A steak hazája

Reggel korán keltünk fél 8-kor (ja, jó volt az a kb  4 óra alvás :P), mert délre vissza kellett vinni szívszerelmünket és addig még ki akartuk használni a lehetőséget – például én is vezetni akartam egy icipicit :D Első utunk a Walmartba vezetett néhány apróságért ami tegnap(előtt) kimaradt a szórásból, illetve Bélával vettünk teniszütőt, ha már itt van a teniszpálya. Egy Head ütő 10 dollár volt… Nem akartam hinni a szememnek.

A vásárlás nem tartott volna 1,5 óráig, ha a felénél Koppelweisz Mózes (Marci) nem csámborog el, és csak 40 perc múlva talál meg minket… Visszamentünk Orsiért és Dorináért és lehajtottunk a Chase-hez, hogy tudjanak számlát nyitni Marcival. Mi addig Gabesszal elcsapattunk a Goodwillbe és vettünk egy körasztalt 25-ért, aminek csak annyi volt a szépséghibája, hogy úgy leizzadtunk mint a ló, mire bepréseltük ebbe a gyönyörűségbe.

Új asztalunk egészséges (nek tűnő) vacsoránkkal :D

Miután leraktuk otthon az árut, Marciék még mindig nem végeztek, úgyhogy a Chase melletti parkolóban kipróbáltam ezt a gépállatot. Hát automata váltóval vicc vezetni, ezt mindenképpen megállapíthatom, de tényleg nagyon jól ment, élvezetem, még ha csak 2 perc is volt.:D

Marciék nem sokára végeztek is és megittak egy kávét… Illetve Marci csak itta volna, mert egy iszonyatosan szerencsétlen idióta (én) úgy leverte a kocsi tetejéről, hogy közben még a szerződések is kávésak lettek :P

Már eléggé szorított az idő, úgyhogy gyorsan hazavittünk mindenkit, és Bélával meg Gabival visszavittük a reptérre a Dodge-ot. Igaz könnyeket hullajtottunk érte… Végül durván 200 dollárunk bánta, de összességében nagyon megérte.

Visszafele taxival jöttünk, egy kedves feka srác volt a sofőr, az egyetlen gond az volt vele, hogy nem tudta hol a Gold Rush Drive, úgyhogy GPS-szel kellett mennie :DD Jók errefele a taxisok :D Dezső bá’ szívrohamot kapna, ha ezt látná :DD De az tény, hogy ők se nagyon tartják be a kreszt :D

Hazaérve Gabi futni akart, és elhatároztam, hogy én is lemegyek a kondiba (ha ha). Végül leszobabicikliztem 10 kilométert 25 perc alatt, ami nálam nem rossz teljesítmény :D Utána viszont megint egy kis kockulás következett és végül csak mi ketten maradtunk a Gabival a közösségiben… Jó sokáig :D Akkora vihar jött, amilyet nálunk évente talán egyszer látni… Ömlött a víz, szó szerint, esélytelen volt, hogy hazajöjjünk (azon a 100 méteren :D) Kb 1 órára ragadtunk ott, fél 5-kor sikerült visszajutni menedékünkre, de estére már megvolt a program: steak.

Az oké, hogy ennyire esik, de ennyi ideig?!

Zsuzsi hívott meg minket a legjobb steakező helyre - saját bevallása szerint. Előtte még felnéztünk hozzá, ahol elég sokan laknak, de annak lakás kinézete is van :D Kanapé, több tv és egy akkora router, hogy azt hittük házimozi :DD

Végül 6-an mentünk, Vali volt a 6. Ő az, akinek a blogját olvasgattam, mielőtt jelentkeztem volna. Tökre örült, mikor ezt meghallotta :) Zsuzsi két körben hozott el minket a kocsijával, de nem is volt gond, mert egy üres asztalra fél órát kellett várni. Megérte.

A Texas egy nagyon hangulatos, tipikus western berendezésű hely, simán odaképzeltem volna Old Shatterhandet az egyik sarokba, ha nem mindenhol dagadt family-k zabálják az akkora adagjaikat, ami nekem 3 hétig elég :P A pincérlányok ellenben szinte csak jó zergék voltak – szinte. A minket kiszolgáló mondjuk éppen nem volt az, de a 80%-os rátát én így is megkockáztatnám :D

Kaptunk ingyen előételt, amiben mi más játszhatta volna a főszerepet, ha nem a cukor :D Édes ki péksütemények fahéjas vajkrémmel... :D A választék bőséges volt és ahhoz képest hogy steak, továbbra is nagyon baráti. A 8 unciás marha (1 uncia kb 28,349523 gramm, tehát a hús 226,796184 grammos :DD) pont az én méretem volt, de Gabesz azért kikért magának egy 11-est :D (amit becsülettel be is tolt!) Mindegyikhez kétféle köretet kellett választani, ami a salátától a steakburgonyán és chilin keresztül a baked potatoig (na az egy durva kaja önmagában is :D) elég sok minden lehetett. Én steakburgonyát és chilit (chilisbab) kértem mellé, illetve ilyen különleges ajánlatban +2 dollárért garnélát. Bár kisebbel is jóllaktam volna, isteni finom volt, az első napi steak a közelébe se ért! Zsuzsinak megint csak igaza volt, de hát nem hiába hívják Colorado Girlnek :D

Ismét egy olyan nap, amitől a Vendtanszék vezető (OÉTI volt igazgatója) fogná a fejét :D

A helynek még volt egy olyan szokása, hogy a pincérek óránként ilyen random táncolást adtak elő, illetve ha valakinek szülinapja van, akkor (korra való tekintet nélkül) fel kell ülnie egy nyeregre, kap egy cowboykalapot, és vagy 8 pincér ünnepli őt pár percig :D

Alig fértünk el :DD

Dugigkajálva jöttünk el 8 után, az esti program csak wifizés volt, illetve egy kis barátkozás a pár napja hozzánk került Jackkel :D A szomszédban lakó horvátoknál chilleltünk, Dari(d)o-nak volt a szülinapja, Zsuzsi és Zsani invitált át minket és olyan hajnal 1-re értünk vissza és dőltünk le immár második matracos éjszakánkon.

Jóbarátunk :D