Laza napok

A tegnapi volt az első nap, hogy munkarend szerint végeztünk, és még így is plusz munkát csináltunk, hogy kihúzzuk 6-ig :D A trainerem Mariah volt, aki egy 19 éves ázsiai tizedvér csajszi. Ő is meglehetősen nehezen viseli a reggeleket (9.30, mintha olyan korán lenne...), és nem volt túl bőbeszédű. Annyit sikerült megtudnom a minibárok ellenőrzése során, hogy nem szereti ezt a munkát, de itt van már fél éve.

Megismertem Renarst is, aki Egitához hasonlóan lett... Hát ha van favágó ember :DDD Az egy dolog hogy az akcentusával bármelyik amcsi filmbe elmehetne orosz maffiafőnöknek, de ehhez még kb 2 méter magas és iszonyatosan unott fejet vág mindig :D De amúgy nagy arc, nincs vele gond, naponta beszél kb. 5 szót :D

A minibárokkal meglehetősen korán végeztünk, így a terhelések után mehettünk ebédelni. Elhatározásom szerint hot-dogot kértem, de megint elfelejtettem, hogy a "chili" itt a "chilis babot" jelenti, így a kajámat késsel villával kellett enni xD Egyébként ebéd alatt tudtam meg a legtöbbet Mariaháról, mint hogy fősuli mellett csinálja a munkát és hogy valami bűnügyi cuccot tanul :D

Chili hot dog. Egy életre megjegyeztem :D

Délután összesen 5 deliverynk volt, fél óra se kellett hozzá, nem is tudtam elképzelni, mivel fog még eltelni az idő. Aztán kiderült, hogy minden hónap utolsó napján leltárazunk. Ez most furcsának fog hangzani, de mindig akartam leltárazni :D Ennek ellenére a holnapi szabadnap miatt csak a kisebb részéhez volt szerencsém: a lejárt termékeket kellett megszámolni.

Béla és Theo megvárt, mert ők már fél órával előbb végeztek, így volt fuvarom haza. Bélával első dolgunk volt kimenni teniszezni, de ahhoz képest amilyen jól ment az elején, olyan szarul a végén :D Aztán egy olyan ötletem támadt, hogy mi lenne, ha holnap pizzát csinálnék? Elsétáltam a Safewaybe, de gyorsan letettem olasz konyhás tervemről. Nincs olyan klasszikus hűtött sárga élesztőjük (a szárazat is 10 percig kerestem), a cukor iszonyat drága, meg a többi hozzávaló is, úgyhogy inkább vettem két fagyasztott pizzát 4 dollárért :D

Feltankoltam édességből is; mivel már nagyon éhes voltam, beruháztam 2 fánkra... Választék az van, normális íz az nincs. Egy citromosat meg egy csokisat választottam, de hát a tészta valami borzadály, a csoki meg pont ugyanolyan nemcsoki, mint a többi. Egy ízkavalkádas fagyi is bekerült a kosárba illetve egy magyar színekben pompázó zselé :D

Tudom hogy írnek tűnik, de legyen magyar :D

Otthon kivettük a csirkét a fagyasztóból. Úgy éreztem itt a nagy lehetőség, megcsinálom nagymamám legjobb receptjét, amit minden családi összejövetelkor eszünk: a tejszínes húst. Hozzáteszem a Safewayben 1 féle tejszín volt, az is 4 dollár, de hát befektettem. A srácok annyira nem lelkesedtek az ötletért, hogy csak 11-re lesz kész a kaja, de megígértem hogy megéri várni.

Edit mama, légy büszke rám! :D

Megérte :D Úgy jóllaktunk, hogy alig tudtunk megmozdulni utána. Sajnos nem lett teljesen olyan íze, mint otthon, de ezt egyrész a nagymama varázs hiányának, másrészt a rossz alapanyagoknak tudom be :D

A kaja felénél járva egyszercsak Marci esett be lihegve a munkából hazaérve, és segítséget kért. Kukázott egy két méter magas polcot :DDDDDD Kiváló cipősszekrényé avanzsáltuk kb 2 másodperc alatt :D

Új társunk :)

Kaja után még átnéztünk Gabesszal és Marcival a Timiékhez, de 1-kor hazajöttünk Gabival, mert én fáradt voltam ő meg dolgozott aznap. (Marci még maradt és mint reggel megtudtam, fél 4-kor hívta a Gabeszt, hogy engedje be :DD)

Ma fél 10-kor keltem, mert 10-től családi skype party volt napirenden, ami kicsit csúszott az ingadozó közösségi teres wifi miatt, de végülis jó volt látni mindenkit, Edit mamát is :) (a tejszínes húsos nagyi :D).

