Ma fél 5-kor pattantak fel a
szemeim, nem is aludtam vissza, elkezdtem készülődni, csinálni a szendvicset és
lemérni a biztonság kedvéért utoljára a bőröndöket. A nagybőrönd (a Juditnak
szállítandó 75 dkg gesztenyepürével együtt :D) 20,5 kg, a kézipoggyász pedig
7,5 kg volt a fürdőszobai mérleg szerint, ami bőven benne van a 23-as és 8-as
limitben.
A GPS-t se kellett bekapcsolni,
simán beértünk fél 8-ra a 2A terminálra. Béláék már ott voltak, aztán
háromnegyed körül befutott a Tövis is, aki csak átnézett egy búcsúzásra, ha már
itt lakik Vecsésen :) Nem mondom, hogy sokat értünk a tegnap megcsinált a web
check-innel – hacsak annyit nem, hogy a szép kis beszállókártya helyett egy
nyomorult A/4-es nyomtatvány a „Boarding Pass’” :P ,- a poggyász miatt így is
végig kellett állni a sort. Fél 9-re sikerült is minden, és egy valamit
biztosan megállapítottam: a fürdőszobai mérlegben nem szabad megbízni: 22,3 kg
és 7,8 kg volt a két csomag ”-.- De sikerült kicentizni :D
 | |
| Búcsúzkodás potom fél évre... Balra a kicsi famili, jobbra Tövis :) |
Hajnal óta kaptam a búcsúztató
sms-eket, Eszter, Adri, Balázs, Bogi, Eper, Sára… És eljött az ideje, hogy a
kis családomtól is búcsút vegyek. Nem voltak nagy sírások, csak nagy ölelések,
de azért látszott mindenkin, hogy lehettek volna. Integetések és elfojtott
könnyek közepette vettem tehát utamat a kapuk felé Gáborral és Bélával.
Problémamentesen felszálltunk a
9.35-kor induló SwissAir járatra. A repülés is sima volt, megfogadtam Ágoston
tanácsát (tartsd nyitva a szádat fel és leszállásnál) és tényleg nem dugult be
a fülem :) A kaja csokis leveles volt, finomabb mint a Lidlis :D
11.25-kor landoltunk Zürichben, a
B kapuknál, és a chicagoi gépünk természetesen a reptér másik végéről, az E
kapuktól indult. Igazából akkor realizálódott bennem, hogy a Liszt Feri
leginkább egy tanyasi kifutó Zürichhez képest, amikor kiderült, hogy belső
metróval lehet eljutni az E-hez (lásd videó :D) Bőven volt időnk az átszállásra, még wifire és
facebookra is futotta.
A chicagói Airbus már egy „picit”
nagyobb gép volt. Minden szék háttámlájába egy kis képernyőt applikáltak,
amihez egy félig távirányító, félig joystick is dukált. Lehetett filmet,
sorozatot, tv műsort nézni, játszani stb. Gábor mellé szólt a jegyem, Béla
pedig mögöttünk töltötte el ezt a potom közel 10 órás utat.
És hogy mivel is ütöm el az
időt? Megnéztem az Armageddont (az alapjáraton 2,5 óra, tudtam hogy jó választás
xD), fifáztam, ezt a blogot írom, illetve Gabesszal próbáltunk eljutni az
amcsi „Legyen Ön is Milliomosban” az 1 millió dollárig, de $250.000 volt a
plafon :P Ja, meg levertem úgy kb 10 borospalackot a stewardess kocsijáról,
mert kint hagytam a lábam véletlenül :D Nem is én lennék…
A kaja fejedelmi, egy
repülőhöz képest mindenképpen. Ebédet és vacsorát is kaptunk, előbbire csirke
volt rizottóval meg barackos sütivel, utóbbira meg pestós pizza créme brüllé
fagyival meg egy ilyen miniatűr aprósütivel. Mikor Gábor meglátta, hogy pizza
van, megkérdezte a stewardesst, hogy nem lehetne-e elcserélni az aprósütit még1
pizzára xD És a poén az, hogy mivel az egyik nő nem kérte, tényleg kapott még
egyet :D
 |
| Csak urasan :D |
Elolvastam Ádám búcsúlevelét is, amit csak a gépen
bonthattam ki… Jól esett amiket írt és elgondolkodtatott, majd megnevettetett, mikor egy „nőszerző csomag” is
előkerült a borítékból :D
Lassan landolunk az Chicagóban, egyelőre ennyit látok belőle... Ha van szabályos tereprendezés... :P :D
 |
| Sólyom (Szolijom)távlatból :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése