Csütörtökön elkezdtünk lezárni a dolgokat, pontosabban én. A srácokat ugyanis nagyon szorította a határidő, úgyhogy reggel leültek és estig megírták a gyakorlati beszámolót. Bándy ugyebár már hazament, azonban a kocsiját nem tudta eladni, úgyhogy az itt maradt Pólánál megőrzésre. Eredeti tervünk az volt, hogy elkérjük Ákostól a kocsit erre a pár napra hogy könnyebben menjen az ügyek intézése. Gabesz írt is neki egy sms-t, amire a következő válasz érkezett: "persze, vigyétek csak, bár már megint nem indul :DDD"
Végül Timit sikerült beszerveznem fuvarnak, mert neki is le kellett mondani a Utilities-t. Nem volt nagy dolog, kb 10 perc alatt végeztünk. Utána még elmentünk a postára is, de ott meg kiderült, hogy a postaládákkal nem kell semmit csinálni, úgyis kicserélik majd a zárakat.
Timinek nagy hálával tartozunk, egyrészt ezért a napért, másrészt a péntekért, amikor már a srácok is csatlakoztak és elvihettük az autóját. Mindenekelőtt végleg elbúcsúztunk a Broadmoor-tól, leadtuk ruháinkat, végigjártunk minden részleget és békességben elváltunk. Innen elkocsikáztunk a város túloldalára a Comcasthez - ami havi 60 dollárért mindenidők legrosszabb internetszolgáltatását nyújtotta - hogy lemondjuk a "netet". Nos ez beletelt másfél óránkba, de sikerrel jártunk. Végül a bankban zártuk a napot, bankszámlánkat meghagyva pár dollárnyi egyenleggel és ezzel ennyi volt! Amit kellett elintéztünk, és Timi nagylelkűségéért cserébe lemostuk és megtankoltuk a szekerét :D
Ez is történt, csak netet nem volt olyan egyszerű találni. Reggel 10-kor átmegyek a közösségibe, erre a wifi le van védve jelszóval. Minden módszert kipróbáltam a csatlakozásra de sehogyse ment, úgyhogy inkább megkérdeztem Dorinát, lophatom-e egy kicsit az ő internetjüket. Azt mondta nyugodtan, de ha skype-olni akarok, akkor bent nem lehet, mert Timi alszik :D Szerencsére a teraszon nem volt olyan hideg, úgyhogy sikerült véghezvinnem egy gyors családi beszélgetést, megbeszélni a hazaérkezés részleteit és anyumat döntés elé állítani az órák ügyében. :D
A délutáni programunk már egy hónappal ezelőtt eldőlt, Sunday Brunchra megyünk a Broadmoorba. Az csak később derült ki, hogy csatlakozik hozzánk Kodi és Esther is, az pedig csak aznap, hogy Béla lebetegedett így nem tud eljönni. Fel is hívta a szállodát, hogy 5 fő helyett csak 4 lesz, azonban a telefonos csaj roppant értelmes lehetett, mert törölte az egész foglalást :D Végülis nem lett nagy probléma belőle, flottul, 5 perc alatt kerítettek nekünk egy asztalt, ráadásul a felszolgálónk Dani lett :)
Csak hogy mindenki tisztán lásson: a Sunday Brunch a környéken igen híres és népszerű, büféasztalos (all you can eat) reggeltől délutánig tartó banzáj, meglehetősen borsos, mindennel együtt 50 dolláros áron. Úgy gondoltuk, azután hogy ennyit dolgozunk itt megérdemeljük ezt a kis kényeztetést, bár az számunkra (és szerintem mindenki számára) nyilvánvaló volt, hogy egy ebéd sem ér ennyi pénzt. Félreértés ne essék, remek ételek voltak, nagy választékban: péksütemények, lazac, csirke, bélszín, francia sajtok, garnéla, a legkülönfélébb desszertek...