Délutánig fácse ment, aztán kezdtem intézni a dolgokat :D Mikor visszatértem a házba, egy cetli fogadott, hogy a lefolyó megcsinálva, rendesen működik. Első utam oda vezetett, de természetesen továbbra se volt jó. Az internetünket is mára ígérték, és be is hívott a Starre az irodába, de mint kiderült csak azért, hogy nem lesz meg, amíg le nem teszünk 100 dollár depositot... Viszont legalább kiderült miért nem javítják meg a lefolyót: mert eddig mindkétszer azt hitték, hogy a kézmosóé rossz "-.-

Este 6-kor indultam egy kis sétára a környező boltokban... A Home Depotban megterveztem a Pringles-es asztalomat, a Rossban ruhát néztem, a Safewayben pedig vettem egy Cadbury csokit, ami talán hasonlítani is a fog a csokoládéra :P Mikor hazaértem, Béláék már a jacuzziban ültek Andrissal és Ákossal, úgyhogy én is csatlakoztam hozzájuk :)

Ja, és a telefonom megint alkotott: felhívta kétszer a 911-et, akik visszahívtak, hogy tényleg vészhelyzetben vagyok-e... "-.- Hiába mondtam hogy véletlen volt, elkérték a nevemet... Azért remélhetőleg ebből nem lesz gond :P

Holnap ismét munka és pénteken meg már fizetésnap, kíváncsi vagyok eléri-e a 100 dollárt a fizetésem :DDD

90 centes jégkrém

A tegnapi nap az édes semmittevésé volt :D A délig alvás kudarcba fulladt, mert fél 12-kor már bűntudatom volt, hogy elcseszem az egész napot :D Elmentem mosni, de rosszabbul sikerült, mint múltkor :D A papírzsebkendőt most megúsztam, de Béla cuccát és betettem és úgy néz ki túl sok volt a gépnek, így nem lett tökéletes az eredmény. Aztán 40 percet vártam a szárítóra, ami valójában el se indult, majd mégegyszer bedobtam, akkor meg nem szárította meg teljesen, úgyhogy teregetésre került sor...

Késő délután végre netközelbe kerültem, de a Vigalom miatt senki sem volt elérhető (ez az én formám :P) ráadásul félórára rá hogy leültem, elkezdett esni az eső, úgyhogy futhattam vissza beszedni a ruhákat... "-.-

Este amíg vártam a többieket, összerittyentettem egy vacsorát a Marciék által meghagyott darált marhából... Végülis ilyen ragus tészta lett, amit megpirítottam a szuper gyors sütőnkben, és bár elbírt volna még némi paradicsomot, a többieknek ízlett :D Vacsora után bepótoltam a Dexter lemaradásomat, majd ledőltem.

Újabb random művem :D

Ma Béla maradt itthon és ment Adammel "rock climbingolni" (ami itt azt jelenti, hogy egy teremben mászik falat :DD). Én Egitával és Gabival mentem munkába, és a mai napra Debbie-t kaptam trainernek a West Towerbe. Debbie egy 50+os nő, de hihetetlen energikus és vicces :D Nem mellesleg OCD-snek becézik, ami számomra külön öröm :DDD. Mainből jött ide, 2 éve dolgozik itt, általánosan mindig a Westben van.

Reggel ért egy kis meglepetés, mert mindenki átnézhette, hogy helyes-e a payroll (mikor clock-in ill.clock-outolt és ez alapján mennyit dolgozott), de nekem nem volt papírom. Tény hogy nem fogok sokat kapni a sok levonás miatt, meg mert csak egy hetet nyomtam le, de azért pár dollárt csepegtethetnének :D

A mai napban egyébként sok érdekes nem volt. A minibárok már egész gyorsan mentek, a terhelés is. 3-kor mentem el ebédelni, és most a pizzát választottam, ami tök jó lett volna, ha nem valami iszonyatosan ehetetlen sajttal lett volna megszórva :P :D Viszont 90 cent volt a fagyi, amit magadnak engedhetsz akkora tölcsérbe, amibe egy teniszlabda is belefér, ráadásul még feltétet is rakhatsz rá (m&ms, csokidara stb) :D

90 cent? :D Tényleg el fogok hízni... :D

Delivery nem volt sok, már éppen a raktárt pakoltuk, amikor hívott Kodi, hogy az egyik cuccot át kéne rakni egy másik szobába, mert a vendégek költöztek. Egyedül mentem fel, akkor realizálódott bennem, hogy ez egy 3 emeletes desszert illetve egy vörösbor poharakkal tálcán. Így aztán azt választottam amit mindenki javasolt: a biztos utat.

Bekopogtam, odaadtam nekik a vörösbort, majd szóltam, hogy egy perc és hozom az ajándék másik felét is :D Ettől izgatottak lettek és örültek, hogy kapnak még valamit, ráadásul én se ejtettem le semmit :D Sőőőt, megkaptam az első önálló borravalóm, 3 kemény zöldhasút :D

Gabiék előbb végeztek és hazamentek, így én megvártam Megant, aki eldobott a Batmobile-al :D (tele van mindenféle Batman cuccal az egész kocsi :D)

Holnap ismét munka, de szerdán off. Talán addigra net is lesz...

Sosem látott borravaló

Dolgoztam ma is, a változatosság kedvéért :D  Ez volt a harmadik napom, de továbbra is nagyon élvezem :) Gabesz ma szabadnapot kapott, így csak Bélával  vettük célba a Jama taxit. Küldtem nekik egy sms-t, hogy 9-re jöjjenek (csak ennek van értelme, mert a telefonban úgyse értem mit hadoválnak össze :P), de hát ez sose biztos megoldás, úgyhogy Béla felhívta Egitát, hogy ők hogy jönnek. Szerencsére arrafelé is a Jama a menő, így be tudnak nézni értünk.

