Viva Las Vegas!

11-kor hagytuk magunk mögött Hollywoodot és a kínaiak városát és vágtunk neki egy újabb monoton szakasznak hogy aztán a sivatag közepére épített világhírű városba, a szerencsejátékok fellegvárába érkezzünk vissza. Ezt a bő 400 kilométert végül egyedül vezettem le, mert Béla nem tartott tovább igényt a kormányra, amit egyébként valamilyen szinten meg is értek. Az egyetlen kihívásnak nevezhető dolog a száguldozó kamionok közötti szlalomozás volt, de ettől eltekintve kb 90%-ban tempomattal mentem. 

Zzyzx... Igen, van egy ilyen település :D

Egy érdekesség az autópályáról: Kaliforniában a normális sávok mellett van egy teljesen különálló Car Pool nevezetű sáv. Kb. 100 km után a kíváncsiság csak rávitt minket hogy megnézzük mi az és kiderült, hogy itt csak olyan autók mehetnek, amikben 2 vagy több személy utazik. Ez elsőre elég hihetetlennek hangzik, de így van, és mivel kb. mindenki egyedül vezetett így ebben a sávban akadálymentesen haladhattunk szép tempóban :)

Kalkulációink helyesnek bizonyultak, délután 4-kor már a "Welcome to Fabulous Las Vegas" táblánál álltunk sorban a képért. A tábla, amit mindenki ismer, ami minden mindenki számára a város jelképe. De ami Los Angelesre igaz volt, az igaz itt is, a Stripen (a főút, ahol a kaszinók/szállodák fények stb vannak) kívül semmi sincs itt... Bár tény hogy ami viszont ott zajlik, az megérdemli a világhírnevet.

A Hotel Flamingo-ban szálltunk meg, ami egyike volt Las Vegas első szállodáinak. A földszinten van egy szép nagy kaszinója felette pedig 3626 szobája... Ezzel a világ 13. legnagyobb szállodája btw. Nos, ahhoz képest hogy 3 csillag, kicsit többet várt volna az ember. Az vitathatatlan tény, hogy a szoba gyönyörű volt talán az egyik legszebb ahol valaha is jártam. Ellenben a szállodaipar lényege, a szolgáltatás vagy rettenetes, vagy szimplán nem is volt. A recepciós elkövetett minden hibát, amit lehet az udvariatlansággal az élen, két éjszaka alatt egyszer sem volt takarítás a szobában meg ilyen apróságok. Ja és a legjobb: ingyen wifi nincs, sőőt, még a saját mobilneted se működik a szobában. Okos :D

Mivel nagyon éhesek voltunk, elmentünk kihúzni a bakancslistáról egy dolgot: a Heart Attack Grillt. Nos ez az étterem úgy néz ki mint egy kórház, kapunk kis mellénykét, kórházi karszalagot, a felszolgálók nővérnek vannak öltözve és szükség esetén azonnal hívják a mentőket. Mert ez bizony előfordult már párszor. Itt kapható a Guinness rekordot tartó legkalóriadúsabb hamburger, ami egy 8 rétegnyi húspogácsából, sajtból, hagymából, paradicsomból és chilis babból álló szörnyeteg bőven 10.000 feletti kalóriatartalommal. Ja és némi aprópénzért még 40 szelet bacont is kérhetsz bele :D A kajálda neve nem véletlenszerű, nemegyszer kaptak már itt szívrohamot a rengeteg zsírtól, de ez nem igen riaszt vissza senkit, főleg nem a 160 kg felettieket, akik súlyukból adódóan ingyen ehetnek.

Nos, mi természetesen nem voltunk ilyen bátrak (hülyék, kinek hogy tetszik), Gabesz azért berendelte a 4 szinteset, mi a Bélával gondoltuk elég lesz nekünk a 3, azt simán betoljuk. Nos, mikor kihozták már  kicsit más volt a menyasszony fekvése. Az hogy óriási, még nem lett volna gond, de hogy életem legrosszabb hamburgerébe haraptam bele az már elég nagy hátráltató tényezőnek mondható. Aztán közben ilyen apróságok is kiderültek, hogy aki nem eszi meg a kaját, azt nyilvánosan elfenekeli a felszolgálója egy péklapáttal. Evés közben például szemtanúi lehettünk egy akkora ütésnek, hogy kettétört a fa lapát, ami bár elég nagy motivációt jelentett, úgy döntöttem nem fejezem be a vacsorámat. Meg tudtam volna enni azt a maradék egy szelet húst, de olyan iszonyatosan rossz volt, hogy inkább vállaltam a fenekelést :D Így utólag visszagondolva, egész viccesre sikeredett ez a kis látogatás. Nem bántam meg, hogy eljöttünk, élménynek abszolút jó volt, de ha nálam lenne Hermione időnyerője, akkor egy szintes hamburgert rendelnék.

