A zöldfülű

Az első nap… Tavaly nyáron Vácon voltam egy étteremben szakmai gyakorlaton másfél hónapot, és az első napom azzal telt, hogy a vigalmi hurrikán után eltakarítottuk a lomokat (9-21), mindezt 100% elvárt és 0% tényleges helyismerettel. A beilleszkedés se ment zökkenőmentesen, így kissé azért izgultam a ma miatt.

Amerika nem okozott csalódást. Ahogy minden, úgy a munkahelyi mentalitás is teljesen más. Gabesszal és Egitával a kivételesen személykocsi formájában érkező Jama taxival már 9.10-re bent voltunk. Mivel a munka 9.30-kor kezdődik, de a clock-in csak 9.25-től lehetséges, ezért néhány mókus társaságában a dohányzó körletben töltöttük az időt (értelemszerűen én csak szolidaritáltam :D)

Átsétáltunk az Office-ba, ahol Candyce várt minket. Van bent egy tábla, amire a napi infók vannak felírva, és egyből az első sorban az állt: „Please, welcome Victor to the team!:))” (Igen, c-vel írják a nevemet mindenhova, csak a névtáblámon van k-val :D) Nyilván sablon, nyilván mindenki megkapja ezt az első napján, de akkor is gesztus ami jólesik az embernek :)

Ugyebár három hétig én amolyan gyakornok vagyok, tréning alatt állok, tehát van egy trainerem, aki segít nekem mindenben. Ez naponta beosztástól függően változhat, én Megan-t kaptam. Kissé teltebb hölgy, aki elsőre nem tűnt túl szimpatikusnak, de egy óra után kiderült, hogy csak a reggeli fáradtság mutatkozott rajta, amúgy hihetetlenül jófej, segítőkész és türelmes.

A nap azzal kezdődik, hogy megkapjuk, melyik épületben leszünk és mely szobákat kell átnézni a minibár miatt. A munkánk tulajdonképpen két részből áll: az elsőben délelőttől kezdve a minibárokat és a coffee service-t csekkoljuk és utántöltjük. Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe, előbbiben rakéták (kisüveges szesz), gyümölcslé, sör, bor, Pringles meg hasonlók vannak, utóbbiban pedig kávé, tea, forrócsoki, valami cider por (?!) és hasonlók. A minibár drága, a coffee service ingyenes :D

Illatra végülis nemrossz, de azért na :D

A másik rész ebéd után kezdődik: ún. deliveryket kell csinálni. Ezek ajándékok a vendégek számára szülinapra, évfordulóra, nászútra vagy éppen bocsánatkérés a portától vagy a HK-tól ha elcsesztek valamit :D Maga az ajándék sok minden lehet, a csokis epertől a csokizongorán át az üveg vízig, én kb. bármelyiknek örülnék :D A vendégek is örülnek, meglepődnek, néha még borravalót is adnak. De nem ma :D

Egyébként ma már sajtburgert ettem sültkrumplival… Szerintem életem legjobbja, őszintén mondom, pláne durván 2 dolcsiért… Simán élnék ezen fél évig, de akkor nem repülnék, hanem gurulnék haza :D 

Ebéd után átmentem az orientáció befejező szakaszára, a nemzetközi orientációra, ahol össz-vissz öten voltunk. Robin, az aranyos HR-es néni tartotta, de túl sok új infót nem tartalmazott. Fél 5-kor indultam vissza a munkába és sikerült megkapnom a zöldkártyámat, amelyikkel fel tudom venni a kulcsokat.  Minden Amenities Agentnek van egy-egy kulcsa a raktárakhoz, egy a minibárokhoz, egy a tárolókocsihoz és egy Master Key kártya, ami minden ajtót nyit. Na ja, képzelhetitek mi történik, ha elhagyod :D

Nem, nem ezt :D

Este 8.20-kor végeztünk a deliverykkel, és a menedzser, Christine azonnal clock outoltatott, mert idézem: „nem akarja, hogy az első napon kiégjek” :D Ennek ellenére még maradtam, mert megvártam Bélát és Adamet, így volt fuvar hazafelé. Adam folyamatosan tanul szavakat magyarul sőt képez is, ma például a „tolvaj” szóból a „tolvajni” főnévi igenevet képezte :DD

Fél 10-re értem haza, de matracra megint csak fél 1 körül kerültem. Kiderült, hogy holnap jön az ágyam, úgyhogy hagytam egy cetlit az ajtón a FedEx-nek, hogyha nem nyitnék ajtót, hívják a Gabeszt, ő itt van valahol a környéken (Day Offja van :P)