Gabesszal nem titkolt célunk volt, hogyha már ennyit fizetünk, akkor amolyan Kis Jánososan együk ki a Broadmoort a vagyonából, de ez a tervünk a második teli tányér után megváltozott. Egy hostess lány jött oda az asztalunkhoz, és közölte, hogy a számlával nem kell törődnünk, Mr. Driscoll (az F&B assistant director és mellesleg anno ő interjúztatott Magyarországon) állja. Hogy miért tette ezt? Teljesen nyilvánvaló, hogy Esther miatt, aki után amúgy a terem összes férfivendége megfordult, sőt én még egy gratuláló sms-t is kaptam a Norbitól, hogy a vörös hölggyel ebédelek :DDD
Innentől már nem vettük olyan véresen komolyan a dolgot, ettünk pár sütit és befejeztük :D Volna, csakhogy jött Tomika, aki felszolgálóként dolgozott és kért tőlünk egy kis szívességet. A desszertek között volt egy olyan cucc, mint a túrós palacsinta, abból kért 12-őt magának :D Mivel a maradékot be lehetett csomagolni, ezért mi is ezt tettük a "maradék" végül 13 gurigával és egy magyar fiút nagyon boldoggá tettünk vele otthon :D
Kodi még hazadobott minket és bár azt mondta este még átnéz, valószínű volt hogy nem fog visszajönni így kénytelenek voltunk elköszönni tőle egy hosszabb időre. Mint említettem, elvileg jön tavasszal Magyarországra, tehát őt fogjuk legkorábban látni :) De addig is nagyon fog hiányozni :'(
6 körül úgy voltunk vele, lehet el kéne kezdeni pakolni, azonban ekkor kezdtek jönni az emberek és kb. egy második búcsúbuli kerekedett belőle. Míg pénteken főleg magyarok jöttek el, most a külföldiek, így Theo, Egita, Renars, Eureka... És kifosztották a lakást :D Igazából a helyzet az volt, hogy amit otthagyunk, az megy a kukába másnap. Így mondtuk nekik: vigyék ami kell, ingyen van :D Theo egész szépen felszerelkezett, még a kotyogós kávéfőzőt is elvitte, miután elmagyaráztam neki, hogy ez nem egy ördögtől való szerkezet és nagyon jó kávét csinál :D Elbúcsúztunk hát tőlük is, én csak remélni tudom, hogy nem örökre. Renars például felajánlotta, hogy kivisz minket a reptérre, úgyhogy vele van még egy körünk :)
Olyan este 11 fele kezdtünk nekiállni pakolni Adri támogatásával. Nos ez alatt azt kell érteni, hogy ő felvette a fullcap-emet, és egyik szobából a másikba járkált lökve a sódert folyamatosan :D Na jó, segített is azért, Bélának például megoldotta, hogy beférjen egy bőröndbe. Én ugye a kezdetektől fogva nem szórakoztam ilyenekkel, rászántam azt a pluszpénzt, hogy mindent haza tudjak hozni, ami fontos (lett) számomra. Be is fértem bőven, bár az mondjuk vicces volt, hogy a kézipoggyász megengedett súlya 7 kg, belerakom a Kinectet meg az Xbox-ot, lemérem: 7 kg :D
Végül mindenkinek sikerült bepakolni, Béla és Gabesz befértek egy bőröndbe, én kettőbe így boldogan dőlhetünk utoljára matracunkba, hogy holnap magunk mögött hagyjuk eddigi életünk legkalandosabb fél évét.
 |
| Renars és Vivi a búcsúbulin :D |
Ezzel el is ment az egész nap és már csak arra volt idő, hogy kicsit összekészüljünk az estére és rendet rakjunk a lakásban. Ugyanis terveztünk magunknak egy búcsúbulit, amit ezen sorok között nem részleteznék, maradjunk annyiban hogy remekül sikerült, hogy Bándy Urat idézzem: minden szempontból kiváló volt :D
Reggel (értsd: délután) Adri ébresztett, hogy kapjuk össze magunkat aztán irány vásárolni. Ugyanis itt még komoly feladataink voltak szuvenírvásárlást illetően. Én például órát próbáltam venni anyumnak, Gabesz az övének táskát, Béla pedig Biankának szintén táskát. Mivel látnivaló, hogy férfiak próbáltak női cuccokat venni, pontosan ezért hoztunk magunkkal egy szakértőt :D Adri rendkívül jól végezte a munkáját, Béla barátnőjének olyan tatyót talált, amin aztán majdnem összevesztek, mert inkább megvette volna magának :D Kinézett egy órát anyumnak is,de én nem akartam megvenni rögtön az elsőt, úgyhogy még átmentünk egy másik boltba ahol megint álltunk 1 órát és a vége az lett hogy ránksötétedett. A srácok hazamentek én meg visszamentem a Ross-ba és megvettem két órát mondván: holnap majd skype-on megmutatom Maminak, aztán választ xDEz is történt, csak netet nem volt olyan egyszerű találni. Reggel 10-kor átmegyek a közösségibe, erre a wifi le van védve jelszóval. Minden módszert kipróbáltam a csatlakozásra de sehogyse ment, úgyhogy inkább megkérdeztem Dorinát, lophatom-e egy kicsit az ő internetjüket. Azt mondta nyugodtan, de ha skype-olni akarok, akkor bent nem lehet, mert Timi alszik :D Szerencsére a teraszon nem volt olyan hideg, úgyhogy sikerült véghezvinnem egy gyors családi beszélgetést, megbeszélni a hazaérkezés részleteit és anyumat döntés elé állítani az órák ügyében. :D
