Készre orientálódva

Nehezen ment a kelés, ráadásul még a melegszendvicsemet is elejtettem, de odaértem időben a körforgalomhoz. Én igen, a shuffle még félkor sem volt sehol. Ekkor hirtelen feltűnt Tehila, a new jersey zsidó lány, aki péknek jött a Broadmoorba és együtt vagyunk orientáción. Felajánlotta, hogy bevisz minket Dorinával, és mivel a shuffle továbbra se akart jönni, elfogadtuk az ajánlatot.

A maga 150 centijével egy Honda CRV-vel parkolt be, majd úgy dübörgött végig a Lake Avenue-n, hogy közben megevett egy zacskó napraforgó magot. Fura figura, de nagyon kedves. Mikor megérkeztünk, rohantam a securityhez, hogy ne várjon ránk a busz a Wildridge-nél, megoldottuk.

Tegnap sajnos kimaradt, így most pótolom: az orientációs csapat megérdemel egy rövid bemutatást. 15-en voltunk 22-ei kezdéssel, ennek kb. a fele volt amerikai. A legkülönbözőbb pozíciókra jöttek a legkülönbözőbb korú emberek: volt egy 50 körüli texasi HR rendszer üzemeltető, volt egy olasz, de itt élő – minden bizonnyal szellemi fogyatékos - pék srác, 4 gyerekes pultos nő ill. szakácsok a fiatal equadoritól a 30-as amcsiig… Tehát elég nagy volt a biodiverzitás :D

Itt jegyezném meg az amerikai csokit. Ki volt rakva mindenféle édesség, elsőnek elvettem egy Mars utánzatot, ami a „Három muskétás” névre hallgat… Cukor és zsír, ebből áll, szerintem kakaót hírből nem látott. Aztán gondoltam van Kit Kat, azzal sokat nem tévedhetek. Hát de. A külső „csoki” réteg valami eszeveszettül édes és véletlenül se hasonlít a csokira. Tehát 2 hét után levontam a konzekvenciát: fél évig nem eszem csokit :P 

Ha van öngól, akkor itt a csokievés az... "-.-

A mai napot csak kis részben tartotta Ary, főleg „vendégelőadók” jöttek. Amíg őket vártunk, képrejtvényeket oldottunk meg, amik fontos infókat tartalmaztak a munkával kapcsolatban – bár néhány igen fájdalmas volt. Az első vendégelőadótól megtudtuk, mennyi kedvezmény jár nekünk csak azért, mert Broadmoorosok vagyunk (pl. a menzán 1,5 dollár egy akkora hamburger, mint a Whopper). Aztán jött Safety Sandy, aki tulajdonképpen a tűz- és balesetvédelmi oktatást látta el a maga sósav marta hangján hihetetlen energikus stílusban. A fő mondandó az volt, hogy ha bármi sérülést szerzel munka közben, akkor azonnal drog- és alkoholteszt. Ha pozitív, repülsz. Na ja.

Ez volt az egyik képrejtvény :P :D

Itt volt a szekusok főnöke is, egy másik texasi hapsi, ő leginkább arra figyelmeztetett, hogy ne lopjunk. A félreértések elkerülése végett, itt az is lopásnak számít, ha egy nyitott zacskó chipset blokk nélkül próbálsz kivinni az épületből. Eljött a HR főtanácsos asszony is, aki nekem már sok volt… Jójó, ismét meghallgattuk, hogy kivételesek vagyunk és a legjobbak legjobbjai, de mindent olyan undorító csöpögős kedvességgel és mosollyal mondott, hogy sütött róla, mennyire gondolja komolyan.

A nap fénypontja az ebéd volt. Na jó nem, hanem ami közvetlenül előtte történt: benézett Mr. B. Nem, nem a Szex és New York Mr. Big-je, hanem a hotel igazgatója, Stephen Bartolin Jr. A jelző ne tévesszen meg senkit, 60 fölött van az úr. Ami biztos, hogy felkerül az „inspiráló emberek akikkel találkoztam” listára. Hihetetlen jó előadó, sztorizgatott és a figyelmet végig magán tartotta. A ranglétra legalján kezdte, és onnan jutott el idáig. Ez mi, ha nem inspiráló?