Az adót Obama's Cut néven írják a blokkon :D

Teli hassal tértünk vissza a szállodába és olyan éjfél körül döntöttünk úgy, hogy megnézzük milyen is egy Las Vegas-i buli, de sehol nem találtunk semmit. Ilyen szempontból pont rosszkor jöttünk, mert hétfőn sehol semmi :( Én azért végigsétáltam a Stripen hajnali 3-kor láttam mindent amit kellett, aztán hullafáradtan zuhantam a hatalmas franciaágyunkra :D

Végre kialudtuk magunkat és csak 1-kor léptünk ki a szálloda ajtaján. Ez a nap a szállodanézegetéseké volt, és nyilván nem volt időnk mindenre, de így is egész sokat sikerült belesűríteni a programba. Elsőként a Venetian-t néztük meg, amiben elsétálgattunk egy órát tátott szájjal, ugyanis egy az egyben lemásolták Velencét. Volt Rialto, Szent Márk tér, gondolások, csatornák... Mindezt persze fedett helyen, csak éppen az eget odafestették. És ezúttal ne ilyen gyenge utánzatra gondoljunk, mert tényleg az az érzésem támadt, hogy a szabad levegőn mászkálok.

Stílusosan egy kínai gyorskajáldában ettünk Velence közepén, majd folytattuk a sétát: Mirage, Caesar's Palace... Utóbbi elsődleges érdekessége, hogy hatalmas. Egyszerűen nem lehetett betelni azzal, hogy lehet ekkora szállodát építeni. Másik pedig hogy ugye a Másnaposokban itt szálltak meg a srácok. Azonban, a valóságban nem létezett az a lakosztály, amit ők kaptak meg (hiszen csak díszlet volt), de mivel a film hatására kb. minden idelátogató azt akarta magának, ezért építettek egyet. :D Egyszerűen megoldották a dolgot :D

A Luxor piramisig nem sétáltunk le mert időközben ránk sötétedett, így a visszafordító pont a New York, New York szálloda volt. Itt sem kicsiben játszottak: 1:3-hoz arányban felhúzták a Szabadság Szobrot, a Brookly hidat, az Empire State Building-et, sőt még egy 100 km/h-ás hullámvasutat is. Utóbbi hiába került 14 dollárba nem hagyhattam ki és nem is bántam meg :D

A hotelünkbe visszafelé menet megcsodálhattuk az MGM Grand épületét, a Paris szállodát illetve ugyebár a Bellagio-t. Ha valaki elgondolkozott azon, honnan ismerős az MGM Grand, Bellagio és Mirage neve, segítek: ennek a három kaszinónak a közös kasszáját rabolták ki az Ocean's Elevenben :D Ja el ne felejtsem, hogy ugye az Eiffel torony is megvan itt, ráadásul 1:2 méretben ;)

Este előjött az az ötlet, hogy felmenjünk a Stratosphere kilátójába, de aztán kiderült, hogy meglehetősen borsos belépőt kérnek, úgyhogy annak az árát inkább a szerencsejátékra áldoztuk. Először a Rivierában kezdtünk, ami nekem nem nagyon tetszett, de Gabesz azért kiszedett 20 dollárt a rulettből. Béla nem akart tovább kaszinózni én viszont mindenáron akartam pár kört játszani a Bellagio-ban oda pedig Gabesz velem tartott. Lakatos szerencse ide vagy oda, egész szépen kaszáltam a ruletten :D Hajnali 3-kor döntöttünk úgy hogy fellőtték számunkra a pizsama csillagot.

Másnap délután 1-re épségben visszavittük a kocsit és 2-kor már a reptéren voltunk Jó három órás várakozást követően szállt csak fel a gépünk és +20 fokból a mínuszokba, 20 centis hóba érkeztünk Denverbe. Tomika jött ki értünk és vitt haza a hűtőkamrává változott lakásunkba, ugyanis mikor elutaztunk Adrival kikapcsoltattuk a fűtést :D Átnéztek még páran, köztük Dorina is, mert családi ügyek miatt végül nem tudott elmenni Buffalo-ba a rokonaihoz, így január 31-én, csak utánunk repül haza.

Törvényszerű, hogy nyaralás alatt jobban kifárad az ember és ez ránk is érvényes volt. Sok dolog vár ránk a következő napokban, le kell zárni itt mindent, búcsúbuli, ráadásul a srácoknak egy napjuk van megírni a gyakorlati beszámolót... De ha azt nézzük, már csak egy karnyújtásnyira van Magyarország :)