You're exceptional!

Ez a nap is eljött, az orientáció kezdete… A kényszer, hogy korán kell kelni. :P Na persze mihez képest. Otthon ha egy 8-kor kezdődő órára be akartam érni (8.10-re) 5.30-kor kellett kelni, ehhez képest az itteni mai negyed 7-es kelés üdítő volt. Sőt, az ébresztőt meg se vártam, 6-kor már felcsapódtak a szemeim, kivételesen jól működött a biológiai órám (majd elromlik…)

Tegnap este megborotválkoztam (leszedtem a pár éve ott díszelgő „légyfogómat” is :D), normális állapotába állítottam a hajam, így ma reggel már csak fancybe kellett csapnom magam – Béla nyakkendőjével kiegészülve.

Dorinával csak mi ketten mentünk a Wildridgeből, a shuffle (ami shuttle valójában, csak én hívom shufflenek xD) 7.20-kor gördült be a körforgalomba. A Sienában csatlakoztak hozzánk másik három nemzet gyermekei, Rodrigo Mexikóból, Carla Equadorból és Anduela Dél-Afrikából. Rodrigo spanyol akcentus nélkül beszél folyékonyan angolul, Carlánál már akadtak gondok, Anduela pedig hasonló szinten lehet mint mi.

Az orientáció a Broadmoor Hall – ami tulajdonképpen a HR központ – egyik termébe volt előirányozva, de csak az emeletet mondták meg. Mi találtunk egy termet amire ki volt írva, hogy „Orientation”, bent ki voltak rakva mappák, meg üdítő, kávé, tea, úgyhogy ott maradtunk. 10 perc múlva jött egy csaj, hogy amúgy az irodában kéne lenni, mert mindenki más már ott intézi az ügyeket ”-.-

Szépen összekészített kis mappa várt meg egy pult tele csokival és innivalóval :D

Átsétálva az említett helyre mindenki mosolyogva és segítőkészen fogadott. Ki kellett tölteni egy rakás papírt, csináltak képet a belépő kártyánkhoz, illetve felhívtuk a CIEE-t, hogy itt vagyunk az USA-ban, minden oké, maradunk is. Akivel én beszéltem nagyon aranyos csajszi volt, 5 perc alatt elintzünk mindent. 

Az orientáció csak a papírmunka letudtával kezdődött 9-kor. Ary Guzman tartotta, egy mexikói származású 30 körüli csaj, aki több szempontból is érdekes volt. Egyrészt az Ary névről mindig az „Entourage” sorozat arrogáns, ámde szerethető férfi menedzsere jut eszembe, Guzmanról pedig De Guzman, a focista. Másrészt – bár beletelt egy pár órába mire rájöttem – hihetetlenül hasonlított egyik csoporttársamra, a Csenki Dórira. De mindezt félretéve nagyon kedves volt és látszott hogy ért a HR-hez.

Ari Gold és De Guzman = Ary Guzman :D

Az egész azzal kezdődött, hogy megpróbálták tudatosítani bennünk, mennyire kivételesek is vagyunk azáltal, hogy a Broadmoorban dolgozhatunk. Állításuk szerint évente több ezren jelentkeznek hozzájuk szerte a világban, és kb 12%-ot vesznek fel. Ez tényleg jól hangzik, még akkor is, ha mindenki tudja, hogy nem igaz… Körbenézve az embereken, itt azért korántsem mindenki „exceptional”. Ennek ellenére így kell ezt csinálni, el kell hitetni az alkalmazottal, hogy neki itt nagyon jó lesz és érezze magát megtisztelve. Szerintem az emberek nagy részénél bejön, azért egy 50%-ban engem is betalált :D

A Broadmoor 5 csillagra és 5 gyémántra van minősítve, mondanom sem kell, hogy ilyen odahaza természetesen nincs (annál is inkább, mert a csillagokat itt a Forbes adja és nem a HSU). Tehát egy luxus feletti színvonalról van szó, amely az alapítás óta töretlen, vagyis több ezer szempontnak felelnek meg évről évre. Szerencsére összeállítottak ebből 16 standardet, amit ha mindenki betart, akkor a többi ezerrel sem lesz gond. Nyilván nem sorolom most fel őket, de ilyenek vannak közte, hogy a vendégnek: soha nem mondunk nemet, 10 percen belül válaszolunk, a nevén szólítjuk stb.

Ezt követte egy kissé unalmasabb történelmi rész. Igazából érdekes volt és hasznos is, de a fele bőven elég lett volna. De például megtudtuk, hogy a botcsinálta mázlista milliárdos építtető, Spencer Penrose egy alkesz volt és a szesztilalom idején mivel nem igen tudta hova dugni az üres üvegeit, ezért fogta magát, és beburkolta a szálloda medencéje alá… Az üvegek azóta ki vannak állítva egy vitrines folyosón. Még egy érdekesség, hogy ezt az óriási épületet (nyilván a mai forma már bővített) 1917-ről 1918-ra, 1 év alatt felhúzták… Mióta is épül a 4-es metró?