Kivételesen nem shuffle jött, hanem személykocsi, ráadásul hátulra 4-en ültünk, így begörcsölt combbal szálltam ki a Broadmoornál… De 1 dollárért taxi… Parádé :D

Ma is Megan volt a trainerem, és a South épületrészt kaptuk. Előtte azonban jó pár dolgot el kellett intézni, például a lejáratokat. Már említettem a pazarlást… Na, amiket lehozunk a szobákból megvárni hogy lejárnak, azokat a cuccokat szombatonként (Expire day) átnézzük. Így elsőre nekem elég kaotikusnak tűnt hogy mit hova és mikor kell vinni. Igazság szerint Kandyce és Megan is össze-vissza beszélt :P :D Tehát a dátumokat nem tudtam megjegyezni, de a lényeg: van amit egyből kidobunk a szemétbe, van amit elviszünk a szekusokhoz (mert a hotel még lejárat előtt megpróbálja eladni a menzán) és van, amit ott hagyunk a polcon és megvárjuk, hogy az előző kettőből valamelyiket tehessük vele.

Teljes harci díszben :)

Bár a South-t kaptuk, a nap első fele a Main-ben telt. Ide Candyce volt kiírva, de ő nyitott és amíg meg nem érkezett Christine, a manager, addig neki kellett az irodában lennie. Candyce talán a legtapasztaltabb az egész department-ben, kb 20 éve csinálja ezt. És mindig mosolyog. Mindig :D Christine csak pár hete lett kinevezve (Danielle helyett, aki az F&B traininget tartotta), de ahogy nézem a többiek nem nagyon vannak oda érte. Ennek bizonyára az a legfőbb oka, hogy Daniellet nagyon szerették (elvileg az egész részleg olyan volt mint egy nagy család :)). Ezalatt a pár nap alatt Christine-t nagyon kedvesnek ismertem meg, hihetetlen mennyi energiája van és hihetetlen milyen gyorsan gépel :D Ja, és amilyen gyorsan gépel annyira hadar és viszi fel a sorok végén a hangsúlyt xD Nagyon vicces :D

 Bowties are cool :D A Doctor már csak tudja :D

Na de visszatérve, tehát a Mainben el kellett intézni pár dolgot. A legjobb a Szeszes Lady volt, akinek nagy híre van itt Broadmoorban. A Penrose suit-ben lakik a férjével az épület legfelső emeletén, és elvileg dollár tízezreket költenek el. A nevét gondolom nem kell magyarázni. Ma éppen a férjének volt a szülinapja ezért néhány lufit, poharat, terítéket és egy karton vizet (?!) kellett felvinni. Elég másnaposnak nézett ki, nem is igazán tudta hogy mit akar, de végül a tárgyalótermet kellett felteríteni 12 főre. Fáradozásunkért kaptunk 5-5 dollárt fejenként :))

A Southban is van raktár, de kisebb mint az otthoni szobám :D  Az utántöltő kocsi is kisebb és könnyebben manőverezhető mint a West-béli. Feltöltöttünk kosarunkat teával, kávéval és hasonló finomságokkal és a 3. emeleten kezdtünk úgy kb. negyed 1-kor (ami valójában az első, de ez mindegy :D) Abból a szempontból jó ez az épület, hogy minden szobában a minibár és a coffee station közvetlenül ajtó mellett van. Így gyorsabban ment a munka, de Megnek is, így kb emeletenként 1/3-2/3 arány sikerült általában :P :D

Negyed 4-kor jutottunk az utolsó szobákhoz, ami nekem a 3820-as volt. Sietni kellett, mert ha 6 órát dolgozol, akkor kötelező egy fél órás szünetet beiktatni (ez törvény :D). Ebben a szobában volt egy lejárt sör, de mire vittem volna vissza kicserélni, addigra visszaértek a vendégek. Egy faszi nyitott ajtót, mondtam neki miért jövök, beraktam az új sört, majd mielőtt elmentem volna még megkért, hogy hozzak neki jeget. Azt mondta nagyon értékeli a munkámat, úgyhogy szeretne adni borravalót. Hátrakiáltott a „Honey”-nak hogy van-e készpénzük, de persze nem volt. Erre megkérdezte tőlem, hogy hol van ATM a szállodában. Meg segítségével el tudtam neki mondani, hogy a Mainben van egy, mire ő a lelkemre kötötte, hogy 10 perc múlva jöjjek vissza, addig ő elmegy pénzért.

Mivel sürgetett az idő a 6 órás szabály miatt, ezért azonnal le kellett menni a raktárba és még a terhelések előtt clock-outolni. 10 perc múlva azért felhívtam a szobát és a nő azt mondta, a férje még nem ért vissza....

