Lavinák Coloradóban

Jubileumhoz érkeztem blogomban: 100 bejegyzés! Mielőtt belekezdtem volna, nem gondoltam rá, hogy ennyit fogok írni - jó mondjuk igazából nem is foglalkoztam ezzel. Azonban a mai távlatból visszanézve ez egy egészen szorgos teljesítményre utal, hiszen átlagolva minden második nap olvashattátok az élményeimet. És a hangsúly ott van, hogy olvastátok is, hiszen ha nem láttam volna, hogy vannak emberek akik nap mint nap rákattintanak a linkre csekkolni van-e újabb bejegyzés, elég gyorsan lelőttem volna a dolgot :) Tehát ezúton is köszönöm!

Négy napos összefoglalónak kéne következnie, amiből ugye 3 munkával telt... "Munkával". Zuhanórepülésben őrületes sebességgel csökkent le a foglaltság. Vasárnap már csak 300 minibár volt, aminek ráadásul a 90%-a check out, így bár a Wings-ben sikerült összekaparnom kb. 11 check backet nem lett volna olyan vészes. Azonban Mariah reggel emlékeztetett mindenkit, hogy nem ártana csekkolni a Diet Coke-okat, mert az összes kb lejár... Így előjött a régi rémálom, minden minibárban megnézni a dátumokat.

Csalódnom nem kellett, két rekesznyit szedtem ki és azért "csak" ennyit, mert nem volt több a storeroomban :D Érdekes módon annyira nem húztam fel magam mint szoktam és még kapóra is jött, hogy ne végezzek dél előtt... A deliveryk száma nevetséges volt, de mivel az én szekciómban volt két VIP is, nekem egész sok dolgom volt. Persze korántsem annyi, hogy ne küldjenek haza délután 5-kor :D

Nem tudom írtam-e Dináról, bankettes captain, este neki volt búcsúparty a Hatch-ben mert itthagyja a Broadmoort és elmegy masszőrnek (?!). Átnéztünk Dorináékhoz előtte, és bár eredeti terv szerint mi nem akartunk lemenni a helyi "kocsmába", Gabesz végül ott kötött ki. Én tartottam magam az A opcióhoz és rövid úton az ágyamban találtam magam.

Reggel csak Bélával meg Judittal mentünk dolgozni, ugyanis Gabesz beteget jelentett (rosszul nézett ki, de szerencsére gyors lefolyású dolog volt). Volt kb. 100 minibár abból 80 check out és természetesen megint én kaptam az aktuális legtöbb szobás szekciót: a South-ot. Segítségül - legalábbis annak szánták - berakták Thabiso-t mellém, csak mielőtt csatlakozott volna, meg kellett csinálni 5 szobát a West Towerben meg 3-at a Cottagesban. Nos ez a leglassabb tempóban is 1 óra, de akkor közben már skypeoltál fél órát az otthoniakkal...

Bár összesen volt kb. 40 szobám, azokból a legrosszabb fajta vendégek mentek el: fogyasztani semmit nem fogyasztottak, de a coffee station-t egyértelműen fogták és beborították a bőröndjükbe. Már striguláztam, hány totál üres dobozkát találok, a végén 9-re jött ki "-.- Már majdnem végeztem, mikor Thabiso hívott, hogy akkor fél óra és jön, csak még meg kell csinálnia a West Towert... Ennyit a "segítségemről". Ami igazából segített, hogy visszaállítottuk a Diet Coke rendszert régi formájára: mostantól megint csak az expired szobában kell megnézni és azt kell figyelni, ténylegesen lejárt-e már. És igen, ez pontosan azt jelenti, hogy a vasárnapi munkám felesleges volt :P

Fél 5-kor már otthon voltunk és vacsora gyanánt leugrottunk a Chili's-be egy brownie-ra. 7 dollár az 7 dollár, de ha valami megéri, akkor ez az. Közben megbeszéltük, hogy Ákos is jön velünk szerdán a meccsre, meg is vettük neki a jegyet még olcsóbban mint magunknak. Nevetségesek az árak :D