Dél körül hagytuk el a klímától fagyos termet és indultunk hotelbejárásra. A személyzeti bejáraton léptünk be az üzemi területre, ahol első utunk Broadmoor Caféba (menza) vezetett. A mai napon a szálloda állta a kajánkat – bizonyos feltételekkel. Nos a két féle napi ajánlatból a bárány helyett a disznó valamit választottam… Kár volt. A brokkolit nem éppen al dentére párolták, a hús meg hát… Na hagyjuk. Ingyen volt.

Igen, tényleg ez van kiírva az ajtó elé :P :DD

Fél óra múlva folytattuk (vagyis érdemben elkezdtük) a hotel megismerését. Nincs értelme leírni mindent, három szóval lehetne legjobban jellemezni: gigantikus, fantasztikus és luxus. Sokak szerint giccses, akiknek igazat is adok bizonyos mértékig, de olyannyira emlékeztet kedvenc osztrák sorozatom „főszereplőjére”, a Kastélyszállóra, hogy engem elvarázsolt.

Azért nézzük a számokat meg néhány részletet:

• 744 szoba (ebből 100 lakosztály)
• 2000 dolgozó (2,68 fő/szoba – Európában 5*-nál már a 1 fő/szoba is ritkaságszámba megy), amiben benne van két kutya alkalmazott is, akiknek feladata távol tártani illetve eliminálni más állatokat.
•  3 db 18 lyukas golfpálya (egy Golf Klubbal és rengeteg öreg, iszonyatosan gazdag emberrel)
• egy tó (ami sose fagy be),
• egy konferenciaközpont (60% üzleti szegmens),
•  Spa részleg (ahol csak a zuhanyzó több millió dolláros tétel)
• egy Mozi (ami az alkalmazottak számára ingyenes! :D)
• egy rakás bolt (ruha, ékszer, golf, cowboy), bár (például van bowling pálya) és étterem

Apropó étterem. Az 5 csillag 5 gyémánt hotel déli épületének 9. emeletén van egy 5 csillag 5 gyémánt rangú étterem: a Penrose Room. Na ez megér egy misét, mert ha eddig luxusról beszéltem, itt nem tudom hogy kéne fokozni. A kilátás „ószm”, van élőzene, belépés csak csiniben… Viszont két dolog érdekes: egyrészt 120 dollárból már simán meg lehet itt vacsorázni, ami azért nem vészes (ahhoz képest amit mondjuk egy Costesben elkérnek), másrészt a terítés – amit odahaza 4 féléven keresztül mindig tanultunk és gyakoroltunk -  a Makk Hetesben pontosabb és igényesebb… Kb. mintha feldobálták volna őket. 

Ez egy 5 csillag 5 gyémántos étterem... Na ja.

Fél 3 körül tértünk vissza a jégkamrába, ahol elmondtak még néhány dolgot az udvarias viselkedésről, majd jött a vesszőparipájuk: a harrasment. Magyarra zaklatásnak fordítanám, de ne úgy értsük mint odahaza. Itt minden zaklatásnak minősül. MINDEN. Azt tudjuk USAnkáról, hogy kb. bármiért lehet perelni, na ugyanígy bármiért lehet jelenteni a másikat a felettesednek. A vallási, faji stb. megkülönböztetés teljesen érthető. Ellenben egy szexuális tartalmú viccért már kirúghatnak, és az is simán megtörténhet, hogy bár a munkatársad veled nevet, utána fogja magát, felnyom téged és repülsz. A blokk végére rá kellett jönnöm: akkor jársz a legjobban, ha meg se szólalsz.

A nap azzal fejeződött be, hogy megkaptuk mágneskártyáinkat (a csodálatos reggeli képpel, mely ezúttal inkább terminátor, mintsem polgármester mosoly), melyet munka előtt 5 perccel  kell lehúzni (clock-in), ebédszünet elején újra (clock-out), ebédszünet után megint clock-in és munka végén clock-out. Elkészültek továbbá a csodás kis kitűzőink a neveinkkel, melyhez a tréning alatt (kb 3 hét) egy csinos szalagot is viselni kell :D

A shuttle hozott minket haza, és hazaérve első dolgom volt kimenni teniszezni Marcival. Hogy Gabesz mondásával éljek, jövünk fel mint a savas reflux, már egész jól ment :) Este átjött Bándy úr, illetve az Amenities-ről két leendő munkatársam, az ír gyökerekkel rendelkező Adam és a lett, hazája büszkesége Egita. Beszélgetéssel telt (és telik még most is) az este, mindenki jófej, kedves és befogadó. Jó csapatnak néz ki az Amenities így kívülről! :)