Az ebédem sajtburger volt baconnel és zöldséggel… Próbáltam redukálni a felesleges koleszterin és zsírbevitelt, és az isteni sültkrumplit most elhagytam, így konkrétan 1,87-ért kaptam a hamburgert… Imádom ezt a helyet :DDD

Hello, USAnka, a hamburger hazája :D

Kaja után megpróbálkoztam egy utolsóval, felmentem a szobához, de megint „Honey” nyitott ajtót, mert a férje még mindig nem talált vissza. Itt adtam fel a dolgot. Ha nagyon akar borravalót adni, majd hagy nekem a portán, a nevemet úgyis tudja (és ki is tudta ejteni, érdekes módon az amcsikat igencsak megzavarja a „k” a „c” helyett :D)

Akármennyire is fasza hely a Broadmoor, a terheléseket telefonon csináljuk :D Egy ilyen 30 éves cuccon kell beütni a szobaszámot majd a fogyasztás kódját. Ráadásul gyorsnak kell lenni, mert ha egy pillanatra elgondolkozol, megszakad a vonal :P :D

A Southban össz-vissz 2 delivery-nk volt. Mielőtt kivisszük őket, fel kell hívni az irodát, hogy a vendégek még ugyanabban a szobában vannak-e. Vicces volt, mert az egyiknél a szobaszám stimmelt, csak a név volt Cooper helyett Davis :D Tip-et végül sehol se kaptunk, de nem gond :) Bár nyilván örülök a borravalónak, de továbbra is osztom a Kutyaszorítóban film nézeteit.

Végezzük a munkánkat, és ha extrát nyújtunk, akkor megérdemeljük. Szerintem :)

A nap hátralevő részét a Main raktárban töltöttem, ami ilyen galériás elrendezésű és viszonylag nagy. A set up-okat készítettük, amelyek a holnapi munka zökkenőmentességéhez szükségesek. Például poharat törölgettem (kb 30-at, ez a tavaly nyári mennyiséghez képest vicc volt :D xD) illetve a 3T delivery-hez csináltam aszalt gyümölcsös tányért. Végre szabadjára engedhettem a kreativitásom és én dönthettem el, hogy egy tányérra melyik három félét rakom :D Szerintem ezt élveztem a legjobban. :D

A vége kicsit fura volt, szerintem kiadták, hogy 7-ig clock-outoljon mindenki, mert kb. kidobtak, akkora kapkodás volt. Adam hozott haza ismét, de ő is sietett valahova :D Ja, mikor odaértünk a kocsihoz, észrevette hogy van egy papírfecni az ablaktörlő alatt és egy a kormány felett. Az egyikre anyukája írta hogy szereti, a másikra meg a barátnője Shauna, hogy ő mégjobban szereti :DDD

Este teniszeztünk egy órácskát majd bevetettük magunkat a jacuzziba este 10-ig Marcival, Gabesszal és Zsuzsival. Végül csak 1-kor kerültünk ágyba (igen mostmár szó szerint :DDD) mert volt egy kis sütögetés a grill helyen, ami számunkra – sütögetnivaló híján – csak sörözgetés és beszélgetés volt, de legalább megismertük a magyarokat jobban és mindenki nagyon jófej :)

Ő az új társam éjszakákra, a svéd Fjellse :DDD

Bár a beosztásom szerint jövő keddig nincs szabadnapom, Gabesz elcserélte velem a vasárnapi offját, így holnap itthon vagyok, de kedden megyek munkába. Olyan szempontból jó, hogy végre kipihenhetem magam, és szerdán amúgy is offom van. Úgyhogy délig alvás, mosás, netezés és semmittevés a terv :D

A zöldfülű

Az első nap… Tavaly nyáron Vácon voltam egy étteremben szakmai gyakorlaton másfél hónapot, és az első napom azzal telt, hogy a vigalmi hurrikán után eltakarítottuk a lomokat (9-21), mindezt 100% elvárt és 0% tényleges helyismerettel. A beilleszkedés se ment zökkenőmentesen, így kissé azért izgultam a ma miatt.

Amerika nem okozott csalódást. Ahogy minden, úgy a munkahelyi mentalitás is teljesen más. Gabesszal és Egitával a kivételesen személykocsi formájában érkező Jama taxival már 9.10-re bent voltunk. Mivel a munka 9.30-kor kezdődik, de a clock-in csak 9.25-től lehetséges, ezért néhány mókus társaságában a dohányzó körletben töltöttük az időt (értelemszerűen én csak szolidaritáltam :D)

Átsétáltunk az Office-ba, ahol Candyce várt minket. Van bent egy tábla, amire a napi infók vannak felírva, és egyből az első sorban az állt: „Please, welcome Victor to the team!:))” (Igen, c-vel írják a nevemet mindenhova, csak a névtáblámon van k-val :D) Nyilván sablon, nyilván mindenki megkapja ezt az első napján, de akkor is gesztus ami jólesik az embernek :)

Ugyebár három hétig én amolyan gyakornok vagyok, tréning alatt állok, tehát van egy trainerem, aki segít nekem mindenben. Ez naponta beosztástól függően változhat, én Megan-t kaptam. Kissé teltebb hölgy, aki elsőre nem tűnt túl szimpatikusnak, de egy óra után kiderült, hogy csak a reggeli fáradtság mutatkozott rajta, amúgy hihetetlenül jófej, segítőkész és türelmes.