Kedden életem leglassabb és legsemmittevőbb munkanapját töltöttem el - senkinek sem kívánom. Már alapjában véve az furcsa volt,  hogy 45 minibárra és 10 delivery-re berendeltek 8 embert. Utóbb kiderült, hogy aznap érkezik a CIAB vezetősége egy pár napra, két teljes Cottage lesz az övék és finoman szólva is ki kell nyalni a seggüket. Bár ezt a rengeteg munkaerőt még így is indokolatlannak érzem és az is volt. Mindennel együtt 7 szobát kellett megcsinálnom és teljesen legálisan húzhattam az időt, mert a Resident Manager 6-ig mindenképp itt akarta tudni az egész részleget. A fejesek csak este 8-kor jöttek, így eddig az időpontig be kellett pakolni egy fél teherautónyi virágot a szobáikba plusz bekészíteni különlegességeket, borokat, szeszt... És mindez elég nevetséges tudván, hogy nincs rá szükségük, ők maguk mondták, de az RM ennek ellenére ragaszkodik hozzá.

Az ebéd utáni 2-3 órában 10 percet ha dolgoztunk és végül valóban este 6-kor mentünk haza. Ezzel meg is kezdődött háromnapos offunk, amely után már csak szombat és vasárnap fog munkával telni. Este ennek örömére, illetve pontosabban Orsi búcsúztatójának keretében (aki csütörtökön megy haza) egy hatalmasat buliztunk, végül a fotelünkben aludtam el olyan 5 körül :D

Ma este fél 8-kor kezdődött az Avalanche meccs, és mivel előtte még enni akartunk, gondoltuk korábban indulunk Denverbe. Nos ezt a számításunkat Ákos keresztbehúzta, mivel másfél órát késett a munkából így bosszúból +2 órát benntartották és csak fél 5 után tudtunk kocsiba szállni. Erre még rátett egy lapáttal a kegyetlen dugó az autópályán, így végül fél 7-kor értünk be a Cheesecake Factoryba. Kodi már várt minket és hozta egy barátját is Eleanor-t, aki volt Budapesten és a BKV őrei sikeresen meg is rántották 50 euróra mert nem kezelte le a jegyét a nem működő gépen"-.- Jó kis országimázs ;) Ki mást is kéne büntetni mint a turistát?!

A kaja jó volt mint mindig, viszont a számlánál ért minket egy kis meglepetés. Adóval együtt 18 dollárt kellett volna fizetnem, de rászámoltak még 3-at, felszolgálási díjként. Mint kiderült, 6 fő feletti társaság esetében adják csak hozzá ezt, nehogy tip nélkül maradjon a pincér, ha sóher a kompánia.

Bár taxival mentünk a Pepsi Centerbe, az első három percről és az első gólról is lecsúsztunk. Számomra nagy meglepetés volt, hogy a kevesebben voltak, mint a Nuggets meccsen ráadásul a hangulat meg sem közelített mondjuk egy magyar válogatott meccset. Na de maga a játék... Mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy életem legjobb hokimérkőzése volt. 0-2-ről fordított a Senators 3-2-re, a vége előtt 2 perccel egyenlített az Avalanche és a hosszabbítás első 30 másodpercében hirtelen halállal végül 4-3-ra nyertek a hazaiak. A végén annyit ordítottunk és ugráltunk, hogy rendesen megfájdult a torkom. Az ittlétem alatt talán az egyik legjobb befektetés volt ez a 9 dollár.

Mielőtt hazajöttünk volna, még visszatértünk egy sajttortára a Cheescake Factorybe - hiszen anélkül nem hagyhatjuk itt ezt a várost :D Holnap és holnapután tehát továbbra is szabad vagyok és bár jópár program kilátásban van, be kéne már fejezni azt a beszámolót...