Az Úr középen a GM, közvetlenül a Coulthard hasonmás jobb oldalán :D

Ebédre már tegnap elhatároztam, hogy hamburgert fogok kérni és így is tettem. Ebben nem kellett csalódnom, remek íze volt, de ami ennél is fontosabb: nem vagyok egyedül! A már említett báros nővel, Summerrel ebédeltünk együtt, aki szendvicset kért (azt a jóféle amerikai 10 méterest) és mellé egy zacskó chipset. ÉS IGEN! Ő is belerakja a kajába, a gyerekei is mindig belerakják, illetve a másik lány, Nina is jelezte, hogy ő is mindig belerakja. Úgyhogy innentől kéretik békén hagyni, ez igenis egy kulináris élmény :DDD

Kaja után volt még egy kis időnk, benéztünk a ruhás nénihez, van-e valamije a számunkra. Odaadta a számomra előkészített garnitúrát, amellyel komolyabb probléma nem volt. Pingvin öltözet, amelyen a mellény bár nagy, ennél kisebb nincs :P A nadrág az ami elég vicces, mert Bélának abszolút igaza volt: derékban tökéletes, de a szára olyan bő, hogy úgy nézek ki benne, mint Aladdin.

Valami hasonló buggyos nadrágot kell elképzelni, talán kicsit szolidabbat :DD

Délután előadás már nem volt, hanem leültettek minket gépek elé, ahol amolyan e-learning mintára végig kellett olvasni egy ismertetőt és válaszolni néhány kérdésre a biztonság és alkohol témakörében. Az előbbi nagy részéből a múlt félévekben vizsgáztam mikrobiosz és társai jóvoltából, az alkoholos részleg pedig főleg a korhatárra és véralkoholszintre vonatkozott, ami hasznosnak tűnt. A legfontosabb, hogyha láthatóan 30 alatt van a vendég, kötelező elkérnem az igazolványát, így tuti nem adok ki kiskorúnak (21 alatt) szeszt. A legviccesebb tény viszont, hogy Colorado állam törvényei szerint tilos elaludni egy bárban:DDD

Nem csak a macska issza meg a söröd, de még börtönbe is kerülsz érte :P :D

Fél 4-re már haza is értünk, a program tenisz és facebook volt estig. A vacsorát ezúttal én csináltam 3 főre (Marci dolgozott), ami „paradicsomos-baconös csirkemellcsíkok tortillával és vegyes salátával” lett :D Nem sokkal utána átugrott Egita ill Theo. Utóbbi egy feka amcsi srác - szintén amenities – akinek remek humora van és tökéletesen értem amit mond :D Megkóstoltattam vele a Roland pincészet mester pálinkáját, és ízlett neki :O (ez csak azért meglepő, mert Egita és mindenki más eddig fél centet se tudott legurítani, annyira erős nekik). 

Hajnali fél 1-ig beszélgettünk. Kiderült, hogy amúgy ő is katona és a GPS műholdakat kezeli, mire én bemutattam neki a gazdinfóra készített GPS prezimet, amitől oda meg vissza volt, hogy mennyire tetszik neki :D Megtudtuk, hogy a Galileo (európai) sokkal jobb lesz minden más helymeghatározó rendszernél, illetve hogy az amerikai hadsereg készleteinek és fegyvereinek egy része – kapaszkodjatok meg – Kínában készül xD. És sajnos az is kiderült, hogy nem tudok képet csinálni a Cheyenne Mountain Complex előtt, mert teljesen lezárták még a környékét is :( A holnapi (mai) korán kelésre való tekintettel én csak egy Budweisert gurítottam le, de Theo bedobott pár whiskyt – ha már egyszer másnap offja van :D

Csak álom marad bejutni a Csillagkapu bázisra :( :D

Ma már tényleg szenvedtem reggel, kevesek ezek az 5 órák alvásnak… Tegnap előre szóltunk, hogy nem kell shuffle, Tehila ma is bevitt minket (magkajálás nélkül :D). Az utolsó tréningünk az F&B volt, mely szünet nélkül 3 órásra sikeredett és az Amenities részleg ex-feje tartotta. Egy hihetetlenül kedves, közvetlen és humoros lány/nő (30-nál nem mondanám többnek). Danielle-nek híják és az általa tartott „előadásra” tudom a leginkább azt mondani, hogy szórakozva tanultunk. Interaktív volt, vicces, a legjobb HR-es akivel eddig találkoztam.