A nap azzal kezdődik, hogy megkapjuk, melyik épületben leszünk és mely szobákat kell átnézni a minibár miatt. A munkánk tulajdonképpen két részből áll: az elsőben délelőttől kezdve a minibárokat és a coffee service-t csekkoljuk és utántöltjük. Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe, előbbiben rakéták (kisüveges szesz), gyümölcslé, sör, bor, Pringles meg hasonlók vannak, utóbbiban pedig kávé, tea, forrócsoki, valami cider por (?!) és hasonlók. A minibár drága, a coffee service ingyenes :D

Illatra végülis nemrossz, de azért na :D

A másik rész ebéd után kezdődik: ún. deliveryket kell csinálni. Ezek ajándékok a vendégek számára szülinapra, évfordulóra, nászútra vagy éppen bocsánatkérés a portától vagy a HK-tól ha elcsesztek valamit :D Maga az ajándék sok minden lehet, a csokis epertől a csokizongorán át az üveg vízig, én kb. bármelyiknek örülnék :D A vendégek is örülnek, meglepődnek, néha még borravalót is adnak. De nem ma :D

Egyébként ma már sajtburgert ettem sültkrumplival… Szerintem életem legjobbja, őszintén mondom, pláne durván 2 dolcsiért… Simán élnék ezen fél évig, de akkor nem repülnék, hanem gurulnék haza :D 

Ebéd után átmentem az orientáció befejező szakaszára, a nemzetközi orientációra, ahol össz-vissz öten voltunk. Robin, az aranyos HR-es néni tartotta, de túl sok új infót nem tartalmazott. Fél 5-kor indultam vissza a munkába és sikerült megkapnom a zöldkártyámat, amelyikkel fel tudom venni a kulcsokat.  Minden Amenities Agentnek van egy-egy kulcsa a raktárakhoz, egy a minibárokhoz, egy a tárolókocsihoz és egy Master Key kártya, ami minden ajtót nyit. Na ja, képzelhetitek mi történik, ha elhagyod :D

Nem, nem ezt :D

Este 8.20-kor végeztünk a deliverykkel, és a menedzser, Christine azonnal clock outoltatott, mert idézem: „nem akarja, hogy az első napon kiégjek” :D Ennek ellenére még maradtam, mert megvártam Bélát és Adamet, így volt fuvar hazafelé. Adam folyamatosan tanul szavakat magyarul sőt képez is, ma például a „tolvaj” szóból a „tolvajni” főnévi igenevet képezte :DD

Fél 10-re értem haza, de matracra megint csak fél 1 körül kerültem. Kiderült, hogy holnap jön az ágyam, úgyhogy hagytam egy cetlit az ajtón a FedEx-nek, hogyha nem nyitnék ajtót, hívják a Gabeszt, ő itt van valahol a környéken (Day Offja van :P)

Ma reggel ismét kelhettem fél 7-kor, mert jött értünk Robin és vitt a Social Security Officeba. 8.20-ra értünk oda, Dorinán és rajtam kívül még 5 nemzetközi fiatallal. Már akkor sor volt, és valami iszonyatos biztonsági intézkedés, pontosan akkora, mint egy reptéren. Szerencsére mi kb. soron kívül mentünk, bár így is csak 10.30-ra végeztünk. Addig is beszélgettem a többiekkel; Rodrigót, Andyt és Carlát már ismertem, de egy vörös és egy szőke lány új volt számomra. Kiderült, hogy ők már régebb óta itt vannak, csak volt némi gond a papírjaikkal. A vörös csajszit hallgattam, milyen jól beszél angolul, majd rákérdeztem és… brit volt! Tekintve, hogy angol fan vagyok, nem meglepetés, hogy imádom a brit akcentust – még akkor is ha a felét nem értettem annak amit mondott :D Megtudtam, hogy MU fan és utálja a Chelsea-t, mert az ő neve Kelsey és mindig visszakérdeznek, hogy „Chelsea?” :DDD Ami viszont érdekes, hogy én jobban tudtam a kis Prince of Cambridge nevét mint ő :D

Annyira... (Sárának itt üzenném, hogy a hölgy szereti Ben Howardot :D)

 A SSN egyébként elvileg 2-13 hét alatt jön meg, de Bélának pl. tegnap kiküldték a HR-re egy hét után, csak még nem vette fel. De ha végre elmegy érte a day offján az azt jelenti, hogy lesz netünk! :DDD

10.59-kor clock-ineltem és 5 perc múlva munkára jelentkeztem. A mai nap sokkal nyugisabb volt, és ismét Megan volt a mentorom. A West Towert kaptuk, azon futkostunk szobáról szobára. Meghez képest meglehetősen lassú vagyok, de élvezem, aztán majd pár hét és én is rutinos leszek :D