Ma reggel ismét kelhettem fél 7-kor, mert jött értünk Robin és vitt a Social Security Officeba. 8.20-ra értünk oda, Dorinán és rajtam kívül még 5 nemzetközi fiatallal. Már akkor sor volt, és valami iszonyatos biztonsági intézkedés, pontosan akkora, mint egy reptéren. Szerencsére mi kb. soron kívül mentünk, bár így is csak 10.30-ra végeztünk. Addig is beszélgettem a többiekkel; Rodrigót, Andyt és Carlát már ismertem, de egy vörös és egy szőke lány új volt számomra. Kiderült, hogy ők már régebb óta itt vannak, csak volt némi gond a papírjaikkal. A vörös csajszit hallgattam, milyen jól beszél angolul, majd rákérdeztem és… brit volt! Tekintve, hogy angol fan vagyok, nem meglepetés, hogy imádom a brit akcentust – még akkor is ha a felét nem értettem annak amit mondott :D Megtudtam, hogy MU fan és utálja a Chelsea-t, mert az ő neve Kelsey és mindig visszakérdeznek, hogy „Chelsea?” :DDD Ami viszont érdekes, hogy én jobban tudtam a kis Prince of Cambridge nevét mint ő :D

Annyira... (Sárának itt üzenném, hogy a hölgy szereti Ben Howardot :D)

 A SSN egyébként elvileg 2-13 hét alatt jön meg, de Bélának pl. tegnap kiküldték a HR-re egy hét után, csak még nem vette fel. De ha végre elmegy érte a day offján az azt jelenti, hogy lesz netünk! :DDD

10.59-kor clock-ineltem és 5 perc múlva munkára jelentkeztem. A mai nap sokkal nyugisabb volt, és ismét Megan volt a mentorom. A West Towert kaptuk, azon futkostunk szobáról szobára. Meghez képest meglehetősen lassú vagyok, de élvezem, aztán majd pár hét és én is rutinos leszek :D

A hotelről ugyebár tudjuk, hogy luxus. A luxus pedig a fényűzésen és a különlegességen kívül egyet jelent a pazarlással. Mindig van egy időpont (ma szept. 8, holnap szept. 9. stb.) és vannak bizonyos szobák megjelölve. Ezekben a szobákban ki kell pakolni a minibárt és lecsekkolni az összes cucc lejárati dátumát. Ha szept. 8 előtti, le kell vinni a raktárba, megvárni amíg lejár és aztán kidobni. Tehát ha augusztus 10-én jár le, már most kicseréljük… Hazavinni nem lehet, mert lopásnak minősül :P

Ebédre chili friest ettem ami chilisbab sültkrumplival… Furán hangozhat de valami isteni volt 2 dollárért :D Kaja után szalvétát tanultam hajtogatni és poharat törölgetni (utóbbi múlt nyárról jól megy :D). 4 féle hajtogatás van, de az egészben a lényeg, hogy USAnkában a következőképpen tanulják óvodában a gyerekek (és nekem is így mutatta Megan :D): ha félbehajtod, az a „hot dog hajtás”, ha mégegyszer félbe akkor „hamburger hajtás”, ha pedig háromszöget csinálsz, akkor „taco hajtás”… Ezért Amerika a gyorskaja hazája :P :DD

Koleszterin szegény, rostban gazdag, egészséges táplálék :DDD

Feltöltöttük a kocsikat holnapra, majd elkezdtük a deliveryket. Nagyon kevés volt ma, 10 körül, ellenben nagyon sok vendég a szobájában ücsörgött és kaptunk borravalót is :)) Fejenként összesen 15 dolcsit egy úrtól és egy hölgytől. Az úr azt is megkérdezte honnan jöttem, ugyanis mint kiderült, az amerikaiak nem tudják kimondani a Viktort, ha k-val van írva :DDD Egyébként a vendégek nagy része hihetetlenül kedves (kb. 90%), mindig visszaköszönnek, megkérdezik hogy vagyok... Tényleg, eddig kb csak jó élményem volt :)

Ja igen, egy nem túl jó hír, Megan magyarázta nekem... 4 igen veszélyes pók van Coloradoban, ebből három órákon belül megöl, egy pedig csak 2 napon belül...Főleg télen kell velük vigyázni és igen: az egyik a fekete özvegy :P Ilyenkor felmerül a kérdés bennem, miért is kellett idejönnöm "-.- :P

Este 7-kor végeztünk, ismét Adammel mentünk haza Bélával. Már nagyon izgultam, mert Gabi délután írt, hogy megvan az ágyam :DDD Ott is volt, de nem estem neki, mert előtte milánói szerűséget csináltam Mami módra (nem darált hússal hanem felkockázott sonkával :D) de nagyon finom lett!:D

Pontosan, a Prigles-es dobozok nagyon jó szolgálatot tettek kitámasztás céljából :D

Olyan fél 10 felé álltam neki az „LEGÓnak”, amit 1 óra alatt készre fabrikáltam egy kis segítséggel. Tökéletes ágy, minden passzolt hozzá és sokkkkkal kényelmesebb:) Ma tehát már ágyon alszom, de holnap munka és legközelebb csak kedden van day-off.  Hiába, pénzt is kell keresni… :D

Gabesz azt mondta, neki jó lesz így is :DDD