Az utolsó clock-out

Csütörtökön sikerült összehozni egy skype-ot az otthoniakkal és bizony már odáig jutottunk, hogy elkezdtük tárgyalni, mi és hogyan fog történni mikor hazaérek :) Olyan komoly kérdések várnak megválaszolásra, mint hogy mi legyen a welcome kaja... Amit már biztosan ennék, az egy kolbászos bableves. Vagy inkább babos kolbászleves :D Egyébként érdekes a dolog, mert az utóbbi két hétben négyszer álmodtam arról, hogy már otthon vagyok. Mindig különböző helyszíneken: reptér, ház vagy épp egy teljesen idegen hely, de úgy látszik valami mélyen bennem már nagyon készülődik a hazaútra.

Bándy napjai azzal teltek, hogy próbált elvágni minden szálat közte és a Broadmoor között, de nagyrészt sikertelenül: HR már bezárt, a Laundry-ban se talált senki, ráadásul még a kocsiját se tudta eladni. Miközben ő ezzel szórakozott, mi lenéztünk a Ross-ba és minden mindegy alapon vettem egy 28 inch-es Samsonite bőröndöt konkrétan 70 dollárért (az otthoni ár ennek úgy a háromszorosa). Az csak hazaérve a másik bőröndöm mellé téve realizálódott bennem, hogy ez valami óriási, úgyhogy ha ebbe a kettőbe nem férek bele, akkor semmibe :D

A bal oldali bőröndöt kéne elképzelni a jobb oldali színében... :D

Visszaérve már farkas éhesek voltunk, de az estebédnek csak akkor álltunk neki elkészíteni. Bizony, így közeledve a vége felé leginkább arra figyelünk, hogy feléljük készleteinket, úgyhogy a szekrény hátuljában talált két zacskó szószból összedobtunk valami krumplis-paradicsomos csirkét a hátulján található recept szerint. A végeredmény egy csirkés paprikás-krumpli lett, és bár este 7-kor ültünk le, panaszra nem lehetett okunk. 

Hajnali 3-ig maradtam fent, mert végre-valahára befejeztem a beszámolót, aminek véleményem szerint a legértékelhetőbb része a fedlap lett :D Jó, azért ennyire nem rossz a helyzet,  végülis egy beszámolót ne várjunk világmegváltást.

Pénteken a fent említett körülmények miatt 1-kor keltem és igen gyorsan elrepült a nap bármiféle érdemleges tevékenység nélkül. Főzni ismét akartunk, de aztán rá kellett jönnünk, hogy bármi amit csinálhatnánk, egy alap hozzávaló biztos hiányzik, meg lusták is vagyunk, rendeljünk inkább pizzát. Na de azért pizzaevéshez valamit csinálni is kell, így jutottunk végül arra az elhatározásra, hogy befejezzük a kb. egy hónapja félbehagyott Star Wars maratont Norbiéknál.

Örökre ő marad a kedvenc színészem :D

Este 8-kor ültünk le a Klónok támadása elé, amit még végignéztünk, azonban a Sithek bosszújánál leragadtunk egy másfél órára, mert Dorina és Adri éppen akkor érkezett meg nyugati kiruccanásukról. Sand Diegóban és Las Vegasban voltak, és a részletes élménybeszámoló biztosított minket arról, hogy mi sem fogunk unatkozni Amerika játszóterén.

Ezúttal is sikerült hajnali 3-kor ágyba kerülni, mert csak akkorra fejeztük be minden idők legjobb sci-fi szextológiáját. Így reggel kissé fáradtan vánszorogtam le a matracomról és kezdtem készülni utolsó előtti munkanapomra.

Eredetileg a Moors-t kaptam kb. 10 szobával, de Béla nagyon nem akart a Kandace-szel lenni a South&Cottages-ba, úgyhogy végül cseréltünk és én mentem le a Kotázsokba, Kandace meg a Moors-ba. Nem tartott túl sokáig a minibározás ott sem, fél 1-re végeztünk volna mindennel, csak kaptam egy ASAP deliveryt, amivel aztán kocsikázhattam le. 3 körül jutottunk el kajálni és onnantól a nap megint csak úgy ment ahogy eddig mindig. Azzal a különbséggel, hogy Lana 50-edszeri nyaggatására végre lefordította nekem az eredetei bosnyák burek receptjüket, így alig várom, hogy otthon megcsináljam :D

Haza Adrival jöttünk, és bár tervbe volt iktatva egy kis kitérő a Walgreens-hez, arra nem számítottunk hogy ez egy órás lesz, mert barátnénk bezárja a slusszkulcsot Jacqueline-ba (ez a kocsijuk neve :D). A pótkulcs Vivinél volt, aki dolgozott, úgyhogy Daninak be kellett mennie a Broadmoorba, megkeresni őt és elhozni nekünk a megváltást. Még szerencse hogy plusz volt a hőmérséklet, így nem volt olyan vészes a várakozás.