A hotelről ugyebár tudjuk, hogy luxus. A luxus pedig a fényűzésen és a különlegességen kívül egyet jelent a pazarlással. Mindig van egy időpont (ma szept. 8, holnap szept. 9. stb.) és vannak bizonyos szobák megjelölve. Ezekben a szobákban ki kell pakolni a minibárt és lecsekkolni az összes cucc lejárati dátumát. Ha szept. 8 előtti, le kell vinni a raktárba, megvárni amíg lejár és aztán kidobni. Tehát ha augusztus 10-én jár le, már most kicseréljük… Hazavinni nem lehet, mert lopásnak minősül :P

Ebédre chili friest ettem ami chilisbab sültkrumplival… Furán hangozhat de valami isteni volt 2 dollárért :D Kaja után szalvétát tanultam hajtogatni és poharat törölgetni (utóbbi múlt nyárról jól megy :D). 4 féle hajtogatás van, de az egészben a lényeg, hogy USAnkában a következőképpen tanulják óvodában a gyerekek (és nekem is így mutatta Megan :D): ha félbehajtod, az a „hot dog hajtás”, ha mégegyszer félbe akkor „hamburger hajtás”, ha pedig háromszöget csinálsz, akkor „taco hajtás”… Ezért Amerika a gyorskaja hazája :P :DD

Koleszterin szegény, rostban gazdag, egészséges táplálék :DDD

Feltöltöttük a kocsikat holnapra, majd elkezdtük a deliveryket. Nagyon kevés volt ma, 10 körül, ellenben nagyon sok vendég a szobájában ücsörgött és kaptunk borravalót is :)) Fejenként összesen 15 dolcsit egy úrtól és egy hölgytől. Az úr azt is megkérdezte honnan jöttem, ugyanis mint kiderült, az amerikaiak nem tudják kimondani a Viktort, ha k-val van írva :DDD Egyébként a vendégek nagy része hihetetlenül kedves (kb. 90%), mindig visszaköszönnek, megkérdezik hogy vagyok... Tényleg, eddig kb csak jó élményem volt :)

Ja igen, egy nem túl jó hír, Megan magyarázta nekem... 4 igen veszélyes pók van Coloradoban, ebből három órákon belül megöl, egy pedig csak 2 napon belül...Főleg télen kell velük vigyázni és igen: az egyik a fekete özvegy :P Ilyenkor felmerül a kérdés bennem, miért is kellett idejönnöm "-.- :P

Este 7-kor végeztünk, ismét Adammel mentünk haza Bélával. Már nagyon izgultam, mert Gabi délután írt, hogy megvan az ágyam :DDD Ott is volt, de nem estem neki, mert előtte milánói szerűséget csináltam Mami módra (nem darált hússal hanem felkockázott sonkával :D) de nagyon finom lett!:D

Pontosan, a Prigles-es dobozok nagyon jó szolgálatot tettek kitámasztás céljából :D

Olyan fél 10 felé álltam neki az „LEGÓnak”, amit 1 óra alatt készre fabrikáltam egy kis segítséggel. Tökéletes ágy, minden passzolt hozzá és sokkkkkal kényelmesebb:) Ma tehát már ágyon alszom, de holnap munka és legközelebb csak kedden van day-off.  Hiába, pénzt is kell keresni… :D

Gabesz azt mondta, neki jó lesz így is :DDD

Készre orientálódva

Nehezen ment a kelés, ráadásul még a melegszendvicsemet is elejtettem, de odaértem időben a körforgalomhoz. Én igen, a shuffle még félkor sem volt sehol. Ekkor hirtelen feltűnt Tehila, a new jersey zsidó lány, aki péknek jött a Broadmoorba és együtt vagyunk orientáción. Felajánlotta, hogy bevisz minket Dorinával, és mivel a shuffle továbbra se akart jönni, elfogadtuk az ajánlatot.

A maga 150 centijével egy Honda CRV-vel parkolt be, majd úgy dübörgött végig a Lake Avenue-n, hogy közben megevett egy zacskó napraforgó magot. Fura figura, de nagyon kedves. Mikor megérkeztünk, rohantam a securityhez, hogy ne várjon ránk a busz a Wildridge-nél, megoldottuk.

Tegnap sajnos kimaradt, így most pótolom: az orientációs csapat megérdemel egy rövid bemutatást. 15-en voltunk 22-ei kezdéssel, ennek kb. a fele volt amerikai. A legkülönbözőbb pozíciókra jöttek a legkülönbözőbb korú emberek: volt egy 50 körüli texasi HR rendszer üzemeltető, volt egy olasz, de itt élő – minden bizonnyal szellemi fogyatékos - pék srác, 4 gyerekes pultos nő ill. szakácsok a fiatal equadoritól a 30-as amcsiig… Tehát elég nagy volt a biodiverzitás :D

Itt jegyezném meg az amerikai csokit. Ki volt rakva mindenféle édesség, elsőnek elvettem egy Mars utánzatot, ami a „Három muskétás” névre hallgat… Cukor és zsír, ebből áll, szerintem kakaót hírből nem látott. Aztán gondoltam van Kit Kat, azzal sokat nem tévedhetek. Hát de. A külső „csoki” réteg valami eszeveszettül édes és véletlenül se hasonlít a csokira. Tehát 2 hét után levontam a konzekvenciát: fél évig nem eszem csokit :P 