A délutáni programunk már egy hónappal ezelőtt eldőlt, Sunday Brunchra megyünk a Broadmoorba. Az csak később derült ki, hogy csatlakozik hozzánk Kodi és Esther is, az pedig csak aznap, hogy Béla lebetegedett így nem tud eljönni. Fel is hívta a szállodát, hogy 5 fő helyett csak 4 lesz, azonban a telefonos csaj roppant értelmes lehetett, mert törölte az egész foglalást :D Végülis nem lett nagy probléma belőle, flottul, 5 perc alatt kerítettek nekünk egy asztalt, ráadásul a felszolgálónk Dani lett :)
Csak hogy mindenki tisztán lásson: a Sunday Brunch a környéken igen híres és népszerű, büféasztalos (all you can eat) reggeltől délutánig tartó banzáj, meglehetősen borsos, mindennel együtt 50 dolláros áron. Úgy gondoltuk, azután hogy ennyit dolgozunk itt megérdemeljük ezt a kis kényeztetést, bár az számunkra (és szerintem mindenki számára) nyilvánvaló volt, hogy egy ebéd sem ér ennyi pénzt. Félreértés ne essék, remek ételek voltak, nagy választékban: péksütemények, lazac, csirke, bélszín, francia sajtok, garnéla, a legkülönfélébb desszertek...
Innentől már nem vettük olyan véresen komolyan a dolgot, ettünk pár sütit és befejeztük :D Volna, csakhogy jött Tomika, aki felszolgálóként dolgozott és kért tőlünk egy kis szívességet. A desszertek között volt egy olyan cucc, mint a túrós palacsinta, abból kért 12-őt magának :D Mivel a maradékot be lehetett csomagolni, ezért mi is ezt tettük a "maradék" végül 13 gurigával és egy magyar fiút nagyon boldoggá tettünk vele otthon :D
Kodi még hazadobott minket és bár azt mondta este még átnéz, valószínű volt hogy nem fog visszajönni így kénytelenek voltunk elköszönni tőle egy hosszabb időre. Mint említettem, elvileg jön tavasszal Magyarországra, tehát őt fogjuk legkorábban látni :) De addig is nagyon fog hiányozni :'(
 |
| Itt éppen Dorina lép meg a maradék piakészletünkkel :DD |
6 körül úgy voltunk vele, lehet el kéne kezdeni pakolni, azonban ekkor kezdtek jönni az emberek és kb. egy második búcsúbuli kerekedett belőle. Míg pénteken főleg magyarok jöttek el, most a külföldiek, így Theo, Egita, Renars, Eureka... És kifosztották a lakást :D Igazából a helyzet az volt, hogy amit otthagyunk, az megy a kukába másnap. Így mondtuk nekik: vigyék ami kell, ingyen van :D Theo egész szépen felszerelkezett, még a kotyogós kávéfőzőt is elvitte, miután elmagyaráztam neki, hogy ez nem egy ördögtől való szerkezet és nagyon jó kávét csinál :D Elbúcsúztunk hát tőlük is, én csak remélni tudom, hogy nem örökre. Renars például felajánlotta, hogy kivisz minket a reptérre, úgyhogy vele van még egy körünk :)
Olyan este 11 fele kezdtünk nekiállni pakolni Adri támogatásával. Nos ez alatt azt kell érteni, hogy ő felvette a fullcap-emet, és egyik szobából a másikba járkált lökve a sódert folyamatosan :D Na jó, segített is azért, Bélának például megoldotta, hogy beférjen egy bőröndbe. Én ugye a kezdetektől fogva nem szórakoztam ilyenekkel, rászántam azt a pluszpénzt, hogy mindent haza tudjak hozni, ami fontos (lett) számomra. Be is fértem bőven, bár az mondjuk vicces volt, hogy a kézipoggyász megengedett súlya 7 kg, belerakom a Kinectet meg az Xbox-ot, lemérem: 7 kg :D
Végül mindenkinek sikerült bepakolni, Béla és Gabesz befértek egy bőröndbe, én kettőbe így boldogan dőlhetünk utoljára matracunkba, hogy holnap magunk mögött hagyjuk eddigi életünk legkalandosabb fél évét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése