IKEA Road Trip :D

Mivel ma sem aludtunk túl jól, ezért mindenki meglehetősen ingerülten kelt és egyetértett abban, hogy irány a Goodwill. Azt az infót kaptuk, hogy itt lehet olcsón matracot venni, de sajnos nem találtuk meg a számításainkat, mert a legolcsóbb is 160 dolcsi volt. Visszajöttünk, és első utunk a közösségi térbe vezetett egy kis szörfözésre az interneten. Megnéztük a denveri IKEA honlapját, és bár volt 80 dollárért matrac, darabját 30-ért hozták volna ki… :P Így egy gyors elhatározást követve úgy gondoltuk: menjünk el az IKEÁBA! :D

Bepattantunk a Dodgeba és az Interstate 25-ön csapattuk Denver felé. A táj nagyon szép volt az óriási hegyek asszisztálásával, ami viszont meglepett, hogy általános iskolai földrajz fogalmaimat sutba dobhattam. A sziklás hegységet (ha már lánc) kicsipkézett hegyhátakkal képzeltem el, ehhez képest az itteniek inkább hasonlítanak röghegységre a lekerekített csúcsaikkal és a széles fennsíkokkal, amiken áthaladtunk.

Kis házikó panorámával :D

 Az úton azért történt egy s más :D Néhány ízben majdnem letolt egy-egy cseszett nagy kamion, akik minden bizonnyal csak ezzel próbálták helyettesíteni nem létező önbecsülésüket. Azonban a csúcs akkor is a Food Exit. Az autópálya mellett pár mérföldenként étterem komplexumok vannak, amire táblák hívják fel a figyelmet… Komolyan mondom, több van ebből, mint benzinkútból :DD

Nehogy éhen haljanak szegények... :P :D

Egész gyorsan, bő egy óra alatt odaértünk, a kis telefonos GPS-em ismét jó szolgálatot tett :) Az IKEA egyébként nem sokban különbözik az otthonitól, talán csak egy kicsit drágább. Bevásároltunk jó pár dolgot: széket, edényeket, lámpát, lepedőt ilyesmit. Márton Úr prioritás érzéke néha nem egyezett a miénkkel, mi valahogy nem a képet, a fondütopfot és az alkoholos filcet részesítettük előnyben minden más előtt :D

De a lényeg: VETTÜNK MATRACOT! Rugós, de elég vékony, 80 dollár, felgöngyölve, bőven jó :D Ágyat is akartam venni, de mikor megláttam milyen hosszú a doboz, gyorsan letettem róla… Esélytelen volt, hogy beférjen a Chargerbe. 510 dollárt fizettünk összesen, és a kocsiba valami iszonyatosan kicentizve fért be, hazafelé az egyik matrac be volt kötve közém és Béla közé harmadik utasnak :D

Mivel reggel óta nem ettünk semmit, így az IKEA-s étterem maga volt a Kánaán (bár én itthon is imádom :D) Itt már voltak különbségek, főleg árban, de mennyiségben is. Én egy húsgombóc menüt kértem, mert abban volt saláta is (fő az egészség) meg üdítő, de itt 15 húsgolyóval adják. Elhoztam a Family kártyámat is, amivel meg az almatorta volt olcsóbb, így végül 7 dollárból megúsztam. A pénztáros csajszi aranyos volt, látta hogy az európai a kártya nem érvényes, úgyhogy egy random amerikait húzott le, hogy megkapjam a kedvezményt :D

Európai ízek - még ha mű is :D

Tökéletesen jóllaktam, végre egy kis európai ízt is éreztem a számban, ha nem is a legorganikusabbat, de hát én oda meg vissza vagyok az ikeás kajáért :D Az étterem is szép helyen volt egyébként, remek kilátás nyílt az autópályára és a messzi tájra.

Martin réved... :D

Hazafelé belefutottunk egy óriási zivatarba illetve az autópálya is rendesen bedugult, de egészen gyorsan vége lett, és pár méterrel arrébb már csontszáraz volt minden. Bár nem volt betervezve, de mikor megláttuk, hogy Air Force Academy jobbra, illetve láttunk a távolban egy óriási repülőt, egyből letértünk. Csakhamar kiderült, hogy ide nem lehet csakúgy behajtani, kb határellenőrzés van :D Miután elmondtuk a katonának, hogy csak a repcsit szeretnénk megnézni (B-52-es, amint a többiek jól tippelték), megkérdezte van-e fegyverünk, benézett a matracokhoz a csomagtartóba, majd gond nélkül beengedett.