Ha van öngól, akkor itt a csokievés az... "-.-

A mai napot csak kis részben tartotta Ary, főleg „vendégelőadók” jöttek. Amíg őket vártunk, képrejtvényeket oldottunk meg, amik fontos infókat tartalmaztak a munkával kapcsolatban – bár néhány igen fájdalmas volt. Az első vendégelőadótól megtudtuk, mennyi kedvezmény jár nekünk csak azért, mert Broadmoorosok vagyunk (pl. a menzán 1,5 dollár egy akkora hamburger, mint a Whopper). Aztán jött Safety Sandy, aki tulajdonképpen a tűz- és balesetvédelmi oktatást látta el a maga sósav marta hangján hihetetlen energikus stílusban. A fő mondandó az volt, hogy ha bármi sérülést szerzel munka közben, akkor azonnal drog- és alkoholteszt. Ha pozitív, repülsz. Na ja.

Ez volt az egyik képrejtvény :P :D

Itt volt a szekusok főnöke is, egy másik texasi hapsi, ő leginkább arra figyelmeztetett, hogy ne lopjunk. A félreértések elkerülése végett, itt az is lopásnak számít, ha egy nyitott zacskó chipset blokk nélkül próbálsz kivinni az épületből. Eljött a HR főtanácsos asszony is, aki nekem már sok volt… Jójó, ismét meghallgattuk, hogy kivételesek vagyunk és a legjobbak legjobbjai, de mindent olyan undorító csöpögős kedvességgel és mosollyal mondott, hogy sütött róla, mennyire gondolja komolyan.

A nap fénypontja az ebéd volt. Na jó nem, hanem ami közvetlenül előtte történt: benézett Mr. B. Nem, nem a Szex és New York Mr. Big-je, hanem a hotel igazgatója, Stephen Bartolin Jr. A jelző ne tévesszen meg senkit, 60 fölött van az úr. Ami biztos, hogy felkerül az „inspiráló emberek akikkel találkoztam” listára. Hihetetlen jó előadó, sztorizgatott és a figyelmet végig magán tartotta. A ranglétra legalján kezdte, és onnan jutott el idáig. Ez mi, ha nem inspiráló?

Az Úr középen a GM, közvetlenül a Coulthard hasonmás jobb oldalán :D

Ebédre már tegnap elhatároztam, hogy hamburgert fogok kérni és így is tettem. Ebben nem kellett csalódnom, remek íze volt, de ami ennél is fontosabb: nem vagyok egyedül! A már említett báros nővel, Summerrel ebédeltünk együtt, aki szendvicset kért (azt a jóféle amerikai 10 méterest) és mellé egy zacskó chipset. ÉS IGEN! Ő is belerakja a kajába, a gyerekei is mindig belerakják, illetve a másik lány, Nina is jelezte, hogy ő is mindig belerakja. Úgyhogy innentől kéretik békén hagyni, ez igenis egy kulináris élmény :DDD

Kaja után volt még egy kis időnk, benéztünk a ruhás nénihez, van-e valamije a számunkra. Odaadta a számomra előkészített garnitúrát, amellyel komolyabb probléma nem volt. Pingvin öltözet, amelyen a mellény bár nagy, ennél kisebb nincs :P A nadrág az ami elég vicces, mert Bélának abszolút igaza volt: derékban tökéletes, de a szára olyan bő, hogy úgy nézek ki benne, mint Aladdin.

Valami hasonló buggyos nadrágot kell elképzelni, talán kicsit szolidabbat :DD

Délután előadás már nem volt, hanem leültettek minket gépek elé, ahol amolyan e-learning mintára végig kellett olvasni egy ismertetőt és válaszolni néhány kérdésre a biztonság és alkohol témakörében. Az előbbi nagy részéből a múlt félévekben vizsgáztam mikrobiosz és társai jóvoltából, az alkoholos részleg pedig főleg a korhatárra és véralkoholszintre vonatkozott, ami hasznosnak tűnt. A legfontosabb, hogyha láthatóan 30 alatt van a vendég, kötelező elkérnem az igazolványát, így tuti nem adok ki kiskorúnak (21 alatt) szeszt. A legviccesebb tény viszont, hogy Colorado állam törvényei szerint tilos elaludni egy bárban:DDD

Nem csak a macska issza meg a söröd, de még börtönbe is kerülsz érte :P :D

Fél 4-re már haza is értünk, a program tenisz és facebook volt estig. A vacsorát ezúttal én csináltam 3 főre (Marci dolgozott), ami „paradicsomos-baconös csirkemellcsíkok tortillával és vegyes salátával” lett :D Nem sokkal utána átugrott Egita ill Theo. Utóbbi egy feka amcsi srác - szintén amenities – akinek remek humora van és tökéletesen értem amit mond :D Megkóstoltattam vele a Roland pincészet mester pálinkáját, és ízlett neki :O (ez csak azért meglepő, mert Egita és mindenki más eddig fél centet se tudott legurítani, annyira erős nekik). 

