Have fun! :)

Továbbra is tengetem eszeveszett izgalmas életemet az USA-ban, kocsi és munka nélkül :D Kedden Dorina (aki hasonló cipőben jár) átnézett, és elhatároztuk, hogy lemegyünk a medencéhez, ha már végre megint jó idő van. Bent nem voltunk sokat, mert a víz azért eléggé lehűlt, viszont életemben először próbáltam ki jacuzzit és oh yeaaaah! :D

Süttettük egy kicsit a hasunkat, pont annyira, hogy egy kicsit megkapjon a nap… Asszem inkább nem nézem meg az UVB sugárzás erősségét Springsben :P Utána mivel megéheztünk, és még bőven van felfedezni való az amcsi „gasztronómiában”, az ExtremePizza mellett határoztuk el magunkat, ami 10 perc sétára van.

Akármilyen meglepő, pizzákat lehet kapni… Hihetetlen kicsit hihetetlen drágán, de ami meglepő, hihetetlen laktatót :O A mellékelt ábra mutatja, hogy ez kb akkora, mint egy hazai Dr. Oetker pizza, viszont ízre friss és finom. Az enyém neve Kickin’ chicken volt, aminek két fő elemét a mogyoró és a csirke (:O) adta, amely remekül passzolt egymáshoz :D

Nem rossz, nem rossz, de nekem nem ez a pizza... (miss you Kakukk Bolo! :D)

Teli hassal átnéztünk még a Ross-ba, ahol márkás cuccokat lehet kapni valami iszonyatosan olcsón. Nekem nem voltak nagy vágyaim, csak egy sportcipő a teniszhez meg biciklihez, amit magamhoz képest iszonyat gyorsan meg is találtam. 40 helyett 20 dolcsiba vesztegették, és nagyon kényelmesnek tűnt – már amennyire egy duplán összekötözött, próbalépésre teljesen alkalmatlan cipőről meg lehetett állapítani.

Két cipőfűzővel, műanyaggal, csipogóval... Nehogy ki tudd próbálni :P :D

A postára nem sikerült eljutni ismételten, helyette Gáborék korábban értek haza, úgyhogy lementünk teniszezni, ahol a cipő remekül vizsgázott.  Hát mindenkinek van még mit fejlődni, az tuti, de ha egyszer ingyenes a tenisz, akkor nincs kifogás :D Én még maradtam szervát gyakorolni egyedül, miután a többiek bementek :D

De ők sem tétlenkedtek, és a Gabesz-Marci gourmet páros olyan cheddaros-baconös csirkét dobott össze, hogy megnyaltuk utána mind a 10 ujjunkat :D Kaja után aztán átjöttek páran, először Judit, majd csatlakozott Orsi, Dorina és Zsuzsi is. Szolid beszélgetős este volt, amelyen többek között bemutatásra került laptopomról a Traffic Jam demója illetve az is, hogy kell megfújni egy szaxofonfúvókát :D Utolsó távozónk Judit volt fél 1 körül, végre visszaadhattuk nekik az érkezésünkkor kölcsönkapott takarót és párnákat; jó szolgálatot tettek :D

Ez történik, ha négy vendéglőst összezárnak :D

Szerdán ismét nem sikerült fuvart szerezni, ellenben a kulcsomat elveszteni igen. Legalábbis én így hittem. Felforgattam az egész lakást, elmentem a teniszpályáig 3-szor oda meg vissza, de sehol. Írtam Gabesznak, hogy nem vitte-e el valaki az enyémet véletlenül, de nemleges válasz érkezett. Teljes lelkibeteg voltam amíg haza nem értek, és ki nem derült, hogy Marci – ki más – mégiscsak lecsapott hajnalban a szép kék kulcsomra :P

A srácok egyébként most korábban végeztek, már kaptak ruhákat, meg névtáblát meg ilyesmiket :D Nem írom le amiket mondtak, mert jövő héten úgyis részletesen beszámolok; ha lesz rá időm :P :D 

Késő délután lementem a kondiba és bicikliztem egy 13 kilométert, ami kalóriaégetés szempontjából kb. jelentéktelen, de legalább mozogtam:D Este aztán felhívott Orsi, hogy mi lenne, ha bemennénk a városba. Gabi elment incline-olni (parasztosan: hegyet mászni lépcsők formájában… elvileg én is kipróbálom majd, akkor majd részletezem :D), Béla pedig korán ment megint reggel, úgyhogy csak 4-en, Dorinával és Marcival kiegészülve hívtuk a Jama taxit, hogy mi lenne ha bevinnének a downtownba.