Rocksámán rádiót hallgatva :D

Hát szép kis látogatóközpontot csináltak a B-52-ből, bár ez csak egy része az egésznek. Nem vagyok egy nagy repcsi rajongó, meg nem is értek hozzá, de lenyűgöző volt látni még így is. Bár azért egy Jack O’Neill vagy egy Carter féle idegenvezetést elbírtam volna, de így is nagyon tetszett… Már csak a Cheyenne Mountain Comlpex-hez kéne elnézni :D

B-52-vel a Dodge-os Brigád :D

Hazaérve kipakoltunk gyorsan, mert Gabesz vitte a lányokat az AT&T-hez Marcival, hogy tudják intézni az ügyeiket, mi pedig Bélával maradtunk és kipakoltunk. Voltunk olyan jófejek, hogy mindenkinek kibontottuk és összeszereltük a cuccait, Marcinak még be is ágyaztunk :D Nem tudom elmondani mennyire jó érzés volt, hogy végre van egy matracom, és rend van a szobában :D Egész barátságos kis részleget építettem ki magamnak, és mivel éjjeliszekrényre nem telik, ezért kreatívkodtam egy kicsit :D

A bal oldali részleg az enyém a lámpa dobozából készült éjjeliszekrénnyel :D

Miután Gabiék visszatértek, már indultunk is a Safeway-be Timivel. Ő eredetileg azért jött velünk, mert neki is szüksége volt erre-arra és nincs kocsija, de mivel – a múltkori gyorslátogatástól eltekintve – számunkra minden új és szokatlan volt, Timi volt a mentorunk a vásárlás területén. Mindenki vette magának amit érzett, illetve hát egy csomó közös dolgot is be kellett szerezni. Estére például vacsorát terveztünk főzni, ahhoz kellett bevásárolni, de kellett mosószer meg öblítő a mosógépbe, tabletta a szárítógépbe és egyéb nélkülözhetetlen dolgok :D Én vettem magamnak ezt-azt, de a lényeg a 4 doboz Pringles soha nem látott és érzett ízekben: pizza, ranch, cheddar-sour cream, és valami tangy barbecue wings :DD

Fizetésnél kiváltottuk a Safeway kártyát, ami olyasmi mint a Tescos, csak sokkal jobb, és rengeteg kedvezményt kapsz. Meg is spóroltunk jópár dolcsit a végösszegen :) Hazafelé még megálltunk egy Nemzeti Szeszboltban (én mostantól így hívom a liquor store-okat xD) venni néhány üveg sört estére, ugyanis a csajoknak welcome partyt  rendeztek.

Bár fél 10-kor csaptak a lovak közé, mi akkor még nagyban főztük az esti betevőt… Pontosabban Gabesz szigetkört futott a futógépen, mi meg Bélával Marcinak segédkeztünk a szakácsművészet ősgyökereit felszínre hozni. Fogtuk a hagymán megpirított darált marhát, ráöntöttünk 1 liter salsát (nem viccelek, olyan dobozban lehet kapni, mint a mosószert), összeforraltuk, majd a serpenyőben megpirított tortillával és rizzsel tálaltuk magunknak. Mesteri volt. És ezzel együtt kb annyira egészséges, mint egy amerikai kaja :D

A jólelkű séf :D

Vacsoránk után végre célba vettük Timiék lakását, ahol azonban már chill-be csapott át az este, ráadásul szegény Orsi még mindig a jet lagtől szenvedett, így nem tudott sokáig fennmaradni. Egy másfél óra múlva elköszöntünk próbálva memorizálni az új neveket, amikor a teraszon belebotlottunk egy román csapatba. Az egyik srác – akinek akkora volt a pupillája, hogy egy Barbi baba is megirigyelte volna – javasolta, hogy menjünk le a fűre verekedni, mert ugye a román-magyar két jó barát nem túl autentikus szólás. Nyilván viccből mondta, csak aztán az egyik csaj meg elkezdte magyarázni, hogy nem érti miért pampognak a magyarok, mert alig van belőlük Romániában… Itt jött el a pillanat, hogy inkább rájuk hagytuk és hazajöttünk. 

Megpróbáltuk még a közösségi teret, hátha, de nem volt nyitva. Gabesz viszont tudta a kondi kódját, ahova leért a wifi… elvileg. Gyakorlatilag, csak az én laptopom fogta, így Béla és Gabi 10 perc után feladták és hazamentek aludni, én pedig maradtam kockulni. Hajnali 3-kor hagytam ott a kondit, de nem csak neteztem… Egyrészt a laptopnak a registry-jében akadt pár javítani való, másrészt Judit benézett hozzám munkából hazafelé és beszélgettünk egy 20 percet :)

A mai nap valószínűleg a legsikeresebbek közé kerül be, kocsikihasználás max., standard bútorozás 80%, elégedettség 100% :D