A „kurzus” lényege végülis az éttermek megismerése, az ételek eladásának módjai, lépései voltak. Tényleg remekül éreztem magam, jól ment a csapatmunka is, úgyhogy megérte korán kelni. 

11-kor aztán átadtak minket a supervisoroknak. Engem Kodi vezetett be nagyon gyorsan a szakma rejtelmeibe, de ez inkább amolyan ízelítő volt a mélyvízbe dobás előtt. Elmondta a feladatokat, mi hol van, a lelkemre kötötte, hogy ne hagyjak el semmit és soha ne használjam a vendég liftet. Megmutatta az irodát, ahol holnap reggel 9.30-kor van jelenésem, adott egy részletes leírást a munkáról majd útnak eresztett :)

Elmentem a menzára, hogy eszem egy hamburgert, de olyan jól nézett ki a csirke meg a tepsis krumpli, hogy azt kértem végül… Persze hogy megbántam :P A csirkének nem tudom melyik részéből csinálták, de több volt a csont mint a hús, a krumpli meg vagy kemény volt, vagy sótlan, egy két normális szemet találtam… 2,5 dollárért többet vártam xD

Megvan a pingvin szerkóm is, mindenből 2-őt adtak, csak az Aladdinos nadrágból kaptam 3-at… Ebben annyi logika van, mint a mértékegységeikben. Öltözőszekrényt nem sikerült még szereznem, de rajta vagyok :P 

Dorinával próbáltuk hazavitetni magunkat a shufflevel, de azt mondták 2 embert nem visznek ”-.- Így Jama taxi lett a vége, kemény 1,5 dollárba fájt. Mivel 1-re itthon voltam, mentem egyből a közösségibe, mert nagyon érdekeltek a ponthatárok. A jó öreg KVIK-re 428-cal be lehetett kerülni állami helyre (Viki be is jutott:))!

Gondoltam majd az egész délutánt nyugiban lenetezem, de fél4-kor „ki lettem dobva”, ugyanis bezárták az egész kócerájt szőnyeg tisztítás címén :P Így délutáni programnak maradt a blogolás, mosogatás és boltba sétálás :P

A srácok nagyon sokáig dolgoztak, 9-kor írtak smst hogy clock-outolnak, ellenben Juditék hívtak a Hatch-be, és én másodszorra nem mondhattam már nemet, így elmentem velük. Vivi amcsi barátja, Kyle vitt minket kocsival. Bár a Hatch Cover csak egy pub, 21 év alatt nem engednek be, kérik az ID-t.

Igazából semmi extra nincs a helyben, van egy rakás plazma tv amin meccs megy, illetve lehetőség van karaokezni. Én ugyebár imádok énekelni annak ellenére, hogy csótányirtásra alkalmas hangom van, de mivel ez pont az az egység, ahol azok karaokeznak, akik tudnak, ezért ez kimaradt :D A sört kancsóba adták, de mivel kb. 0 habja volt, először almalének néztem xD

Na ez nem az a hely volt :D

Az este számomra nem nyúlt túl hosszúra, de addig jól éreztem magam. Viviről kiderült hogy eszeveszett jó hangja van, illetve Juditról és Fatiról hogy leginkább itt szoktak vacsizni csirkeszárnyakat :D 11 körül megjött Mario, Judit puerto ricói barátja, akiről eddig csak jót hallottam, de sajnos nem tudtam megismerni, csak köszöntünk egymásnak és mentem Kyle-lal és Vivivel haza. Első munkanapomon kipihent akarok lenni :D

Holnap tehát mélyvíz, remélem olyan jó lesz, amilyennek elképzeltem :))