Let's do it!

Célegyenesbe érkeztünk! Most már senki és semmi sem állhat az utunkba, ugyanis biztosan van szállásunk. Nem mondom, hogy egyszerű volt, és azt sem, hogy segítség és szerencse nélkül ment volna, de ez a lényegen nem változtat. :) Kezdjük is az elejéről (mert h ez is van neki, meg vége is…)

Anno mikor az „öregektől” (akik már voltak kint) érdeklődtünk, hogy hol érdemes fedelet keresni a fejünk fölé (nem terveztem kint FN-t árulni…), mindenki egy emberként 1 szót mondott: WILDERIDGE.  Meg is néztem neten, és hát tényleg elég pöpecül néz ki, hegyes vidéken (mi máson Coloradoban? :D) kandallóval, konyhával, közös medencével, kondival, teniszpályával… Amolyan amerikai álom :D Rágugliztam, és 9 feletti átlagra van értékelve, míg a többi hasonló méretű objektum 3 körülire… Így elég gyorsan sikerült eljutnia a szürkeállományomig, miért is javasolja ezt mindenki, úgyhogy beszéltem a többiekkel és ekkor terveztük el, hogy öten fogunk együttlakni egy 3 szobás házban.

Ez a Wildridge... Valahogy megjött ahhoz a kedvem, hogy itt lakjak :D

Na igen… Az „A” terv azért van, hogy elvessük és jöjjön a „B” :P

Judit időközben már kiköltözött ugye márciusban a Wildridgbe, és szólt, hogy kelleni fog személyes, kinti segítség, mert anélkül szóba se állnak velünk. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Juditnak a sok-sok segítségért, mert a szállásszerzés nélküle nem valósult volna meg.

Május végén már igencsak bennem volt para, hogy mindenünk meg van, csak a szállás nincs, úgyhogy ráírtam Juditra, hogy tud-e valami infót az elérhető apartmanokról. Azt írta, egyelőre nem sokat, csak annyi bizonyos, hogy 3 szobás szeptemberig nem lesz… Ennyit az „A” tervről :P

Muszáj volt gyorsan lépni: valakinek egyedül kellett szállást keresni és teljesen racionális okok miatt Andrisra esett a választás :/ Ő egy hónappal korábban megy ki és vannak kint ismerősei, akik be is tudják fogadni, közülünk azonban egyedül nekem van néhány… Megértette a dolgot, úgyhogy innentől a - „B” - terv egy 2 szobás ház volt.

A B terv... xD :D

Ismét zaklattam szegény Juditot, hogy tud-e valamit egy immáron 2 szobás apartmanról. Juditról mindig tudtuk, hogy lényegre törő, ez ezúttal sem volt másképp, a következőt válaszolta: „Egy van. 2 szobás, 2 fürdős, 2 teraszos, fasza. Ez van vagy nincs.” :DDD Tettem egy gyors körbekérdezést a srácoknál, akik rábólintottak, úgyhogy soványmalacvágátban döntöttünk – mintha lett volna bármilyen választásunk. Ahhoz azonban, hogy lefoglaljuk, ki kellett fizetni fejenként $40 application fee-t, meg összesen $300 kauciót/foglalót.

Ez lenne az alaprajz... A maga 100 négyzetméterével nagyobb, mint a házunk alsó szintje :P :D

Judit, a szent című műsorunk következik: megelőlegezte és kifizette nekünk.

Judit, a szent című műsorunkat olvasták.

Hétfőn a Western Unionon keresztül elutaltam neki a pénzt. Ekkorra megérkezett egy Wildridge-es csajtól/pasitól (komolyan nem tudtam eldönteni, Starre a neve, nekem ez csajosan hangzik, úgyhogy legyen csaj :D) a visszaigazolás, hogy megvan a foglaló, töltsük ki a szerződést és küldjük el az útlevelek scanjeit. Hát azon a szerződésen 3 dolgot tudtunk kitölteni: a nevünket, a dátumot, meg a születési évet :P Azt írta jó lesz az, úgyhogy ezen sem problémáztunk. Megkérdeztem tőle, hogy nem gáz-e, hogy a ház június 28-tól szabad, mi pedig július 9-én érkezünk és hogy mikor tudnánk aláírni a szerződést.

2 hetet vártam a válaszra. Ekkor megírta, hogy „ő csak most jött rá, hogy mi külföldről jövünk” (ebből látszik milyen jól megnézte az útleveleket ”-.-), majd feltette ugyanazt a kérdést amit én is: mikor tudnánk aláírni a szerződést… Na ja, szegényke nem volt a helyzet magaslatán :D

Nem írom le az egész levelezgetést de az lett a vége 22 levél és ennél is több kavarás és bonyolítás után (nem az én részemről), hogy mi elutaljuk WU-n a júliusi lakbért, Judit átveszi a kulcsainkat, így július 9-én már a házunkban aludhatunk (a földön, mert hogy ugye totál üres és bútorozatlan :D), másnap pedig aláírjuk a szerződést.

Persze hogy az utalás ne legyen olyan egyszerű, július 3-ig kellett megejteni, amikor én Balatonon voltam, Béla Lentiben, Marci Szalkán, Gabesz meg otthon Szlovákiában. Mivel 1035 zöldhasúról volt szó, ezért nem vállalhattam be, hogy egyben elutalom zsebből, aztán a többiek meg majd nekem, így megegyeztünk Starre-rel, hogy 4 részletben küldjük, ő megkapja az MTC kódokat amivel fel tudja venni a dellát és boldogság van.

Komplikált volt, de megoldottuk :DD

Boldogság is lett. 

Mikor éppen a Petőfi sétányon ittam a ki tudja hányadik koktélomat, jött az e-mail, hogy minden rendben van, pár órával később pedig Judit is írt, hogy nála vannak a kulcsok, megnézte a házat „szép, tágas”.

Ma július 8. van, mindenkitől elbúcsúztam. BGF-esektől, gyerekkori barátoktól, a Balaton Gangtől és a család is csinált nekem egy búcsúebédet. Bepakoltam egy óriási bőröndbe, egy kézipoggyászba és a laptop táskába. Holnap repülök Amerikába fél évre. Fél évet távol leszek az otthontól, a családtól, a barátoktól, mindentől amit megszoktam és szerettem (és attól is amit utáltam: MÁV!). Eleinte biztos nehéz lesz, de készen állok.

Let’s do it!