Este elmentünk a Citadellbe, hátha Béla talál mégis kabátot, de odaérve vettük csak észre, hogy a pláza vasárnaponként este 6-ig van nyitva "-.- Valaki írja már meg ennek az értelmét :P Így végül Ross lett belől, visszavittem a kabátot, aminek az árát mindenféle kérdés nélkül azonnal visszarakták a kártyámra. Az egy másik kérdés, hogy szinte majdnem el is költöttem ez rögtön ezután, mert végre találtam magamnak cipőt illetve egy olyan övet, amire nem kell majd lyukat vágni :DDD Nagyon erősen gondolkoztam egy távirányítós helikopteren is (38 dollár 150 helyett), világéletemben vágytam egy ilyenre, de úgy döntöttem, majd New York után meglátjuk hogy állunk anyagilag :D
Miután hazajöttünk, Gabesz elment Adrival a Gondár Andris búcsúbulijára, engem viszont eléggé lefárasztott ez a két nap (nyilván inkább a szombat) ráadásul holnap dolgozom is 490 check-out-tal, így végülis az otthoni pihenés mellett tettem le a voksom.
Ja, amúgy meg 3 nap és New York! :D
Fél 7-kor már én is ki lettem dobva és mehettem a Broadmoor Hall-ba a többiekhez. Tulajdonképpen már minden előkészülettel megvoltak: 720 főre ültetett vacsora (!), előtte fogadással. Tehát ha mindezt kombinálod felkészültek az őskáoszra. Miközben néztük a terítéket éppen arcbahánytuk minden BGF-es tudásunkat (a tányérok középpontja között jó 20 centi ha volt), de hát ilyen ez a popszakma. A következő fordulat akkor jött, mikor kiderült, hogy se engem, se a Juditot nem osztották be felszolgálni, így nekünk a supervisor azt találta ki, hogy borokat és vizet fogunk utántölteni egész este. 720 emberre. Ketten.
 |
| Martos könyvben ez volt... :D Amerikában nem igazán. :D |
A vacsoráról: Anschutz bácsi rendelte (tudjátok, a tulaj, Amerika 33. leggazdagabb embere) aki meg is jelent, akárcsak a többi - minden bizonnyal napról napra élő - barátja. A nagyobb gond azzal volt, hogy tették ezt 1 órával a tervezett program előtt. Így kicsit soványmalacvágta üzemmódba kapcsolt az este, főleg mivel a roti választható volt kacsa és hal közül, így a rendeléseket fel kellett venni.
Szerencsére csak 3 fogás volt összesen, fél 10 körül már vége is lett kb. a banzájnak. Utána természetesen minden megmaradt (de fel nem használt) kaja ment a kukába, sőt konkrétan az üvegmécsesek is úgy ahogy voltak. Zöld Broadmoor, mi?
Mivel azonban 10-re már nem maradt sok teendő, visszakértem magam oda ahonnan jöttem. Ott a vacsora rész már lement és éppen a tombolát húzták, ezalatt mi szépen evőeszközöket törölgettünk a holnapi 650 fős reggelihez. Elvileg 11-kor be kellett volna fejeződnie az egész rendezvénynek, de ahogy az az esküvőkön lenni szokott, mindig van egy részeg csoport, aki táncolni akar és nem érdekli őket, hogy 40 ember vár rájuk.
 |
| Ők még haza tudtak menni a saját lábukon. Épphogy. |
Egy 15 perc várakozás után a vezetőség úgy döntött, hogy nem érdekli őket, leszedik az egész termet, ők meg csak táncoljanak. Az én nemes feladatom pedig az volt, hogy a visszahozott poharakat berekeszeljem, tartalmukat pedig kiöntsem. Nem mondom, volt már kellemesebb munkám is, de még mindig jobb mint a stewarding :D Éjfél körül leléptek az örökmozgók és elkezdhettünk reggelire teríteni. Nekem azonban fél 1 előtt mindenképpen clockolnom kellett, mert különben túlléptem volna a második 6 órámat, és akkor jött volna a fél órás szünet stb... Nem csúsztam le sok mindenről, 1-kor már jöttek a többiek is. 15 óra munka szinte egyhuzamban. És még így se lesz meg a heti 40 óránk.
Ma kissé meggyötörve keltünk és az se igazán segített, hogy Candyce nyitott. Bélával megkaptuk csak a South-t, ami így két embernek mondhatni gyaloggalopp, 2-re végeztünk is vele. Szerencsére volt egy rakás delivery, úgyhogy simán kihúztuk 6-ig, és még ment volna tovább is, ha Christin nem siettet minket.
Este elmentünk a Citadellbe, hátha Béla talál mégis kabátot, de odaérve vettük csak észre, hogy a pláza vasárnaponként este 6-ig van nyitva "-.- Valaki írja már meg ennek az értelmét :P Így végül Ross lett belől, visszavittem a kabátot, aminek az árát mindenféle kérdés nélkül azonnal visszarakták a kártyámra. Az egy másik kérdés, hogy szinte majdnem el is költöttem ez rögtön ezután, mert végre találtam magamnak cipőt illetve egy olyan övet, amire nem kell majd lyukat vágni :DDD Nagyon erősen gondolkoztam egy távirányítós helikopteren is (38 dollár 150 helyett), világéletemben vágytam egy ilyenre, de úgy döntöttem, majd New York után meglátjuk hogy állunk anyagilag :D
 |
| Voltak itt még csodák: Jóvan parfüm, Mechanical puzzle... :D |
Ja, amúgy meg 3 nap és New York! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése