Vegasi kóstoló

Bár ezzel a poggyászosdival megszívtuk, legalább a repülő nem indult hajnalban. A fél 12-es géphez azért elindultunk fél 9-kor, Norbi volt olyan kedves és felkelt bevinni minket Denverbe. Nagy meglepetésünkre Dorina is elkísért minket, nem nagyon tudott elengedni, de hát a reptéren muszáj volt. :/ Nem mintha nem találkoznánk 2-3 héten belül odahaza :D

A beszállókártyát gond nélkül megkaptuk, rajta is volt hogy fizetve van a két poggyász, na de a súly… Ott derült ki, hogy 40 font lehet a maximum (~18 kg), amit a Bélával közös csomagunk jócskán meghaladt, de a dolgok átcsoportosításával Gabesz bőröndjébe már jók voltunk, így nem kellett ismét plusz 50 dolcsit fizetni.

Gyorsan átestünk a biztonsági ellenőrzésen, és még volt egy kis időnk a gép indulásáig, addig körbemászkáltuk a denveri terminált. Nem tudom, ki mennyit hallott erről, van jó pár összeesküvés-elmélet a reptérrel kapcsolatban, amiknek elsődleges oka, hogy indokolatlanul nagy. Elvileg teljesen le van árnyékolva a létesítmény, alatt pedig óvóhely van, ahova a világ vezető politikusait menekítenék néhány ezer emberrel. Ez mind arra az esetre, ha úgy döntenének, hogy kiírtják az emberiséget, így egy újabb lehetőséget adva magunknak a Föld kiválasztottakkal való benépesítésével. Hát mit ne mondjak, szép kilátások, ha nem is ez a teljes igazság, azért valami tényleg nem stimmel itt.

Na de ezeket a baljós árnyakat magunk mögött hagyva szálltunk fel a vegasi gépre, és egy bő másfél óra múlva már ott is voltunk. Ha az időeltolódást figyelembe vesszük (-1 óra) akkor végülis csak 30 perc volt az út :D Első utunk értelemszerűen az autókölcsönzőbe vezetett, bár az beletelt egy kis időbe, mert megtaláltuk a shuttle-t, ami kivisz a komplexumhoz.

Minden autókölcsönző egy helyen volt, kivéve a Sixt (a mienk), ahhoz át kellett szambázni egy 8 sávos úton böröndökkel. Megérkezésünkkor aztán kiderült, hogy várt ránk egy külön Sixt-es kisbusz, ami egyenesen ide hozott volna minket, de sebaj :D Fél óra adminisztráció következett, de mindenki nagyon kedves és aranyos volt, így az első benyomás pozitívra sikerült. A második lett rosszabb, mikor megláttuk, hogy egy gyönyörű, 2014-es (volt benne 970 mérföld :D) metálkék Volkswagen Passat lesz a társunk 10 napra a maga 220 LE-vel… Álomautó.

Nyerni nem nyertem, de elvoltam :D

Végigcsapattunk a Stripen, ahonnan egy utcányira volt a szállásunk, a Hooters Hotel & Casino. Ezúttal nem a csajok miatt választottuk a helyet, hanem mert ez volt a legolcsóbb. De a szoba korrekt volt, megkaptunk mindent amire szükségünk lehetett. Becsekkolás után nem sokat maradtunk ott, indultunk egy rövid autós kirándulásra a szomszédos Hoover Dam-hez. A világ legnagyobb gátjai között van, amit nem is csodálok. A szerencsém persze itt is közbe szólt, a megszokott helyett jópár méterrel alacsonyabban állt a víz, de a látvány még így is elképesztő volt, nem hiába sorolták a modern világ mérnöki csodái közé.

Ameddig fehérek a sziklák, addig kellett volna a víznek lennie... De hát mivel én ott voltam... :D

Az esténket pihenéssel töltöttük készülve a másnapi útra. Ezalatt érts egy jó félórányi jakuzzizást (ó igen, mert megtehetjük :D) illetve egy kis kóstolást a kaszinók világába. Eljátszottam 3 dollárt félkarú rablón és black jacken :D Vicces volt. Holnap tehát irány San Francisco, de ne sírj Vegas, jövünk mi még a te utcádra!

Jacuzzi... Csak semmi buzulás... Buzulás az nuku! :D