Valami ilyesmire kell gondolni, csak nagyobb kocsival :D

A kapcsolatunk a jamaikaiakkal jól kezdődött, mert Marci említette nekik a telefonba, hogy Broadmoorosok vagyunk, amit ők úgy értelmeztek, hogy oda kell menni. Ez 20 perc után derült ki. Maga a „taxitársaság” a lehető legolcsóbb, kisbuszokkal járnak, gyakran több utast szállítva több különböző úti célba. Mi is felvettünk egy másik jamaicait egy rövid fuvarra, mielőtt beértünk volna a belvárosba. Jófejek amúgy és korrektek, de csak akkor éri meg, ha egyedül mész, mert fejenként kéri a viteldíjat (jelen esetben $5/kopf).

Nos a downtown. Hallottunk már helyneveket, mint a Cowboys és a Blondies, na ezek előtt ilyenkor, szerda este is kígyózott a sor. Megállás nélkül. Mi nem bulizni jöttünk, csak körbenézni, és végül a Gasoline Alley nevű helyre esett a választás. Leültünk a pulthoz (még soha nem ültem pultnál :DD) és kértünk egy csapolt sört, amit effektíve ilyen benzinkutas csapból folyatnak. De az egész bár pöpecül néz ki, gitárokkal, dedikált bakelitekkel, képekkel, élőzenével (bár arról pont lecsúsztunk), egyszóval remek hangulatú kis pubba tértünk be. Itt is töltöttük az estét, összebarátkozunk a kidobóval, aki a személyink láttán megörült és mosolyogva mondta, hogy volt már Magyarországon, el is vert ott 3000 dollárt… Ahaaaa :D

Ószm (=awesome)

Még mindig a Fat Tyre a legihatóbb sör, de 5,25-ért csak egy pintet kapsz. A felesek 7 dollárt kóstálnak, de 10-11 között jár melléjük egy korsó sör - a legolcsóbb vízszerű fajtából :D Megkóstoltuk, milyen így Mehíkóhoz közelebb a tequila… Hát a bajok ott kezdődtek, hogy a goldot sóval kellett inni, mert nem volt fahéj :P De egyébként semmiben sem másabb, mint odahaza :D

Első próbálkozásra inkább magukat fotózták le, mint minket :DDD

Marci még vett két doboz cigit 16-ért (jaja, ennyi), és mikor meglátta a kidobó (akit egyébként Joshnak hívnak) a szűrő nélküli Camelt, kikerekedett szemekkel kérdezte: „Who has this?” Mikor elárultuk, hogy Marci a tettes, őszinte elismeréssel ennyit mondott: „Dude, you’re a f*ckin champion!” :DDD

Éjfél felé elkezdtünk visszafele sétálni, amikor egy szakállas srác megállított, hogy ő lingvisztikát tanul, de nem tudja megállapítani, milyen nyelvet beszélünk. Odáig eljutott, hogy Európa, de az se segített neki, mikor felsoroltuk a szomszédos országokat. Végül jolly-nak bedobtuk Budapestet, akkor már sikerült kivergődnie, hogy „HUNGARY”.

Volt vele egy issssszonyatosan nagy vállú lány (ki nem találnátok, atlétikázott… :DDD) és egy mongoloid, oklahomai srác, aki mellesleg törit tanult a Springs-i egyetemen. Még jó, hogy halál nyugodt volt, mert Marci pár percig azt bizonygatta neki, hogy ő valójában mongol és nem amerikai :DDD Ja, a szakállas srác meg amúgy simán elment volna egy kék-sárga focimezben Mellberg felirattal a hátán a svéd válogatottba :D

Autogramot kellett volna kérnem :DDD

Végül jama barátunkkal tértünk vissza szerény otthonunkba hasonló árért. Gabesz és Béla akkor már az igazak álmát aludta, így nekünk mi is szépen csendben nyugovóra tértünk.