Este átmentünk Dorináékhoz azon szomorú apropóból, hogy Amerikában bizony utoljára tudtunk vele legurítani néhány shot-ot. Végül nem húzódott hosszúra a dolog, mert hát mi nekünk ugye még hátra volt az utolsó napunk a Broadmoorban másnap.

Ma minden úgy ment, ahogyan eddig. Semmi olyan érzésem nem volt, hogy bizony most utoljára clock-olok be fél 10-kor, utoljára megyek pre-shiftre... Próbáltam tudatosítani magamban nap közben, de nem igen sikerült. Ebben persze az is benne volt, hogy reggel leginkább a kézilabda eb-re koncentráltunk. Ezúton áldom a szövetséget, hogy ingyenes élő közvetítést adnak youtube-on. Sajnos a storeroomban nem nagyon lehet fogni wifit, így egy fél órányi szerencsétlenkedés után inkább elkezdtük a minibárokat. Mivel kb minden ellenőrizendő szobából már kicsekkoltak, így itt is ott is bele-bele nézegettem a magyar-spanyolba. Végül ugye kikaptunk, de ez papírforma volt, remélem a következő meccsen sikerül a bravúr :)

Ja, egyébként a Wings-ben volt utoljára, aminek örültem, mert bár szívtam vele jó párszor, még így is a kedvenc szekcióm maradt. Némi számolgatás után egyébként kijött, hogy az itt eltöltött idő alatt legtöbbször a régi West-ben volt, legkevesebbszer pedig a Moorsban és a Mainben (hála istennek). De az alább található táblázat mindent elmond :D

Miközben mi itt az indulásra készülünk, a Broadmoor nem kapott túl jó híreket a belső ellenőreitől. December elején jártak itt, és kb. minden részleg 2-3 gyémántot kapott, ami elég gyatra. Velünk nem volt komolyabb gond, és bár ez itt nem számít, de konkrétan decemberben csak mi 15 (!) pozitív kommentet kaptunk a vendégektől. Eddig évente kapott ennyit az Amenities, nemhogy egy hónap alatt :)

Utolsó ebédünkre a szokásos chicken special-t kértük, majd következett 2 óra semmittevés, mert a check-in-ek miatt megint nem tudtuk elkezdeni. Deliveryknél egy nagyon kis kedves nénivel találkoztam, aki szintén zenész, és mikor mondtam neki, hogy már fél éve itt vagyok a szaxofonom nélkül, teljesen odáig volt és sajnálatát fejezte ki, hogy nem találkoztunk korábban, mert akkor adott volna nekem egy szaxit ingyen :D

Búcsúzóul egy egész asztalnyi mocskos edényt kapartam össze és adtam le, majd 17.26 perckor végleg kiclockoltam a Broadmoorból. Semmi extra érzés, valószínűleg azért, mert tudom, hogy még jövök ide vissza, a munkatársakkal is találkozunk a búcsúbulin... Amiii január 24-én lesz itt a lakásban, úgyhogy aki úgy érzi, jöjjön ki nyugodtan, hely van bőven :D

Hazaérve nekiálltunk készülődni az útra: mindenekelőtt mindenki levágta a másiknak a haját :D Aztán megcsináltuk az on-line check-in, csak közben kiderült, hogy a Spirit Airlines egy mocskos rohadék társaság. Jóó, mi is hülyék vagyunk hogy nem olvastunk apróbetűt, de a lényeg hogy nincs benne az árban még a kézipoggyász sem! Sőt, jobban jársz, ha nagy bőröndöt adsz fel, mert az csak 35 dollár, a kéziért meg 40-et kell fizetni. Pontosabban ez attól is függ, hol jössz rá a turpisságra, mert ha csak a beszállókapunál, akkor ez rögtön 100 dollárra ugrik. Így két csekkolt poggyásszal 140 dollárral ússzuk meg hárman oda-vissza... "-.-

Elkezdhettünk volna időben is pakolni, de természetesen ez nem jött össze. Dorina átnézett és vele beszélgettünk, mert ez már tényleg az utolsó esténk volt vele. Ő pont akkor repül el innen, mikor mi visszaérkezünk. De megbeszéltük, hogy otthon találkozunk, majd meglátogatjuk Pápán :D Adri is itt volt, vele még találkozunk, de ő még rosszabb helyzetben van, mert marad Amenities-en és alig marad valaki, akivel tudna beszélgetni vagy legalábbis elviselni a mindennapokat. A végén aztán Petra is átjött, mert kiderült hogy őt se látjuk már - szegény megy hajókirándulni  :D - így a pakolást éjfélkor kezdtük meg :D

Kényelmesen befértünk az új csöpp bőröndömbe, így kijelenthetem: készen állunk a kalandra. Holnap Norbi jön értünk 8-ra, irány Denver onnan pedig sorra Las Vegas, San Francisco, LA, Las Vegas... Nyugati Part. Mert megérdemeljük.