Guess what?!

Csütörtökön végre szabadnapot kaptunk Bélával és mivel Juditnak nagyon mehetnékje volt, úgy döntöttünk felmegyünk a Helen Hunt vízeséshez. Természetesen mindezt kolléganőnk kocsijával terveztük, ugyanis Szeszély a gatyánkat is leette volna, a hűtővízről nem is beszélve.

Ahova nem jutottunk el...

Alig 5 percnyi autózgatás után elég gyorsan kiderült, hogy újratervezésre lesz szükség, ugyanis a hegyekbe vezető út le van zárva és úgy is marad még jó ideig. Így aztán Manitou Springs felé vettük az irányt. Ez az a kis hippi település, amit a nyár végi árvíz romba döntött, de tapasztalataink szerint egész szépen rendberakták.

Igazából ennél jobb pótprogramot keresve se találhattunk volna, ugyanis október 31. lévén ezerrel nyomták a kölkök a trick or treat-et. Azok kedvéért akik annyira nincsenek benne ebben a csodás amcsi népünnepélyben, ilyenkor a kisgyerekek mindenféle jelmezeket húznak (mint kb nálunk farsangkor) és házról házra járnak "Trick or Treat!" felkiáltással. Vagyis: ha adsz csokit/cukrot/édességet akkor nem dobáljuk meg tojással a házadat. Mondanom sem kell, utóbbira nem igen került sor, minden üzlet fel volt készülve, a kölykök csak beszaladtak, elmondták ezt a 3 szót, belemarkoltak a csokisbödönbe, aztán mentek tovább.

Volt itt a szellemirtóktól kezdve a wookie-kon át minden :P :D

Egyébként amennyire hülyeségnek tartottam ezt, aznap azért rádöbbentem, hogy a halloween itt tényleg egy élő tradíció és családi program egyben. Otthon nyilván hülyén néz ki, hogy átvesszük, hiszen milyen nevetségesek lennének az amcsik is, ha húsvétkor piros tojásért kuncsorognának. Tehát mondhatni nagy élmény volt számomra látni ezt az egész felfordulást, abszolút beleillik az itteni képbe.

Egy két órát töltöttünk a városkában, annak is nagy részét a főutcán barangolva a hangulatos házak, üzletek és éttermek között. Nevéből adódóan van itt egy rakás forrás is, melyek szabadon fogyaszthatóak az utcán található kutakból. Az egyiket meg is kóstoltuk és természetes szénsavas víz volt :)

Ez a Cheyenne forrás ha jól emlékszem...

Reggeli híján igencsak megéheztünk délutánra, így betértünk egy gyros-oshoz. A múltkori tapasztalataim alapján kissé féltem, azonban ez tényleg egy finom kaja volt. Mixelték a csirkét-marhát-bárányt, a mustár és a sültkrumpli itt is kimaradt (igen, az eredetibe raknak a görögöknél...), de összességében megérte az árát.

Benéztünk egyébként a German Bakery-be is, és bár a neve pékséget sugall, a helyes cégéren az "Európai Ízek Közértje" felirat állnak. Ugyanis itt aztán lehet kapna a Milka csokitól a Pick szalámin át egészen az ARO keményítőig mindent :D Nyilván a Dr. Oetker pudingport nem kapod meg annyiért, mint a gazdaságos cuccot, de ez így normális. Fel tudtuk volna vásárolni az egész boltot, de végül megelégedtünk két szál "utángyártott" (valami helyi magyar kisiparos) gyulai kolbászal, aminek rakott krumpli sorsot szánunk :D

Puszta salat, az. :D

Hazaérve megsütöttem a Fantás-túrós sütit, ahol ismét bebizonyosodott Gundel bácsi örök igazsága: szar alapanyagból csak szart lehet sütni (bocsánat). Amit itt túrónak hívnak arra nekünk otthon nincs szavunk, a pudingpor pedig nem egészen úgy viselkedett ahogy én azt szerettem volna, így végül egy értékelhető része lett: a csokis piskóta.

Nem volt elég magas a tepsi? Kit érdekel? :D De sajnos a végeredményen nem változtatott :(

Estére buli volt tervezve, de végül csak otthon maradtunk, beszélgettünk, na meg végre megkóstoltam életem első gin-tonicját. Stílusosan Gabesszal összedobtunk egy Bombay-re, úgyhogy csak urasan azt kortyolgattuk. Az est folyamán sokan megfordultak nálunk, és úgy belemerültünk a magasröptű beszélgetésekbe, hogy hirtelen már hajnali fél 4 volt.

Délben keltem és beszéltem kis családommal skypeon, végre Edit mamát is láthattam :) Több mint másfél óráig tartott a helyzetjelentés mindkét oldalról, ami így is kevésnek bizonyult, mert mindig miután elköszönünk jut eszembe, mennyi minden mást akartam még mondani/kérdezni.

Olyan 3 körül elmentünk ebédelni Dorinával és a fiúkkal a Chili's-be, és tulajdonképpen mire hazaértünk, elment az egész délután. Na de nehogy hasztalanul teljen a nap, mi mást is csinálna 3 srác este 6 után mint plázázna! :D Meglátogattuk a hallomásból ismert kabát outlet-et, ami mint kiderült inkább olyan mint egy óriási Ross. Ez a Burlington nevezetű "boltocska" szintén a Citadel Mallban van, ami előtt - mikor parkolóhelyet kerestünk - éppen egy tucat srác püfölte egymást, ki tudja mi okból.

Hát jól elszórakoztuk ott az időt, és bár sajnos S-es kabátból elég kicsi volt a választék (bár otthon S és M között mozgok, itt sokszor még az előbbi is nagy) nekem sikerült lecsapnom egy kobaltkék téli Guess kabátra, amit harmadáron vesztegettek. Béla szegény hoppon maradt, Gabesznak pedig nem volt nehéz dolga, hiszen ő az M-es méretben gigantikus választékra lelt.

Szülők kérésére íme egy kép a kabátról... Bizonyára nem tűnt fel, de nem volt kedvem magamról csinálni, úgyhogy a Photo.. pardon, Paintet hívtam segítségül xD

Hazafelé még benéztünk a Rossba, ahol találtam egy Columbia kabátot harmadannyiért mint a Guess, így a tervem az volt, hogy megveszem ezt is, majd a másikat visszaviszem. Azonban ahogy hazaértem és megmutattam pár embernek, elég gyorsan lebeszéltek róla, így valószínű a Columbiát fogom visszavinni :DD

Holnaptól munka, elvileg 19.30-ig dolgozom, de hát ismerve Christint jó korán ki lesz dobva mindenki. Inkább nem is gondolok az ezutáni paycheckre...