Hajnali fél 1-ig beszélgettünk. Kiderült, hogy amúgy ő is katona és a GPS műholdakat kezeli, mire én bemutattam neki a gazdinfóra készített GPS prezimet, amitől oda meg vissza volt, hogy mennyire tetszik neki :D Megtudtuk, hogy a Galileo (európai) sokkal jobb lesz minden más helymeghatározó rendszernél, illetve hogy az amerikai hadsereg készleteinek és fegyvereinek egy része – kapaszkodjatok meg – Kínában készül xD. És sajnos az is kiderült, hogy nem tudok képet csinálni a Cheyenne Mountain Complex előtt, mert teljesen lezárták még a környékét is :( A holnapi (mai) korán kelésre való tekintettel én csak egy Budweisert gurítottam le, de Theo bedobott pár whiskyt – ha már egyszer másnap offja van :D

Csak álom marad bejutni a Csillagkapu bázisra :( :D

Ma már tényleg szenvedtem reggel, kevesek ezek az 5 órák alvásnak… Tegnap előre szóltunk, hogy nem kell shuffle, Tehila ma is bevitt minket (magkajálás nélkül :D). Az utolsó tréningünk az F&B volt, mely szünet nélkül 3 órásra sikeredett és az Amenities részleg ex-feje tartotta. Egy hihetetlenül kedves, közvetlen és humoros lány/nő (30-nál nem mondanám többnek). Danielle-nek híják és az általa tartott „előadásra” tudom a leginkább azt mondani, hogy szórakozva tanultunk. Interaktív volt, vicces, a legjobb HR-es akivel eddig találkoztam.

A „kurzus” lényege végülis az éttermek megismerése, az ételek eladásának módjai, lépései voltak. Tényleg remekül éreztem magam, jól ment a csapatmunka is, úgyhogy megérte korán kelni. 

11-kor aztán átadtak minket a supervisoroknak. Engem Kodi vezetett be nagyon gyorsan a szakma rejtelmeibe, de ez inkább amolyan ízelítő volt a mélyvízbe dobás előtt. Elmondta a feladatokat, mi hol van, a lelkemre kötötte, hogy ne hagyjak el semmit és soha ne használjam a vendég liftet. Megmutatta az irodát, ahol holnap reggel 9.30-kor van jelenésem, adott egy részletes leírást a munkáról majd útnak eresztett :)

Elmentem a menzára, hogy eszem egy hamburgert, de olyan jól nézett ki a csirke meg a tepsis krumpli, hogy azt kértem végül… Persze hogy megbántam :P A csirkének nem tudom melyik részéből csinálták, de több volt a csont mint a hús, a krumpli meg vagy kemény volt, vagy sótlan, egy két normális szemet találtam… 2,5 dollárért többet vártam xD

Megvan a pingvin szerkóm is, mindenből 2-őt adtak, csak az Aladdinos nadrágból kaptam 3-at… Ebben annyi logika van, mint a mértékegységeikben. Öltözőszekrényt nem sikerült még szereznem, de rajta vagyok :P 

Dorinával próbáltuk hazavitetni magunkat a shufflevel, de azt mondták 2 embert nem visznek ”-.- Így Jama taxi lett a vége, kemény 1,5 dollárba fájt. Mivel 1-re itthon voltam, mentem egyből a közösségibe, mert nagyon érdekeltek a ponthatárok. A jó öreg KVIK-re 428-cal be lehetett kerülni állami helyre (Viki be is jutott:))!

Gondoltam majd az egész délutánt nyugiban lenetezem, de fél4-kor „ki lettem dobva”, ugyanis bezárták az egész kócerájt szőnyeg tisztítás címén :P Így délutáni programnak maradt a blogolás, mosogatás és boltba sétálás :P

A srácok nagyon sokáig dolgoztak, 9-kor írtak smst hogy clock-outolnak, ellenben Juditék hívtak a Hatch-be, és én másodszorra nem mondhattam már nemet, így elmentem velük. Vivi amcsi barátja, Kyle vitt minket kocsival. Bár a Hatch Cover csak egy pub, 21 év alatt nem engednek be, kérik az ID-t.

Igazából semmi extra nincs a helyben, van egy rakás plazma tv amin meccs megy, illetve lehetőség van karaokezni. Én ugyebár imádok énekelni annak ellenére, hogy csótányirtásra alkalmas hangom van, de mivel ez pont az az egység, ahol azok karaokeznak, akik tudnak, ezért ez kimaradt :D A sört kancsóba adták, de mivel kb. 0 habja volt, először almalének néztem xD

Na ez nem az a hely volt :D

Az este számomra nem nyúlt túl hosszúra, de addig jól éreztem magam. Viviről kiderült hogy eszeveszett jó hangja van, illetve Juditról és Fatiról hogy leginkább itt szoktak vacsizni csirkeszárnyakat :D 11 körül megjött Mario, Judit puerto ricói barátja, akiről eddig csak jót hallottam, de sajnos nem tudtam megismerni, csak köszöntünk egymásnak és mentem Kyle-lal és Vivivel haza. Első munkanapomon kipihent akarok lenni :D

Holnap tehát mélyvíz, remélem olyan jó lesz, amilyennek elképzeltem :))